Szerk Racingline.hu

Címke: Alain Prost

  • Prost: Nélkülem Senna motiválatlan volt

    Prost: Nélkülem Senna motiválatlan volt

    Alain Prost úgy véli, hogy egykori legnagyobb riválisának, Ayrton Sennának ő maga biztosította a motivációt. Így miután a francia visszavonult, Senna elvesztette motivációját.

    Prost az 1993-as szezon végén vonult vissza a Forma-1-ből, és világbajnokként hagyta ott a sportágat. A francia versenyzőt szinte mindig párban emlegetik Sennával, hiszen ők ketten az F1 történetében talán a legnagyobb riválisok, ellenfelek, sőt már-már ellenségek voltak.

    Utoljára az 1993-as Ausztrál Nagydíjon álltak egyszerre a dobogón, majd Prost visszavonulása után Senna 1994-re átvette a helyét a Williamsnél. Bár ne tette volna, hiszen a lépés tragédiába torkollott, mivel Senna alig néhány hónappal később életét vesztette, az 1994-es San Marinó-i Nagydíjon.

    A páros 1989-ben Suzukában a bajnokság döntőjében, csapattársként ütközött össze, a két McLaren összeakadt a sikánban, ami az F1 egyik leghíresebb pillanata lett. Prost volt a végső haszonélvező, ami miatt Senna egy évvel később bosszút állt, amikor az első körben, az első kanyarban összeütközött Prosttal (aki ekkor már a Ferrarinál versenyzett).

    Bár a két rivális kapcsolata mondhatni mérgező volt, Prost karrierjének végével ez állítólag enyhülni kezdtet. Senna az utolsó imolai hétvégéjén a pilótafülkéből rádión keresztül üzent Prostnak: „Egy különleges üdvözlet az én drága… a mi drága barátunknak, Alainnek, Franciaországban. Mindannyiunknak hiányzol, Alain.”

    „Nagyon sokat kommunikáltunk Ayrtonnal a visszavonulásom utáni napokban” – mondta Prost a L’Equipe-nek.

    „Éreztem, hogy nincs jól. Gyakran hívott engem. Néha hetente kétszer is.”

    „Soha nem hívott fel, amikor még versenyeztem. Nélkülem elvesztette a fejét. Valószínűleg én voltam a motivációjának forrása. Nehéz megérteni…”

    A nagy rivális 1994 májusában koporsóvivő volt Senna brazíliai temetésén. A két rivális soha nem jutott el odáig, hogy a közös élményeiket a versenyzés hevének kialvása után barátsággá tudják alakítani, pedig akár sikerülhetett is volna.

    „Mindketten hihetetlen emberi és pszichológiai történetet éltünk át” – mondta Prost.

    „Meg kell maradni a szép emlékeket.”

    A Senna-film után érkezik a Prost-sorozat!

  • Világbajnok lett, másnap pedig kirúgták Mansellt

    Világbajnok lett, másnap pedig kirúgták Mansellt

    Idén már 31 éve, hogy 1992-ben világbajnok lett Nigel Mansell. A sokak által szeretett brit hosszú balszerencsés évek után ért fel a csúcsra 39 évesen, ám a nagy siker után elég hamar jött is a fekete leves a számára.

    Mansell 1992-ben, ritkán látott dominanciával nyerte meg karrierje első, és egyetlen világbajnoki címet a Williams-szel. A korábbi években többször is volt közel ehhez, de rendre a pech elvette tőle az esélyt, háromszor végzett a pontverseny második helyén, miközben két szezon erejéig a Williamset Ferrarira cserélte.

    Az olasz kaland messze nem fűzte be hozzáfűzött reményeket, hiába nyerte meg a legelső Ferraris versenyét. 1991-ben visszatért Frank Williams istállójához, ahol egy évre rá nem volt ellenfele. Már a Magyar Nagydíjon matematikailag is bebiztosította a bajnoki címét, pedig hátra volt még öt versenyhétvége.

