A szezonzáró hétvége előtt, már Katarban bebiztosította a Forma–2-es bajnoki címhez szükséges pontelőnyt az olasz Leonardo Fornaroli, annak az Invicta csapatnak a versenyzője, amellyel Molnár Martin is kapcsolatban áll.
Fornaroli 19 pontos előnnyel érkezett a katari hétvégére, de még öt versenyzőnek is volt matematikai, vagy annál jobb esélye is, hogy befogja őt. Az olasz azonban azzal, hogy 6. lett a sprintversenyen, majd a pole-ból rajtolva Victor Martins mögött a második helyen intették le a vasárnapi főversenyen, éppen elegendő pontelőnyt gyűjtött minden riválisával szemben ahhoz, hogy az abu-dzabi szezonzárón már ne lehessen őt befogni.
Egy hétvégén maximálisan 39 pont szerezhető, Fornaroli azonban most egyaránt 41-gyel vezet két legközelebbi üldözője, Jak Crawford és Richard Verschoor előtt.
A sors furcsa fintora, hogy még elvehetik a bajnoki címet Fornarolitól, mármint a behozhatatlan pontelőnyt. Az 5. helyen befutó Arvid Lindbladot ugyanis még vizsgálják a felügyelők egy a biztonsági autó alatt elkövetett szabálytalanságért, és ha legalább 5 másodperces büntetést kap, azzal a mögötte célba érő Verschoor lépne fel az 5. pozícióba, az érte járó extra két ponttal pedig matematikailag még mindig meglenne az esélye a bajnoki címre. Persze ebben az esetben is szélsőséges eredményekre lenne szüksége Verschoornak a jövő hétvégén mindkét futam megnyerésével, a két leggyorsabb körrel és a pole-pozícióval, miközben Fornaroli nulláz, szóval aggodalomra semmiképp nem lesz oka az olasznak. FRISSÍTÉS: Lindblad végül nem kapott büntetést.
A futam után ünneplő Fornarolihoz két F1-es pilóta is odasietett: az egyikük honfitársa, Kimi Antonelli, a másik pedig a brazil Gabriel Bortoleto, aki tavaly szintén az Invictával nyerte meg az F2-es címet. Ráadásul mindketten úgy értek fel a csúcsra, hogy a megelőző szezonban az F3-as címet is bezsebelték.
Az Invicta csapatának tagjaival az idei Magyar Nagydíj alatt készítettünk interjút. A csapatfőnökkel, Geoff Spearrel folytatott beszélgetésünk itt található, bővebben pedig a Rallycafe magazin legutóbbi, 2025/4. számában írunk a csapatról, amelyben Fornaroli és az istállóval annak előző tulajdonosa révén kapcsolatban álló Molnár Martin is megszólal.
Fornaroli ugyan meggyőzően menetelt végig az F1-ig vezető ranglétrán, ám ugyanúgy járhat, mint az előző három F2-es bajnokból kettő, Felipe Drugovich és Theo Pourchaire, akik mégsem jutottak F1-es üléshez. Az olasz nem tagja egyetlen F1-es istálló programjának sem, ráadásul 2026-ra már aligha kaphat versenyzési lehetőséget bárkitől – már csak a Red Bull csapatainál vannak üres helyek, de nekik így is több mint elegendő pilótájuk van azok betöltésére.
Fornaroli kapcsolatban áll azonban a Jaguar Formula E-csapatával, akiknél tesztelt és tartalékpilótává is vált, de az FE következő szezonjának pilótafelállása is kialakult már. A racingnews365 szerint az olasz a Super Formulában köthet ki a következő szezonban.
A Red Bull leváltja a spanyol Pepe Martít és a bolgár Nikola Tsolovot ülteti autóba a Campos Racing csapatánál a Forma–2 idei utolsó két helyszínén, Katarban és Abu-Dzabiban.
Martínak ez volt a második szezonja az F2-ben, egyben a második éve a Red Bull támogatását élvezve, de ha a tabellán eddig nem is, a ranglétrán és megítélésben az újonc Arvid Lindblad már beelőzte őt (Martí az 5., Lindblad a 6. helyen áll az F2-es szezon utolsó két pályája előtt, utóbbi csak 3-mal kevesebb pontot gyűjtött), nem véletlen, hogy Lindblad vezethetett már F1-es szabadedzésen.
