Kategória: Rally

Leleplezték a 2018-as Toyota Yaris WRC-t

Ahogy közeledünk a 2018-as Rali Világbajnokság kezdetéhez, egyre több márka mutatja be versenyautóit. Ezúttal a Birminghamben megrendezett Autosport International kiállításon láttuk az új 2018-as Toyota Yaris WRC-t, ami már készen áll a riválisok elleni küzdelemre.

A 2018-as Toyota Yaris WRC alakja a hatalmas aerodinamikai elemekkel szándékosan tervezett, nem emlékeztet a dicsőséges Celica és Corolla korszakra, amikor aszfalton és a murvás szakaszokon is egyeduralkodók voltak az egész világon, szinte minden rali versenyen. A Yaris WRC korszerűsített aerodinamikai csomagját az autó elejére fejlesztették ki, beleértve egy új első lökhárítót és sárvédőket. Feladatai közé tartozik a leszorító erő és a hűtés segítése.

Fotó: Toyota Gazoo Racing WRT/ Toyota Motor Europe

Bár az idei konstrukció részletes műszaki leírása még nem került napvilágra, de nem lesz meglepetés, mivel ezeknek az autóknak meg kell felelniük az FIA által meghatározott motor- és teljesítménykorlátozásoknak. Azonban az 1,6 literes turbó, amit ebben a kocsiban elhelyeznek, egy jövőbeli új modellben találhatja magát a gyártósoron, különösen akkor, ha az autó nagyobb sikert ér el, mint elődje.

Tommi Mäkinen (Csapatfőnök) nyilatkozata: „Nagyszerű a 2018-as szezont ilyen sok motorsport rajongó előtt, az Autosport Nemzetközi kiállításon elindítani. Egy nagyon ígéretes, 2017-ben teljesített első szezon után izgatottak vagyunk, hogy az elkövetkező évet is jól felépítsük. Tavaly láttuk, hogy a Toyota Yaris WRC már képes volt versenyeket nyerni, ami a csapat számára nagy eredmény volt, és ez lehetővé tette számunkra, hogy olyan területeket fedezhessünk fel, amelyeken van még javítani valónk. Több idővel és – tanulással sikerült felfrissíteni az autó elülső részét, hogy jobb aerodinamikai teljesítményt kapjunk, és javulást sikerült elérni a hűtés terén is. Nagyon izgatott vagyok, hogy idén tovább tudjunk tanulni küldetésünk részeként, hogy egyre jobb autókat készítsünk.”

2018. január 12.
Bouffier beül a harmadik Fiesta WRC-be

Bár csak két alkalomról van szó, a francia Bryan Bouffier nyilvánosan is megerősítette a pletykát, mely szerint az M-Sport Ford harmadik versenyzőjeként indul Monte Carloban és Korzikán.

Bouffiernek lehetősége nyílik rá, hogy ismét a győzelemért harcoljon, most a Rallye Világbajnokság nyitóversenyén. 2011-ben az IRC sorozatban egy Peugeot 207 S2000 volánja mögött már megnyerte ezt a futamot.

Néhány évvel később, az M-Sportnál két jó eredményt is elért Korzikán. 2013-ban megnyerte az IRC futamot, szintén egy Peugeot 207 S2000-el, majd 2015-ben egy Ford Fiesta RS WRC-vel nyolcadik lett a világbajnokság versenyén.

„Jó hírt erősíthetek meg, miszerint a Monte Carlo – és a Korzika Rallyen vezethetem a világbajnokság tavaly győztes autóját. Ez egy nagyszerű autó, amelyről minden pilóta álmodik, és számomra is nagyszerű, hogy ezzel a nagy kihívással szembenézhetek” – mondta a 39 éves francia pilóta.

2018. január 11.
Birminghamben indul a WRC szezon

Minden pilóta, navigátor és csapat jelen lesz január 11.-én a „Nemzeti Kiállítási Központban”, hogy hivatalosan bemutassa az idei WRC szezont.

