Pierre Gasly számára mindig is egy tragikus helyszín lesz Spa-Francorchamps. A francia pilóta 2019-ben ezen a helyszínen bveszítette el egyik legjobb gyerekkori barátját, Anthoine Hubert-t. Az Alpine versenyzője minden évben egy virágcsokorral emlékezik meg a barátja előtt, és a szomorú tradíció idén is folytatódott.
Hubert a Formula 2 spái hétvégéjének szomati versenyén hunyt el 2019-ben egy szerencsétlen balesetben. A francia pilóta a Raidillion-ban törte össze az Ardenjét, ami szerencsétlen módon pont az ideális ívre pattant vissza a fallal való ütközést követően. A nagy sebességgel érkező Juan Manuel Correa pedig már nem tudta elkerülni őt, és oldalról telibetalálta őt.
Gasly idén is egy virágcsokorral emlékezett meg az egykori legjobb barátjáról, akinek emlékére egy nagyszerű közösségi programot is szervezett. Gasly ugyanis az F1-es, az F2-es és az F3-as mezőnyt is meghívta egy futásra, hogy Hubert és sajnálatos módon a nemrégiben, szintén a spái pályán elhunyt Dilano van’t Hoff előtt tisztelegjenek. Ugyan a Spa-Francorschampsba érkezett mezőnyt eléggé viszonytagságos időjárás fogadta, ennek ellenére egész sokan tartottak Gaslyval a 7 kilométeres táv erejéig.
Anthoine Hubert 2018-as GP3-as (mai nevén Formula 3) bajnoki címe óta Victor Martins lett az első francia FIA Formula 3 bajnok. Martin az elmúlt hétvégén, az ART csapat színeiben szerezte meg a végső győzelmet. Bajnoki címét Hubertnek ajánlotta, aki 2019-ben Spában, Formula 2-es versenyen életét vesztette.
Martins azt mondta, hogy „jó érzés”, hogy folytatni tudja Hubert örökségét, főleg, hogy ismerték is egymást.
„Négy éve ismertem őt, együtt dolgoztunk a Renault-nál, ebben az időben edzőtáboroztunk Enstone-ban, szintén Franciaországban” – mondta Martins.
Anthoine Hubert | Fotó: Kaiser Erika
„Sok időt töltöttem vele, és így láthattam Antoine profizmusát, azt, hogy mennyire elkötelezett a motorsport iránt.”
Martins elmondta, hogy igyekszik Hubert hozzáállását átvenni a versenyzésben, és neki ajánlotta a címét.
„Tudom, hogy neki sem volt könnyű útja az F1-be (tartva)” – mondta az F3-as bajnok. „Emlékszem, amikor megnyerte a GP3-as bajnoki címet, ahogy én is most, valójában azért küzdött, hogy bekerüljön egy jó csapatba, és esélyt kapjon arra, hogy megmutassa a teljes potenciálját.”
„Valójában nagyon-nagyon jól ment azzal a csapattal, amelyiknél volt, és én ezt szeretném megtartani, a sport iránti szenvedélyét, a folyamatosan örömét lelte ebben.”
„Mindig mosolygott, még akkor is, ha nem ment jól. Szóval ezt szeretném megtartani. Természetesen ő volt a sisakomon, nagyon szerettem volna úgy áthaladni a célvonalon, hogy megmutathassam a kamerának, hogy érte tettem. De nem [kell] megmutatnom senkinek, csak érezni akarom, és érte akarom megtenni.”
Charles Leclerc szerint Lewis Hamilton a következő években még megszerezheti a nyolcadik világbajnoki címet.
A brit versenyző 2020-ban állította be Michael Schumacher rekordját. Tavaly jó esélye volt arra, hogy egyedüliként 8 cím álljon a neve mellett, ám a szezonzáró futam utolsó körében Max Verstappen elorozta tőle a legnagyobb kupát.
Az új szabályok azonban visszavetették a Mercedes teljesítményét, így idén a végső győzelemért a Red Bull és a Ferrari csatázik. A hétszeres világbajnok szerződése jövőre jár le. A szerződéshosszabbítás benne van a pakliban, így a monacói szerint ellenfele megszerezheti még a hőn áhított rekordot.
„A megfelelő autóval igen, hiszen ő egy nagyszerű versenyző. Ám ha ellenem küzdene a címért, akkor én természetesen magamat választanám. Bocs, Lewis.” – magyarázta a 24 éves pilóta.
Leclerc-t sok veszteség érte élete során. Édesapja után, mentorát és keresztapját, Jules Bianchit is elvesztette. 2019-ben pedig barátjától, Anthoine Huber-től is búcsút kellett vennie. A két francia a versenyzés miatt vesztette életét, ám a monacói nem fél a pályán.
„Nem gondolok a veszélyre. Rendkívül közel álltam Jules-höz, Anthoine-t pedig fiatal koromban ismertem meg. Nagyon nehéz azt látni, hogy akiket ismertél, a sport miatt nem lehetnek már veled. Ám én nem gondolok arra, hogy abbahagyom. Fiatal korom óta erre vagyok programozva. Semmi máshoz nem értek, csak a versenyzésben vagyok jó.”
Pár nappal édesapja halála után a 24 éves versenyző Forma 2-es futamot nyert Bakuban. Első F1-es diadalát pedig egy nappal Hubert tragikus esete után aratta.
„Azt kérdeztem magamtól, hogy mit akart volna az apám abban a pillanatban. A válasz elég gyorsan jött: versenyezni és nyerni. Mindkét cél sikerült elérni. Nagyon közel álltam az apámhoz. Mindent megtett értem. Egyenesen Bakuba mentem, majd visszarepültem a családomhoz, hogy tegyem amit ilyenkor szükséges. Egy dolog miatt volt bűntudatom. Azokban a percekben kizártam az apám és a barátom elvesztésének gondolatát. Ám ez csak néhány órára szólt.” – tette hozzá Leclerc.