    Ám azon futamok már teljesen más hangulatban teltek, ugyanis a magyar futam másnapján közölték vele, hogy mivel megnyerte a bajnoki címet, többé már nincs szüksége rá a Williamsnek. Egész pontosan az történt, hogy Mansell szerződése az év végén lejárt, a Williams pedig visszalépett a hosszabbítási tárgyalásoktól. A végső döntés pedig komoly gyomros volt a bajnok számára, ugyanis nem elég, hogy a Williams nem tartott rá igényt, csak jóval kevesebb fizetésért, végül a helyére azt a személyt szerződtették le 1993-ra, akit Mansell a legjobban utált az egész karrierje során, Alain Prostot.

    A két klasszisnak volt ugyanis közös története, 1990-ben csapattársak voltak a Ferrarinál. Viszonyuk pedig itt mérgesedett el leginkább, mindketten csúcsra akarták juttatni a maranelloi gárdát, ehhez a francia állt közelebb. Végig Mansell fölé magasodott, ami a kettejük kapcsolatának se tett jót, mindketten komoly politikai játszmákba kezdtek, amely Mansell hazai versenyén robbant. Ekkor a brit a nézők közé dobta a kesztyűjét és bejelentette a visszavonulását, ám ekkor Frank Williams még megmentette a karrierjét.

    Így érhető, hogy amikor tudomására jutott, hogy ki lesz az utódja, nagyon idegesen reagált. Azóta eltelt több, mint három évtized, de Mansell fejében annyira tisztán élnek a magyar futam utáni órák, napok, mintha csak tegnap történt volna.

    „Nagyon vártam, megvédhessem a címemet, vártam, hogy 1993-ban is egy remek évem legyen. Akár Prost legyen a csapattársam, akár nem. Aztán viszont kevesebb, mint 24 órával a bajnoki címem megszerzése után megtudtam, hogy nem lesz autóm 93-ra. Nagyon is versenyezni akartam, de csak a fizetésem feléért lett volna lehetőségem folytatni, ami nem volt egy jó ajánlat. Nem volt újdonság, hogy Frank Williams meg akart szabadulni tőlem, sok más versenyzővel is ezt tette.” – mesélte Mansell.

    Mansell végül versenyzett 1993-ban, sőt, bajnok is lett, de a tengerentúlon, a CART-ban. Az élet viszont úgy alakult, hogy Ayrton Senna 1994-es halála után előbb David Coulthard, majd a szezon végére Nigel Mansell lett Damon Hill csapattársa a Williamsnél. A visszatérés remekül sikerült, hiszen a szezonzárót meg nyerte. Egy évre rá két futam erejéig a McLarennél is rajthoz állt, de az már feledhető eredményeket hozott, így végleg elköszönt a Forma-1-től, miközben a helyére érkező legfőbb rivális se volt már a mezőny tagja, csak Prost 1993-ban az ő autójában még egyszer, utoljára világbajnok lett.

    Ma 25 éve, hogy Nigel Mansell végleg abbahagyta a Forma-1-et!

  • A Senna-film után érkezik a Prost-sorozat!

    A Senna-film után érkezik a Prost-sorozat!

    A francia Canal+ televíziócsatorna négyrészes dokumentumfilm sorozaton dolgozik, amely a négyszeres Forma-1-es világbajnok Alain Prost életét mutatja majd be.

    Canal+ egy sajtótájékoztatón számolt be a készülő projektjeiről, melyek egyike a Franciaország valaha volt legsikeresebb F1-es versenyzőjére összpontosít.

    A négyrészes, egyenként 45 perces doku-sorozat forgatása állítólag már folyamatban van, és a tervek szerint 2023 vége felé kerül a képernyőre.

    „Egy nemzeti hős megérdemel egy sorozatot” – mondta Christine Cauquelin, a Canal+ dokumentumfilmekért felelős igazgatója a L’Equipe szerint.

    „Miközben minden platform rendkívül áhította őt, Alain Prost úgy döntött, hogy velünk készíti el ezt a filmet.”

