Szerk Racingline.hu

Címke: Alain Prost

  • „Nevetségesen” nagy lett Senna előnye – avagy amikor tényleg beleszólt pilótái vb-harcába a McLaren

    „Nevetségesen” nagy lett Senna előnye – avagy amikor tényleg beleszólt pilótái vb-harcába a McLaren

    Jelenleg semmilyen jel nem utal arra, hogy az idén egyaránt a világbajnoki címért küzdő Lando Norrisszal vagy Oscar Piastrival kivételezne a McLaren, de 36 évvel ezelőtt mindenkinek teljesen nyilvánvaló volt, hogy kinek az elsőségét szeretné a csapat.

    A McLaren történetében nem először fordul elő, hogy két versenyzője a világbajnoki címért küzd az adott szezonban, ahogyan arra is volt már példa, ami most is felmerült, azaz, hogy az istálló nem egyformán kezeli a két pilótáját. Ám Mark Hughes elismert F1-es szakíró szerint míg most a wokingi istálló igen hamar lebukna, ha mondjuk a motorerővel vagy bármilyen egyéb teljesítmény-befolyásolással trükközne Norris vagy Piastri javára, addig 1989-ben több mindent meg lehetett tenni úgy, hogy még a rivális csapatok se tudják bizonyítani.

    Hogy mi a magyarázat Piastri hirtelen jött visszaesésére, arról itt írtunk:

    Itt a magyarázat, Piastri miért üti bottal Norris nyomát (nem azért, mert a McLaren szívatja)

    Hughes a Motor Sport Magazine online kiadásán megjelent cikkében ír arról, hogy amikor a Professzor az 1989-es szezonban négy futammal a vége előtt bejelentette, hogy az idény végén távozik és 1990-ben már a Ferrari versenyzője lesz, a vele szemben 20 pontos hátrányban levő Senna tempóelőnye hirtelen „nevetségesen” naggyá vált. Monzában, a bejelentés utáni első időmérőn például a csapattársát azért korábban is többször hatalmas, olykor 1 másodpercnél is nagyobb előnnyel legyőző brazil 1,790 másodpercet adott Prostnak úgy, hogy egy évvel korábban ugyanitt 3 tizedmásodperc volt köztük Senna javára, majd egy évvel később 4 tizedet adott a versenyzői szempontból nem a legnehezebbek közé tartozó aszfaltcsíkon az akkor már a Ferrarinál versenyző franciának, illetve újdonsült mclarenes csapattársának, Gerhard Bergernek is.

    „Ez elég nagyon különbség volt ahhoz, hogy a két Ferrari is beférjen a résbe (Senna indult a pole-ból, őt követte Berger és Mansell, mindketten 1 másodperc fölött lemaradással, majd következett Prost a 4. helyen – a szerk.) – írta Hughes. – És ez nem egyike volt azon eseteknek, amikor Prost problémával szembesült és nem futotta meg a megfelelő kört; nem, mindketten teljesítették a normál programjukat a két időmérő során, Senna köre pedig 1,7 másodperccel gyorsabb volt egy állítólag ugyanolyan autóban, a sportág egyik legnagyobbja ellen. Kirívó és nyilvánvaló lóerő-előnyben volt. Prost korábban azon tűnődött, Senna miért élvezi 20 Honda-mérnök figyelmét, miközben vele négy foglalkozik. Most már értette.”

    Embed from Getty ImagesSenna alatt szárnyalt a McLaren az 1989-es monzai időmérőn

    „De bármilyen, különösen versenyképes motorspecifikációt is adott a Honda Sennának, a futamot nem bírta végig, és látványosan felrobbant a 44. körben, olajjal terítve be a hátsó gumikat, ahogyan Senna közelített a Parabolicához, majd kényelmes előnyből kipördült és kiesett. Prost megnyerte a versenyt, majd nagyon feldühítete Ron Dennist azzal, hogy a pódiumról a Ferrari-drukkerek közé dobta a trófeáját” – emlékezett vissza az újságíró.

    Ami ezután jött, arról pedig azt írta: „Akkoriban eléggé egyértelmű volt a helyzet és annak miértjei, és ha olyan szintű hozzáférésünk lett volna adatokhoz, mint manapság, kétségtelenül nagyon könnyű lett volna előállni az ezt alátámasztó bizonyítékkal.”

    A brutális fölény ugyanis megmaradt, a szezon pedig végül a hírhedt szuzukai ütközéssel dőlt el. „A kevésbé motorerő-érzékeny Jerezben Prost ‘csak’ 1,1 másodperccel volt lassabb Sennánál, és továbbra is úgy érezte, hogy nem egyforma a két autó. Senna megnyerte a versenyt, Prost messze lemaradva 3. lett. Innen a Honda tulajdonában levő Szuzukába mentek, ahol Senna nevetségesen nagy, 1,7 másodperces időmérős tempóelőnye újra megjelent. Így minden adott volt ahhoz, hogy Senna bebiztosítsa a címet, miután a kettős összeütközött, amikor Prost gátlástalanul rácsukta az ajtót Sennára a sikánban. Nem volt jellemző ez Prostra, de valószínűleg úgy vélte, a csapat nem nagyott neki más módot a visszavágásra az általa vélt igazságtalanságért.”

