Oscar Piastri első F1-es győzelmének örömét kicsit beárnyékolták a körülmények, de azért bőven találunk olyanokat, akik az első sikert még kevésbé ünnepelhették kellemes szájízzel.
Piastri a 115. ember a történelemben (a csak Indy 500-győztesekkel együtt), aki Forma-1-es futamot nyert. Nem kevesen szerencsével szerezték meg azt a bizonyos elsőt, és a McLarennél láthattunk már olyat Mika Häkkinen révén (1997-ben Jerezben), hogy valakit előre engedtek a pályán az 1. helyre, a Williams közreműködésével.
A szalagcímet akkor sem Häkkinen áttörése uralta, hanem Michael Schumacher és Jacques Villeneuve ütközése és utóbbi F1-es bajnoki címe, de a finn azért tudott ünnepelni, ahogy a Lando Norris-féle közjáték ellenére Piastri is. Voltak azonban olyanok, akiknek még ilyenben sem volt része az első győzelmükkor.
Aki csak napokkal később ünnepelhetett
Igazi érzelmi hullámvasút volt a Jordan csapat utolsó, egyben Giancarlo Fisichella első F1-es győzelme, amit változékony körülmények között, minden idők egyik legkaotikusabb futamán szereztek, teljesen váratlanul. Amikor Fernando Alonso balesete miatt piros zászlóval leintették a roncsderbit, a Kimi Räikkönent percekkel azelőtt megelőző Fisichella haladt az élen, és a bokszba tartott az újabb biztonsági autós fázisra gondolva.
Igazi roncsderbin aratott csodagyőzelmet Alonso volt csapattársa, de tönkretették az örömét
Csakhogy a szabályok értelmében ilyenkor a leintéshez képest két körrel korábbi állást kell figyelembe venni, ezért az a döntés született, hogy Räikkönen nyert. Néhány nappal később azonban kiderült, hogy az FIA műszerei rosszul működtek, Fisichella a bokszutcában már megkezdte az 56. körét, és az 54. végén már ő állt az élen (ekkor előzte meg Räikkönent).
A következő verseny helyszínén, Imolában a McLaren ünnepélyesen átadta az 1. helyért járó serlegeket a valós tulajdonosuknak, de Fisichella bizonyára még önfeledtebben ünnepelt volna a friss élmény hatására Brazíliában.
Győzelem a halál árnyékában
Sajnos több versenyző olyan futamon szerezte meg az első győzelmét, ami áldozatokat szedett akár a mezőny, akár a közönség soraiból. Az első ilyet a Lorenzo Bandini halálát hozó 1967-es Monacói Nagydíjról jegyezhetjük föl, ekkor az abban az évben később világbajnokká koronázott Denny Hulme nyert.
Clay Regazzoninak az első győzelme az 1970-es Olasz Nagydíjon jött össze, annak a hétvégének a hangulatát Jochen Rindt edzésen bekövetkezett tragédiája rontotta el. 1975-ben Spanyolországban a barcelonai utcai pálya, Montjuïc volt az F1-es verseny helyszíne, ahol a feltételeket már sokan eleve veszélyesnek találták, és az utolsó itteni futam sajnos öt halálos áldozatot követelt.
A piros zászlóval leintett versenyen Jochen Mass nyert a McLarennel, de természetesen mindenki Rolff Stommelen balesetével foglalkozott, aki a korlátnak csapódás után irányíthatatlanul a nézőtérbe csapódott és megölt öt ott tartózkodót.
Káosz, halál, tömeges kiesés – tragédiával búcsúzott minden idők legjobb utcai F1-es pályája
Ebbe a kategóriába besorolhatjuk Juan Pablo Montoya 2001-es monzai győzelmét is a szeptember 11-i terrortámadás friss emléke miatt, illetve Patrick Tambay diadalát az 1982-es Német Nagydíjról, ahol aznap délelőtt a ferraris csapattársa, Didier Pironi szenvedett nagyon súlyos sérülést.
Akik csapatutasítással nyertek…de nem úgy, ahogy gondolnánk
Az F1 történetében három olyan futamot találunk, ahol egynél több versenyző nevét vésték fel a jegyzőkönyvben az 1. helyre. Ez úgy fordulhatott elő, hogy a hőskorban bevett gyakorlatnak számított, hogy amennyiben egy csapat jobb pilótája műszaki problémával szembesült, beült valamelyik csapattársa autójába, amelyből nyilván felsőbb utasítással állították fel az eredeti gazdát.
A három ilyen, győzelmet érő döntés közül kettő kedvezményezettje Juan Manuel Fangio volt, aki az 1951-es Francia Nagydíjon Luigi Fagioli, az 1956-os Argentin Nagydíjon Luigi Musso autóját kapta meg, előbbi alkalommal a sajátját cserélte el Fagiolival – aki viszont erre annyira bedühödött, hogy azonnali hatállyal visszavonult a Forma–1-ből, hiába lett minden idők legidősebb futamgyőztese.
Musso sem nyert később F1-es versenyt, Tony Brooks ellenben igen, aki az első győzelmét Stirling Moss-szal megosztva aratta az 1957-ös Brit Nagydíjon.