A spanyol nem mutatott olyan kvalitásokat, ami alapján a Red Bull következő nagy klasszisaként tekinthetnénk rá, jövőre új irányt véve a karrierjében már a Formula E-ben fog versenyezni.
A helyét az a Tsolov veszi át, aki második lett az F3 idei kiírásában, így a 2026-ban esedékes első teljes F2-es szezonja előtt megkezdheti az ismerkedést az erősebb autókkal és a magasabb kategóriával.
Kalle Rovanperä két WRC-futam között időt szakított egy titkos tesztelésre Jerezben, ahol Forma–2-es autóval körözött.
Az év végén a WRC-ből távozó és a pályafutását a japán Super Formulában folytató Kalle Rovanperä újabb lépést tett a pályafutásában. Ezen a héten titkos teszten vett részt Jerezben, ahol Forma–2-es autót vezetett. A kétszeres ralivilágbajnok hosszú távú célja, hogy egy év múlva a Forma–2-ben szerepeljen, később pedig elérje a Forma–1-et.
„Elégedett vagyok a teszteléssel. Értékes időt töltöttünk a pályán, és végre megismerkedhettünk az autóval” – írta Rovanperä a közösségi oldalán. Az Ilta-Sanomat finn újságnak is beszélt a tesztről, szerinte a vezetés fizikailag olyan megterhelő volt, mint várta, de köridejei jók voltak a másik Hitech TGR pilóta idejeivel összehasonlítva.
„A fizikai edzésemet már nyár eleje óta az együléses autóversenyzéshez igazítottam. Nehéz szimulálni a G-erőket, és időbe telik megszokni őket. Tudom, hogy gyorsabb leszek, ha a fizikai állapotom tovább fejlődik, és jobban megfelel a pályának” – mondta Rovanperä.
A finn versenyző megnyerte a legutóbbi WRC-futamot, a Közép-Európa Rallyt, és még versenyben van pályafutása harmadik világbajnoki címéért. A legnagyobb riválisai a saját csapattársai, a 13 pontos előnnyel vezető Elfyn Evans és a vele azonos pontszámmal álló Sébastien Ogier. A világbajnokság Japánban folytatódik november 6–9-én.
A 25 éves Colton Herta a spájzba tette a pályafutását az IndyCar-ban, hogy hajszolja az F1-es álmát.
Tudja ugyanis, ez az utolsó esélye, hogy valaha a Forma–1 mezőnyében induljon. A neve 2023-ra felmerült a Red Bull kisebbik csapatának pilótájaként, de a superlicenc-pontok hiánya miatt nem szerződtették le, és a céljának az adott új lendületet, hogy a Cadillac révén egy amerikai istálló is érkezik az F1-be jövőre, amelynek egyúttal a tesztpilótája lesz.
Herta az F2-ben méretteti meg magát 2026-ban, itt mutathatja meg, mire képes, érdemes-e számolni vele az autóversenyzés legmagasabb szintjén. Kedden bejelentették, hogy a Hitech versenyzője lesz: a csapat az F2 konstruktőri tabelláján a 2. helyét foglalja el jelenleg, négy futammal a bajnokság vége előtt van esélye a csapatbajnoki címre is, ahogy egyik pilótájának, a Williams által támogatott Luke Browningnak is az egyénire. Ez azt mutatja, hogy a Hitech ideális környezetet tud teremteni az F1-be vágyó tehetségeknek. Az istállónál versenyzett korábban az F2-ben Liam Lawson és Isack Hadjar, valamint a kevésbé szép F1-es karriert befutó Nyikita Mazepin.
„Ez egy olyan lehetőség, amit nem hagyhattam ki. A Forma–1 naptárában szereplő pályákon versenyezhetek, a világ legjobb fiatal pilótái közül több ellen. Mindig foglalkoztam azzal, hogy nyitva hagyjam az ajtót az F1 felé, és ez a lépés a végső célom eléréséhez vezető út része – mondta Herta. – Tudom, nem lesz könnyű feladatom, hogy megtanuljam az autót, a gumikat, a pályákat, de elszántsággal, összeszedettséggel, nagy motivációval vágok bele.”
A Forma–2 jövő évi mezőnyében Herta még csak az ötödik bejelentett versenyző.
