Váratlan helyreállítási munkálatokra volt szükség a spielbergi versenypályán vasárnap délelőtt, miután egy kamion leszakított egy a pálya felett átnyúló reklámtáblát.
Az eset a Richard Verschoor által megnyert Forma-2-es főversenyt követően történt. Egy platós kamion egy versenyautót szállított, a munkagépre felszerelt daru viszont túlságosan kilóghatott felfelé, így beleakadt a pálya második egyenese felett kifeszített reklámtáblába, ami a katari légitársaságot hirdette.
A tow truck destroyed an advertisement hoarding in the middle of the first straight 😭 pic.twitter.com/aWIEJAm8DL
A szervezők gyorsan reagáltak, temérdek munkás és kisegítőjármű érkezett, hogy helyreállítsák a reklámsávot, noha a munkálatok miatt a Porsche-szuperkupa versenye több mint fél órát csúszott az eredetileg kitűzött 11:45-ös kezdési időpontjához képest. A Forma-1-es menetrendet már nem érintette a fennakadás, időben megkezdődött a pilótaparádé, a verseny pedig 15 órakor rajtol.
Nem ez volt az első rendkívüli eset, ami a hétvégén a pályán történt: a reklámtábla helyreállítása jóval masszívabb feladat volt, mint az F1-es időmérőt pár percre megakasztó kigyulladó fű, ugyanakkor eltörpült az F2-es sprintverseny tömegbalesete mellett.
Az Osztrák Nagydíj időmérő edzése előtt rendezték a Forma–2-es mezőny spintfutamát, amelyen Arvid Lindblad, a Red Bull juniorja megúszta, hogy ijesztő baleset következtében autójának tetejére esett az egyik riválisa.
Lindblad csupán a 12. helyről kezdte a verseny, a felzárkózásának pedig már a futam korai szakaszában véget vetett a baleset. A hármas kanyarhoz érkezve a Campos pilótája Sami Meguetounif és a Williams-junior Luke Browning „szendvicsében” találta magát és végül összeért a Trident versenyzőjével, ami Browning autójának lökte a Campost, Meguetounif pedig felborult és mindkét riválisa felett átpördült.
„A fickó a semmiből érkezett, fogalmam sem volt róla, hogy ott van” – mondta rögtön Lindblad a rádióban Meguetounif-ról, aki szerencsére másik két riválisához hasonlóan sértetlenül megúszta a hosszas piros zászlós megszakítást előidéző esetet. Az ismétlést, különösen Lindblad fedélzeti kamerás felvételeit megnézve pedig ismét kijelenthetjük, hogy a glória életet menthetett, hiszen anélkül a Trident nagy valószínűséggel fejbe találta volna a Red Bull juniorját.
Nem mindennapi dühkitörést mutatott be egy olasz Ferrari versenyző Le Mans-ban.
Ma délután 16 órakor elrajtol a. 93. Le Mans-i 24 órás, de már ezt megelőzően is volt mit nézni a legendás La Sarthe versenypályán. Például a Michelin Le Mans Cup vasárnap délelőtti versenyét, amelynek rögtön a rajtja után nem mindennapi jelenetek játszódtak le.
Az egyaránt egy Ferrari 296 GT3-at vezető Josep Comadira Mayola és Gino-Generoso Forgione ugyanis összeütközött a Dunlop-sikánban, Mayola autója pedig rövid időre még a levegőbe is emelkedett. Miután a baleset mindkettejük versenyének végét jelentette, a dühös Forgione ahelyett, hogy lesétált volna a pályáról a védőfal mögé, a 23-as Ferrari felé vette az irányt, majd belerúgott annak vezetőoldali ajtajába, és teljesen felbőszülve elkezdte ütni ököllel a kocsi tetejét, amíg a pályabírók meg nem fékezték.
Videón a baleset (előbb az LMP3-as mezőny rajta látható, utána jönnek a GT3-asok):
Mivel több incidens is történt az első körben, be kellett küldeni a biztonsági autót. A küzdelemből 43 perc volt hátra, amikor a mezőny megkapta a zöld jelzést. A hétvége második futamát az LMP3-as kategóriában a 23Events Racing, az LMP3 Pro/Am kategóriában a DKR Engineering, a GT3-asok között pedig a Team Motopark nyerte.
