Bahreinben ér véget az Endurance Világbajnokság (WEC) idei szezonja. A verseny után viszont még tesztre marad ott a mezőny egy része, többek között a legújabb Hypercar, a Peugeot is.
Így négy pilótának adnak majd lehetőséget. Az Európai Le Mans Sorozat (ELMS) LMP3-as bajnoka, Malthe Jakobsen, illetve Rossiter egyik pilótája, Maximilian Günther is lehetőséget kap.
Stoffel Vandoorne neve szintén nem meglepetés, a belga rendszeresen vezetett LMP2-es autót az elmúlt években, így már van tapasztalata az endurance szakágban is.
Aki viszont eddig nem teljesített hasonló versenyt a listán szereplők közül, mégis nagyobb névnek számít, az nem más, mint Yann Ehrlacher. Eddig nem nagyon keveredett a WTCR mezőnye más sorozatokkal, most azonban a túraautós sorozatok átalakulásával változhat a helyzet.
A Toyotát – a versenyzőik mellett – a WEC hivatalos tesztpilótája, Lilou Wadoux vezetheti majd, amennyiben a japánok a szoros bajnokságból győztesen jönnek ki. Lehet azonban, hogy a honfitársai nyújtanak majd neki lehetőséget az Alpine-nál.
Szintén egy francia hölgy, Doriane Pin vezeti majd a sorozat nevében az ott maradó LMP2-es autót míg a korábbi F3-as pilóta, Lorenzo Colombo és Finn Gehrsitz GTE autó volánja mögé ülhetnek majd.
Pályára lép majd a Corvette új gyári pilótája, Ben Keating is, aki jelenleg is vezeti a GTE-Am pontversenyt.
Az LMP2-es mezőnyben Algarve Pro Racing szintén érdekes neveknek ad lehetőséget: az F2-ben egy verseny alatt két kizárást kiérdemlő Mahaveer Ragunathan, és a román F3-as versenyző, Filip Ugran is szerepelni fog velük.
A Prema mindeközben az Hubert-balesetből felépülő Juan Manuel Correa, Zak Brown csapata a United Autosports pedig Nelson Piquet Jr. gondjaira bízzák – többek között – a járgányukat.
A Le Mans-i éjszaka végeztével egyre több hibát vétettek a versenyzők, mint a teljesen sötét körülmények között. Nicholas Jamin a Mulsanne egyenes végén koccolta le a gumifalat, de tovább tudott haladni. Az Alpine a forgalom miatt csúszott le a pályáról és kötött ki a pálya szélén, emiatt nem tudtak felzárkózni a többi Hypercarra.
A GTE Pro kategóriájában változás történt az élen, a Corvette visszavette az első helyet. Ugyan úgy tűnt, hogy a 92-es Porsche vezet majd, de valamennyivel 8 óra előtt egy defekt miatt elülső karosszériaelemek is leszakadtak az autóról, amit javítani kellett.
Reggelre azonban mindkét autójuk kiesett, a második különösen keserű módon.
Épp bejelentették, hogy mechanikai probléma miatt nem küldik vissza pályára a 63-as autót, amikor a Le Mans-i kategóriát vezető testvérautóval is megtörtént a baj. Egy LMP2-es autó csúszott meg őket lekörözve, és küldte saját hibáját kívül falba a 64-es autót. Francois Perrodo, a vétkes fél büntetése – és etapja – letöltése után elnézést kért a kieső csapattól.
Ezzel az 51-es Ferrari örökölte meg az első helyet, de egy lassú defekt miatt a 91-es Porsche vette át a vezetést.
Az amatőrök között a két Aston Martin és a Porsche-csapatok között ment a csata az első helyért, miután az 59-es Ferrari kiesett.
Az élen a két Toyota csatájának a 7-es autó problémája vetett véget, ugyanis újra kellett indítaniuk a motort, így – ha minden a rendes meder megy tovább – elszállt az esélyük a győzelemre.
Mindeközben a 38-as Jota továbbra is az LMP2-es mezőny élén járt, mindössze a forgalomtól zavartatva. Testvérautójuk, a 28-as és a Prema maradt lövőtávolban hozzájuk képest. A tavalyi győztes Robin Frijns a kavicságyban fejezte be a verseny, az első safety caros szakaszt okozva ezzel.
