Címke: 1994

Gyaníthatóan nem sokan mondhatják el magukról, hogy életük első Forma-1-es versenyén a sportág egyik legendájának halálát kellett átélniük. Az életében először futamra az 1994-es imolai fekete hétvégén ellátogató Claire Campbell felidézte, milyen volt 28 évvel ezelőtt az a néhány, Olaszországban töltött nap.

Lassan 30 éve történt, de továbbra is az egész világot foglalkoztatja Ayrton Senna imolai tragédiája. A háromszoros világbajnok 1994. május 1-jén bekövetkezett balesete, majd halálának híre tipikusan olyan esemény, amivel kapcsolatban a legtöbb ember pontosan emlékszik arra, hogy mit csinált, és hol tartózkodott, amikor látta, illetve hallotta. 

Hát még azok, akik jelen voltak az imolai pályán a tragédia bekövetkeztekor, és órákon át csak annyit tudtak, hogy a Williams pilótáját súlyos állapotban szállították kórházba. Ezek az emberek is csak este értesültek a szörnyűségről (Sennát 18 óra 40 perckor nyilvánították halottnak), és alighanem örökre kitörölhetetlen emlékeket hagyott bennük az a tavaszi nap. Így volt ezzel Claire Campbell is, aki történetesen élete első Forma-1-es versenyhétvégéjét töltötte az Autodromo Enzo e Dino Ferrarin, és amellett, hogy rögtön elvarázsolták a látottak, mindjárt a könyörtelen valósággal kellett szembesülnie.

A 60-as években született Campbell-lel a Racefans készített interjút, amelyben a hölgy részletesen elmeséli, olasz imádata hogyan vezetett oda, hogy barátjával ellátogatott az 1994-es San Marinó-i Nagydíjra. Claire fiatalon is követte a Forma-1-et és mindig is hős gladiátoroknak tartotta a pilótákat, így nem csoda, hogy pénteken reggel óriási izgatottsággal érkezet meg a pályára.

„Emlékszem, volt egy hosszú sugárút. Ahogy sétáltunk rajta a pálya felé, hallottuk a két Ferrarit. Semmivel nem lehetett összetéveszteni a hangjukat, még most is libabőrös leszek, ha rá gondolok – idézte fel a mezőnyben akkorra már egyedüliként V12-es motorokat használó maranellói versenygépek visítását Claire Campbell. – Mire elértük az út végét, már szinte futottam, mert csak arra tudtam gondolni, hogy látnom kell ezeket az autókat. Csodálatos volt. Emlékszem, hogy néztem az edzést, és arra gondoltam, hogy »nem fér a fejembe, milyen gyorsan mennek át a kanyarokon.« Igazán megdöbbentő volt.”

Egy hotelben szálltak meg Ratzenbergerrel

Mivel akkoriban még hírből sem ismerték az okostelefonokat, Claire és barátja csak a helyi hangosbeszélőre támaszkodhatott. Ám mivel olaszul nem beszéltek, ennek sem sok hasznát vették, így hiába tartózkodtak a helyszínen, nem értesültek Rubens Barrichello hatalmas pénteki balesetéről, amelyet a Jordan brazil versenyzője óriási szerencsével úszott csak meg kisebb sérülésekkel.

Ekkor még nem sejthették, hogy az igazi borzalmak csak ezután következnek. Szombaton ugyanis jött a hétvége első halálos bukása, amelyben ráadásul az a Roland Ratzenberger vesztette életét, akivel a pár csütörtök este még egy fedél alatt lakott. „Az első éjszaka egy imolai hotelben szálltunk meg. Amikor csütörtökön megérkeztünk, a többi vendégtől megtudtuk, hogy az egyik F1-es pilóta is ebben a hotelben lakik. Ratzenbergernek hívták a versenyzőt, akivel egy hotelben voltunk aznap éjjel. Soha nem fogom elfelejteni a nevét.”

