A WTCR kétszeres bajnoka érzelmektől túlfűtött szezonon van túl, már az elejétől kezdve. Most, a végkifejletet is ismerve teljesen új fény kapnak Ehrlacher még Hungaroringen mondott szavai.
Bár még a Hungaroringen készült az interjú, mégis sok mindent átértékelthetünk benne a Cyan Racing belső működésével és a pilóta érzelmeivel kapcsolatban.
Ehrlacher már télen kezdte a versenyzést, a francia jeges sorozatban a Trophée Androson állt rajthoz. Nagybátyját, Yvan Mullert a túl sok siker miatt kitiltották a bajnokságból, de az unokaöcs folytatja a családi hagyományokat. Ehrlacher idén éppen csak, pontegyenlőséggel bukta el a bajnoki címet.
„Mindig frusztráló, ha lenyomsz egy egész bajnokságot, és a végén így végzel valakivel. Ettől függetlenül jó edzés, hogy hamarabb megtanulsz alkalmazkodni a körülményekhez, mert nincs sok gyakorlás, és ez kifizetődő a nyári szezon alatt is.”
Ami a WTCR-t illeti, a Lynk & Co év elején bővítést jelentett be, ezúttal öt autóval álltak neki a szezonnak. Ez a csapatdinamikán ugyan nem sokat változtatott, de a mezőnyön belül ezzel már nem lett ugyanaz a helyzet.
„Lehet előny és hátrány is. Például nehéz az összes autót a top 10-be juttatni, mert mi tennénk ki a felét. Így nehéz a legtöbb pontot kihozni minden hétvégéből, hiszen sokan vagyunk.
Ugyanakkor az is igaz, sokkal több adatunk van, könnyebben tanulunk meg dolgokat. Vezetési, beállítási szempontból viszont nagyon pozitív.”
Ma Qing Hua volt a bővítés, aki a címvédő elmondása szerint színt vitt a csapatba.
„Vicces fickó. Más kultúrából jött, mint mi. De nagyon vicces, bírom. Jó arc, és még jobb pilóta.
Egyszerűen lazán kezeli a dolgokat. Én általában stresszelek a szervezési dolgok miatt, ő pedig inkább freestyle-ban nyomja. Jó nézni.”
Természetesen a több autóval csak még nagyobb célkereszt került a kétszeres címvédő bajnoki alakulatra, akiket már tavaly is megvádoltak azzal, hogy direkt lassabb köridőket mennek a BoP miatt.
„Még mindig ugyanaz a sz*r BoP-t kapjuk, mint eddig. Mi vagyunk a legrosszabb helyzetben, de ez van, ebből kell kihoznunk a lehető legtöbbet. Néhány másik autóhoz képest – amiket most nem neveznék meg – olyan, mintha másik kategóriában lennénk.
Azért vagyunk ilyen erősek, mert minden évben, valami más módot kell találnunk arra, hogy leküzdjük ezt a hátrányt.
Nem trükközünk semmivel, csak a lehető legjobb módot keressük, megvan a stratégiánk. Annyira nyomjuk, amennyire csak lehet, de okosan tesszünk mindezt. Könnyű azt mondani, hogy trükközünk, mert mindenki ugyanazt akarja elérni, ugyanazon a stratégián vagyunk. Így könnyű ránk mutogatni.”
A csapat már a második hétvége óta küzdött azzal, hogy két bajnoki esélyes pilótájuk van, így belső feszültségekkel is meg kellett küzdeniük a vetélytársak mellett. Akkor az időmérőn történt csapatutasítás, amit újabbak követtek Aragónban és Vila Realban.
„Kicsit feldúlt voltam, mert a Nürburgring mindig egy kicsit nagyobb nyomás. Aztán az időmérő közepén megváltoztattuk a tervet csapatérdekből, nem erre számítottam. Ha előre tudom, nem így csináltam volna a dolgokat.
Az ilyesfelé nyers reakció sokszor túlzó lehet, ez is egy ilyen volt. Legalább a csapatnak jobb lett így. Ezt utólag megértettem én is.”
Végül nem kerül sor a leszámolásra Ehrlacher és Urrutia között, a Lynk & Co gumiproblémái korai befejezést jelentett az egész csapatnak. Így pont a „hazai” versenyhétvégére már nem utaztak el, legalábbis Muller és Ehrlacher szempontjából.
„A számomra legkedvesebb pálya mindig a hazai pálya. – utalt Anneau du Rhinre. – Ott lakom, ott van a család, a barátok. Azon gyakoroltam a legtöbbet, de persze sok másik olyan pálya van Franciaországban, ami megfelelne a világbajnoki szintnek.”