Igazán eseménydús versenyt láthattunk a Forma–2 monzai főfutamán, a Red Bull egyik juniorja pedig tett róla, hogy vitatkozni is lehessen min.
A jövőre akár az AlphaTauri egyik ülésére is esélyesnek tartott Arvid Lindbladról van szó, aki két balesetet is okozott – előbb a 8. körben szállt bele hátulról az Ascari-sikán előtt a McLaren-junior Alex Dunne-ba, majd az esetet követő biztonsági autós fázis utáni újraindításnál az első sikánban oldalba verte Roman Staneket, miközben a nagy kavarodásnak a Williams-junior Victor Martins is áldozatául esett.
A két baleset között ráadásul nemcsak az az összefüggés, hogy mindkettőt Lindblad okozta, hanem az is, hogy csapata, a Campos Racing – amely az F3-ban nem sokkal azelőtt története első csapatbajnoki címét nyerte – nem cserélte le az első szárnyát (Lindblad nem tudta, hogy sérült az elem) azután, hogy a svéd származású brit nekiment Dunne-nak, Stanek megtorpedózásánál Lidblad így a lifegő elem miatt nem tudott kellőképpen lelassítani a célegyenes végén.
Stanek megtorpedózása:
LAP 11 / 30
🟢 GREEN FLAGS 🟢
HUGE DRAMA AT T1! 🤯
Arvid Lindblad can't get the car stopped with a damaged front wing and spears into the unfortunate Roman Stanek
„Rendben vagyok, de mindig ugyanaz van. A versenyzés az utóbbi időben őrületté vált, különösen itt, Monzában. A versenyzők törött első szárnnyal mennek tovább. Az FIA-nak csak szólnia kellett volna, hogy álljon ki a bokszba, vagy korábban ki kellett volna osztania a büntetést, mert én tudtam, hogy Lindbladnak törött az első szárnya” – mondta a francia, akitől megkérdezték, hogy a Campos pilótáját fekete/narancs zászlóval ki kellett-e volna inteni.
„Igen. Volt elég körük, láthatták. Én jelentettem a rádióban. Mindig ugyanaz van, velem tegnap is megtörtént” – felelte Martins, aki a sprinten önként hajtott a bokszba sérült első szárnnyal.
Lindblad utólag 10 másodperces büntetést kapott, de ez nyilván azokat nem vigasztalja, akiknek a versenyét a második balesettel tönkretette. „Vannak dolgok, amikre oda kellene figyelni, mert a versenyzés őrületté vált. Olykor csak egy ponton kell lenned a kanyarban, ahol azt mondhatod, hogy »oké, megfeledkezem a másik srácról, kilököm, és rendben leszek.« Ez nem versenyzés” – fortyogott még egy kicsit Martins
A versenyt megnyerő, azzal első F2-es győzelmét szerző Luke Browning ezzel szemben kicsit finomabb hangnemet ütött meg, mondván általánosságban véve nincs baj a színvonallal.
„Őszintén szólva semmit nem láttam. Hallottam róla, de fontos mindezt perspektívába helyezni. Itt van a világ 20 legjobb fiatal pilótája és mind a 20-an a Forma–1-be kerülésért küzdenek. Mindannyian meg akarják mutatni, hogy ők a legjobbak, mindannyian nyerni akarnak, és mindenki nagyon akarja ezt. A jutalom nagy. Amikor ez a tét, mindenki az abszolút legjobbját igyekszik nyújtani, és senki nem akar balesetet, általánosságban véve pedig a versenyzési szint a Forma–2-ben fantasztikus” – mondta a Williams juniorja.
A brit Forma–4-ben idén remeklő Molnár Martin már kapcsolatban áll egy Forma–2-es csapattal, de még át kell hidalnia az odáig vezető utat. Az F2-es Invicta Racing csapatmenedzsere, Geoff Spear a Hungaroringen beszélt lapunknak a magyar versenyzővel meglévő kötelékéről, és arról, hogyan dolgozott együtt korábbi versenyzőivel, miközben kifejtette, miben emelkedett ki közülük a ma már F1-ben ténykedő Gabriel Bortoleto.