Az előszezon Európában tartott legnagyobb autóverseny-kiállítását, a Birmingham Autosport International Show-t 8:50-kor hivatalosan is megnyitja Sébastien Ogier és Julien Ingrassia, mielőtt a média a rendezvény egyéb programjaira fordítja figyelmét.

Az esemény színpadán 10:30-kor kerül bemutatásra az M-Sport Ford World Rally Team, a Hyundai Motorsport, a Toyota Gazoo Racing és a Citroën Racing 2018-as WRC-je. Ogier, Elfyn Evans és az M-Sport főnöke, Malcolm Wilson mutatja be a csapat Ford Fiesta WRC-jét, míg Andreas Mikkelsen, Thierry Neuville, Dani Sordo, Hayden Paddon és Michel Nandan csapatvezető először mutatják meg a Hyundai i20 WRC-t új színezésben.

A Toyota Yaris WRC-t Jari-Matti Latvala, Ott Tanak, Esapekka Lappi és csapatvezető Tommi Mäkinen, míg Kris Meeke, Craig Breen és Yves Matton a Citroën új C3 WRC-jét tárják a nyilvánosság elé.

A WRC 2 bajnokság főszereplői szintén ott lesznek, rájuk 14: 45-kor kerül sor. Az M-Sport, a Skoda, a Volkswagen, a Hyundai, a Citroën és a Proton legújabb R5-ös autói is helyet kapnak a négy napos kiállításon. Elfyn Evans támogatni fogja a Junior WRC résztvevőinek bemutatását 15:15 órakor, amikor is a brit pilóta csatlakozik a 2018-as indulókhoz és a bajnokság menedzseréhez, Maciej Wodahoz.

Az összes 2018-as autó jelen lesz a rendezvény ideje alatt, míg a WRC pilóták dedikálása és a programok lehetővé teszik a szurkolók számára, hogy a szezon kezdete előtt megismerhessék a legfrissebb híreket, valamint hogy kipróbálhassák a legújabb WRC 7 videojátékot.

2018. január 11.
Jogos, de fájdalmas döntés – Szalayék nem folytathatják

Vöröslő szemekkel, két-három órás alvás, egész éjszakás szerelés után vágtak neki a keddi szakasznak. Nem adták fel, úgyhogy már csak ezért is megérdemelték volna, hogy átengedje őket a sivatag. Megjegyzendő, a sivataggal nem is lett volna baj, a dűnéket simán vették, a technika ördöge azonban közbeszólt. Az Opel Dakar Team párosa a verseny feladására kényszerült a 40. Dakar ralin.

Persze, a gyerekbetegségekre számítani kell egy új autó esetében, de arra talán sem Szalay Balázs, sem Bunkoczi László nem gondolt, hogy három nap alatt a harmadik önindító is tönkremegy a Crossland X-ben. Pedig megtörtént, így pedig, utolsó rajtolóként botorság lett volna bevállalni, hogy éjszaka bemennek a dűnék közé.

„A szakasz felénél felforrt a vizünk, s mire a CP2-nél orvosoltuk a problémát, a mezőny után kellett erednünk – mondta Szalay Balázs. – Mi mentünk be utolsóként a dűnék közé, mögöttünk nem jött már senki más. Egy kamion elakadt előttünk, egy pillanatra elvettem a gázt, és lefulladt az autó. Megint tönkrement az önindító – három nap alatt a harmadik. A mellettünk veszteglő kamion volt az egyetlen esélyünk. Ha ott hagy, akkor minket még kivisz a helikopter, de hogy az autó miként jutott volna ki, nem tudom. A kamion szerencsére berántott, de addigra már ment lefelé a nap, és egyszerűen nem tudtuk bevállalni, hogy önindító nélkül bemenjünk a dűnék közé. Hiábavaló kockázatvállalás lett volna, főleg, hogy utóbb kiderült, a söprögető kamion sem tudott felmenni arra a dűnére, vagyis aki bennragadt, magának kellett boldogulnia. Nagyon sajnálom, mert 2004 óta nem fordult elő, hogy a csapat kiesett volna a Dakaron, de az idén sajnos bekövetkezett. A versenyigazgatóság ugyanis úgy döntött – mivel rengeteg GPS-pontot kihagytunk –, hogy nem folytathatjuk a versenyt. Bár nem örültünk neki, teljesen jogos döntésnek tartjuk és elfogadtuk. Csalódott vagyok, hiszen öt évet vártam arra, hogy visszatérjünk a Dakarra, másrészt viszont nem ostorozom magam, mert úgy érzem, mindent megtettünk, hogy versenyben maradjunk.”

