Mint azt már mindenki tudja, tegnap Romain Grosjean-t megcsapta a halál szele, miután brutális balesetet szenvedett tegnap a Bahreini Nagydíjon. De szinte csodával határos módon sikerült kimenekülnie ketté szakadt, lángoló autójából. Ebben pedig hatalmas szerepe volt az F1 biztonsági előírásainak, a versenyző életösztönének és fizikai állapotának, és persze annak az ösztönnek, hogy viszont akarta még látni feleségét és gyermekeit.
Grosjean végül kisebb égési sérülésekkel megúszta az esetet.
Bele sem merünk azonban gondolni abba, hogy a jeleneteket látva, min ment keresztül a versenyző családja.
Romain felesége, Marion, ma Instagramon írta le érzéseit:
„Nyilvánvaló, hogy nem aludtam éjjel” – kezdi sorait Marion.
„És hogy őszinte legyek, nem nagyon tudom, mit írjak nektek. Csak tudom, hgy ezt kell tennem. Ez mindig segített nekem.
Bár… Ezen a reggelen – nem fogok hazudni -, nem jönnek könnyen a szavak. Ezen nevetni fognak, akik tudják, hogy milyen beszédes vagyok. Akiknek mindig olyan sokat és részletesen írtam.
És most azt sem tudom, milyen fotót posztoljak hozzá. Egy képet tegnapról? A tűzről? Ahogy fogják a karját a megmentői? Az autója roncsait?
Kiteszem ezt a kissé butaságot. Mert mindketten ugyanazt a GP2-es bajnoki pólót viseljük. Azt amelyikben még mostanában is aludni szoktam olykor. Jobban tetszene a „szuperhős” szó a „bajnoknál”, de ha kell, csináltatunk egyedit. A gyerekeknek, mert így magyaráztuk megmagyarázhatatlant.
Twitteren korábban említettem a hasznos, és sürgős szavakat, hogy mindenekelőtt megóvjam őket (a gyerekeket). Említettem a „szeretet pajzsát”, ami megvédte őt.
Ma már más módon, más érzékeny mondatokkal kifejezni az érzéseket. Együtt fogjuk ezeket kitalálni.
Kifejezni a hálát az orvosi autó embereinek.
Kifejezni a barátságot Jean Todt és az ő embersége iránt.
Kifejezni a hálát mindannyiótoknak, akik megmutattátok támogatásotokat, szereteteteket, kedvességeteket, ami nagyon értékes számunkra.
Köszönet Jules Bianchi családjának, az édesapjának, Philippe-nek, akire gyakran gondolni szoktam. Magának Jules-nek is. Kevin Magnussennek a szavaiért. A Canal + csapatának a tapintatosságért. Bocsánat, ha kifelejtettem valakit.
Köszönet a gyermekeinknek, aki kisegítették őt a lángok közül. Köszönet a bátorságáért, a küzdőszelleméért, az erejéért, a szerelméért, és a fizikai erőnlétéért, ami életben tartotta őt (Kim, Dan, imádlak titeket, srácok). Ehhez nem egy csoda kellett tegnap, hanem sok.
Csókollak titeket.”