Claire és párja a hétvége hátralevő részében Bolognában talált szállást, így a vasárnapi versenyre is a nagyjából 30 km-re levő városból érkezett. Mivel előző este két osztrák futamlátogatóval elcserélték a jegyüket a verseny első felére, a célegyenesben levő tribünről nézhették, ahogy Pedro Lamy a rajtnál telibe találja JJ Lehto állva maradt Benettonját, törmelékkel terítve be a nézőteret. Kilenc néző sebesült meg, közülük egy súlyosan.

„Két kerék átrepült a pálya fölött. Szó szerint előttünk történt az egész. Törmelékek repültek a nézők felé és landoltak a tömegben. Emlékszem, azt gondoltam, hogy »ez egyszerűen szürreális«, mert a szombaton történtek után nehéz volt elhinni, hogy lesz még, ami balul üt ki.”

Senna haláláról sem tudtak

A baleset miatt beküldték a biztonsági autót, majd folytatódott a verseny. De nem sokáig, az újraindítás utáni második körben Senna ugyanis a Tamburello-kanyar betonfalának csapódott. Magát a balesetet Claire-ék nem, csak a sárga zászlót lengető pályabírókat látták a célegyenes végén. „Először bejött a biztonsági autó, majd világossá vált, hogy megállították versenyt. Fogalmunk sem volt róla, hogy mi történik. A hangosbemondó olaszul beszélt, kivetítők pedig nem voltak, miként mobiltelefon sem.”

A mentőhelikoptert látták felszállni, de Senna állapotáról semmilyen információjuk nem volt. A futam többi részét már a Tosa kanyar utáni domboldalból nézték végig, visszaadva a célegyenesbe szóló belépőket az osztrák ismerőseiknek. 

Végül Schumacher nyert Larini és Häkkinen előtt, de ez nem sok embert érdekelt. „Hátborzongató volt a hangulat a verseny után. Amint leintették, elhagytuk a pályát. Emlékszem, minden nagyon csendes volt, miközben sétáltunk kifelé. Az emberek beszélgettek, próbáltak információhoz jutni. Az volt az érzésünk, hogy valami borzalmas dolog történt Sennával, de nem voltunk benne biztosak. Nagyon aggódtunk, amikor elhagytuk a pályát, mert nyilvánvaló volt, hogy megsérült, vagy még rosszabb.”

„Amikor késő este visszaértünk a bolognai hotelbe és bejelentkeztünk, említettük a recepciósnak, hogy a versenyen voltunk. »Micsoda borzalmas nap«, mondtuk neki. Erre ő megállt egy pillanatra, és – ezt soha nem fogom elfelejteni – keresztet vetett, majd csak annyit mondott, »meghalt.”

„»Halott?«, kiáltottuk. Fogalmunk sem volt róla. Azonnal felrohantunk a szobába és bekapcsoltuk az Eurosportot és akkor láttuk az egészet. Elképesztő, hogy az internet előtti időkben az embernek fogalma sem volt arról, hogy mi történt. Sokkos állapotban voltunk. Ültünk és néztük a TV-t és azt mondtuk, »el sem hiszem, hogy ott voltunk, és hogy meghalt, mi pedig nem is tudtuk.«”

Claire még felidézte, hogy másnap olasz újságok borzalmas és felkavaró képeket közöltek a címlapukon a balesetről, majd elmondta, „szörnyű élmény volt a részese lenni” a Senna halálával végződő versenyhétvégének, amely ráadásul első Forma-1-es élménye is volt életében.

Mindez azonban nem szegte kedvét, és később több futamra is ellátogatott, amit mai fejjel is csak ajánlani tud mindenkinek, mondván semmi sem fogható a Forma-1-es autók száguldásának látványához. „Összességében fantasztikus volt, hogy elmentünk a versenyre, még ha borzalmas tragédia is történt. Örülök, hogy ott lehettem” – mondta Claire.