S hogy mit tett hozzá mindehhez Bunkoczi László?

„Ott és akkor döntést kellett hozni, és mi a lehetséges következményeket mérlegelve úgy döntöttünk, hogy kijövünk a pályáról. Most nyolcadszor álltunk rajthoz együtt a Dakaron és ez volt az első kiesésünk. Nyilván nem örül neki az ember, de ezek a kudarcok engem megerősítenek. Abban, hogy vissza akarok jönni. Nagyon jól éreztem magam a versenyen és nagyon úgy gondolom, hogy a Dakar éppen nekünk való. Komfortosan érzem magam annak ellenére, hogy volt itt minden: borulás, ásás, veszteglés. Fáj a szívem, hogy nem mehettünk tovább” – mondta Bunkoczi.

2018. január 10.
Nehéz döntést hoztak

Álltak a dűnék között, és megint nem indult a kocsi. A harmadik önindító ment tönkre három nap alatt. Ezúttal azonban annyi különbség volt, hogy Szalay Balázs és Bunkoczi László az előző napi éjszakai műszak miatt utolsóként rajtolt a szakaszon, vagyis mögötte már nem jött senki. Úgyhogy amikor az egyetlen, még látótávolságon belül lévő kamion lehúzta őket egy nagy dűnéről és beindult az Opel Crossland, döntést kellett hozniuk. Belemennek egy hosszú, hosszú dűnesorba, kockáztatva, hogy megint kint éjszakáznak a sivatagban, vagy kimennek a műútra a két csekkpont között. Utóbbi mellett döntöttek.

Az Opel Dakar Team szervizcsapata, ugye, egész éjszaka szerelt, s reggel hatra sikerült menetképes állapotba hoznia a versenygépet, amellyel előző este a páros leesett egy dűnéről. Szalayék elindultak a tábor felé, hogy elrajtoljanak, de amikor már csak 25 kilométerre voltak, meg kellett állniuk, mert az egyik sor henger megállt. A szervizcsapat utolérte őket, és orvosolta a problémát (egy szenzor ment tönkre), úgyhogy végül a páros elérte a tábort. Mivel a rajt időpontját kitolták, még simán limitidőn belül voltak, úgyhogy néhány társukkal együtt a mezőny után eredtek.

„A szakasz eleje gyönyörű volt, a rajt után tizenhat kilométert tettünk meg a tengerparton, utána bementünk a dűnék közé, teljesítettünk egy triálos szakaszt, majd megint dűnék következtek és megint triál – mesélte a 13. Dakarján induló Szalay Balázs. – Beértünk a gigantikusan magas homokhegyek közé, és ott felforrt a víz. Mint kiderült, támadt egy lyuk a tartályon, az nyitva maradt és azon az összes víz távozott, így a túlélő, tartalék vizünket kellett beleöntenünk a tartályba.”

A páros visszament a CP2-re, ott az egyik sportbírónak támadt az az ötlete, hogy szedjék ki a lámpatartó csavart és tömjék be azzal a lyukat. Ezzel a probléma megoldódott, és újra nekifutottak a legnagyobb dûnéknek. Azoknak, amelyeken a mezõny egy része bõszen lapátolt, vagy vissza is fordult, õk viszont simán átjutottak rajtuk.
„Már lefelé tartottunk a legmagasabb dűnéről, amikor előttünk feltűnt egy kamion. Megálltam, és azonnal lefulladt az autó, onnantól kezdve pedig megint nem indult el. Pedig ez volt a harmadik vadonatúj önindító, amit a fiúk beletettek. És mégis… Hiába nyomtuk a gombot, semmi sem történt. A kamion segített elindulni, de közben elkezdett lemenni a nap, és el kellett döntenünk, mi legyen…” – folytatta Szalay.