Molnár Martin második éve a Virtuosi csapata versenyzője a brit F4-ben, mégis egészen otthonosan mozog már az Invicta sátra alatt is az F2-es paddockban. Ennek az az oka, hogy 2023-ig ez a Forma–2-es istálló is Virtuosi néven volt ismert, ezt követően váltott tulajdonost, ám fizikailag nem váltak külön, Angliában a két csapat továbbra is egy fedél alatt dolgozik.
Ezt is Geoff Spear részletezte számunkra, amikor leültünk vele a Magyar Nagydíj csütörtökén a pálya új főépülete mögött, a nyüzsgéstől távol elhelyezkedő F2-es paddockban. A brit szakember 2013 óta dolgozik ugyanennél a csapatnál – bár akkor még Russian Time volt a neve, a sorozatot pedig GP2-nek hívták. Azóta a gárda és a bajnokság neve is megváltozott, Spear kezei alatt pedig sok ismert versenyző fordult meg, hiszen az Invicta beszállásáig versenymérnökként ténykedett.
A csapat a különféle inkarnációiban temérdek győzelmet szerzett, bajnok versenyzőt viszont még csak egyszer adott: tavaly, amikor a jelenleg már az F1-es Saubernél villogó Gabriel Bortoleto hozta el a címet, és ugyanezen az úton jár velük idén Leonardo Fornaroli, aki a Hungaroringen is futamot nyert, és vezeti a bajnokságot.
Fotó: Invicta Racing
Spear szerint az Invicta sikereinek egyik kulcsa, hogy a csapat személyzete jobban összetart a riválisokhoz képest, részben azért, mert a bázisuk Norfolkban található, kissé távolabb a többi angliai központú F2-es, valamint az F1-es csapatoktól, annak viszont előnyei és hátrányai is vannak, hogy az Invicta csak erre az egy sorozatra koncentrál.
A versenyzők számára a Forma–2 egy ugródeszka, egy rövid megálló, ahonnan vagy nagyon gyorsan továbblépnek egy csúcssorozatba, vagy kihullanak. A csapat többi tagjára, a mérnökökre, szerelőkre ugyanez nem igaz? Te például már több mint egy évtizede itt dolgozol.
Nekünk csak a Forma–2-es csapatunk van. A Forma–4-est, ami korábban hozzánk tartozott, továbbra is az előző tulajdonosunk birtokolja. Így nálunk nincs meg az a létra, ami például a Premánál, a Tridentnél vagy akár a VAR-nál, ami azt is jelenti, hogy mi nagyobb stabilitást élvezhetünk, hiszen nem vándorol a személyzetünk a különböző csapataink között. Nem feltétlenül ez a jobb út, de az biztos, hogy így szorosabb kötelék alakult ki a csapattagok között. Számomra is nagyon nehéz lenne most már váltani, mert azt érzem, hogy ezekkel a srácokkal együtt akarok versenyezni.
Ha az Invictánál nincs meg az átjárás a formaautós ranglétra különböző szintjei között, akkor miképpen lehetséges mégis, hogy a Virtuosi F4-es versenyzője, Molnár Martin éppen az imént sétált ki innen? Hogyan működik akkor ez valójában, milyen kapcsolatban álltok?
Továbbra is elég szoros a kötelékünk a Virtuosi F4-es csapatával, mert annak ellenére, hogy már két különálló cégként működünk, a műhelyünkön továbbra is osztozunk. Jóban vagyunk velük, és izgatottan látjuk, hogy Martin versenyeket nyer, és egyáltalán azt, hogy milyen fejlődésen ment keresztül a tavalyi újoncszezonja óta a brit F4-ben. De olyan elég ritkán fordul elő, hogy valaki az F4-ből azonnal az F2-be lépjen fel, mert az elég nagy ugrást jelent. Korábban a Virtuosinak is volt terve arra, hogy betöltse ezt a lyukat egy F3-as csapattal, de nem érkezett meg erre a várt lehetőség. Aztán megjelent az Invicta, és megfelelőnek tűnt a pillanat arra, hogy eladják nekik az F2-es csapatot. Most az Invicta is hajlik arra, hogy kiszélesítse a palettáját, de nem akarunk túl korán belevágni, amikor még talán nem állunk rá készen. Ez megnehezíti a helyzetünket a pilóták felnevelésében, mert egy csapat sokkal jobban kiismerheti a versenyzőjét, ha házon belül vezetheti végig a ranglétrán.