    „Lehetőség lesz számára, hogy elmesélje a kezdetek történetét, de a bátyjáról is mesél [akivel osztozott a sebesség iránti szenvedélyében és 1986-ban rákban meghalt], az őrült évekről, a címvédésekről és mindenekelőtt az Alain által elmesélt Prost-Senna párharcról. A „professzor” nem nézte jó szemmel a ‘Senna’ című dokumentumfilmben a brazil versenyzővel való kapcsolatának történetét.”

    Prost még nemrégiben is gyakran tűnt fel a Forma-1-es paddockban, mivel nem ügyvezető igazgatóként dolgozott a Renault-nál. Ezt a szerepkört akkor hagyta el, amikor a Renault a 2021-es szezon előtt átnevezte a csapatot, Alpine-ra.

    Az elmúlt években jelentősen megugrott a Forma-1-hez kapcsolódó filmek és sorozatok száma, amely tendenciát a Netflixen futó Drive to Survive sorozat sikere indította el.

    Alábbi cikkeinkben olvashattok a további F1 támájú, filmekről.

    Hétvégén Ecclestone maraton a Spektrumon – kritikánk a „Lucky!” sorozatról

    Mindenki benne lesz Brad Pitt Forma-1-es filmjében

    A Ferrari film miatt döbbent meg mindenki Patrick Dempsey haján

    Leclerc és Sainz „szerepelni fog” az új Disney-Pixar filmben

    Hamilton reméli, hogy pozitív hatást gyakorol majd a dokumentumfilmje

    Animációs F1-es sorozatot terveznek a legfiatalabb rajongóknak

    Button megerősítette: Jön a Brawn GP-sztori a Disney+-ra!

    Keanu Reeves egy F1-es doku-sorozaton dolgozik a Disney+-nak

    Ricciardo is producernek áll, F1-es sorozat készül a Hulura!

  • Egy dohányvállalat, amely megváltoztatta a Forma-1-et – Felemelkedés és fénykorszak

    Egy dohányvállalat, amely megváltoztatta a Forma-1-et – Felemelkedés és fénykorszak

    A gondosan kielemezte a dohányreklámok szerepét a Forma-1-ben, ennek második részét közöljük most.

    Az első részben a dohányipari szponzorok megjelenéséről ejtettünk szót, beleértve azt is, hogy miért keltett fel a Forma-1 a Philip Morris érdeklődését.

    A John Player & Sons és a Lotus közös sikereit látva tehát az amerikai óriás is az F1 mellett döntött. 1972-t írunk, amikor a vállalat egyik terméke – amely aztán vezető lett az egész brand-en belül – a Marlboro logók először jelentek meg a Forma-1-ben. Választásuk náluk is egy brit gyártóra, a már alkonyát élő BRM-re esett. A siker pedig hamar meg is érkezett, még abban az évben örülhettek az első futamgyőzelmüknek is. Jean-Pierre Beltoise nem kis meglepetésre megnyerte a Monacói Nagydíjat. Amely saját maga első és egyetlen győzelme volt, egyben pedig a csapata utolsó világbajnoki futamgyőzelme is.

    Embed from Getty Images

    Nagyon hamar megtetszett nekik a Forma-1-ben rejlő kilátások, így elkezdtek még nagyobban gondolkozni.

    Egy évvel később egy újabb csapattal állapodtak meg, ez volt a Frank Williams Racing Cars (a mai Williams jogelődje). Az Iso-Ravolta olasz autógyárral közösen, Iso-Marlboro névadó szponzorként csatlakoztak Frank Williams istállójához. Ugyanebben az évben a Scuderia Ferrari gyári versenyzőit is elkezdték szponzorálni, a logó megjelent a pilóták sisakján, overálján, de magán az autón még nem. Ekkor még a Ferrari csak olyanokkal kívánt együttműködni csapat szinten, akik beszállítók is egyben.