Az amatőröknél egyre több problémába ütköztek a pilóták: 75-ös Ferrarinál szintén levált egy gumi, míg az 56-os Porsche egy féktávon csapódott látványosan a szalagkorlátnak, de megúszták a nagyobb sérülést.
A verseny végére nem változott a sorrend két Toyota (#8 és #7), valamint két Glickenhaus (#709 és #708) zárt az élen. Hartley hozhatta be a győztes autót, harmadik alkalommal intették le elsőként csapatát Le Mans-ban. Sébastien Buemi már negyedik győzelmét szerezte, míg Ryo Hirakawa először ízlelhette meg a dicsőséget.
Az LMP2-ben a végig vezető Jota (da Costa, Stevens & Gonzalez) nyert, mögöttük a tavalyi ELMS bajnok Kubica és Délétraz hozta be Lorenzo Colombóval a Prema autóját. A Jota kettős dobogót hozott össze Ed Jones, Oliver Rasmussen és Jonathan Aberdein révén.
Baumgartner Zsolt egykori csapattársa, Gianmaria Bruni, valamint Frédéric Makowieczki és Richard Lietz Porschéja lett a GTE Pro győztese, a két AF Corse Ferrari előtt.
Az amatőrök között a profi csapattal nem rendelkező márka, az Aston Martin győzedelmeskedett a TF Sport legénységével (Ben Keating, Henrique Chaves és Marco Sorensen révén). A dupla dobogót a Nicki Thiim által fémjelzett Northwest AMR biztosította, közöttük a 79-es, Amerikából átruccanó WeatherTech Racing Porsche érkezett be.
Az utolsó körökig izgalmas kvalifikációs futamot hozott a Roar before the Rolex 24 záró akkordja, melyet a Wayne Taylor Racing versenyzője, Ricky Taylor nyert meg.
DPi
A pole-ból induló Tristan Vautier (#5 – JDC Miller MotorSports – Cadillac DPi-V.R) ragyogóan kapta el a rajtot, mögötte azonban rögtön megjelent Tristan Nunez (#31 – Action Express – Cadillac DPi-V.R), aki egyből feljött a második helyre.
Ez azonban csak a pálya belső részéig tartott, ekkor Renger van der Zande (#01 – Chip Ganassi Racing – Cadillac DPi-V.R) egy bravúros előzéssel megszerezte a második helyet – a hatodik helyről rajtolva.
A rajt vesztese Jimmie Johnson (#48 – Ally Racing – Cadillac DPi-V.R) volt, aki a kiváló időmérős teljesítménye után rossz pozícióba került, és visszaesett a DPi kategória utolsó, 7. helyére.
Az edzésen történt ütközése miatt – második hely helyett – hátulról rajtoló Filipe Albuquerque (#10 – Wayne Taylor Racing – Acura ARX-05) szépen lassan zárkózott fel.
Ebben segített az is, amikor egy lekörözött GTD autó lezavarta a pályáról a harmadik helyen autózó Nunezt.
#5: JDC Miller MotorSports, Cadillac DPi, DPi: Tristan Vautier, Richard Westbrook, Loic Duval, Ben Keating / Fotó: LAT Images/Courtesy of IMSA
Elől kialakult egy nagyobb boly, melyet Vautier vezetett, azonban nagyon támadta őt van der Zande, és megérkezett rájuk Albuquerque is.
A versenyen két kiállás is történt, az utolsó köröket pedig az Albuquerque-t váltó Ricky Taylor, valamint a Vautier-t váltó Richard Westbrook elképesztő csatája jellemezte.
Westbrook többször is próbálkozott, végül az utolsó körben egy bátor féktávval bevetődött Taylor mellé, azonban nem járt sikerrel, és megpördült.
Az 5-ös rajtszámú JDC autó nem sérült, így Westbrook be tudta hozni azt a második helyre.
Ricky Taylorék tehát elképesztő izgalmak után nyertek. A harmadik helyre a Jimmie Johnsontól volánt átvevő Kamui Kobayashi jött fel nagyszerű hajrát bemutatva.