    Prost egyébként egy évvel korábban 0,324 másodperccel maradt el Sennától a szuzukai időmérőn, 1990-ben, immár Ferrarival pedig 0,232 másodperccel. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy a helyére érkező Gerhard Bergernek 1990-ben 1,368 másodperc volt a legnagyobb időmérős deficitje Senna ellen, és 1 másodperc fölé is csak háromszor kúszott a kettejük közti különbség, míg négyszer le is győzte a brazilt, akkor az 1,7 másodpercről valóban kijelenthető, hogy irreálisan sok.

    Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy Senna a két közös évükben a nyers tempó terén a földbe döngölte a franciát, ezt senki nem is vitatja el tőle, miként az is nyilvánvaló, hogy csalás történt az 1989-es Japán Nagydíjon, hiszen nemhogy Prostot nem büntették meg azért, mert nekifordult Sennának, hanem még a brazilt zárták ki utólag légből kapott okkal. De ez már egy másik történet, amelyről alább olvashattok részletesebben:

    Amikor égbekiáltó csalás döntötte el Senna és Prost második vb-párharcát

  • Häkkinen: „Fantasztikus volt a biztonság a 90-es években.” Stewart: „Te meghaltál az autódban”

    Häkkinen: „Fantasztikus volt a biztonság a 90-es években.” Stewart: „Te meghaltál az autódban”

    Hét korábbi F1-es világbajnok ült össze egy hiánypótló beszélgetésre egy asztal körül. Különböző korszakok meghatározó versenyzői mesélték el, szerintük melyek voltak az F1 történetének sorsfordító változásai.

    A videót, amelyben Mika Häkkinen, Nigel Mansell, Alain Prost, Jackie Stewart, Mario Andretti, Emerson Fittipaldi és Jacques Villeneuve beszélget, pár nappal előre már beharangozta közösségi oldalain a Forma–1, ami még Kimi Räikkönenből is reakciót váltott ki.

    A világbajnokokat júliusban, a Goodwoodi Sebességfesztivál ideje alatt sikerült egy csoportba gyűjteni, hogy feltegyenek nekik néhány, az F1-es karrierjükkel kapcsolatos kérdést. Ők heten a sport történetének jelentős hányadát lefedték, hiszen Stewart még 1965-ben debütált, Villeneuve pedig 2006-ig volt a mezőny tagja, s mindannyian megéltek nagy átalakulásokat.

    A legizgalmasabb vitaindító kérdésre, mind kissé más aspektusból fogalmazták meg a válaszukat – bár a biztonság javulásának témája mindannyiuknál előkerült, érdekes megfigyelni, saját szemszögükből hogyan élték meg az F1 fejlődését.

    Mely emberek, autók és események formálták át leginkább a Forma–1-et a sport 75 éves történelme során?

    Villeneuve: Számomra ezt a változást [Ayrton] Senna jelentette. Beszélhetünk a Senna előtti és a Senna utáni korszakról. A sport a régi időkben nagyon veszélyes volt, és számos lépés történt a biztonság javítása érdekében, de Senna halála teljesen megváltoztatta, hogy hogyan tekintünk erre. A sport akkor ismerte fel, hogy most már tényleg tennünk kell valamit, részben azért is, mert már a közönségben is máshogy csapódott ez le. A múltban hősiesnek számított, hogy a versenyzők az életüket kockáztatják, de a 90-es évek közepétől hirtelen már egyáltalán nem tűnt annak.

    Andretti: A szívóhatás felfedezése. Véleményem szerint ez forradalmasította az autósportot. Akkoriban még nem voltak korlátozások a szabályokban, a végletekig lehetett vele kísérletezni. És láthatjuk, hogy a szívóhatás máig meghatározó tényező szerte az autósportban.

    Mansell: Három dolgot mondanék. Az egyik a versenyzői sztrájk Dél-Afrikában [1982-ben, itt írtunk róla részletesen] Apád [mondja Villenuve-nek, Gilles-re utalva] gondoskodott rólunk, fiatal versenyzőkről, és mind sztrájkba fogtunk a versenyzés helyett! A másik pillanatnak azt mondanám, amikor Bernie [Ecclestone] átvette a Forma–1 irányítását és ő lett az uralkodó. A harmadik pedig az a sorsfordító 1994-es hétvége Imolában, ahol két nagyszerű versenyzőt, Roland Ratzenbergert és Ayrton Sennát is elveszítettük.

    Häkkinen: Mindannyian kipróbáltuk már a régi korok versenyautóit, és amikor beleülünk azokba az ősrégi gépekbe az 50-es évekből, ahhoz tényleg tökökre van szükség. Az én koromban, a 90-es években és a 2000-es évek elején viszont az egész fantasztikus volt, tényleg biztonságban éreztük magunkat az autóban és hihetetlen kockázatokat vállalhattunk.