A mezőny egyik nagy ígérete Pierre Gasly, a francia pilóta fiatal kora ellenére rendkívül éretten versenyez és viselkedik a pályán kívül.
A 26 éves Gasly 2017 év végéjén mutatkozott be a Forma-1-ben, ahova GP2-es bajnokként érkezett. A Red Bull kötelék miatt első éveit a Toro Rosso csapatánál töltötte, majd 2019-ben Daniel Ricciardo távozása után megkapta a Red Bull egyik ülését. Az eséllyel azonban nem sikerült élnie, teljesítménye messze elmaradt a várttól és a csapattársáétól is, így fél év után visszafokozták a B-csapatba, ahol azóta is versenyez.
Ez viszont nem szegte kedvét, sőt, talán még jót is tett, hiszen összeszedte magát, kivirult és erőn felül teljesít Faenzában. A visszafokozása óta háromszor is dobogóra állhatott, köztük a 2020-as Olasz Nagydíjon, amit hatalmas meglepetésre meg is nyert.
A metro–nak adott interjújában a francia elmesélte, hogy a fél évtizedes F1-es pályafutása alatt jelentős fejlődésen ment keresztül, ami nagyban segítette őt a jobbnál jobb eredmények elérésében.
„Az elmúlt öt évben sokat értem, köszönhetően a szakmai és a magánéletben átélt tapasztalataimnak. Mindannyian tanulunk, 15 és 20 éves korom között teljesen más voltam. 20 és 25 éves korom között pedig teljesen megváltoztam. A dolgok, amiket látsz, formálnak téged, mint embert és az elmédet is átalakítják.” – kezdte az exkluzív interjúban.
Az életben történnek rossz dolgok, viszont Gasly esetében az életét meghatározó negatív és drámai történések egyszerre jöttek, méghozzá 2019-ben Belgiumban.
„Ez volt a legnehezebb időszak az életemben, csapatot váltottam és elvesztettem Anthoine-t. [Hubert, gyerekkori jó barátja – a szerk.] Nagyon nehéz volt felállni onnan, de ilyen az én természetem, olyan valaki vagyok, aki sosem adja fel. Pontosan tudtam, hogy hova akarok eljutni, mindig is ez volt a fejemben” – fogalmazott, majd azt is elmesélte, hogy a tragédiát úgy tudta feldolgozni, hogy a Players Tribute nevű platformon kiírta magából az érzéseit.
„Nem éreztem sebezhetőséget, amikor leírtam azokat a sorokat, ez egy olyan érzelmes és erőteljes pillanat volt az életemben, amit úgy éreztem, ki kell adnom magamból, hogy tovább léphessek.”
„Miközben egyre több és több sportoló beszél nyilvánosan a mentális egészségről, sokan még mindig kerülik az érzelmi sebezhetőség gondolatát és inkább fenntartanak egyfajta látszat bátorságot, amelyről úgy érzik, hogy mentális előnyt jelent nekik a riválisokkal szemben.”
„Az élet nem könnyű.Még a legjobb sportolók számára sem. a legsikeresebbek is keresztül mennek jó és rossz időszakokon keresztül is. Nem szégyen beszélni olyan pillanatokról, amikor a dolgok nem voltak fényesek. Ez az élet valósága. Mindannyian szembesülünk azzal, hogy elveszítünk közeli embereket, kudarcot vallunk bizonyos dolgokban, nem érjük el a kitűzött célunkat. Ebben nincs semmi szégyen. Nagyon hálás vagyok az összes kudarcért, amit átéltem, mert tanultam belőlük.”
Egy helyi autóversenyző és tanácsadó tesztelte a Spa-Francorchamps legendás Eau Rouge és Raidillon szakaszán javasolt új nyomvonalat.
Miután a közelmúltban számos veszélyes eset történt a hírhedt szakaszon, köztük Anthoine Hubert halála 2019-ben, a pálya szervezői lebontották az ismert klubházat a domb tetején, hogy újragondolják az elrendezést. A francia Auto Hebdo szerint az FIA célja az, hogy a híres fel-le-le-balra-jobbra sodró kanyarok összsebességét 10 százalékkal csökkentsék.
A szakaszon fehér vonalakkal kijelölt, javasolt új nyomvonalat teljes sebességgel tesztelte a helyi vezetéstechnikai tanácsadó, Pierre-Yves Rosoux egy BMW M2 CS Racing GT4-es autóval. Ezt követően Rosoux az alábbiakat árulta el:
„Az új, szögletesebb verzió 20 méterrel korábbi fékezést igényel tőlem. Amikor a fékezési fázis véget ér, az új Raidillonnal 160 km/órás sebességnél járok, szemben a korábbi 180-nal. A hegytetőn pedig 170-nél vagyok a 182 helyett a régóta ismert kanyarral.”
Rosoux elismerte, hogy nem biztos benne, hogy a javasolt kialakításnak lesz jövője:
„Minél inkább közelítünk Raidillonhoz nagy teljesítményű autókkal, annál kisebb lesz a különbség, a jelenlegi pályaelrendezéshez képest. Ennél a változatnál az a kockázat, hogy más problémákat generál a csúcson. Valószínű, hogy az elkövetkező hetekben további tesztek lesznek.”
Callum Ilott elmondta, hogy a 2019-es spái Forma-2-es tragédia „segített megváltoztatni” az értékrendjét versenyzőként és emberként is.
A brit a Sauber Junior Team by Charouz színeiben versenyzett az F2-es sorozatban, amikor Anthoine Hubert életét vesztette a Raidillonban történt szörnyű baleset következtében, amelyben Ilott csapattársa, Juan Manuel Correa is súlyosan megsérült.