    Embed from Getty Images

    Évről-évre terjeszkedni akartak, ám ilyen téren 1974-ben nehézségekbe ütköztek. Tárgyalásokat folytattak a Brabhammel, (Emerson Fittipaldival egyetemben) ám abból a frigyből nem lett semmi, mert menetközben kiderült, hogy őket csak eszközként akarták használni azért, hogy az elsődleges célpontjukat, a McLarent el tudják érni. Végül azonban elérték a céljukat, Fittipaldival karöltve a McLarenhez kerültek. Az év végén pedig először örülhettek világbajnoki címnek, ráadásul rögtön konstruktőriben és egyéniben is.

    Embed from Getty Images

    Ezt követte egy újabb hasonló siker 1976-ban James Hunttal. Hunt személyében egyébként a lehető legtökéletesebb partnerüket találták meg, mivel a brit fenegyerek maga is láncdohányos volt. 1974 végén aztán mind a BRM-mel, mind pedig a Frank Williams Racing Cars-szal is megszüntették a szponzorációt. Utóbbinak ez felért egy halálos csapással. Anyagilag nehéz helyzetbe kerültek, amelyet végül a kanadai üzletember Walter Wolf mentett meg, és a csapatot a saját neve után át is nevezett. A helyzetet végül Frank Williams megunta, kihátrált a csapatból és Patrick Head-del közösen 1977-ben megalapította, a sokkal nagyobb sikereket elérő, és ma is létező Williams Racinget.

    A Marlboro számára most egy bajnoki cím mentes időszak következett a McLarennel együtt. A reflektorfény így is hatalmas mértékben irányult rájuk. Még ebben az évtizedben, 1977 és 1979 között az olasz Arturo Merzario támogatói lettek. 1979-től ők lettek a Brit Nagydíj névadó támogatói, amely egészen 1985-ig tartott.

    Embed from Getty Images

    Ez a kooperáció vezetett végül ahhoz, hogy Ron Dennis 1981-ben a McLarenhez érkezett, ahol csapatfőnök lett. Dennis és a Marlboro ismertsége korábbra nyúlt vissza, hiszen Dennis junior csapatát a Project Four-t a Formula 2 és a Formula 3-ban is támogatták már.

    Innentől kezdve pedig a Forma-1 egyik legdominánsabb időszaka következett. Dennis-Marlboro-McLaren háromszög világbajnoki címekhez juttatta többek között Niki Laudát, Alain Prostot vagy éppen Ayrton Sennát. Miközben olyan legyőzhetetlen autókat varázsoltak, mint az MP4/4. Az ő jelenlétük játszott nagy szerepet abban is, hogy Prost a McLarenhez igazolt, mivel még a Renault-os időszakában személyes támogatói voltak. A McLaren piros-fehér festése örökre beírta magát az F1 történetébe, a Marlboro pedig a Philip Morris vállalat abszolút zászlóshajójává vált, hatalmas világhírnévre tett szert. 1984-ben ők lettek a Ferrari legelső, nem technikai és beszállítói szponzora, de ekkor még csak kisebb támogatóként voltak jelen a vörösök autóin.

    1980-tól, négy éven keresztül a visszatérő Alfa Romeot is szárnyuk alá vették, de a sikerek messze elmaradtak a hőskor erdeményeitől. 1988 és 1992 között a Dallara gyári csapatán, a BMS Scuderia Italia autóin is komoly szinten megjelentek, de kisebb mértékben jelen voltak még ebben a korszakban a Fittipaldi (1982) csapatnál, a Spirit Racing Team-nél (1983-84), az EuroBrunnál (1988), a Rial Racingnél (1988-89) valamint az Onyx csapatnál is (1989-90).

    Embed from Getty Images

    Ayrton Senna 1993-as távozása után a Marlboro-McLaren már nem tudott futamot nyerni. A Marlboro pedig 1996-ban beszüntette a több, mint két évtizedes, rendkívül sikeres, népszerűséget nagyban növelő, és anyagilag igencsak jövedelmező kapcsolatot, hogy a McLaren legfőbb riválisával társuljon, és velük is – még egyszer, máig utoljára – sikerszériát könyvelhessen el.