    Stewart: Pedig te meghaltál. Meghaltál az autódban, és Dr. Sid Watkins indított újra [itt Häkkinen 1995-ös adelaide-i balesetére utal, ami után újra kellett éleszteni]. Ez volt egy új korszak kezdete. Korábban, a mi időnkben nem volt Sid Watkins. Nélküle ma nem lennél itt. Fantasztikus, hogy hova jutott el a sport mostanra.

    Tényleg azért temessék el szülők az F1-ben versenyző gyereküket, mert ez egy ilyen sport?

    Fittipaldi: Amikor megérkeztem a Forma–1-be, akkoriban történt, hogy Jackie Stewart és Jo Bonnier megalapították a versenyzők érdekvédelmi szervezetét (GPDA). Jackie és a többiek rengeteget dolgoztak azért, hogy javítsák a sport biztonságát, és elképesztő, hogy ma mennyivel biztonságosabb a sport, mint korábban. Még emlékszem, hogy a 60-es évek végén és a 70-es évek elején azt mondtuk, hét az egyhez az esélye annak, hogy valaki túléli a szezont. Egy 21 fős mezőnyből hárman már nem voltak ott az év végére.

    Andretti: Soha nem volt még a versenyzőknek olyan jó esélyük arra, hogy a saját feltételeik szerint vonuljanak vissza, mint amilyen ma van. Ahogy a sport egyre inkább elüzletiesedett, fenntarthatatlanok lettek volna a régi viszonyok. Hiszen a szponzorok nem azért fizetnek sok millió dollárt a csapatoknak, hogy temetésekre járjanak. Ők ünnepelni akarnak. Sohasem lesz a sport 100%-osan biztonságos, és ez továbbra is hozzáad a vonzerejéhez, de hatalmas siker, hogy mára a lehető legbiztonságosabbá vált.

    Prost: De ez az egész egy nagyon lassú folyamat volt, amit 1980 óta végigkövethettem. 1982-ben történt Riccardo Paletti balesete Kanadában, azt követően kezdett el dolgozni a sport a törésteszteken. 1986-ban Elio [de Angelis] szenvedett halálos balesetet egy Paul Ricard-i teszten, amin én is jelen voltam. Nem voltak se sportbírók, se mentőautók, semmi, de ezt követően ez is elkezdett megváltozni. Aztán jött Philippe Streiff balesete Brazíliában [egy 1989-es jacarepaguai teszten, aminek nyomán kerekesszékbe került], ennek nyomán jelentek meg a pályakórházak. Aztán amikor a nagy autógyártók megérkeztek, több pénz is áramlott a sportba, ők pedig már nem akarták vállalni a balesetekkel járó felelősséget. A privát csapatok idejében ez azért még máshogy működött.

  • Piastri elmondta, miért nem akarják Norrisszal megismételni, amit Senna és Prost tett

    Piastri elmondta, miért nem akarják Norrisszal megismételni, amit Senna és Prost tett

    A McLaren 36 éve először kerül olyan helyzetbe, hogy csakis az ő két pilótájuk küzd meg a világbajnoki címért, így óhatatlanul előkerülnek az összehasonlításuk Ayrton Senna és Alain Prost 1989-ben elmérgesedő viszonyával. Oscar Piastri elmondta, miért akarják fenntartani a harmóniát a csapatban.

    Mindössze 16 pont választja el egymástól a pontversenyben élen álló Oscar Piastrit és az őt üldöző Lando Norrist, miközben Max Verstappen a harmadik helyen már 81 pontos hátrányban van, így nem túl nagy merészség kijelenteni, hogy az idei világbajnoki cím a két McLaren-pilóta között fog eldőlni.

    Olyan pedig, hogy csakis a wokingi istálló két versenyzője küzdjön a vb-címért – ennyire nem volt egyértelmű az előny, de azért az év utolsó harmadára nekik maradt reális sanszuk –, legutóbb 1989-ben fordult elő, amikor Ayrton Senna és Alain Prost között dőlt el az év végi elsőség sorsa, ezért nem véletlen, hogy többször is felvetődött már a párhuzam a 36 évvel ezelőtti idénnyel.

    Prost és Senna első ütközésének körülményeiről és hátteréről testvéroldalunkon írtunk bővebben:

    Sennától elcsalták a vb-címet, majd még őt tiltották ki az F1-ből

    Hogy további párhuzamok lesznek-e, és Norris és Piastri kapcsolata hasonló módon elmérgesedik-e, mint Prosté és Sennáé, az majd kiderül, az ausztrál pilóta mindenesetre a Magyar Nagydíjon is megkapta az erre vonatkozó kérdést. „Mindenki tisztában van Senna és Prost történetével és a rivalizálásukkal, és más, a McLarenen kívüli rivalizálásokkal is. De nem igazán kell példálózni azért, hogy felállítsuk azt a kultúrát, ami jelenleg a McLarennél megvan.”