Hubert a jelenlegi F1-es versenyzők közül többekkel együtt nőtt fel és versenyzett gokartban. A legközelebbi kapcsolatban talán honfitársával, Pierre Gaslyval volt, fényes jövőre előtt állt.
Anthoine Hubert | Fotó: Kaiser Erika
Az a komor belgiumi hétvége nagy nyomot hagyott Ilottban is.
„A saját mentális állapotom érdekében az egész estét és a következő napot azzal töltöttem, hogy elemezzem a történteket” – mondta a Ferrari Academy versenyzője az Adrian Fluxnak adott interjúban.
„A fejemben szinte teljesen megértettem, hogy miért történt, és így könnyebbnek éreztem elfogadni.”
„Végigvettem és összeraktam az egészet. Elvesztettem egy jó barátot, a csapattársam pedig az életéért küzdött. Folyamatos feladat volt, hogy ezt feldolgozzam.”
Juan Manuel Correa a 2020-as Belga Nagydíjon | Fotó: DPPI/ Alfa Romeo Racing
„Nem tudod megváltoztatni ami történt, de ő (Anthoine) megváltoztatott engem; nem a baleset miatt, hanem amiatt, ahogyan ő létezett, ahogyan az emberekre hatott, és elég sok leckét is vettem tőle. Vállaltam, hogy változtatok, az ő hatására.”
„Mindenki azt mondja, hogy ‘érte csinálod (a versenyzést)’, de én inkább az ő leckéit veszem át, mert ez nagyobb hatással van rám, mintha érte csinálnám.”
„Ez bárkivel megtörténhet, és minden lehetőséget és pillanatot meg kell ragadni, amit az életben kapsz – ez volt az egyik lecke, amit megtanultam. Segített megváltoztatni az értékrendemet és néhány dolog megértését.”
Ilott, aki nemrég debütált az IndyCar-ban, tudja, milyen érzés súlyos balesetben részt venni, mivel ő is átélt egyet, amikor egy F1-es Alfa Romeóval tesztelt Barcelonában, alig néhány hónappal Hubert halálos balesete előtt.
„Vissza kell vágni – mondta.
„Amíg van időd, addig sajnálhatod magad és büntetheted magad. Ez nagyobb lecke lehet, mint a továbblépés.”
„Egy hétig szerintem senki nem is igazán tudott volna beszélni velem. Fizikailag szinte teljesen rendben voltam, volt egy kis fájdalom a hátamban, de az egész mentális volt. Nekem ez inkább a karrieremmel volt kapcsolatos.”
„Nagy pillanat volt, aztán a végeredmény a bukás lett, szóval inkább a karrierem miatt aggódtam.”
„Egy-két hét múlva már újra a Formula 2-ben voltam, ez elterelte a figyelmemet.”
„Ki lehet szállni a spirálból, és folytathatod azt, amit csinálsz. Megtanulod a leckét, és a legjobbat hozod ki belőle.”
Vasárnap talán utoljára és gyalázatosan jelent meg a Forma-1 a hagyományos és legendásan klasszikus berendezkedésű Spa-Francorchamps pályáján.
Még Jean Alesi, aki a bátorságáról és a sport iránti szenvedélyéről volt híres pilóta is azt mondja, hogy a közelmúlt eseményei azt mutatják, hogy ideje abbahagyni a versenyzést a jelenlegi kialakításon. A La Repubblica kérdezte őt erről:
„A spái pályát felül kell vizsgálni. Jelenleg évente egy haláleset történik ott.”
Miután a vasárnapi Belga Nagydíj hivatalosan is a biztonsági autó mögötti két körön keresztül zajlott csak, valamint Lando Norris egy nappal korábban az Eau Rouge-ban történt nagy balesete miatt komoly kérdések merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a pálya alkalmas-e az F1 számára.
Anthoine Hubert 2019-ben meghalt egy szörnyű Formula 2-es balesetben itt, amelynek a súlyosan sérült Juan Manuel Correa is részese volt, és a közelmúltban a prémium sportkocsik és a W Series versenyein történt incidensek után is kórházba kerültek pilóták. A Holland Nagydíj vezére, és egyben korábbi F1 versenyző Jan Lammers erről már a NOS-nak beszélt:
„Szinte biztos vagyok benne, hogy Spa-t a jelenlegi formájában utoljára láthattuk.”
Egy másik ex-pilóta, Ralf Schumacher a német Skynak nyilatkozott:
„Ez volt az utolsó verseny a talán leghíresebb versenykanyarral, az Eau Rouge-gal. Meg fogják változtatni és gyengébb lesz. Ilyen értelemben a versenyvezetés jó döntést hozott a hétvégén.”
A belga futam előtt a jelenlegi F1-es pilótáknak megmutatták a Spában tervezett 80 millió eurós felújítási terveket, amelynek keretében az Eau Rouge szakaszát is átépítik, hogy biztonságosabbá tegyék 2022 előtt. Lammers erről így vélekedett:
„Életveszélyes, az Anthoine Huberthez hasonló baleset újra megtörténhetnének. A kanyar jellege miatt, és ez is csak egy példa.”
A Forma-1 pilótái vasárnap egyetértettek a versenyvezetéssel abban, hogy a szakadó eső túlságosan veszélyessé tette a versenyzést. Az egyik kivétel Max Verstappen volt. Erre ennyit mondott Lammers:
„Ez egy kicsit politika volt a részéről. Ő akarta azokat a világbajnoki pontokat. Ha megnézzük, mi történt az előző futamokon, szüksége volt egy kis szerencsére. Valamikor neki is rá kellett erre találnia.”