Fotó: Jakob Ebrey Photography
A meglévő kapcsolatotok jelentheti azt, hogy ha például Martin fellép az F3-ba egy másik csapattal, és ott is kimagaslóan teljesít, akkor az Invictánál már ki van kövezve az útja egy F2-es üléshez?
Figyelemmel kísérjük Martint az F4-ben, szóval sokkal többet tudunk róla a puszta eredményeinél. Ismerjük a karakterét, ismerjük a munkához való hozzáállását, és sok éve ismerem a mentorát, Kiss Pál Tamást is. Tudom, hogyan dolgozik Martinnal, és tudom, hogy Martin nagyon erős háttérrel rendelkezik. Ha sikeresen szerepel a FRECA-ban (Formula Regional Európa-bajnokság) vagy a Forma–3-ban, akkor pár év múlva érdekes lehet számunkra. Sokat számít, hogy személyesen ismerjük őt. A versenyző és a csapat közötti kapcsolat nagyon fontos ebben a sportban, de ha van valami, ami még ennél is fontosabb, az a versenyző és a mérnöke közötti kapcsolat – ha ez nem működik, akkor az nagyon nehéz szezont vetít előre. Ezen is múlhat a siker, hiszen mire a versenyzők eljutnak az F2-ig, mind nagyon magas szintet képviselnek, és mindannyiuktól elvárható, hogy versenyeket nyerjenek. De az alapján, amit eddig tudunk Martinról, kijelenthetem, hogy ha sikeres marad a karrierjében, akkor komolyan számításba vennénk, hogy beszéljünk vele egy F2-es szezonról.
Versenymérnökként több, ma már nagy bajnokságokban szereplő pilótával dolgoztál együtt, mint például Mitch Evans, Callum Ilott vagy Raffaele Marciello. Számukra az F2 csak egy állomás a céljaik felé vezető úton, de a csapat mennyire kötődik hozzájuk, mennyire könnyű őket elengedni?
Néha könnyű, néha nem. Az egyikre jó példa Gabriel Bortoleto. Nagyon szerethető srác, aki tavaly megérkezett hozzánk F3-as bajnokként, rendkívül keményen dolgozott, az első évében rögtön bajnok lett, és már tovább is állt az F1-be. Az ő sztorija egy igazi sikertörténet, de ezért könnyű is volt őt elengedni. Ám akadnak mások, akiket egyáltalán nem az. Számomra az elsőszámú példa erre egy japán versenyző, Tadasuke Makino, akivel még versenymérnökként dolgoztam együtt 2018-ban. Egyetlen év európai versenyzés után érkezett meg hozzánk, nagy kulturális változást élt meg, és rengeteget fejlődött az az egy év során, amíg velünk volt. Monzában a 14. helyről nyerte meg a főversenyt bármi zűrzavar nélkül, mert mindent pontosan úgy csinált, ahogy azt tanulta. Nagyon vártam a szerződésének második évét, mert hittem benne, hogy a bajnoki címre is esélye lehet, de végül mégsem folytathattuk, a Honda visszavitte őt Japánba, ahol azóta is nagy sikereket ér el, bajnok lett a Super GT-ben.
Fotó: Invicta Racing
Követed még évekkel később is a korábbi versenyzőid karrierjét?
Igen, mert kellemes éveket töltöttünk el, sokat nevettünk, bajtársiasság alakult ki közöttünk. A Forma–2 egy nevelősorozatnak számít, ezért jó látni, hogy a korábbi versenyzőink nagy dolgokat érnek el a Formula E-ben, az IndyCarban vagy a GT-versenyzésben, és jó azt érezni, hogy én is része voltam az útjuknak, és talán adtam nekik valamit, ami segített nekik a fejlődésben. De van egy frusztráló sztorim is ezzel kapcsolatban, ami ráadásul pont itt, a Hungaroringen történt. 2019-ben versenyzett nálunk Luca Ghiotto, remek szezont futott, harmadik lett a bajnokságban. A következő évben az új csapatként érkező Hitechnél kötött ki, akik egy tapasztalt versenyzőt akartak igazolni, olyasvalakit, akinek bízhatnak a visszajelzéseiben. Az itteni sprintversenyen aztán ő, valamint a mi autónkkal Callum harcoltak a győzelemért. Nagyon jelentős volt a gumikopás, ezért kiálltunk a bokszba lágy gumikért, onnantól pedig óriási ütemben zárkóztunk vissza Lucára. Végül négy tizedmásodperccel mögötte értünk célba, mert Luca igazán remekül bánt a gumijaival. Tudtam, hogy ezt nálunk sajátította el, és abban a pillanatban a bokszutca falánál ülve az járt a fejemben, bárcsak ne tanítottuk volna meg rá ilyen jól!