    A McLaren partnereként a Marlboro 23 szezon alatt 95 futamot nyert, 215 alkalommal állt dobogón, 75-ször indulhattak az első rajtockából, hét konstruktőri és kilenc egyéni világbajnoki címet szerezve.

    A folytatást a Race Debrief oldalán olvashatjátok!

  • Ma 20 éves Prost legendás beszólása: „lemajmozta” a versenyzőket

    Ma 20 éves Prost legendás beszólása: „lemajmozta” a versenyzőket

    Kilenc évvel azután, hogy visszavonult a versenyzéstől, és egy évvel azután, hogy saját, nevét viselő csapata megszűnt, 2002-ben ezen a napon Alain Prost kritikával illette a modern F1-es versenyzőket.

    A francia nem válogatta meg a szavait, idomított majmoknak nevezte a mezőny tagjait.

    A The Sun akkor így idézte őt:

    „A versenyzők manapság idomított majmok. Egyszerűen követik a mérnökök utasításait, és hagyják, hogy a számítógépek végezzék el a munkát. Számomra ez már nem igazi versenyzés. És ami még rosszabb, ezek a versenyzők annyira részei az egész rendszernek, hogy hallgatniuk kell, hogy ne ártsanak a csapat vagy a szponzorok imázsának. Nem akarok ódivatúnak tűnni, de az elmúlt tíz évben a versenyzők egyre inkább robotokká váltak.”

    [poll id=”267″]

    Az Alpine főnök nem bánja Prost távozását

     

  • Karácsony előtt hunyt el Streiff, aki még egy Ligierben is dobogóra állt

    Karácsony előtt hunyt el Streiff, aki még egy Ligierben is dobogóra állt

    67 éves korában elhunyt Philippe Streiff, aki hatodik próbálkozására állhatott fel a Forma-1-es dobogóra, de végül egy komoly sérülés miatt félbeszakadt a pályafutása.

    A francia versenyző sportkocsikkal versenyzett, és ígéretesnek bizonyult a Formula 3-as Európa-bajnokságban, mielőtt feljutott a Formula 2-be. Az Automobiles Gonfaronnaises Sportives – ismertebb nevén AGS – színeiben 1984-ben szerezte meg az áttörést jelentő sikert az F2-ben. A Renault még ugyanazon évben beválasztotta az F1-be, és bemutatkozhatott. Streiff 1984-ben a Portugál Nagydíjon egy harmadik Renault-t terelgethetett.

    A következő évben a szezon közepén szerződtette Guy Ligier, aki a sorozatos balesetei után elvesztette a türelmét állandó pilótájával, Andrea de Cesarisszal szemben.

    A szezon végén öt futam alatt Streiff négyszer ért célba a Renault-motoros autójával, és megragadta a lehetőséget, hogy a szezonzárón a pályafutása legjobb eredményét érje el. Ezt azután tette meg, hogy összeakadt csapattársával, Jacques Laffite-tal, annak ellenére, hogy a boxfalról utasították a párost, hogy kerüljék el egymást, miközben az utolsó körökben a dobogós helyekért köröztek. Streiff a JS25-ös versenyautóját a célvonalig terelgette, az első kerekei az ütközésük következtében elferdültek.

    Mivel Rene Arnoux 1986-ra csatlakozott a csapathoz, Streiffnek nem maradt versenyülése itt. A Tyrrellnél talált végül helyet, amely szintén Renault-motorokat használt. Miután az első versenyén ígéretes hetedik helyezést ért el az istállóval, két hellyel lemaradva csapattársa, Martin Brundle mögött, Streiff az idény alatt két pontszerző helyezést ért el. Első teljes Forma-1-es szezonját a 13. helyen zárta, ugyancsak két hellyel Brundle mögött.