    Akárcsak 1989-ben, a McLaren most is hagyja versenyezni egymással a pilótákat, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet arra, hogy Norris és Piastri is a csapatot helyezze előtérbe, utóbbi elmondása szerint pedig tudják, hogy a harmónia fenntartása az ő érdekük is.

    „Mindketten nagyon is tisztában vagyunk vele, hogy azt akarjuk, hogy az autó és a csapat is még sok évig ebben a helyzetben legyen. A legjobb módja annak, hogy versenyzőkként elősegítsük ezt azon túl, hogy gyorsan vezetünk, az az, hogy fenntartjuk a jó morált és magabiztosságot, és jó környezetet teremtünk. Ez nagyon fontos számunkra az idén és a jövőre nézve is. Mindannyian láttuk, hogy miként csúszhatnak félre a dolgok, de számos okunk van arra, hogy küzdjünk azért, hogy ez ne történjen meg.”

    Ezért aztán aligha lesz olyasmi, mint 1989-ben, amikor Senna és Prost Neil Oatlye, a McLaren legendás tervezőjének elmondása szerint egyfajta furcsa félelemben élt, és mindketten visszautasították, hogy olyan beállítás-változtatásokat próbáljanak ki, amelyek talán előnyt jelentettek volna nekik, mert ha esetleg mégsem jön be, akkor hátrányba kerülnek a csapattársukkal szemben.

  • Fernando Alonso bajnak tartja, hogy nem bunkók az F1-es pilóták

    Fernando Alonso bajnak tartja, hogy nem bunkók az F1-es pilóták

    Fernando Alonso a hazai versenyhétvégéjének kezdetén kifejtette, a jelenlegi F1-es mezőny tagjai szerinte túl kedvesek, amiért minden újságírói kérdésre válaszolnak.

    A Monacói Nagydíj után szokás szerint nagy volt a zúgolódás amiatt, hogy a hercegségben kanyargó pálya mennyire alkalmatlan a Forma–1-es versenyek rendezésére. Ebben semmi újdonság nincs, hiszen Monacóban mindig nagyon kevés az előzés – hacsak nem esik az eső –, az autók méretének 2017-es drasztikus megnövekedése óta pedig még kevesebb. Az idén azonban új szabályt hoztak külön erre a versenyre a kötelező két kerékcsere képében, ami nem vált be, így az emiatti csalódottság talán a szokottnál kicsit jobban felerősítette a negatív hangokat.

    Így felvetődött, hogy miként lehetne módosítani a pályán annak érdekében, hogy több legyen az előzés – Alex Wurz, a Grand Prix-versenyzők érdekvédelmi szövetségének (GPDA) elnöke több megoldást is javasolt –, a téma pedig még a Spanyol Nagydíj csütörtöki sajtónapján is igen népszerűnek bizonyult az újságírók körében. Fernando Alonso pedig elmondta, hogy a Max Verstappennek címzett ezzel kapcsolatos kérdést Ayrton Senna vagy Alain Prost nem tolerálta volna.

    „Én egyetlen autót sem előztem meg, de Lance [Stroll] megelőzte Nico [Hülkenberget] az utolsó körben. Tíz évente van egy előzés, de ilyen Monaco természete. Szerintem Max beszélt erről, mert kérdeztétek Maxot Monacóról, miközben Max fejében jelenleg az utolsó dolog a monacói verseny, de folyamatosan arról megy a diskurzus, hogy mennyire rossz valami, ahelyett, hogy arról menne, mennyire jó. Talán van néhány ötlet a sportágban résztvevők, pilóták, az FIA, a csapatok között, hogy mit lehet tenni Monacóval. De szerintem nincs szükség semmire, mert most rengeteg tartalmat lehet gyártani, és a versenyzők, mi, túl kedvesek vagyunk, ezért minden kérdésre válaszolunk.”

    „Ha 40 évvel ezelőtt megkérdezték volna [Ayrton] Sennát vagy [Alain] Prostot, miközben a bajnoki címért küzdenek, hogy mit gondolnak Monacóról egy héttel a verseny után, kevésbé lettek volna kedvesek, mint most mi” – idézi a kétszeres világbajnokot a RacingNews365.com.

    A túl sok médiamegjelenés miatt már a szezonnyitón is felháborodó Alonso problémája tehát alapvetően most éppen az, hogy miért kell nekik négy nappal (nem egy héttel) az adott verseny után még arról a futamról beszélniük. Persze nem kell, csak szerinte túl kedvesek a pilóták, hogy válaszolnak ezekre a kérdésekre. Az újságírók védelmében azonban meg kell jegyeznünk, hogy az esetek 99%-ában egy adott versennyel vasárnap felmerülő témákkal kapcsolatban az újságírók részletekbe menően csak a következő versenyhétvége csütörtöki sajtónapján tudják faggatni a pilótákat, mivel addig egyszerűen nincs lehetőségük ilyesmire. Ilyenkor lehet jobban kibontani olyan kérdéseket, amelyekre a verseny utáni intejúk során nincs lehetőség, mert ott meg azt várják el a versenyzők, hogy a futamon történtekről kérdezzék őket. De persze Alonsónak ettől még megvan a lehetősége arra, hogy ha úgy tartja kedve, ne legyen kedves, és ne válaszoljon olyan kérdésekre, amelyekkel nem ért egyet.

