Felipe Massa bizonyos szempontból szerencsésnek tartja magát a 2009-es Magyar Nagydíj időmérőjén történt balesete kapcsán, és úgy véli, a hozzá közel állók többet szenvedtek nála. A Sauber, a Ferrari és a Williams egykori F1-es versenyzője tagadta, hogy emiatt nem nyert több futamot a sorozatban.
Napra pontosan 15 évvel ezelőtt rendezték a 2009-es Magyar Nagydíjat, ami egyben az jelenti, hogy csütörtökön volt az időmérő évfordulója. Azé az időmérőé, amelyen Felipe Massa elszenvedte a hungaroringi F1-es hétvégék legsúlyosabb és a sportág történetének egyik legfurcsább balesetét. A 43 éves pilóta ennek kapcsán adott interjút a brazil Motorsport.com-nak.
Mint ismert, Massa fejét a kvalifikáció második szakaszában eltalálta a Rubens Barrichello autójáról leszakadt rugó, aminek következtében elvesztette az eszméletét, és a Mansell-kanyart átvágva magatehetetlenül csapódott a gumifalba. Ezután a Honvédkórházba szállították, ahol a magyar orvosok két műtétjének köszönhetően megmentették az életét. Két napig mesterséges kómában tartották, majd további egy héttel később hazarepülhetett, Brazíliában pedig több plasztikai beavatkozás várt még rá.
„Nagyon hálás vagyok, hogy ez az én napom volt, hála istennek – utalt arra, hogy az őrangyalai biztosan vigyáztak rá aznap. – Sokan azt mondják, hogy szerencsétlen [eset] volt, de szerintem, ha megnézzük, mi történt… egyfelől nem volt szerencsém, mert a rugó pont a fejemnél kötött ki. Ugyanakkor nagyon szerencsés is voltam, mert ma itt vagyok, élem az életemet, kiváló egészségben, és boldog vagyok, hogy van családom.”
Massa a 2009-es idény hátralévő részét kihagyta, hogy a felépülésre koncentráljon, és csak a Brazil Nagydíjon tért vissza a paddockba, majd ő intette le a versenyt. Magára az incidensre egyáltalán nem emlékszik, és meggyőződése, hogy a történtek nem neki okozták a legnagyobb nehézséget, hanem azoknak, akiket a legjobban szeret. Hozzátette, manapság minden probléma nélkül lehet beszélni az esetről, akár családon belül is.
Felipe Massa bal szeme fölött semmi csont nem maradt
„A hozzám legközelebb álló emberek, Rafaela [Massa felesége – a szerk.], a szüleim, a testvéreim és a barátaim sokkal többet szenvedtek, mint én – vélekedett. – Ők látták a balesetet, én pedig semmit nem láttam abból, ami történt. Rafaela hat hónapos terhes volt Felipinhóval, aki így szintén nem látott semmit. Ugyanakkor ez nem tabutéma a családban.”
Vallásos ember lévén Massa egyértelműnek tartja, hogy milyen irányba kell köszönetet mondania, hogy ennyivel megúszta a horrorbukást. „Nagyon hálásak vagyunk Istennek, mert még mindig itt vagyok, és velük élek – folytatta. – Katolikus vagyok, minden nap imádkozom, egészséget kérek magamnak és a családomnak. Bár nem járok gyakran templomba, de amikor ott vagyok, bemegyek, és gyertyát gyújtok, hogy hálát adjak.”
Massa a 2008-as Brazil Nagydíjon aratta pályafutása utolsó futamgyőzelmét, vagyis a balesete után már egyszer sem ünnepelhetett a dobogó tetején az F1-ben. 2010-ben ugyanakkor három forduló után ő vezette a tabellát, majd pontosan egy évvel a történtek után nyerhetett is volna, de a Ferrari Hockenheimben arra utasította, hogy engedje el Fernando Alonsót. Ez a döntés nagyon fájt neki, de úgy véli, ez is bizonyítja, hogy a balesetnek ebből a szempontból nem volt jelentősége.
„Soha senki nem mondta nekem, hogy nem vagyok ugyanaz – fogalmazott. – A sajtóban persze sokat kritizáltak, mert a balesetem után soha többé nem nyertem futamot az F1-ben. Ugyanakkor többször is közel jártam hozzá. Sajnos Németországban nem sikerült győznöm, azon a futamon, amelyet pontosan egy évvel a balesetem után, 2010. július 25-én rendeztek. Az volt életem egyik legszomorúbb napja. Ezután egy más időszakot éltem meg, mert már nem volt versenyképes autóm, amellyel ugyanúgy harcba szállhattam volna a győzelemért, mint korábban. Nem érzem, hogy bármi is változott volna abban az értelemben, hogy milyen voltam előtte, és milyen vagyok ma. Azt viszont elmondhatom, hogy ma már sokkal jobban tisztelem az életet, mind a sajátomat, mind másokét. Az ember ugyanis soha nem gondolja, hogy bármi megeshet, de amikor mégis megtörténik, sokkal jobban megbecsüli az életet. Én száz százalékig értékelem az enyémet, és minden nap hálás vagyok érte. Remélem, még sok minden áll előttem, hogy továbbra is élvezzem az életet és a vezetést, amelyet szeretek csinálni. Azonban nagy fokú védelemmel és egészséggel, ami a legfontosabb.”