Esteban Ocon francia F1-es pilóta hihetetlennek nevezte Lionel Messi átigazolását a PSG-hez a Barcelonától és bízik benne, hogy az argentinnak döntő szerepe lesz abban, hogy párizsi csapat európai sikereket érhessen el. Amikor megkérdezték arról, hogy mit gondol Messi csatlakozásáról a PSG-hez, így felelt:
„Nos, ez annyira izgalmas. Azt hiszem, egyértelműen elmondhatjuk, hogy a világ legjobb játékosai vannak a csapatunkban. Ez hihetetlen. Egyértelműen erősítiés ez az értékeinknek. Mint az ismert, még nem nyertük meg a Bajnokok Ligáját, és remélem, hogy ez segíteni fog nekünk abban, hogy idén megnyerjük. Igen, ez fantasztikus, kifejezetten izgalmas, hogy egy ilyen legenda van a csapatban. De igen, most már sok legendánk van az alakulatban, szóval ez csodálatos.”
Kérdezték arról is, hogy mi a véleménye arról a pletykáról, hogy Kylian Mbappét a Real Madridba menne. Erre Ocon azt mondta, hogy egy kicsit aggódik emiatt, és reméli, hogy a francia csatár csak marad a Parc des Princes-ben:
„Igen, láttam, kicsit nyugtalan is vagyok emiatt.”
Miután legutóbb Magyarországon megnyerte élete első Forma-1-es futamát, Ocon jelenleg a 10. helyen áll a versenyzők tabelláján. Ugyanezen az interjújában Ocon elmondta, hogy izgatottan várta, hogy visszatérjen Spa-Francorchamps-ba a soronkövetkező Belga Nagydíjra, mivel sok szép emlék helyszíne. Hozzátette azonban, hogy számára ez érzelmes lesz, mivel a néhai francia Formula 2-es pilóta, Anthoine Hubert 2018-ban itt hunyt el egy nagy sebességű balesetet követően a pályán.
Juan Manuel Correa még egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy megejthesse a visszatérését. Az amerikai-kolumbiai pilóta részt vett az FIA Formula 3 két napos kollektív tesztjén Spielbergben az ART Grand Prix csapatával és a tervek szerint ott is fog majd versenyezni az idei évben.
Correa másfél évvel ezelőtt keveredett egy szörnyű balesetbe Spa-Francorschampsban, ahol Anthoine Hubert az életét vesztette. Ez a tragédia a Formula 2-ben történt és az Alfa Romeo juniorja a Charouz csapatánál versenyzett.
A baleset következtében a fiatal amerikai-kolumbiai pilóta lábai komoly mértékben megsérültek, ami miatt számos műtéten túl kellett esnie. Azonban a rehabilitáció jól sikerült Correa számára és mindössze másfél évvel a balesetet követően képes volt autóba ülni.
„Örülök, hogy a történtek után újra itt lehetek,” – mondta Correa. „A célom még mindig a Forma-1 elérése és a Formula 3 lesz ennek az útnak első komolyabb lépcsőfoka, amit meg kell ugorjak.”
Correa még a szombati teszt kezdete előtt bemutatta az idén használatos sisakját, amin több helyen is rajta van elhunyt barátjának a neve és a róla elhíresült AH19 logó.
„Szeretném bemutatni nektek a sisakomat, amit az idei szezonban fogok majd használni,” – magyarázta Correa a videóban, amit a közösségi média felületeire is feltöltött.
„Nyilvánvalóan ez egy különleges sisak, mivel ezt fogom használni a visszatérésemkor. A saját, eredeti dizájnomat fogom alkalmazni és természetesen Anthoine is mindig velem lesz.
„A sisakom tetején és hátulján ott lesz ugyanis az AH19 logó. Szerintem nagyon jól sikerült és már alig várom, hogy elkezdődjön a szezon.”
Correanak a Mercedes junior Frederik Vesti és Alex Smolyar lesz a csapattársa az ART Grand Prix csapatánál.
Pierre Gasly úgy érezte, hogy ki kell írnia magából azt, ami az elmúlt két évben történt, így „tollat ragadott” és elmesélte a történetét.
A francia versenyző sora jól ment, miután bekerült a Forma-1-be. A Toro Rossónál bizonyíthatott, majd a Red Bull úgy látta jónak, ha felviszik őt az anyacsapatba. Azonban ott nem jött ki a lépés a 25 éves pilótának. A szezon felénél visszahelyezték őt egykori csapatához, míg az ott versenyző Alex Albon kapta meg a helyét a Bikáknál. Ezen felül a lefokozását követő első versenyhétvégén, egyik legjobb barátja, a Formula 2-ben versenyző Anthoine Hubert, életét vesztette.
Gaslyt nagyon megérintették az események, ám nem tört össze, új erőre kapott, majd végül a következő évben megérkezett az az áttörés amire vágyott: győzedelmeskedni tudott a száguldó cirkuszban.
Az új szezon hajnalán azonban úgy vélte, hogy el kell mondania mi is zajlott le benne, és hogy változott meg az élete. A The Players Tribune jóvoltából leírta, hogyan és miképp történtek az események:
,,Van az amit, hallasz, amit olvasol – és amiről azt hiszed hogy tudod. Ugyanakkor ott van az igazság, a valódi, megkérdőjelezhetetlen igazság. Megígérem, hogy ebben a történetben el fogom mesélni azt.
Rengeteg olyan dolog volt, amit már régóta el akartam mondani, és most el fogunk jutni ide. Ám ahhoz, hogy megismerjetek, hogy igazán megértsétek azt, hogy ki is vagyok, beszélnünk kell arról a napról, mikor is az életem örökre megváltozott. Azon a napon a régi életem véget ért, és egy új kezdődött.
2019. augusztus 31.
A Belga Nagydíj szombati napja volt. Időmérős nap, menj gyorsan nap, mókás nap. Spa volt a kedvenc versenypályám széles e világon. Gyönyörű aszfaltcsík, tényleg az. Tökéletes, így tudnám csak jellemezni. A versenyhétvégén az időbeosztásom készen állt – minden percem meg volt tervezve, így a PR asszisztensem, Jenny, gondoskodott arról, hogy minden jól menjen. Azon a napon a kvalifikáció után, találkoztam néhány szurkolóval, majd volt öt percem arra, hogy visszaérjek a Toro Rosso létesítményébe, a csapatmegbeszélésre.