    Megsértődött vagy nem? – Hamilton végre válaszolt a mindenkit lázban tartó kérdésre

  • Elfüstölt és kigyulladt Alonso V10-es Renault-ja a kokainnal megbukó F1-es pilóta alatt (videó)

    Elfüstölt és kigyulladt Alonso V10-es Renault-ja a kokainnal megbukó F1-es pilóta alatt (videó)

    Noha az F1-es mezőny nem versenyzett az elmúlt hétvégén, F1-es autók így is pályára léptek. Többek között Fernando Alonso első világbajnok Renault-ja is, majd fogta magát és elfüstölt.

    Az idén már hetedik alkalommal rendezték meg a KENNOL Grand Prix de France Historique elnevezésű történelmi autóversenyt a Paul Ricard versenypályán. A számos korábbi F1-es autót is felvonultató rendezvénynek pedig az idén volt egy sztárvendége is Fernando Alonso 2005-ös világbajnok Renault R25-öse személyében, amely abból az alkalomból bemutatózott a Francia Nagydíjnak legutóbb 2021-ben otthont adó aszfaltcsíkon, hogy az idén lesz 20 éve a franciák 2005-ös konstruktőri és egyéni vb-győzelmének.

    Csakhogy a bemutató nem a tervek szerint alakult, az R25-ösben dohogó V10-es Renault-motor ugyanis a pálya leghosszabb egyenesében az egyik körben egyszer csak gondolt egyet, és kilehelte a lelkét.

    Íme:

    Egy másik szögből készített videón pedig az is látszik, hogy a látványos elfüstölés után lángok csaptak fel az autó hátuljánál:

    @maximelautard

    La renault R25 en feu 🔥 #r25#paulricard

    ♬ son original – Mistronox-69

    Az R25-öst egyébként a Renault egykori F1-es tesztpilótája, a 2006-ban a Super Agurival hét futamon versenyzőként is induló Franck Montagny vezette, aki manapság a Canal+ szakértőjeként szokott feltűnni a paddockban, és akinek 2015-ben azzal ért véget a profi autóversenyzői karrierje, hogy megbukott az FIA dogtesztjén, miután kokaint találtak a szervezetében és két évre eltiltották.

    De nemcsak a sebessége alapján sokkal komolyabb karrierre predesztinált francia, hanem igazi világsztárok is részt vettek az eseményen, így ott volt például a négyszeres világbajnok Alain Prost, az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve, illetve Jean Alesi, David Coulthard, Mark Webber, René Arnoux és Charles Leclerc is, sőt, még Frédéric Vasseur, a Ferrari csapatfőnöke, illetve Zak Brown, a McLaren vezérigazgatója is tiszteletét tette, utóbbi ráadásul autóba is ült.

    Jacques Villeneuve apja, Gilles egykori Ferrarijában:

    Alesi megautóztatta Leclerc-t egy 1967-es Ferrari 330 P4-ben, amelyből mindössze négy darab készült:

    Alain Prost az 1987-es McLaren MP/3-ast vezette:

    Árulkodó jel – ettől az évtől térhet vissza a V8-as/V10-es motor az F1-be?

     

  • Drasztikus lépésre készül Alain Prost, aminek Ayrton Sennához is köze van

    Drasztikus lépésre készül Alain Prost, aminek Ayrton Sennához is köze van

    Alain Prost nehezményezi, hogy hiába történt vele a pályafutása alatt és az azóta eltelt 30 évben is rengeteg minden, az embereket javarészt az Ayrton Sennával zajló rivalizálása érdekli és érdekelte.

    Alain Prost és Ayrton Senna pályafutása annyira összefonódott a kettejük rivalizálása által meghatározott évek során, hogy a másik említése nélkül manapság sem igazán szoktunk beszélni egyikükről sem. A 70. születésnapját nemrég ünneplő négyszeres világbajnoknak ez azonban sokszor terhes, a Professzor ezért azt fontolgatja, hogy lekapcsolja jelenleg 321 ezer követővel rendelkező Instagram-fiókját.

    „Sajnos vagy nem sajnos, de nem tudok nem gondolni Ayrtonra. Például most azt fontolgatom, hogy otthagyom az Instagramot, mert naponta kapok üzeneteket. Tényleg, kivétel nélkül minden nap, és időről időre van egy-egy gyűlölködő is, ami megesik. A legnagyobb rajongótáborom a közösségi médiában Brazíliából van, ezért arra vagyok kényszerítve, hogy gondoljak [Sennára]. Közvetetten már 30 éve ekörül forog az életem, és valószínűleg ez az életem végéig így is lesz” – nyilatkozta a Motorsport-Totalnak a francia.