„Túl nagy kockázatvállalást jelentett volna, ha egy szál egyedül bemegyünk a dűnék közé a vaksötétben, főleg úgy, hogy senkire sem számíthattunk, egyszerűen azért, mert mögöttünk már nem jött senki” – folytatta a gondolatmenetet Bunkoczi. (Más kérdés, hogy amikor előző nap még jó néhányan jöttek mögöttük, akkor is csak elvétve álltak meg segíteni a riválisok.)

„Most, hogy itt ülünk a táborban, azt gondolom, talán tovább kellett volna menni” – mondta Szalay elgondolkodva.

„Nem, nem kellett volna – cáfolt Bunkoczi. – Minden tőlünk telhetőt megtettünk, mindenhonnan mindenhova mentünk, de a paripa megbokrosodott, az önindító nem akart tovább jönni velünk. Az egyetlen jó döntés az volt, hogy kijöttünk a pályáról és a tábor felé vettük az irányt.”

Ez volt egyébként az a mért szakasz, amelyen, ha valaki nem ért oda este hatig a CP3-hoz (és a magyar páros nem ért oda), kötelező volt alternatív útvonalat választania, vagyis kikerülnie a dűnesort. Nyilván erre az ő esetükben már nem került sor, úgyhogy Szalayék jelenleg várnak a versenybírák döntésére azzal kapcsolatban, hogy szerdán folytathatják-e a küzdelmet (büntetéssel), vagy sem.

40. DAKAR RALI
4. szakasz, San Juan de Marcona–San Juan de Marcona (össztáv: 444 km, ebbõl szelektív szakasz: 330 km). Autósok: 1. Sébastien Loeb, Daniel Elena (francia, Peugeot 3008 DKR Maxi) 3:57:53, 2. Sainz, Cruz (spanyol, Peugeot 3008 DKR Maxi) 1:35 p h., 3. Peterhansel, Cottret (francia, Peugeot 3008 DKR Maxi) 3:16 p h. Motorosok: 1. Adrien van Beveren (francia, Yamaha) 4:08:23, 2. De Soultrait (francia, Yamaha) 5:01 p h., 3. Walkner (osztrák, KTM) 7:10 p h., …29. Gyenes Emanuel (romániai, KTM) 33:11 p h., …79. Dési János (magyar, KTM) 2:26:21 ó h., …112. Saghmeister Gábor (szerbiai, KTM) 4:17:47 ó h.

Az összetettben. Autósok: 1. Stéphane Peterhansel 10:36:07, 2. Loeb 6:55 p h., 3. Sainz 13:06 p h. Motorosok: 1. Adrien van Beveren 11:03:23, 2. Quintanilla (chilei, Husqvarna) 1:55 p h., 3. Benavides (argentin, Honda) 3:15 p h., …29. Gyenes Emánuel 1:34:12 ó h., …85. Dési János 7:47:41 ó h., …104. Saghmeister 9:25:39 ó h.

2018. január 10.
Szalayék borultak, de folytatják!

Versenyfutás az idővel – ennek a sivatagi „társasjátéknak” minden csínját-bínját jól ismeri az Opel Dakar Team szervizcsapata, amire nagy szükség is volt hétfőn éjszaka, kedd hajnalban és reggel.
A jubileumi, 40. Dakar rali hétfői penzuma két szakaszból állt, az első, nyolcvan kilométeres távot gond nélkül teljesítette a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős, mindössze kétszer kellett tolatnia, a versenyzők ki sem szálltak a Crossland X-ből.

A második szakasz azonban rémálomhoz volt hasonlatos számukra.