#10: Konica Minolta Acura ARX-05, Acura DPi, DPi: Ricky Taylor, Filipe Albuquerque, Alexander Rossi, Will Stevens Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
LMP2
A versenyt magabiztos fölénnyel nyerte a Ben Keating – Marcel Jensen páros (#52 – PR1 Mathiasen Motorsports), mögöttük viszont hatalmas küzdelem folyt.
A második helyre végül a testvérautó futott be, Steven Thomas és Jonathan Bomarito (#1 – PR1 Mathiasen Motorsports) vezérletével.
A képzeletbeli dobogó alsó fokára a nagyszerűen hajrázó Renee Rast álhatott fel, csapattársával François Heriau-val (#68 – G-Drive Racing By APR) egyetemben.
#52: PR1 Mathiasen Motorsports, ORECA LMP2 07, LMP2: Ben Keating, Mikkel Jensen, Scott Huffaker, Nicolas Lapierre ünnepli a Motul Pole Award-ot / Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
LMP3
A kategóriában már a korai szakasztól kezdve dominálta az Andretti Autosport 36-os rajtszámú autója(Jarett Andretti – Josh Burdon), és végül simán nyertek.
Második lett a Muehlner Motorsports 6-os autója (Moritz Krantz – Ayrton Ori) lett, harmadik helyre pedig az AWA #13 (Orey Fidani – Kuno Wittmer) jött be.
Érdemes megemlíteni a Riley Motorsports #74-et (Gar Robinson – Felipe Fraga) is, amely az elején még tartotta a lépést a 36-os autóval, azonban kiállni kényszerültek a versenyből.
GTD Pro
A rajt után Mathieu Jaminet (és csapattársa Felipe Nasr) a Pfaff Motorsport 9-es rajtszámú Porsche 911 GT3R-jét repítette az élre, és a verseny első fele Porsche dominanciával volt jellemezhető.
A német gyártó levesébe végül a TR3 Racing, és Mirko Bortolotti tudott beleköpni, aki végül csapattársával, Andrea Caldarellivel egyetemben az utolsó félórában levadászta a két Porschét, első helyre hozta be a 63-as számú Lamborghini Huracan GT3-at.
Harmadik lett végül a a már említett 9-es számú Pfaff Motorsport Porsche, kettejük közé pedig a szintén remekül hajrázó WeatherTech Racing Porsche 911 GT3R (Julien Andlauer – Antonio Picariello) tudott befurakodni.
Ki kell emelni a Corvette-ek és a BMW-k gyengélkedését, a GTE kategóriát tavaly uraló amerikai márka autói a 8. és 9. helyen futottak be, míg a német gyártóéi a kategória utolsó két helyén.
#63: TR3 Racing, Lamborghini Huracan GT3, GTD PRO: Marco Mapelli, Andrea Caldarelli, Mirko Bortolotti, Rolf Ineichen az első helyen ért célba Fotó: LAT Images Courtesy of IMSA
GTD
A GTD-ben a Winward Racing Mercedese vezetett Russell Ward kezében, akit John Miller üldözött a Crucial Motorsport McLaren 720S-ével, míg Kenny Habul megőrizte a kvalifikáción elért figyelemre méltó harmadik helyét.
Mike Skeen Gilbert Korthoff Motorsport Mercedesével azonban a nyitó etapban erősen támadott, és Habul-t feljött a harmadik helyre.
A kiállások után Lucas Auer tartotta az élen Winwardot, akit Paul Holton üldözött a Crucial McLaren volánja mögül. Townsend Bell az osztály harmadik helyén futott be a #12-es VSR Lexusszal, közvetlenül Guy Cosmo előtt a GKM Benzszel.
Jan Heylen, aki Ryan Hardwick-től vette át a Wright Motorsports Porschét, az egész stint alatt keményen hajtott, és az utolsó pillanatban megelőzte Bellt a harmadik helyért.
Az élen Auer tartotta magát, és mindössze fél másodperccel megelőzve Holtont megszerezte a kategória első helyét.
Ben Keating azt mondja, „megtisztelő” számára a JDC-Miller Motorsport és a Cadillac bizalma, hogy bronzminősítésű pilótaként debütálhat egy DPi-versenyen.