Mindig próbáltam időt keríteni arra, hogy megnézzem a szombati F2-es verseny startját. Imádtam azt, mikor a lámpák kialudtak, és mindig rajta tartottam a szemem az egyik legjobb barátomon, Anthoine Hubert-en.
Így hát azon a napon, mikor Jenny és én sétáltunk vissza, megkérdeztem őt, hogy várhatnánk-e néhány percet azért, hogy megnézzem az F2-es verseny első pár körét. A kivetítő alatt álltunk, kinyújtottuk a nyakunkat és figyeltük, ahogy az autók elstartolnak. A második körnél, ahogy a kamera a törmelék tömkelegére váltott, egyértelművé vált az, hogy egy nagy ütközés történt az Eau Rouge tetején. Azonnal tudtam, hogy baj van, egyszerűen csak tudtam. Autóalkatrészek voltak mindenhol, és tudtam azt is, hogy azon a szakaszon a konstrukciók meghaladják a 250 km/h-s sebességet. Ha valami rosszul sült el ennél a tempónál, akkor ott nagy a baj. Nehéz volt megmondani, hogy kik voltak érintettek a balesetben, és Jennynek és nekem a megbeszélésre kellett mennem, még azelőtt, mielőtt bárminemű információ jött volna.
Ahogy mentünk, láttam azt, ahogy lengetik a piros zászlót a pályán annak jelzéséül, hogy a versenynek vége van. Emlékszem, hogy arra gondoltam, tudod, talán valaki olyan súlyosan megsérült, hogy ki kell hagynia azt az évet. A szívem mélyen viszont éreztem, hogy valami nagyon rossz történt – a testem tudta.
Így hát, megkértem a csapatmenedzsert, hogy amint tud valamit arról, hogy kik voltak az érintettek, tudassa azt velem. A megbeszélés megkezdődött. Próbáltam fókuszálni a váltás arányira, a fékezési pontokra és a stratégiára, ám az agyam nem tudta feldolgozni ezeket az információkat. Egyszerűen nem voltam ott. Ekkor viszont a menedzserünk közbevágott:
‘Oké, úgy tűnik, hogy Hubert és Correa volt az érintett az ütközésben. Mást viszont még nem tudunk.’ Hubert? Ne, ne!
Ő volt a fiú a narancssárga sisakban. Ő volt a leggyorsabb kölyök Franciaországban. Mikor 2005-ben gokartozni kezdtem, Anthoine Hubert volt az a srác. Csak 8 éves volt (nem egészen egy évvel fiatalabb nálam), ám már akkor is megvolt benne az, amit minden fiú akart a gokartozás során: a sebesség. Minden alkalommal, mikor megláttam a narancssárga sisakot a pályán, tudtam, hogy az nehéz verseny lesz. Megnyerte abban az évben a nemzeti kupát, ám csak pár évvel később, mikor 13 éves lettem, akkor ismertem meg az igazi Anthoine-t.
2009-ben a Francia Autósport Szövetség egy iskolai programot indított Le Mans-ban azoknak a gyerekeknek, akik hónapokat hiányoztak a gokartozás miatt. Az iskola követelményei közé tartozott az is, hogy a campuson éljünk, így hát nagy elkötelezettséggel járt ez egy fiatal fiú számára, aki elhagyta az otthonát azért, hogy az álmait kergesse. Alapvetően az egész éltem arról szólt, hogy Forma-1-es versenyző akarok lenni. Láttam azt, ahogy Michael Schumacher a 2000-es évek elején dominál a Ferrariban, és tudtam, hogy ez az amit én is szeretnék csinálni. Én az az all-in típusú srác vagyok. Ezt tudnotok kell rólam. Vagy valamit 100%-osan csinálok, vagy sehogy.
Így hát 13 évesen tudtam, hogy el kell hagynom a rouen-i otthonomat, ha tényleg azt az életet akarom élni, amiről álmodoztam. Rajtam kívül csak két srác érezte még ezt így. Az egyik az a fiú volt a narancssárga sisakban.
Anthoine nagyon komoly gyerek volt. Nagyon okos is volt, és a legtöbb időt a tanulással töltötte, így emiatt kimaradt a balhékból. Szigorú volt magával szemben, még olyan fiatalon is. Sokat tanultam tőle az önfegyelemről. Mivel egy iskolába jártunk, a legtöbb időt együtt töltöttük. Egymást ösztönöztük arra, hogy jobbak legyünk. Emlékszem, hogy az edzőteremben voltunk, mikor az egyikünk a másikra nézett és azt mondta:
‘Fáradt vagy?’
‘Nah, nem, és te?’
‘Nah.’
Mindketten fáradtak voltunk, kimerültek. Ám egymás energiájából táplálkoztunk. Így működtünk mi.
Az iskola abban a régi, sötét kastélyban volt, ahol is télen mindig elfogyott a meleg víz. Emlékszem, hogy Anthoine és én arról vitatkoztunk a többi fiúval, hogy ki menjen először zuhanyozni reggelente, mivel osztoznunk kellett a fürdőszobán. A többi gyerek az iskolában normál tanuló volt, ezért mindig azt kérdezgették tőlünk, hogy miért vagyunk ott, és hova megyünk minden hétvégén. Anthoine és én mindig ugyanazt mondtuk:
‘Egy nap a Forma-1-ben leszek’.
Mindenki a szemét forgatta. Még akkor is mikor, gokartoztunk, akkor is mikor azon a helyen voltunk, ahol MINDENKI szerette a versenyzést, és erről álmodott – senki sem hitt bennünk. Volt ott egy ilyen egyetértés mi szerint a francia fiúk nem fogják megcsinálni. Úgy tűnt, hogy mindenki, aki a sport körül forgott, szeretett volna minden lépésével emlékeztetni minket arra, hogy nem fogunk bekerülni.