    Prost egy év kihagyással 1980 és 1993 között versenyzett az F1-ben, és már akkor vb-második volt, amikor Senna még be sem mutatkozott. Ezután már kétszeres világbajnokként kapta meg csapattársának az 1988-ra a McLarenhez igazoló brazilt, hogy mindössze két szezont húzzanak le közösen, és Prost az 1989-es idényt lezáró botrányt követően távozzon a Ferrarihoz. Rivalizálásuk azonban nem ért véget, és az 1990-es szezon is botránnyal ért véget, majd jött két csendesebb év, nem utolsó sorban azért, mert Prost 1992-ben nem versenyzett. Kapcsolatuk aztán hatalmas változáson ment át, amikor a Professzor a negyedik vb-címének megnyerése után, 1993 végén szögre akasztotta a sisakját. A barátságuk azonban nem tudott elmélyülni, hiszen Senna 1994. május 1-jén életét vesztette.

    Senna hiába könyörgött neki, Prost 30 éve a mai napon bejelentette, hogy vége

    Prostnak azonban azóta is folyamatosan az összehasonlítgatásokkal, kettejük rivalizálásának és viszonyának boncolgatásával kell együtt élnie, ami érezhetően a terhére van. „Az élet sok részből áll: a motorsportig vezető útból, a karrieremből és a jelenből. A pályafutásom befejezése óta eltelt 30 évben sok mindent csináltam, de erről alig beszélnek, és az az érzésem, hogy az életemet csak a Prost–Senna csata határozza meg. De még azon időszak alatt is volt más, hiszen ott vannak mindazon versenyzők, akik ellen versenyeztem és csatáztam. Négy világbajnok (valójában, ha a közös idejük alatt már világbajnok versenyzőket nézzük, akkor csak három – Senna, Niki Lauda, Keke Rosberg –, ám amennyiben a később vb-címet nyerőket is, akkor Damon Hill-lel és Nigel Mansell-lel kiegészülve öt – a szerk.) volt a csapattársam, akik elképesztően fontos személyek és sokat jelentettek nekem.”

    Prost egyébként a 2011-ben megjelent Senna című dokumentumfilmmel és a tavaly a Netflix által bemutatott Senna-sorozattal sincs kibékülve. Hogy utóbbival mi a baja, arról alább írtunk.

    Prost lesújtó véleménye: „Biztos vagyok benne, hogy Ayrtonnak nem tetszett volna”

  • Verstappent a korábbi saját csapattársához hasonlította Prost

    Verstappent a korábbi saját csapattársához hasonlította Prost

    Alain Prost és Max Verstappen most már ugyanannyi, 4-4 F1-es világbajnoki címmel rendelkezik, és a francia elismerte, a jelenlegi címvédő bizonyos szempontból ugyanúgy viselkedik, mint az egyik korábbi klasszis csapattársa.

    Prost a saját idejében szinte az F1 összes akkori korábbi vagy későbbi világbajnokával volt egyszerre egy helyen: időrendben Niki Lauda, Keke Rosberg, Ayrton Senna, Nigel Mansell, Damon Hill volt a csapattársa, 1984-től 1993-ig csak egyetlen kakukktojás, Jean Alesi volt közöttük.

    Szóval csupa különböző karaktert ismer mélyebben, ezúttal kiről beszélhetett? Kijelentette, hogy magától nem akart volna összevetéseket csinálni, de ha már nekiszegezték egy másik pilóta véleményét, megerősítette azt. Történetesen a nagyjából az ő karrierjével részben átfedésben, az 1980-as évek közepétől az 1990-es közepéig versenyző Gerhard Berger szavairól kérdezték, aki Verstappen és Niki Lauda között fedezett fel hasonlóságokat.

    „Had legyek világos: én sohasem beszélnék magamtól összehasonlítva a korábbi és a jelenlegi versenyzőket. Max olyan, mint Niki volt, abban az értelemben, hogy egyenesen viselkedik. Ehhez kétség sem fér. Laudától mindig őszinte választ kaptunk a kérdésünkre” – mondta az RMC Motorinak.

    „Beszédben mindig azt mondja, amit gondol. A viselkedése többi részét nem tudom megítélni.”

    Prost emellett biztosra vette, hogy Verstappen hamarosan megelőzi őt a világbajnoki címek számában. A Red Bull pilótája többször kijelentette, hogy őt egyáltalán nem érdeklik az ilyen rangsorok, nem a rekordokra tör.

    Prost lesújtó véleménye: „Biztos vagyok benne, hogy Ayrtonnak nem tetszett volna”

  • Prost lesújtó véleménye: „Biztos vagyok benne, hogy Ayrtonnak nem tetszett volna”

    Prost lesújtó véleménye: „Biztos vagyok benne, hogy Ayrtonnak nem tetszett volna”

    Alain Prost először mondott véleményt az Ayrton Senna életét bemutató sorozatról.