    1987-re a csapat a Cosworth DFV erőforrására cserélte a Renault turbókat, de a pontok még ritkábbak lettek. Ő és csapattársa, Jonathan Palmer azonban erős jelöltek voltak az új Jim Clark Kupára. Ez egy egyszeri trófea volt, amelyet a normális szívómotoros autók legjobb pilótájának ítéltek oda. A páros rendszeresen az első két nem turbós versenyző között ért be, de Palmer szűken ezen versenyben is fölényben volt, így elhozta a trófeát. Streiffnek jutott az a megtiszteltetés, hogy a Hockenheimringen elért negyedik helyével a csapat legjobb eredményét érte el abban az idényben.

    1988-ban visszatért az AGS-hez, amely két évvel korábban beszállt az F1-be, de a JH22-es alvázzal katasztrofálisan versenyképtelen volt az 1987-ben. Streiffet szerződtették, hogy 1988-ban az utódját vezesse, de a szezonjuk nemigen volt jobb. Az autó ritkán ért célba, de ha mégis elérte a kockás zászlót, akkor általában több körrel a győztes mögött lemaradva.

    Streiff továbbra is a csapatnál maradt. A felkészülésük azonban katasztrofális fordulatot vett a szezon előtti teszteken a brazíliai Jacarepagua pályáján 1989 elején. Súlyos balesetet szenvedett, és annyira súlyos sérüléseket szenvedett, hogy élete hátralévő részére lebénult.

    Felépülése után Streiff megalapította a Forma-1-es pilóták számára szervezett gokartversenyt, amelyet több éven át Párizsban rendeztek, és olyanokat is vonzott, mint Ayrton Senna és Alain Prost. Emellett a francia televízióban szakkommentátorkodott. Brundle úgy emlékezett vissza Streiffre, mint egy kedves srácra, aki nagyon elegáns volt az autóban és azon kívül is. A Forma-1 vezérigazgatója, Stefano Domenicali azt mondta, hogy szomorúan értesült a halálhíréről:

    „Egész életében elképesztő bátorságról és elszántságról tett tanúbizonyságot. Inspiráló volt, ahogyan a balesetét feldolgozta és újjáépítette az életét. Mindannyian részvétünket fejezzük ki a családjának ezekben a nehéz időkben.”

    Elhunyt a Ferrari sztártervezője

     

  • Senna Mercedes 190E 2.3-16-ja nem, de van egy ugyanilyen eladó a mezőnyből!

    Senna Mercedes 190E 2.3-16-ja nem, de van egy ugyanilyen eladó a mezőnyből!

    1984-ben a Mercedes az akkor részben újjáépült Nürburgring hatalmas bulit tartott: a kor legnagyobb menőit beültették a 190E 2.3 16 szelepes csodájukba, és megversenyeztették őket.

    Egyfajta Race of Champions volt ez a dolog, amely márkakupát végül a #11-es rajtszámú csillagos autó nyert meg, es feltörekvő csillaggal, bizonyos Ayrton Sennával a volánnál.

    Az akkor 24 éves brazil olyan F1 világbajnokokat és nagy neveket vert meg, mint Niki Lauda, Carlos Reutemann, Keke Rosberg, John Watson, Denny Hulme, Jody Scheckter, Jack Brabham, Klaus Ludwig, James Hunt, John Surtees, Phil Hill, Manfred Schurti, Stirling Moss, Alain Prost, Udo Schütz, Jacques Laffite, Hans Herrmann, Elio de Angelis és Alan Jones. Történetesen ez lett a 12 körös futam utáni végső sorrend is, de Ayrtonnal az élén.

    Most azonban az ötödik helyen végzett Watson autója lett eladó, mivel Sennáén érthető okokból ül a Mercedes-Benz. Spanyolországban adták fel a hirdetést a #9-es rajtszámú legendás autóra, amely a leírása szerint 28 ezer kilométert futott, az ára pedig jó 60 millió forintnyi. Ebben az árban pedig benne van az is, hogy a Daimler mérnökei változtattak némileg a mezőny autóin a gyárihoz képest. Rövidebb váltó, keményebb rugó és lengéscsillapító, sportkipufogó, szélesebb Pirelli gumik, kisebb kormánykerék, rejtett áramtalanító, bukókeret és tűzoltórendszer, és kész is a versenyautó.