’20 hely van a Forma-1-ben, miért pont ti ketten csinálnátok meg?’
‘Nincs meg hozzá a tehetségetek.’
‘Az arányok miatt esélytelen.’
Ember, így visszagondolva, azt hihetitek, hogy azt akarták, bukjunk el. A kételkedésük és a közös hitünk kötött minket össze Anthoine-nal. Mind a ketten tudtuk, hogy milyen áldozatokat kell hoznunk, hogy a családjaink milyeneket tettek azért, hogy oda kerüljünk, ahol voltunk. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor mélyen, legbelül Anthoine is és én is azt gondoltuk, hogy nem fog összejönni. Az esélyek nem a mi kezünkre játszottak. Meg volt a tehetségünk, a szenvedélyünk, ám az őrületes mértékű pénzügyi hátterünk, vagy más olyan eszközünk ami ahhoz kell, hogy legyen esélyünk az egyik ülésre, nem volt meg. Ám a közös álmunk barátokká tett minket, és a barátságunk lehetőséget adott arra, hogy jobbak legyünk önmaguknál.
Azt gondoltam, hogy oké, talán egyikünknek sem fog sikerülni, de legalább minden nap keményen nyomtuk és mindent megpróbáltunk.
Így nőttem fel Franciaország leggyorsabb srácával. Az idő múlásával a komoly, narancssárga sisakos srácból a barátom lett, a testvérem.
Spa-ban, a megbeszélésen ülve csak a barátomra tudtam gondolni. Remegni kezdtem, nem éreztem a kezeimet, nem hallottam azt, amit mondanak. A légzésem rendszertelenné vált, a tenyerem nagyon izzadt volt akkor, mikor időm lett arra, hogy elővegyem a telefonomat, és megnézzem a közösségi médiát a hírek után kutatva.
Ahogy véget ért a megbeszélés azonnal a kiszolgáló létesítménybe rohantam, hogy lássam a szüleimet és a barátnőmet, mert tudtam, hogy ők több információt tudnak. Emlékszem, hogy lementem a lépcsőn és láttam őket zokogni. Teljesen össze voltak törve. Megértettem, hogy ez mit is jelent, tudtam, hogy a barátom elment.
Nem voltam erre felkészülve. Őszintén, hagytam hogy az elmém elkalandozzon – azt hittem, hogy talán Anthoine komában van vagy valami ilyesmi. De a halál? A Halál? Sosem hittem, hogy ez is lehetséges. Tudjátok, mikor Jules Bianchi a baleset következtében meghalt 2015-ben… évek óta az volt az első, hogy valaki a mi versenyzői generációnkból, vagy bármelyikből meghalt volna. 40 vagy 50 évvel ezelőtt ez sűrűn előfordult, de most? Nem, nem.
Fotó: Kaiser Erika
Teljesen összetörtem. Addig sírtam, amíg már nem tudtam tovább. Sosem tapasztaltam még ilyen szörnyű érzést az életem során. Soha.
Azon az estén, mikor lehunytam a szemem, hogy aludjak, a barátomra gondoltam.
Annyira megfontolt volt. Sosem vállalt semmilyen őrült kockázatot. Hogy történhetett ez vele? Miért? Nem kellett volna elmennie, annyi mindent kellett volna még csinálna. Igazán hittem abban, hogy egy nap az F1-ben lesz. Az emberek kételkedtek és én tudtam – tudom – milyen keményen dolgozott, hiszen egész életemben láttam. Tudtam azt, ha én képes voltam rá, akkor ő is. Már úton volt.
Egy hónappal a spai verseny előtt, még a nyári szünetet megelőzőleg, Budapesten voltunk, a Magyar Nagydíj miatt. Vasárnap többen is elmentünk vacsorázni, és egy remek estét töltöttünk a városban. Anthoine és én beszélgetéssel ütöttük el az estét. Egy átlagos éjszaka volt, tudod? Olyan, amit már ezerszer átéltünk a barátainkkal, és most bármit megadnék azért, hogy még pár órán keresztül megéljem ezt Anthoine-nal.
Mikor elbúcsúztunk azon az estén Budapesten, azt mondtuk egymásnak, hogy élvezd a nyarat és majd Spa-ban, a verseny után találkozunk. Természetesen akkor nem tudhattam, hogy nem lesz több közös vacsora, ám azt se tudtam, hogy pár nappal később ismét szükségem lesz rá.
A 2019-es szezont a Red Bullnál kezdtem. 2017-ben kerültem be a Forma-1-be a Toro Rosso által, ám a Red Bullnál volt először esélyem arra, hogy vezessek egy top csapatnál és bebizonyítsam mindenkinek azt, hogy mit tudok csinálni az egyik legjobb autóban. Úgy éreztem, ha ez sikerül, akkor üzenetet küldök majd azoknak az embereknek akik kételkedtek bennem és Anthoine-ban annak idején. Az ő sikeressége sokat jelentett nekem, és tudtam, hogy az enyém is neki.
Így hát a Toro Rossóval töltött nagyon jó 2018-as év után, felhívott Helmut Marko, hogy tudassa, engem akarnak a Red Bullnál. Annyi bajnoki címet nyertek, és Sebastian Vettel gyerekként hatalmas inspiráció volt a számomra – tudtam, hogy egy nap én is úgy akarok versenyzeni, ahogy ő. Ráeszméltem arra, hogy épp most valósítom meg az álmomat, ezért nagyon izgatott lettem. Bárcsak azt mondhatnám nektek, hogy pontosan olyan volt, amilyennek hittem – amilyennek akartam, hogy legyen. Ám nem volt az, egyszerűen nem volt.