    Tavaly volt 30 éve, hogy Ayrton Senna és Roland Ratzenberger elhunyt a tragikus imolai fekete hétvégén, előbbi halálának apropójából pedig a Netflix minisorozatot készített a brazil legenda életéről és pályafutásáról. A vegyes fogadtatásra találó sorozatot számos kritika érte, de természetesen bőven akadtak olyanok is, akiknek tetszett, és ami a legfontosabb, olyanok is, akik innen ismerték meg Senna történetét.

    A sorozatban természetesen feltűnt a háromszoros világbajnok legnagyobb riválisa és egykori csapattársa, Alain Prost is, de a Professzornak nem tetszett, amit látott, és szerinte ha élne, Sennának sem tetszett volna. „Biztos vagyok benne, hogy Ayrton nem szerette volna, nem utolsó sorban azért, mert hiányzott belőle az érzékenység – nyilatkozta a négyszeres világbajnok a RAC Motorinak, amit a RacingNews365 idéz. – Nagyszerű történet, de nem lenne szabad olyan dolgokat elmesélni, amelyek nem igazak, és légből kapottak. Ha valamit reklámozni akarnak, nem szép Senna nevében tenni. Nem tetszik és nem fogadom el.”

    Prost, racingline
    Prostnak ez a Senna-mű sem tetszett / Fotó: Alpine F1 Team

    A sorozat Senna családjának jóváhagyásával és bevonásával készült, Prost kritikája pedig abból a szempontból nem meglepő, hogy a Senna című dokumentumfilm sem tetszett neki, mondván részrehajlóan mutatta be kettejük rivalizálását.

    Hogy pontosan mi lehet a francia klasszis baja, azt nem fejtette ki, de az kétségtelen, hogy a Senna-sorozat eléggé vastagon teríti be cukormázzal a tragikus sorsú világbajnok karakterét, és bár Julia Rezende rendező szerint megismerhetjük általa „az embert a legenda mögött”, valójában inkább az lehet a néző érzése, hogy Sennából azt domborították ki, amit a család szeretett volna, a személyiségének árnyoldalai pedig a feledés homályába merültek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a brazil rossz ember lett volna, csupán sokkal összetettebb személyiség volt annál, mint amit a sorozat sugall, amely például abba sem nyújt betekintést, hogy a mélyen vallásos versenyző pályafutásában mit jelentett a már-már fanatikus hit, és több alkalommal is miként legitimálta a cselekedeteit ezzel.

    Prost erre, de vélhetően nemcsak erre gondolhatott a kritikájánál, hiszen az ő karaktere például egyértelműen a nagybetűs gonoszként van bemutatva a sorozatban, a jó és a rossz csatájának beállítva a Senna és közte levő rivalizálást.

    35 éves az F1 egyik legdurvább csalása, ami után Senna a visszavonulást is belengette

  • Sainz két bajnokkal azonos úton jár az F1-ben – jöhet a csúcstámadás a Williamsszel?

    Sainz két bajnokkal azonos úton jár az F1-ben – jöhet a csúcstámadás a Williamsszel?

    Azáltal, hogy Carlos Sainz az idei évre a Ferraritól a Williamshez szerződött, olyasmit tett, amit korábban csak Alain Prost és Nigel Mansell pályafutásában fedezhetünk fel: bejárta a Forma-1 három legnagyobb múltú csapatát. De ha engedékenyek vagyunk, még egy versenyzőt bevehetünk a klubba.

    A 2025-ös szezonnyitó Ausztrál Nagydíjtól kezdődően ugyanis a két korábbi világbajnokhoz hasonlóan Sainz is elmondhatja már magáról, hogy a Ferrari, a McLaren és a Williams színeiben is versenyzett a Forma-1-ben. Szigorúan véve csak ők hárman büszkélkedhetnek ezzel a sport teljes történelmében, senki másnak nem adatott meg, hogy mindhárom legendás istálló autójával versenyezhessen.

    Pontosabban Jacky Ickx karrierjének leiratában szintén megtalálhatjuk mindhárom csapatot, ám ez kissé félrevezető, hiszen az a Williams, amelyben 1976-ban négy futamot eltöltött, még Frank Williams előző versenyistállója volt. Éppen abban az volt az év, amelyben Williamst kiszorította saját csapatából az eredetileg befektetőként érkezett Walter Wolf, így a brit vállalkozó egy évvel később létrehozta máig működő második istállóját.

    Még ha a Williamst jóvá is írjuk, Ickx így is csak épphogy fel tudta magát szorítani a listára, hiszen a McLarennel is csak egyetlen versenyen állt rajthoz – 1973-ban a Nürburgringen a csapat felajánlott számára egy harmadik autót, mivel a Ferrari az azévi versenyképtelensége miatt azon a futamon nem állt rajthoz – ez volt azon 27 verseny egyike az F1 történetében, amitől a Scuderia távolmaradt. Ickx a Ferrarival hat győzelmet szerzett, de világbajnok nem lett.