    Érdemes megvizsgálni jobban a kesztyűtartó fedelét is az ajánlat képei között. 😉

    Még most is bombanő Ayrton Senna egykori, magyar származású szerelme!

     

     

     

     

  • Ezen az örökranglistán már csak 5 versenyző áll Verstappen előtt!

    Ezen az örökranglistán már csak 5 versenyző áll Verstappen előtt!

    Max Verstappen nyerte az Amerikai Nagydíjat is, és rohamtempóban növeli a győzelmei számát.

    A múlt hétvégi sikerével beérte Michael Schumacher és Sebastian Vettel azon rekordját, amelyben 13-13 futamgyőzelemmel zártak egy adott szezonban. A hollandnak ráadásul még további három lehetősége lesz arra, hogy ezt a számot is növelje 2022-ben, így akár már Mexikóban ezen a téren teljesen egyeduralkodóvá válhat, köszönhetően az idei hosszú versenynaptárnak.

    Ahhoz, hogy Lewis Hamiltont, vagy Michael Schumachert utolérje a világbajnoki címek számában, még kell tennie a sikerért, de az összesített futamgyőzelmek számában már remekül halad. Ezen a téren már sikerült felülmúlnia a kétszeres világbajnok Fernando Alonsót is, aki eddig 32 győzelmet szerzett a Forma-1-es pályafutása során.

    Max Verstappen most tart annál a számnál, amely korábban a rajtszáma is volt, ez a 33. A következő lépcsőfokot ezen a téren ugyanakkor már biztos, hogy legelőbb jövőre tudja elérni, hiszen a legendás Ayrton Senna „áll előtte” 41 győzelemmel.

    Pályafutása alatt 51 elsősége volt a négyszeres francia világbajnok Alain Prostnak, előtte szintén egy négyszeres, de német bajnok áll 53 serleggel a háta mögött, mégpedig Sebastian Vettel.

    Az élmezőny azonban ezen a téren igen meglépett: Max édesapjának a nagy barátja, Michael Schumacher hétszeres világbajnokként 91 futamot nyert, míg a továbbra is aktív Lewis Hamilton 103 futamgyőzelemnél jár.

    Verstappen győzelemmel, a Red Bull bajnoki címmel adózott Mateschitz emlékének

     

  • A nap, mikor Senna bosszút állt Proston – szavazással

    A nap, mikor Senna bosszút állt Proston – szavazással

    Ez az esemény, valamint az egy évvel korábbi eset párban jár, és minden bizonnyal sok F1 rajongó ismeri a történetet. Azonban azok kedvéért, akik fiatalabbak és/vagy csak nemrégiben csatlakoztak a Forma-1 rajongók táborához, most felidézzük ezt, ha már évfordulója van.

    Az F1-es versenyzők is csak emberek, hibáznak. Még a legjobbak is. És még a leghiggadtabb versenyzőknek is el tud szállni az agyuk, ha épp dolgozik bennük az adrenalin. Ez pedig fokozottan igaz lehet, ha két sztárversenyzőről van szó, akik történetesen egymás legnagyobb riválisai.

    Ayrton Sennát többnyire csupa pozitív jelzővel illetik, de a listába bizonyosan beilleszthető a „haragtartó” jellemző is.

    1989-ben Senna és Alain Prost csapattársak voltak a McLarennél, és ádáz küzdelmet vívtak a világbajnoki címért. Az utolsó előtti verseny előtt (Japán) Prost állt a bajnoki tabella élén. A versenyen Senna a 40. körben érte utol Prostot. A 47. körben 130R nevű, nagy sebességű kanyar utáni sikánhoz érve, ahogy Prost fékezni kezdett, Senna bevetődött mellé, de Prost ezt érzékelve jobbra, Sennára húzta autóját, és végül összeütköztek. Sennát visszatolták a pályára és megnyerte a futamot, de végül törölték az eredményét, mert külső segítséggel tért vissza a versenybe. Senna ez után az utolsó futamon kiesett, így Alain Prost megszerezte harmadik bajnoki címét.