Döbbenetes rekordot állított fel 20 éve a McLaren tesztpilótája, aki 304 km/órás tempóval vágódott a falnak, de sértetlenül szállt ki az autóból a hatalmas baleset után.
Alex Wurznak a Grand Prix-versenyzők érdekvédelmi szövetségének (GPDA) elnökeként komoly szerepe van abban, hogy az elmúlt bő tíz évben is szüntelenül folytatódott a Forma–1-es autók és pályák biztonságosabbá tétele. A királykategóriában 1997 és 2007 között 69 futamon induló, ezeken három dobogós helyezést szerző osztrák a saját bőrén is tapasztalta, mennyire életbevágó a minél nagyobb biztonság, mert bár súlyos sérülést soha nem szenvedett, megúszott néhány hatalmas balesetet.
A legemlékezetesebb ezek közül minden bizonnyal az 1998-as Kanadai Nagydíjon bemutatott levegőben pörgése, de a hamvába holt McLaren MP4/18-as tesztpilótájaként a 2003-as szezonra tervezett, de soha be nem vetett konstrukció is kis híján megölte. Egyikkel sem bukott azonban akkorát, mint a 2005-ös McLaen MP4/20-assal, amelyet kicsit több mint 20 éve, 2005 májusában 304 km/órás sebességgel csapott a falnak egy teszten.
Pontosabban nem ő, hanem a banális hiba miatt felrobbanó jobb hátsó kerék.
Hogy mi volt ez a hiba és mit csinált a baleset után Wurz, a bukásról készült felvétellel együtt megnézhető az alábbi videóban:
A legrossszabb, ami egy autóversenyzővel történhet, hogy hatalmas sebességgel egy kanyar felé száguldva elmegy a fékje, vagy azzal egyenértékű módon letörik a kerék az autójáról, ő pedig csak utas az elkerülhetetlen baleset előtt. Louis Fosterrel utóbbi esett meg az IndyCar detroiti versenyén, amiről az érintett utólag fedélzeti kamerás felvételt tett közzé.
Egy héttel a 109. Indy 500 után Detroitban folytatódott az IndyCar idei szezonja. A szűk, tulajdonképpen egyetlen előzési pontot tartalmazó utcai aszfaltcsíkon rendezett 100 körös futamot Kyle Kirkwood nyerte, amivel az Andretti versenyzője idei második (az első Long Beachen volt), karrierje negyedik győzelmét szerezte (az összeset utcai pályán), ezzel pedig feljött a pontverseny harmadik helyére Álex Palou és Pato O’Ward mögé. Kirkwood mögött a pályafutása legjobb eredményét elérő Santino Ferrucci lett a második, a Will Powert a hajrában megelőző Colton Herta pedig a harmadik.
A detroiti verseny szokás szerint bővelkedett balesetekben – noha nem volt annyi, mint tavaly, amikor közel a táv felét sárga zászlós körözés tette ki –, a legnagyobb szenzációt pedig kétségtelenül az idén eddig 100%-os dobogós mérleggel rendelkező, hat futamból ötöt megnyerő, egyszer második helyen célba érő Palou kiesése jelentette, a friss Indy 500-győztes ugyanakkor nem tehetett róla, hogy a falban végezte, hiszen a mögötte haladó David Malukas elmért féktávja tette őt oda.
A legnagyobb csattanást azonban nem a Chip Ganassi Racing pilótája, hanem Louis Foster és Felix Rosenqvist volt kénytelen elszenvedni. A futam egyetlen piros zászlós megszakítását hozó balesetében egyik versenyző sem volt hibás, ugyanis a két hellyel Rosenqvist mögött haladó Foster autóján 17 körrel a vége előtt a pálya leggyorsabb pontján, 185 mérföld/órás (296 km/óra) tempónál eltört az első felfüggesztés.
Foster ettől rögtön a falnak csapódott, majd a közvetlenül előtte haladó autót elkerülve nekivágódott a Meyer Shank Racing autójának, amely ettől nagy erővel a hármas kanyar gumifalába csattant, Foster pedig a bukótérbe szállva az annak végén található gumifalban állt meg. Mindkét pilóta magától szállt ki, de Rosenqvist lábfájdalmakra panaszkodott, ezért hordágyra tették és úgy szállították el kivizsgálásra, miközben a gumifal javításáig félbeszakították a versenyt.