„Körülbelül húsz kilométerrel a rajt után a fesh-feshben, ebben a liszt finomságú, puha homokban lefulladt az autónk, és attól kezdve se kép, se hang – meg se nyikkant. Jó néhány órát vesztegeltünk ott, mire az egyik kamionos legénység végre hajlandó volt segíteni, és lerántott a dűnéről. Beindult a kocsi, és ezután egészen hosszú ideig teljesen jól mentek a dolgaink, de hét kilométerrel a cél előtt egy kicsit elkavarodtunk, és a helyes út keresése közben leestünk egy dűne tetejéről. Felborultunk, az autó az oldalán állt meg, és megint elment belőle a töltés, úgyhogy hiába állított talpra valaki, nem tudtunk továbbmenni. Jött egy másik autó, aki húzott egy ideig, de amikor egy magasabb dűnéhez értünk, ott hagyott az aljában. Azután valamikor este tíz óra tájban érkezett egy perui ralis srác, aki előbb felhúzott minket a dűnére, majd segített megjavítani az áramellátást, úgyhogy beindult az autó és órák múltán végre kiértünk az aszfaltútra, ahol a szervizes fiúk már vártak minket.”

Önindító-cserével kezdtek, s utána következett sorban a több probléma megoldása (s volt belőlük bőven), no meg a versenyfutás az idővel, hiszen Szalayék helyi idő szerint 8 óra 41 perckor rajtolnak a táborból, s addigra a lehető legjobb állapotba kell hozni az Opel Crossland X-et.

2018. január 9.
Vérbeli Dakar-szakasz!

Amikor egy szakaszra a tizenháromszoros Dakar-győztes Stéphane Peterhansel azt mondja, nehéz, akkor képzelhetik, mennyire lehetett az nehéz a mezőny többi tagjának.

A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettősnek is több kalandja volt, mint egy szimpla versenyen egy hét alatt, de az Opel Dakar Team párosa még így is, a rengeteg elvesztegetett idő ellenére is a 42. helyen zárta a szakaszt, az összetettben pedig a 41. helyről várja a folytatást.

Ha őszinte akar lenni, a dűnék között, amikor már fél órája vesztegelt ott kötéllel a kezében, várva, hogy valaki meghúzza az autóját, Szalay Balázs nem számított ilyen eredményre.

De menjünk sorban! A rendezők azt ígérték, a vasárnapi szakasz 90 százaléka úttalan utakon zajlik majd, szűz dűnék között, ráadásul nehezítő körülményként ezúttal az autósok rajtoltak elsőként, vagyis nem voltak előttük a motorosok nyomai, amelyek segítik a tájékozódást. Szalayéknak mégsem a navigációval akadt gondjuk, bár volt olyan GPS-pont, aminek háromszor kellett nekifutni, hogy végül elérjék.

„Igazi dakaros szakasz volt ez, olyan, amelyen annak idején Afrikában is elvérzett a mezőny fele, igaz, azok a pályák hosszabbak voltak – mondta Szalay, majd hozzátette, ezúttal is rengeteg autót láttak összetörve maguk előtt, mellett, mögött. – A pálya nehézségét jelzi, hogy az első száz kilométert öt óra alatt tettük meg, pedig a legnagyobb dűnét simán vettük, megelőztünk vagy tíz-tizenöt autót, utána azonban elszúrtam egy simának tűnő átkelést. Elakadt előttünk az egyik orvosi autó, s mutatták ugyan, hogy merre kerüljünk, de rosszul, úgyhogy huszonöt perc ásás lett a következménye. Utána elment a töltés, az egyik kábel lejött a generátorról, és amikor visszatettük, akkor sem töltődött az akkumulátor, úgyhogy amikor a defektcsere után lefulladtunk egy dűnén, soha többet nem indult be a kocsi. Több mint fél órát vártunk, amíg valaki arra jött és segíteni is hajlandó volt, meghúzott minket és így tudtuk folytatni az utunkat a cél felé. Pontosabban volt még egy rövid ásásunk, de akkor én már ki sem szálltam, nehogy megint ott ragadjunk – Laci egyedül lapátolt. Rengeteg időt veszítettünk, csodálkozom, hogy ennek ellenére a 41. helyen állunk az összetettben, de úgy látszik, az riválisoknak is sok gondja volt.”

Szalay a sok esemény közepette el is felejtette említeni, hogy egyszer azért kellett megállniuk, mert úgy érezték, valami ég az autóban, úgyhogy az Opel Dakar Team szervizcsapata ezúttal sem unatkozik majd, mire kideríti, mi is a gond.