Keating ismét kettős feladatot lát el az IMSA WeatherTech SportsCar Championship szezonnyitó versenyén: a Mustang Sampling által szponzorált Cadillac DPi-V.R 5-ös rajtszámú Cadillac DPi-R és a PR1/Mathiasen Motorsports Oreca 07 Gibson 52-es rajtszámú autója között osztja meg az időt.
Az 50 éves texasi, aki a 2021-es Rolex 24-en az LMP2 és a GTD osztályban is részt vett, kifejtette, hogy a DPi kategóriában az alacsonyabb minimális vezetési idő segített abban, hogy idén a két prototípus-osztályban is részt vehessen.
A DPi kategória kétórás minimális vezetési időt ír elő, szemben a Pro-Am osztályok négy és fél órájával, amelybe az LMP2 is beletartozik.
„Szeretek két autóban ülni” – mondta Keating a Sportscar365-nek. „Azt hiszem, az elmúlt tíz évből kilencszer két autóban ültem Daytonában.”
„Nyilvánvalóan még akkor is meg tudnám oldani, ha többet kéne vezetnem. De sokkal kevésbé megterhelő, ha kilenc óra vezetés helyett hat és fél vagy hét órát kell vezetnem.”
Keating hozzátette, számára ez az év csúcspontja, a Daytonai 24 órás a szezon főeseménye.
„Ez a kedvenc versenyem a versenynaptárban, és a világon is, ami az eseményt illeti. Fantasztikus lenne megnyerni.”
„Csak hét autó van az osztályban. Ez a profi sportkocsiversenyzés legmagasabb szintje az Egyesült Államokban. Ez egy profi osztály, amelyet a különböző gyártók irányítanak. Én vagyok az egyetlen nem profi vagy gentleman pilóta az egész DPi mezőnyben” – jelentette ki a texasi versenyző.
„Egyértelmű, hogy az osztályt nem erre tervezték, de úgy gondolom, hogy mivel megnyertük az LMP2-es bajnokságot, mivel jó kapcsolatokat építettem ki a paddockban, és bebizonyítottam, hogy nem vagyok idióta a volán mögött, kaptam egy lehetőséget.”
Ben Keating a JDC Miller MotorSports autójában / Fotó: LAT Images/Courtesy of IMSA
A DPi könnyeb Keating szerint mint az LMP2?
Keating csapattársai Tristan Vautier, Richard Westbrook és Loic Duval lesznek, úgyhogy nagyon erős csapattársakkal kell majd megosztania az autót.
Az 50 éves versenyző úgy érzi, mégis egyszerűbb dolga lesz mint másik autójában, az LMP2-ben.
„Úgy gondolom, hogy a DPi autó talán még egy kicsit könnyebb is nekem, mint az LMP2-es autó. Ez egyike azoknak az eseteknek, amikor szerintem az autó annyival fejlettebb, hogy nem nehéz gyorsan menni, vagy a gumi, az autó vagy a pálya határain belül maradni.”
Keating elmondta, hogy már van egy előzetes terve a versenyre, aminek az lesz az eredménye, hogy összességében kevesebb időt kell vezetnie, mint tavaly, amikor 17 óra alatt 9,5 órát ült a volán mögött.
„A versenyt az LMP2-es autóval kell kezdenem, mivel a bronz-licenszes versenyzőnek ott kell indulnia. Nem tudom, hány stintet fogok ott teljesíteni, de ahogy a verseny alakul, az fogja meghatározni, hogy mit választok ott.”
„Ha végeztem azzal, akkor átjövök, és teljesen a DPi-re koncentrálok. Aztán amikor ott végeztem, visszamegyek és befejezem az LMP2-ben töltött időmet. Remélem, hogy a verseny első 12 órájában hét órányi vezetési időt letudhatok majd” – számolgatott Keating.
Bár az amerikai már állt dobogón a Rolex 24-en, korábbi „dupla versenyzős” próbálkozásai során még soha nem állt dobogóra, amire szerinte ezúttal „nagyon jó” esélye van.
„Megtisztelő számomra, hogy a JDC és a Cadillac hajlandó volt nekem adni ezt a helyet, hogy lehetőségem legyen az összesített győzelemért versenyezni. Szeretném jól képviselni magamat és őket is.„