„A felfüggesztés egyszerűen megadta magát, amint ráléptem a fékre. Soha nem láttam még ilyet… – nyilatkozta Foster a baleset után. – Fogalmam sincs, hogy a fenébe történthet ilyen. Ez a pálya nevetségesen huplis. Ennek biztosan köze van hozzá, mert annyira ritkán történik ilyen. Most nem sokat tudok mindani, továbbra is próbálom összerakni fejben, hogy mi történt, beszélek s srácokkal és meglátjuk. Nagyon csalódott vagyok.”
Rosenqvistet végül kiengedték, és szerencsére komoly baja neki sem lett. Ő így értékekelt: „Jól érzem magam, kicsit fáj a térdem, de jól vagyok. Minden vizsgálatot elvégeztek rajtam, és nincs baj, csak keményen bevertem a térdem a kormányba. Még csak nem is láttam, hogy jön, aminek a becsapódás szögéhez van köze. Az ember ott általában a bal oldali tükröt nézi, ő meg jobb oldalról érkezett. Ezért meglepett, mert az ember mindig belepillant a tükrébe bekanyarodás előtt, én pedig nem láttam semmit. Aztán bumm. Valójában az, amikor belém csapódott, nagyobb ütés volt, mint amit utána a fal adott.”
Hogy mekkora is volt a baleset során elszenvedett ütés, azt leginkább Foster fedélzeti kamerás felvétele adja vissza, amit a verseny után a Rahal Letterman Lanigan Racing pilótája közzétett. Íme:
Tíz perc sem telt el az idei Monacói Nagydíj első szabadedzéséből, de máris piros zászlóval kellett megszakítani a körözést, Charles Leclerc ugyanis telibe találta Lance Stroll Aston Martinját a hajtűben. A Ferrari pilótája gyorskörön volt, Stroll pedig éppen próbált félreállni Kimi Antonelli elől, ami sikerült is neki, de Leclerc-t már nem vette észre, és pont az orra előtt vágott át a pályán lassú tempóval keresztbe.
Az ütközéstől a Ferrari első szárnya és az Aston Martin diffúzora sérült, de mindkét autó saját kerekein tért vissza a bokszba. „Gyerünk már… Uh, összeütköztünk. Nem hiszem, hogy észlelte a kék zászlókat” – rádiózott Leclerc, míg Stroll így reagált a mérnökének: „Éppen most éreztem, hogy Leclerc – aki egyébként a kivezető körén rögtön beparkolt a Mirabeau kanyar bukóterébe – nekiment az autóm hátuljának. Nem hallottalak.”
Az újraindítás után rögtön folytatni tudta az edzést, Stroll azonban a garázsban maradt.
Két bukást is hozott az utolsó edzésnap a 109. Indianapolis 500 időmérője előtt. A Chip Ganassi Racing várja a legjobb helyzetből a kvalifikációt.
Több napnyi edzés után pénteken kezdtek komolyra fordulni a dolgok Indanapolisban, ahol a hétvégén megrendezik a 2025-ös Indy 500 időmérőjét. Az úgynevezett Fast Fridayen az autók motorját először lehetett feltekerni arra a szintre, ahol az időmérőn lesznek, aminek köszönhetően a tempó is jelentősen nőtt, és mivel a kvalifikációval ellentétben ezen a napon még nem egyesével köröztek a mezőny tagjai, a szélárnyékban a teljes májusi Indy 500 hónap legnagyobb sebességeit érték el.
A leggyorsabbnak Scott McLaughlin bizonyult egy 233,954 mérföld/órás (376,431 km/óra) átlagsebességű körrel, ám a 3-as rajtszámú Chevy pilótája ezt szélárnyék segítségével érte el, ami az időmérő szempontjából nyilván nem mérvadó. A leggyorsabb szélárnyék nélküli kört nem ő, hanem Scott Dixon hozta össze (232,561 mérföld/óra), amivel második lett, megelőzve csapattársát, a pontversenyben élen álló Alex Palout, aki szintén szélárnyék nélkül ért oda a harmadik helyre. A magyar idő szerint szombaton délután 17 órakor kezdődő időmérőt így a Chip Ganassi Racing várhatja a legjobb helyzetből.