Ami a navigációt illeti, az mindenki szerint sokkal nehezebb lett azóta, hogy a GPS nem mutatja legalább az irányt, amerre haladni kell.

„Úgy kell érinteni a pontokat, hogy nem látod, hol vannak, ami egyáltalán nem könnyű. Ma is előfordult, hogy csak száztíz méterre voltunk tőle, de mivel kilencvennél villan fel a teljesítést mutató jel, többször is vissza kellett fordulnunk ugyanoda – mondta Bunkoczi. – Ennek ellenére nem hagytunk ki egyet sem, bár volt, amelyiket húsz percig kerestük. Balázs elfelejtette mondani, hogy a nagy sietségben ugrottunk három akkorát, hogy az autó orrán a kamera a földet érte. Az őrangyalaink nem unatkoztak ma sem.”

40. DAKAR RALI
2. nap, Pisco–Pisco (össztáv: 279 km, ebbõl szelektív szakasz: 267 km). Autósok: 1. Cyril Despres, David Castera (francia, Peugeot 3008 Maxi) 2:56:51, 2. Peterhansel, Cotret (francia, Peugeot 3008 Maxi) 48 másodperc hátrány, 3. Loeb, Elena (francia, Peugeot 3008 Maxi) 3:08 p h., …42. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Crossland X) 2:59:24 ó h. Motorosok: 1. Joan Barreda Bort (spanyol, Honda) 2:56:44, 2. Van Beveren (francia, Yamaha) 2:54 p h., 3. Walkner (osztrák, KTM) 4:24 p h., …37. Gyenes Emánuel (romániai, KTM) 34:34 p h., …88. Dési János (magyar, KTM) 1:32:25 ó h.

Az összetettben. Autósok: 1. Cyril Despres 3:21:18, 2. Peterhansel 27 mp h., 3. De Villiers, Von Zitzewitz (dél-afrikai, német, Toyota Hilux) 5:44 p h., …41. Szalay 3:04:20 ó h. Motorosok: 1. Joan Barreda Bort 3:18:36, 2. Van Beveren 2:30 p h., Walkner 4:50 p h., …35. Gyenes 41:51 p h., …98. Dési 3:40:29 ó h.

2018. január 8.
Ünnepélyes rajt és ízelítőként néhány dűne

Ünnepélyes rajt, majd rögtön utána egy rövid szakasz a perui dűnék között – izgalmas első napot tudhat maga mögött a 40. Dakar rali mezőnye. A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős a 36. helyen végzett, ami kezdetnek jó, hiszen ezen a napon többet lehetett veszíteni, mint nyerni.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a rajt maga is megér egy misét!

„Négy év kihagyás után nagyon jó érzés újra itt lenni a Dakaron, de az igazi meglepetés akkor ért minket, amikor kihajtottunk a kapun. Emberek ezrei álltak az út szélén, és alig tudtunk haladni, mert arra kellett várni, hogy szétnyíljon előttünk a tömeg. Simogatták a kocsit, pacsizni akartak, ajándékokat dobáltak be – kaptunk kókuszos kekszet és egy perui zászlót is.”

Valamivel több, mint kétszáz kilométer megtétele után a versenyzők elérték Piscót, ahol egy 31 kilométeres hurokszakaszt jelöltek ki a számukra a rendezők – a táborból rajtoltak, s ott is értek célba.

„Bevallom, egy kicsit izgultam, mert nem igazán emlékeztem, milyen itt a homok – vallotta be Szalay. – De azután amikor bent voltunk a dűnék között, eszembe jutott. Nem fogja úgy az autót, mint a Szahara homokja, így egészen kellemes volt rajta autózni. Igazi Dakar-nap volt, egy kicsit ugyan rövid, de ha ilyen szakaszok lesznek, hamar megtizedelődik majd a mezőny. Nekem tetszett, mert lendületesen lehetett közlekedni, egyetlen gondunk volt, rögtön a rajt után nem mentünk elég pontosan, kihagytunk egy GPS-pontot, ami miatt vissza kellett fordulnunk, úgyhogy majdnem két kilométert tettünk meg pluszban.”