    Videón, ahogy az egyik csapatváltó F1-es versenyző már új autóját vezeti

    Az egyaránt 1980-ban debütáló és a 90-es évek derekáig aktív Prost és Mansell karrierjében az is közös, hogy mindketten a Ferraritól igazoltak át a Williamshez – akárcsak most Sainz –, és mindketten bajnoki címig is jutottak a brit csapattal. Ez utóbbit viszont a spanyolnak komoly kihívás lenne pár év alatt véghez vinni.

    Mansellnek csak a csúcsra jutását követően, utolsó F1-es állomása lett a McLaren, ám mivel nem fért el kényelmesen a pilótafülkében, csupán két verseny után véget ért a csapattal való együttműködése 1995-ben. Ám ennek köszönhetően került fel erre az exkluzív listára.

    Prost máig az egyetlen, aki mindhárom nagycsapattal értelmezhető időtartamot töltött: a McLarennel, a Ferrarival és a Williamsszel is nyert versenyeket, ráadásul mindkét brit csapattal világbajnok lett. Bejárt istállóinak még a sorrendjét is kopírozta Sainz, ráadásul ez még kiegészíthető a Renault-val, hiszen mindketten onnan váltottak a McLarenre.

    A négy versenyző közül Sainznak sikerült leggyorsabban körbejárni a három ikonikus csapatot, hiszen már 30 éves korára versenyezhet mindhárommal, míg Ickxnek 31, Prostnak 38, Mansellnek 41 évesen lett meg a harmadik is közülük.

    Sikerességet illetően azonban Sainz egyelőre az utolsó helyen kullog ebből a kvartettből: Prost összesen 42 győzelmet szerzett ezzel a három csapattal, Mansell 31-et (az összes győzelmét), Ickx 5-öt, a spanyol pedig egyelőre csak a négy ferraris sikerét tudja felmutatni – de persze számára a harmadik szakasz még hátra van.

    Tegyük hozzá, ez a fajta rangsor, amelyben a Ferrari, a McLaren és a Williams kiemelhető a legrégebbi még működő F1-es csapatokként, csak a jelenünkben igaz. Amikor Ickx, Prost és Mansell versenyeztek, nem létezett ilyen számítás, hiszen akkor még a mezőnyben volt a Lotus (1958-as alapítás) és a Brabham (1962) is, amelyek egyaránt régebb óta létező csapatoknak számítottak, mint a McLaren és a Williams.

    Sokáig a három legsikeresebb csapatként is emlegették ezt a három tradicionális istállót – ez éppen Mansell visszavonulásának évétől, 1995-től vált igazzá, akkor előzte meg győzelmek számában a Williams a Lotust. Ma viszont már nem mondhatjuk ezt: a grove-iak negyed évszázadig tartották magukat a legjobb három között, ugyanis hosszú sikerínségük nyomán 2020-ban a Mercedes, tavaly pedig a Red Bull is megelőzte őket a győzelmi listán.

    Ma viszont vitathatatlan, hogy a konstruktőröket illetően a Ferrari, a McLaren és a Williams az F1 hőskorának utolsó képviselői – bár szervezetileg és személyzetileg persze teljesen átalakultak, némelyek tulajdonost váltottak és komoly mélypontokat is megéltek, ők viszont még az eredeti, a sporttal egybeforrt nevüket hordozzák. A többiek közül az 1993-ban érkező Sauber neve forog a mezőnyben a legrégebb óta (bár jövőre Audivá válik), majd következik a 2005-ben bemutatkozó Red Bull.

    McLaren Ferrari Williams Összes
    V Gy V Gy V Gy V Gy
    Jacky Ickx 1 0 55 6 4 0 60 5
    Alain Prost 107 30 30 5 16 7 153 42
    Nigel Mansell 2 0 31 3 95 28 128 31
    Carlos Sainz 37 0 88 4 ? ? 125 4

    V – verseny, Gy – győzelem

    Éledezik az F1, Norris és Sainz máris elkezdtek beszólogatni egymásnak

  • Jön a 39., de milyen volt az első Magyar Nagydíj? – mutatjuk! (képek)

    Jön a 39., de milyen volt az első Magyar Nagydíj? – mutatjuk! (képek)

    Az idén immár zsinórban a 39. Magyar Nagydíjnak ad otthont a Hungaroring. Az a Hungaroring, amely az idei évre is szépült, de 2026-ra merőben más arcát fogja mutatni, mint most. Hát még az 1986-os, első versenyhez képest milyen nagy lesz a kontraszt, hiszen eltűnik az arra a futamra felhúzott, azóta is álló főépület, és már csak az olyan képeken lehet majd látni, mint amilyenek az alábbi galériánkban szerepelnek az első, 1986. augusztus 10-én rendezett Forma–1-es Magyar Nagydíjról. Hatalmas tömegek a poros domboldalon, Ikarusszal érkező rajtrácslányok, szocialista járműcsodák és a képekek által is visszaadott forróság.