Nem volt felhőtlen ugyanakkor az istálló napja, hiszen harmadik versenyzője, Kyffin Simpson bukott, így a szintén második Indy 500-ára készülő 2021-es NASCAR-bajnok, Kyle Larson mellett az övé volt a nap másik balesete. A jóval látványosabb bukást Simpson hozta össze, aki a 4-es kanyarban veszítette el az uralmat az autója felett, ami a falnak csapódás után a levegőbe emelkedett, majd a kerekein landolva becsúszott a bokszutca bejáratába.
Simpson balesete:
Simpson napja ezzel véget ért, míg a Chip Ganassi Racing elkezdte felkészíteni a tartalékautót szombatra. Larson nem járt ennyire rosszul, és az Arrow McLaren/Hendrick Motorsports még a nap vége előtt rendbe hozta az autóját, amivel kiküldték egy installációs körre.
Larson balesete a hármas kanyarban:
Szerencsére mindkét pilóta ép bőrrel megúszta az esést. „Jól vagyok, furcsa baleset volt. Minden furcsa volt vele kapcsolatban. Már a kivezető körben nem igazán érződött megfelelőnek valami, soha nem éreztem úgy az autóban magam, ahogyan arra számítottam. Átnézzük az adatokat, megpróbálunk rájönni, hogy mi csúszhatott félre, és igyekszünk biztosítani, hogy még egyszer ne történjen meg” – idézi a RACER Simpsont.
„Nyilván nehéz. Megforogtam. Nem tudom. Kicsit váratlanul ért, de szerintem rendben leszünk. Hamar túlteszem magam a dolgokon. Tudom, hogy megpördültem, de az autó egyensúlya eléggé közel volt a jóhoz” – mondta utólag Larson, aki az idén ismét megkísérli a duplázást, azaz ugyanazon a napon tervez elindulni az Indy 500-on és a NASCAR Coca Cola 600 névre hallgató Charlotte-i versenyén.
Ami az időmérőt lebonyolítását illeti, a magyar idő szerint 17 órától egészen 23 óra 50 percig tartó kvalifikáción a teljes mezőny részt vesz. Minden pilóta egyesével gurul pályára, hogy megtegyen egy négy mért körből álló időmérős próbálkozást, aminek az átlaga határozza meg a sorrendben elfoglalt helyét. Miután minden versenyző kapott legalább egy esélyt a kvalifikálásra, a fennmaradó időben újra próbálkozhatnak. Ennek menete, hogy a bokszutcát két sávra osztják. Akik az egyes sávba sorakoznak fel, azok elsőbbséget élveznek a pályára lépésben a kettes sávban levőkkel szemben, viszont nekik a pályára lépéssel automatikusan törlődik az előző kísérletük, azaz fennáll a veszélye, hogy nem javítanak, hanem rontanak az eredményükön. Ellenben a kettes sávban várakozók ennek veszélye nélkül próbálkozhatnak újra, de a közülük a sorrendben legelöl álló versenyző mindig csak akkor léphet pályára, ha az egyes sávban éppen senki nincs.
A szombati időmérő végére kialakult sorrend a 13.-tól a 30. pozícióig végleges, azaz ebben a sávban eldől a rajtsorrend. A legjobb 12 és az utolsó 4 (az idén 34-en neveztek, de csak 33 pilóta rajtolhat el) pedig vasárnap újra pályára lép. A program magyar idő szerint 22 óra 5 perckor kezdődik a top 12 szegmensével, amelyben a szombati időmérő legjobb 12 versenyzője egyetlen próbálkozást hajthat végre. Az így kialakult sorrend a 7.-től a 12. helyig dönt a rajtsorrendről, míg a legjobb 6-nak újabb kör következik, szintén egyetlen lövéssel. De csak miután eldől, hogy ki lesz az az egy pilóta, aki lemarad a 109. Indy 500-ról, a szombaton a 30. és a 34. hely között zárók ugyanis szintén külön szegmensben, szétlövéssel döntik el az utolsó három rajthely sorsát. Ők egy órát kapnak erre, és miután mindegyikük próbálkozott egyszer, az idő lejártáig újabb kísérleteket tehet. Aki pedig a végén a 34. helyen találja magát, az csomagolhat.