Bunkoczi László azt mondta, a történteknek az a tanulsága, hogy nagyon pontosan kell menni, mert lehet, hogy tíz méterrel kerülték el a pontot, amikor nem mentek el az előttük lévő kerítésig, s utóbb megfizettek érte. Persze, nincs baj, alig veszítettek időt. Más kérdés, hogy a navigáció sokkal nehezebb, mint amikor legutóbb itt jártak.

„Az új szabályok szerint a GPS nem mutatja az irányt sem (korábban egy nyíl legalább azt jelezte, merre kell tartani, hány fokban kell haladni), és így kell tűpontosan érinteni a GPS-pontokat. Ezzel alaposan megnehezítették a dolgunkat” – mondta Bunkoczi.

Főleg, hogy vasárnap egy pokoli nehéz szakasz vár a mezőnyre, amelyből ezúttal rendhagyó módon az autósok rajtolnak elsőként, így ők fektetik le a nyomokat a dűnék között. Egy szó, mint száz, a navigátoroknak főszerep jut majd.

40. DAKAR RALI
1. szakasz, Lima–Pisco (össztáv: 273 km, ebből szelektív szakasz: 31 km). Autósok: 1. Nasszer al-Attijah, Mathieu Baumel (katari, francia, Toyota Hilux) 21:51, 2. Ten Brinke, Perin (holland, francia, Toyota Hilux) 25 mp h., 3. Fuchs, Mussano (perui, Borgward) 34 mp h., …36. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Crossland X) 7:32 p h.

Motorosok: 1. Sam Sunderland (brit, KTM) 20:56, 2. Van Beveren (francia, Yamaha) 32 másodperc hátrány, 3. Quintanilla (chilei, Husqvarna) 55 mp h., …81. Saghmeister Gábor (szerbiai, KTM) 16:36 p h., …85. Gyenes Emánuel (romániai, KTM) 18:14 p h., …104. Dési János (magyar, KTM) 29:01 p h., …135. Horváth Lajos (magyar, KTM) 1:03:12 ó h.

2018. január 7.
Rajtra készen!

Egy laza, városnézős nap a nagy nap előtt. A mezőny a 40. Dakar ralira készül Limában, s mielőtt elkezdődik az erőltetett menet, az utolsó órákat még pihentető programokkal töltik a versenyzők – a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős például kirándult. Az inkák szent helye, a Pachacamac (amely a földrengés istenéről kapta a nevét) alig egyórányi autóút Lima belvárosából, s az Opel Dakar Team párosa úgy döntött, ha már itt van, megnézi.

Annak idején ezen a helyen beszélték meg az inkák vezetői ügyes-bajos dolgaikat a jósokkal – szóval nagy dolgok dőltek el itt, s persze ide jöttek akkor is, ha támogatásra, felsőbb segítségre volt szükségük. Nos, „egy kis plusz támogatás sosem árt” alapon Szalayék is megsimogatták a megsimogatni való szobrot, hiszen nem akármilyen két hét vár rájuk – 9000 kilométer Perun, Bolívián és Argentínán keresztül a córdobai célig. Sivatag, magaslat, pampák – olyan nehéz terep, hogy még az igazán rutinos rókák is nehezen tudnak válaszolni a kérdésre, melyik lesz a vízválasztó szakasz. Egyszerűen azért, mert majdnem mind pokoli nehéz.

„Megnéztem az első néhány szakasz pontos leírását, és az jutott eszembe, hogy baromira nem szeretem, amikor fenyegetnek” – foglalta össze a lényeget Bunkoczi. No igen, egy száz kilométeres dűnesor még leírva sem tűnik barátságosnak, hát még ha a közepén találja magát az ember… S alig néhány nap múlva ők bizony ott lesznek a kellős közepén.

De visszatérve a Pachacamacra, amikor azt kérdezték tőlük, vajon mit kérnének az istenektől, a navigátor azt mondta, nem mást, mint hogy segítsen mindig jó döntéseket hozni és jó irányt választani. Utóbbi ugyanis kulcskérdés a Dakaron. Egy rossz irányból megkerült dűne megpecsételheti a versenyzők sorsát, míg egy jó döntés sokat hozhat a konyhára.