    [poll id=”249″]

    Senna azonban nem bocsátotta meg a suzukai esetet.

    Egy évvel később, mikor 1990. október 21-én a mezőny számára ismét a Japán Nagydíj következett, a brazil versenyző elégtételt vett. Senna szerezte meg a pole pozíciót, de azt akarta, hogy az első rajtkockát a pálya tiszta oldalára helyezzék át. Ez azonban nem történt meg.

    Köszönhetően a tisztább oldalnak is, az immáron ferraris Prost jobban rajtolt és az élre állt, de Senna nem volt hajlandó engedni, mivel az eredményen ismét a bajnoki cím múlt. Senna ismét jobbról próbált Prost mellé kerülni, de az eredmény hasonló lett, mint egy évvel korábban: porfelhő közepette mindkét versenyző kiesett.

    „Amit tett, az undorító” – mondta akkor Prost. „Nem állok készen arra, hogy felelőtlen emberek ellen harcoljak, akik nem félnek a haláltól.”

    Sennát azonban nem hatották meg a rivális szavai.

    „Ez nagy elégtétel számomra, és ezt a bajnoki címet mindazoknak ajánlom, akik tavaly ellenem küzdöttek. Nagyon fájt nekem, de számukra ez egy bizonyíték arra, hogy ki az igazi bajnok” – mondta Senna.

    „Tavaly én nyertem itt, és nagyon-nagyon rossz volt, hogy elvették tőlem. Nagyon kifizetődő volt ezt tenni. Amikor visszasétáltam a kanyarból a boxba, magam mögött hagytam az 1990-es év minden terhét és stresszét.”

  • A statisztikai adat, amire soha nem gondoltál még a Japán Nagydíj kapcsán

    A statisztikai adat, amire soha nem gondoltál még a Japán Nagydíj kapcsán

    A hétvégén Japánban folytatódik a 2022-es Forma-1-es világbajnokság. Max Verstappennek minden esélye megvan arra, hogy már a felkelő nap országában, a Honda hazai versenyén megvédje a bajnoki címét, és ha erre képes lesz, akkor egy elképesztő sorozatot fog tovább folytatni.

    Az egész történet 1989-ben vette kezdetét, amikor ugyanis Alain Prost egy rendkívül sok összeesküvés elméletet gyártó ütközéssel biztosította be a 3. világbajnoki címét Suzukában Ayrton Senna ellen. Amíg a francia az incidens után feladta a versenyt, addig brazil riválisa visszaállít a versenybe, amit végül meg is tudott nyerni. Azonban az FIA utólag kizárta őt és így végül Prost örülhetett a végén.

    11 évvel később Michael Schumacher szintén Suzukában, a Japán Nagydíjon szerezte meg első ferraris bajnoki címét, miután a rossz rajtja után képes volt olyan tempót autózni, hogy a kiállások során visszaelőzte legfőbb vetélytársát, Mika Häkkinent. A német a vb-címe tudatában már tét nélkül utazhatott el a 2000-es szezon utolsó versenyének helyszínére, Malajziába.

    Szintén 11 évvel később már 2011-es írtunk és Sebastian Vettel pont a Japán Nagydíjat követően tett szert behozhatatlan előnyre szert a vetélytársaival szemben. A német rendkívül nagy dominanciát mutatott az RB7-tel és ennek eredménye az lett, hogy a vb-cím sorsa már 4 futammal a bajnokság vége előtt eldőlt.

    Ezután ha újfent 11 évet utazunk előre az időben, akkor láthatjuk, hogy ezt az elképesztő sorozatot most Max Verstappen folytathatja, ha a holland képes lesz bebiztosítani a címét Szuzukában. Erre minden esélye megvan, ugyanis a Red Bull holland kiválósága 104 ponttal vezeti az egyéni pontversenyt Charles Leclerc előtt.