Jonathan Wheatley elmondta, hogyan emlékszik vissza Ayrton Senna és Michael Schumacher rivalizálására, amelyet utóbbi szerelőjeként élt át. A jelenleg a Sauber csapatfőnökeként tevékenykedő szakember az 1994-es San Marinó-i Nagydíj hétvégéjének borzalmas eseményeit is felidézte.
Április utolsó, illetve május első napja mindig szomorú évfordulót jelent a Forma–1-ben, hiszen 1994-ben ezen a két napon hunyt el Roland Ratzenberger és Ayrton Senna. Utóbbiról pedig a sorozat hivatalos podcastjának, a ’Beyond The Grid’-nek a legutóbbi vendégeként a Sauber jelenlegi csapatfőnöke, Jonathan Wheatley is megemlékezett.
A napokon belül 58. születésnapját ünneplő szakember akkoriban Michael Schumacher szerelőjeként dolgozott a Benettonnál, így kiválóan rálátott a két versenyző kezdeti rivalizálására, amely persze nem teljesedhetett ki. Bár megvoltak a maguk konfliktusai, ám visszatekintve úgy gondolja, hogy a két pilóta viszonya nem egészen olyan volt, mint amilyennek manapság a legtöbben elképzelik.
„Volt egyfajta kapcsolat köztünk 1994-ben – utalt Sennára. – Amikor úgy tűnt, hogy Michaelé lesz a pole pozíció, majd Ayrton kijött a garázsból, megmutattam neki a táblát, amelyen Michael ideje szerepelt. Ő pedig felnyitotta a sisakrostélyát, megrázta a fejét, majd lecsukta. Kiment, gyorsabb volt Michaelnél, és úgy nézett rám, a bokszfal felé, mintha azt kérdezné, hogy »na, hol van az én időm [a táblán]?«. Volt egyfajta bajtársiasság, amiről az emberek talán nem tudnak. Az ember nemcsak öldöklő küzdelmet vív másokkal, hanem ott van velük.”
Wheatley aztán rátért magára a San Marinó-i Nagydíjra. Mint ismert, Senna nem sokkal a biztonsági autós fázis után a Tamburello-kanyarban kisodródott a pályáról, nagy sebességgel a falnak csapódott, majd a felfüggesztés a sisakjába fúródott, halálos sérüléseket okozva ezzel. Az akkori ellenfél a mai napig fel tudja idézni, hogyan tudta meg a hírt.
„Az 1994-es imolai a legrosszabb hétvége valaha, amelyre emlékszem – fogalmazott Wheatley. – Még mindig fel tudom idézni az érzelmeket. Sok mindent megtartottam ’94-ből, mert úgy gondolom, hogy fiatalként számomra ez fontos fordulópont volt. Még mindig emlékszem, ahogyan Mike Cowlishaw főszerelő odajött hozzám, a karomra tette a kezét, mert tudta, milyen kapcsolatban álltam [Sennával], illetve mit gondolok róla, és elmondta, hogy elment.”
Persze az 1994-es imolai forduló nem csak Senna elvesztése miatt szomorú, hiszen az előző napon Ratzenberger is távozott az élők sorából. Sőt, már pénteken is történt egy horrorisztikus baleset Rubens Barrichellóval, és itt még nincs vége a listának. Wheatley elárulta, milyen borzasztó érzések kavarogtak bennük a leintés után.