„Az autónk jó, a kedvünk jó, csak most már rajtolhatnánk, mert bizsereg a talpam, jó lenne már nyomni a gázt” – mondta Szalay Balázs, aki egy vadonatúj Opel Crossland X-szel vág neki a versenytávnak.

Ennek szellemében tértek nyugovóra a versenyzők, akik szombaton az ünnepélyes rajtceremónia után Pisco felé veszik az irányt, ahol megtartják a Dakar első szakaszát, amely a hírek szerint rövid lesz, de velős…

2018. január 6.
Szalay, Bunkoczi: Dakar-rajtra hangolódva

Az Opel Dakar Team párosa megérkezett Limába, s csütörtökön át is esett a 40. Dakar rali rajtja előtti adminisztratív ellenőrzésen. Mivel a technikai gépátvételt már több mint egy hónapja, a Le Havre-i kikötőben megtartották, a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettősnek van egy napja, hogy rákészüljön a valamivel több, mint két héten át tartó nagy menetre.

Igazából persze nem kell itt semmi különlegesre gondolni, hiszen az elmúlt hónapok már a verseny jegyében teltek – egyetlen sivatagi megméretést sem lehet félvállról venni, de a 9000 kilométer össztávú Dakart semmiképpen sem. A magyar páros is felkészült tisztességesen.

„Elég csak tenni egy sétát a szervizparkban ahhoz, hogy az ember tudja, nehéz dolga lesz. Itt van mindenki, aki számít, a gyári csapatok az összes nagymenőjüket csatasorba állították, jó érzés ilyen mezőnyben versenyezni, ezért is örülök, hogy újra itt vagyunk, Dél-Amerikában” – mondta Szalay Balázs, akinek ez lesz a 13. Dakarja, ahová négy év kihagyás után (ez idő alatt Afrikában versenyzett a páros) tért vissza.

Apropó szervizpark! Az elsõ „tábort” a limai katonai repülõtéren jelölték ki, úgyhogy a versenyzõk csak szigorú ellenõrzés után léphettek be a kerítésen belülre, ahol nem csupán a Dakar-mezõny szolgáltatta a látványosságot, hiszen jó néhány vadászgépet is kiállítottak. A katonák és a versenyzõk kölcsönösen szemügyre vették egymás jármûveit, s Szalay Balázs tett egy kis kitérõt is, mielõtt csatlakozott a csapathoz, belehallgatott az ötvenedik évfordulóját ünneplõ katonazenekar (amelyet stílszerûen úgy hívnak: Banda) gyakorlásába.

Aztán elkezdődött a „nemszeretem” nap a papírmunkával, amely végül egész szórakoztatóan alakult, hiszen lépten-nyomon régi ismerősökkel futottak össze, s mindenki nagyon örült a visszatérésüknek.

„Azért is szeretem ezt a közeget, mert ilyen baráti, bajtársias a hangulat, persze ez abból is fakad, hogy sokakkal keveredtünk kalandba a sivatagban, volt, hogy mi segítettünk, volt, hogy nekünk segítettek, úgyhogy mindenkivel tudtunk mirõl beszélni. Most már nagyon közel a rajt, érzem a csontjaimban, s persze alig várom, hogy ott legyünk az elsõ szakaszon” – mondta Szalay, miközben navigátora, Bunkoczi László sorra gyûjtötte be a szükséges pecséteket.

Az elsõ izgalmon egyébként máris túl van a csapat – a kikötőőből a szervizparkba vezető úton, egy személyautó szabálytalanul fordult a szervizkamion elé, úgyhogy ütköztek. A kamion megúszta kisebb sérülésekkel (az elejét kellett egy kicsit kalapálni), és az autóban sem esett nagyobb kár, ráadásul a sofőrje el is ismerte, hogy õ hibázott. Minden versenyen kell egy fura kaland, a csapat reméli, most túlesett rajta.

2018. január 5.