Attól a pillanatól, mikor is az első hibát elkövettem az autóban, éreztem, hogy az emberek lassan kezdenek elfordulni tőlem. Volt egy balesetem a téli teszten, és onnantól a szezon soha nem indult be számomra úgy igazán. Nehézségeim voltak az első két versenyemen és a média szinte felfalt. Akármit mondtam a sajtónak, kiforgatták és kifogásként használták a rossz formám miatt, és igazán senki sem foglalkozott velem.
Fotó: Kaiser Erika
Az autó nem volt tökéletes, és én a legjobbamat próbáltam nyújtani annak érdekében, hogy tanuljak és fejlődjek a hétvégék során, de … itt van amit mondani fogok erről: nehéz időszakom volt a Red Bullban, mert nem éreztem azt, hogy igazán támogattak és úgy kezeltek volna, mint másokat. Ez számomra… ez egy olyan dolog, amit nem tudok elfogadni. A belemet is kidolgoztam minden nap, próbáltam eredményeket hozni a csapatnak, de nem minden olyan eszközt bocsátottak a rendelkezésemre, ami a sikerhez kell. Próbáltam megoldásokat javasolni, ám nem hallottak meg, vagy hetekbe telt, mire valami változás történt.
Bármilyen oknál fogva is, sosem illettem bele abba az ülésbe – sosem működött volna.
Nem vagyok olyan aki, kitereget dolgokat a médiának, mert igazán hálás vagyok a Red Bullnak azért, hogy lehetőséget adott, és azért a sok mindenért, amit a karrierem során tettek értem. Igazán az vagyok. Ám el szabad mondanom az igazságot. Így tehát itt van, ez az igazság.
Budapest után és miután búcsút intettem Anthoine-nak, nyaralni mentem. Ám mielőtt ezt megejtettem volna, felhívtam a csapatfőnökünket, Christian Hornert. Mindezt annak érdekében, hogy megkérdezzem, mit tehetnék még azért, hogy fejlődjek a versenyhétvégéken, és azért, hogy megtudjam, rápillantana-e közelebbről is az én részemre a garázsban emiatt. Christian azt mondta, mindent meg fog tenni, amit csak tud, és ennyi volt.
Fejlődni akartam, szerettem volna, hogy működjön. Ám Helmut Marko felhívott mialatt Spanyolországban voltam és azt mondta: ‘vissza fogunk küldeni téged a Toro Rossóba, és kicserélünk Alex Albonnal. Ez nem azt jelenti, hogy vége van a történetünknek. Ám a médiából áradó hangok miatt úgy éreztük, hogy ez a legjobb megoldás.’
Ez már csak így megy, ilyen a Forma-1.
Szomorú voltam, összetörtem emiatt. Világbajnok akartam lenni. Ki tudja, mikor ülhetek be újra egy olyan autóba, ami ilyen jó lesz? Nagyon-nagyon nehéz megemészteni azt, hogy hátrakerülsz ebben a sportban. Mikor a hír kitudódott, pár napra rá kaptam egy üzentet Anthoine-tól.
‘Bizonyítsd be nekik, hogy tévedtek. Legyél erős tesó. Meg fogod mutatni nekik azt, hogy megérdemelsz egy helyet egy top csapatban. Meg fogod nekik mutatni, hogy tévedtek.’
A szomorúságomat a vezetésbe tettem, így fordult át ez szenvedéllyé. Tudtam, hogy kilenc verseny még hátra van a naptárban, kilenc alkalom, ahol megmutathatom nekik azt, hogy hibát követtek el. Kilenc alkalom, mikor bebizonyítom nekik, hogy tévedtek.
Spa-ban, 2019-ben a Toro Rossóval, életemben először éreztem azt igazán, hogy egy új fejezet kezdődött az életemben. Mindig azt gondoltam, hogy tartanom kell a felívelést, és majd végül világbajnok leszek. Ám azzal, hogy a mezőny közepére pakoltak a Toro Rossóhoz, úgy éreztem, hogy a régi Pierre-ből egy új fejlődik. Megtaláltam egy új és egy sokkal érettebb énemet, aki meg akart mutatni pár dolgot mindenkinek ebben a sportban. Ám az a szombat megtörtént, és a világom a feje tetejére állt. Elveszítettem a barátomat, a testvéremet. Elvesztettem egyet azok közül az emberek közül – talán kettő vagy három ilyen van – aki igazán megértette milyen is ezt az életet élni. Anthoine és én nagyon sok dolgon mentünk keresztül. Osztoztunk ezen az úton, ezen az utazáson, így mikor elhagyott minket, egy részem vele ment.
A következő nap egy rettenetes atmoszféra uralkodott a pályán. Anthoine sok ember életét érintette, és ezért egy fekete felhő sorakozott mindenki felett. Minden felborult. Volt egy néma pillanatunk a verseny előtt, és Anthoine családjából páran ott voltak. Tudod, ezek a dolgok sok mindent más perspektívába helyeztek a számomra. Olyanokat, mint: ‘ez a verseny ma? Ez nem minden. Csak része az életünknek, de nem minden.’
Fotó: Jerry Andre / LAT Images / FIA F2 Championship
Ám tudtam, hogy Anthoine figyel, és azt is, hogy azt mondaná nekem, hogy koncentrálj és adj bele mindent. Így mikor az autóba ültem, mégy egyszer hagytam magamnak, hogy elgondolkodjak. Becsuktam a szemem, vettem egy mély levegőt és lecsaptam a sisakrostélyt. Egyszer történt így, és azóta ez lett az én indítóm, így kerülök be a zónámba. A következő alkalommal mindent megtettem, mikor lecsapódott a rostély. Úgy nyomtam, mintha abban a sötét, nyirkos kastélyban lennék. Üldöztem az álmomat. Egy évvel később, 2020-ban újra visszatértünk Belgiumba. Ahogy mondtam, Spa volt az egyik kedvenc pályám, mindig örömmel jöttem ide versenyzeni, izgatott voltam az aszfaltcsík miatt. Ám azon a héten… Csak Anthoine-ra tudtam gondolni, semmi másra. Rendkívül szomorú voltam.