„Azon a hétvégén sok minden megtörtént – folytatta. – Rubens balesete, amikor [a becsapódás pillanatában] az arca elé tette a kezét. Hihetetlen az a kép. Egyszerűen megmutatja az embert az autóban. Aztán jött Roland. Emlékszem, láttam a tévében, és azonnal tudtam, hogy ez nem egy átlagos bukás. Nagyon-nagyon komoly volt. Majd a versenyen JJ [Lehto, Schumacher akkori csapattársa] a rajtrácson ragadt, és hatalmas karambol lett, amely előidézte a piros zászlót [valójában a biztonsági autós fázist – a szerk.]. [Michele] Alboreto pedig elhagyta a kerekét a bokszutcában, és a kerékanya eltalálta az első számú szerelőmet, megvágta a lábát. A kerék a Lotus bokszába ment, ahol nekicsapódott valakinek. És ott volt Senna balesete a futamon. Nem akartunk felszállni a gépre. Emlékszem, ahogyan csendben ültünk a reptéri váróban. A Williams srácainak éppen akkor mondták el a hírt Ayrtonról, és egyikünk sem akart felszállni a gépre. »Mi fog történni legközelebb?«”
Óriási balesetet vészelt át vasárnap Barcelonában Marta Garcia, az F1 Academy első bajnoka. A kórházból őszintén írt arról, hogy miután nem tudta kinyitni Porschéjának ajtaját, a beltérben pedig egyre sűrűbb lett a füst, pánikba esett.
A 24 éves spanyol versenyzőhölgy a kétórás futamokkal operáló sportautósorozat, a Le Mans Cup szezonnyitóján vett részt, amit a barcelonai pályán rendeztek, és ahol az Iron Dames GT3-as Porschéját vezette Vanina Ickxszel váltásban.
Garcia a GT3-as kategória első helyén haladt, amikor a verseny félidejénél járva az őt egy AF Corse Ferrarival üldöző Elesio Donno hátulról meglökte az autóját, aminek következtében az irányíthatatlanul a gumifalnak csapódott, majd a pályára visszapattanva lángra kapott. Pár perccel később szerencsére már az autón kívül sétálva mutatta a kamera Garciát, és csapata is közleményben tudatta, hogy az orvosi vizsgálatok nem mutattak ki nála komoly sérülést.
A balesetet követő másodpercekben azonban egyáltalán nem voltak megnyugtatóak a körülmények Garcia számára, a barcelonai Quirón kórházból hétfőn közzétett Instagram-posztjában ugyanis részletezte, mekkora ijedtség lett rajta úrrá, amikor nem tudott kiszabadulni a zárt karosszériájú Porschéból.
„Tegnap karrierem egyik legkeményebb pillanatát éltem át. Nagy balesetet szenvedtem a barcelonai pályán, amelynek becsapódási ereje 21G volt. Egy másik versenyző eltalált hátulról, ami egyenesen a fal melletti gumifalba küldött. Az autó kigyulladt, és noha saját lábamon hagytam el, a belélegzett füst után szédülést éreztem” – írta.
„Az ajtó beszorult a becsapódás következtében, így nem tudtam kinyitni. Pánikolni kezdtem, miközben egyre több és több füst jelent meg. Végül a sportbírók kiszedték a jobb oldali ajtót, és ezzel kimenekítettek. Nagyon hálás vagyok a munkájukért és a gyors beavatkozásért.”
„A kórházban töltöttem az éjszakát, és elővigyázatosságból valószínűleg még egyet itt maradok. Minden eredményem jó, de még mindig érzem a megrázkódtatást, nem tértem még vissza a normál kerékvágásba. Pihenek egy kicsit, de hamarosan visszatérek a versenypályára.”
Garcia már az első női formaautós bajnokságban, az F3-as autókat használó W Seriesben is versenyzett és nyert futamot, de az áttörést a 2023-ban F4-es autókkal újraszerveződött F1 Academyben érte el, ahol abban az évben bajnoki címet szerzett. Nyereményeként 2024-re az európai Formula Regionalban kapott egy finanszírozott szezont, ott viszont már nem tudott kitűnni, a bő mezőnyben pontszerzés nélkül a tabella 28. helyén zárta az évet.
A Le Mans Cup hétvégi szezonnyitójának egyébként magyar résztvevője is volt, Válint Bence a főkategóriában, az LMP3-ban Miklas Born oldalán egy Ligiert vezetve a 10. helyen végzett összetettben.
A Japán Nagydíj második szabadedzésén történt hatalmas baleset hatására több F1-es pilóta is arra kérte az FIA-t, vizsgálja meg, miként lehet elkerülni a jövőben a hasonló eseteket.