A hétvége előtt felment az Eau Rouge-ba, a baleset helyére. Ez az egyik legszebb hely a motorsportban. Lenézhetsz a hegyről és láthatod a paddock-ot, valamit az első kanyart, a fő tribünt és a különböző szurkolói részlegeket. Ha megfordulsz akkor a Kemmel egyenesre nézhetsz ami egyenesen az Ardennekbe vezet. Igazán különleges. Felsétáltam tehát egy virágcsokorral, leguggoltam és elmondtam egy imát a barátomért, majd távoztam. Azt kívántam, bárcsak békével töltene ez el. Ám ott nincs megnyugvás, ahol ilyen történik.
Fotó: Rudy Carezzevoli/ Getty Images / Red Bull Content Pool
Éreztem őt aznap, továbbá azt is – első alkalommal azután, ami történt – hogy felnyithatom a rostélyt és újra láthatok. Úgy igazán láthatok. Saját magam találtam meg a békét azon a napon. Elvittem ezt magammal Monzába is, a következő versenyre.
Pár hónappal ezelőtt költöztem Milánóba, és az Olasz Nagydíj volt hosszú évek után az első olyan versenyhétvége, ahol is a saját ágyamban aludhattam. Vasárnap reggel, mielőtt kimentem volna a pályára, a konyhában ültem kávézgatva. Anthoine-ra gondoltam, és arra, hogy ki lett belőlem. Olyan érzés volt, hogy: ba***a meg, az életem igazán jó.
Tudod, abban a pillanatban nagyon hálás voltam. Megcsináltam, megcsináltuk. Forma-1-es pilóta vagyok, egy ki**szott Forma-1-es pilóta, és öt órával később versenyezni fogok az Olasz Nagydíjon.
A 10. helyen kezdtem meg a versenyt. Furcsa nap volt, rengeteg autónak akadt valami gondja. A mi AlphaTauri Honda autónk nagyon jónak érződött, és csak mentünk tovább előre, míg mások küszködtek körülöttünk – csak nyomtuk tovább. És aztán, a 29. körben átvettem a vezetést, mikor is Lewis (Hamilton) kiállt a bokszba, hogy letöltse a stop and go büntetését. Három év óta először fordult az elő, hogy nem valaki mögött voltam. Vezettem a versenyt. Az eddigi F1-es karrieremet azzal töltöttem, hogy harcoltam a többiekkel – tartottam a lépést az előttem lévő sráccal és folyamatosan üldöztem. De most, csak én voltam. Én, az autó és a pálya. Úgy vezettem minden körben, mintha az lett volna az utolsó, úgy is éreztem. Azon a napon Monzában, valaki vigyázott rám. Folytattam a gondolkodást. A mai nap az én napom. A MAI NAP AZ ÉN NAPOM! Nem fogom hagyni, hogy ez a pillanat elillanjon. Nem fordulhat elő. És az a nap az enyém lett, a mi napunk lett.
Rengeteg dolog kell ahhoz, hogy nyerj egy versenyt az F1-ben. Mikor átléptem a célvonalat, a csapatomra, a családomra gondoltam. Nagyon hálás voltam a kemény munkájukért, az áldozataikért. Tudtam, hogy fizikálisan én léptem csak át azt a vonalat, ám mindannyian ott voltak mellettem. A levezetőkörön… azt kívántam bárcsak milliószor átélhetném ezt. Ez a legjobb érzés, a legjobb.
Természetesen nem volt tömeg, a híres olasz tifosi nem telítette meg a pályát a pandémia miatt, ám a ceremónia még így is hihetetlen volt. Felállni a legmagasabb fokra – úgy értem, erről szól minden igaz? Mikor meghallottam a francia himnuszt próbáltam átadni magam neki. Azt mondtam magamnak, az első győzelem érzetét csak egyszer élheted át.
Mikor vég lett, nem tudtam otthagyni. Úgy éreztem, oda szegeztek a pódiumra. Nem voltak rajongók, ám mégis helyesnek érződött. Az út ami ehhez a ponthoz vezetett, néha magányosan telt. Felálltam oda, egymagam, és a szerelőkre, a mérnökökre és azokra a férfiakra és nőkre gondoltam, akik a színfalak mögött keménye dolgoznak egy ilyen lehetetlen pillant megéléséért.
Fotó: Jenifer Lorenzini/Getty Images/Red Bull Content Pool
Ezután a narancssárga sisakos fiúra gondoltam. Éreztem, hogy ott van. Tudtam, hogy néz. Az ő álma, az én álmom is volt, az én álmom pedig az övé. Az a pillanat a mi pillanatunk volt.
Anthoine rengeteg dologra megtanított. Nem telik el úgy nap, hogy ne gondoljak rá. Mindennél jobban kívánom azt, hogy ebben az évben bárcsak a rajtrácson lenne. Ám az ő elvesztése késztetett rá arra, hogy másképp lássam az életet. A dobogón, ott Olaszországban, nem vettem semmit sem készpénznek. Úgy ünnepeltem azt a pillanatot, mintha csak annyi jutna. Így kellene élnünk ugyanis az életünket.
A daráló az a daráló, és igazán szép, ehhez kétség sem fér. De ember, néha-néha hajtsd fel a sisakrostélyt és nézz körül. Élvezd azt amid van. Becsüld meg az embereket és szeresd őket az életed során.
Szerencsés vagyok amiatt, hogy itt lehetek és azt csinálhatom, amit csinálok. És szerencsés vagyok amiatt is, hogy ismerhettem Anthoine Hubert-t. Hordozni fogom az álmait, az ambícióit, bárhová is menjek.