Miként arról a minap beszámoltunk, az előzetes gyanúval ellentétben az autóját a Japán Nagydíj második szabadedzésén rommá törő Jack Doohan nem véletlenül nem csukta le az állítható hátsó szárnyat a szuzukai célegyenes végén, mielőtt nagyjából 300 km/órás tempóval lerepült a pályáról. Legalábbis erre utaltak Oliver Oakes, az Alpine csapatfőnökének azon szavai, hogy pilótája „rosszul mérte fel a helyzetet”. Az ausztrál versenyző sajtóhírek szerint az Alpine szimulátorában sikerrel alkalmazta azt a módszert, hogy nyitott DRS-sel kezdi meg az első kanyart, amit a második edzésen az ötödik körében a valóságban is megpróbált, ám csúnyán ráfázott.
Az első edzést az Alpine japán tartalékja, Ryo Hirakawa szerepeltetése miatt kihagyó, a szuzukai pályával így a második tréningen ismerkedni kénytelen ausztrálnak mindehhez elég volt annyit tennie, hogy nem nyomta meg a DRS-gombot a kormányon. Az állítható hátsó szárny ugyanis úgy működik, hogy megfelelő mértékű gázelvételnél vagy fékezés esetén automatikusan lecsukódik, ám mivel a szuzukai első kanyarba padlógázzal kezdik meg a bekormányzást a pilóták, itt ezt megelőzően kézzel kell deaktiválniuk a szerkezetet, hogy a kanyarodás pillanatában már megfelelő leszorítóerő hasson az autó hátuljára.
A történteket így aztán el lehetne intézni annyival, hogy Doohan őrültséget csinált, hiszen rajta kívül senkinek nem jutott eszébe 300 km/órás tempónál nyitott DRS-sel bekanyarodni egy F1-es autóval. A The-Race.com értesülései szerint a pénteki versenyzői eligazításon ugyanakkor több pilóta is arról érdeklődött Rui Marques versenyigazgatónál, hogy van-e mód olyan biztonsági mechanizmust beépíteni a DRS működésébe, ami az ilyen esetekben lezárja azt.
Persze az FIA már így is gondoskodott arról, hogy megelőzze a DRS nyitva maradása miatti baleseteket, hiszen a fékezés és gázelvétel hatására történő zárás is ezt a célt szolgálja, a csapatoknak ugyanakkor mindkét esetben van mozgástere, bizonyos határok között ugyanis ők dönthetik el, hogy mekkora fékerő alkalmazásánál és gázelemelésnél záródjon a szárny. Utóbbi esetében a felső határ 20%, azaz amennyiben a pilóta legalább ennyivel csökkenti a gázállást a 100%-hoz képest, a DRS-nek be kell záródnia. Hogy adott esetben ennél kisebb elemelésnél is záródhasson a rendszer, arra pont az olyan DRS-zónák miatt lehet szükség, amelyeket gyors kanyar követ.
Itt érdemes megjegyezni, hogy Doohan a korábbi köreiben sem deaktiválta kézzel a DRS-t, hanem a gázelvétellel/fékezéssel csukta a szárnyat, ami akkor még működött, a telemetriából pedig kiderült, hogy az ominózus körében is fékezett az egyes kanyar előtt, ám nem nyomta meg elegendő erővel a pedált a szárny záródásához, így az nyitva maradt. Az igazsághoz így közelebb állhat – nem tudjuk biztosan, mert Doohan nem ment bele a részletekbe – az a megállapítás, hogy az ausztrál nem akart nyitott DRS-sel kanyarodni, csak rossz módszert választott a szárny zárásához, ami ezzel együtt nem menti fel őt, hiszen mindenki más – köztük a csapattársa, Pierre Gasly is – kézzel deaktiválta a szerkezetet.
Hogy milyen módszerrel lehetne megelőzni a Doohanéhez hasonló baleseteket, arról a The-Race azt írja, hogy például GPS-jelet lehetne küldeni a szárnynak, hogy az a pálya egy bizonyos pontján semmiképpen se lehessen nyitva. A szaklap hozzáteszi, egy ilyen megoldás zökkenőmentes kidolgozása nem lenne egyszerű, de az FIA beleegyezett, hogy megvizsgálja a kérdést, és meglátja, hogy mit tehet.
Amíg ez megtörténik, az F1-es pilóták kénytelenek lesznek tudomásul venni, hogy nem kézzel deaktiválni a DRS-t egy legalább részben padlógázas kanyar előtt nem feltétlenül a legjobb ötlet…