Volt olyan versenyződ, akinél azonnal érezted, hogy világbajnoki potenciál lakozik benne, és tényleg nagy dolgokra lehet képes a sportban?
Valójában mindannyiuknak megvannak a maguk erősségei, és mire eljutnak az F2-be, már mind nagyon-nagyon jó versenyzők. Sokat beszélgetünk arról, hogy a versenyzőket ezen a szinten már nem is tehetségük, a képességeik, a tempójuk vagy az agresszivitásuk választja el egymástól a bajnoki pontversenyben, hanem a pszichológia. Az a kérdés, hogy mennyire erősek mentálisan, hogyan tudnak megbirkózni a nehézségekkel. Nemcsak a jó napokon kell tudni megszerezni a pontokat, hanem akkor is, amikor valami nem jön össze, rossz az autó beállítása, megváltozott a szélirány vagy kedvezőtlen időpontban érkezett a biztonsági autó. És számomra az egyik, aki a legjobban meg tudott birkózni ezekkel a dolgokkal, az Bortoleto. Ő képes volt a verseny közben is számot vetni azzal, hogy rendben van, megtörtént velünk valami, de nyugodjunk le, és folytassuk tovább. De Callum is egész jó volt ebben. Az idei versenyzőink számára is elengedhetetlennek tartom hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy ha bármi kedvezőtlen történik velük, szerezzék vissza a koncentrációjukat, és birkózzanak meg az aktuális feladattal ahelyett, hogy felidegesítenék magukat, ami hatással lenne a teljesítményükre.
Személyesen miben méred a sikert?
Ez több dolog keveréke. Csapatként persze bajnokságokat és versenyeket akarunk nyerni. Leírhatatlanul jó érzés, ahogy a bokszutca falról a pálya fölé belógva nézem, amint az autónk elsőként éri el a kockás zászlót. Amikor leggyorsabbként zárunk egy időmérőt, az szintén nagy izgalmi löketet ad, és persze ezekért is csináljuk az egészet. Tavaly megnyertük a bajnokságot, és hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy a mi autóink viselik az 1-es és a 2-es rajtszámot. Ebben mérjük a sikert, és ezt is szeretem ebben a sportban, hogy a számok nagyon jól elárulják, ki mennyire eredményes. De ugyanúgy sikerként könyveljük el, ha a versenyzőink a későbbiekben nagy dolgokat érnek el máshol. Ennek nem feltétlenül kell a Forma–1-nek lennie, hiszen ott csak 20 ülés van, és nem túl nagy a rotáció. Vannak már magas szintű bajnokságok is, és ha a versenyzőink a WEC-ben, a Formula E-ben vagy akár GT-autókkal építenek maguknak hírnevet, engem az is büszkévé tesz, hiszen úgy érzem, hogy én is segítettem őket az útjuk során. De tőlük kell megkérdezni, hogy ők is így érzik-e!
Formaautós versenyen szinte elképzelhetetlen, hogy a Hungaroring lassú, 180°-os utolsó kanyarjaiban az autók csatahelyzetbe kerüljenek száraz körülmények között, a Forma–2-es sprintverseny utolsó körében azonban itt dőlt el a győzelem sorsa Alex Dunne és Pepe Martí között.
Az F2 hétvégi első, szombat délutáni versenyén a Red Bull-junior Martí és a McLaren-támogatott Dunne indultak az első sorból, és miután a Sebastian Montoya célegyenesben megálló autója miatt pályára hajtó safety car három körrel a 28 körös verseny vége előtt visszatért a bokszutcába, a győzelem sorsa is a spanyol és az ír versenyző között dőlt el.
Dunne ebben a három körben végig tapadt Martíra, a spanyol az utolsó kör 5-ös kanyarjában ráadásul megcsúszott, amivel riválisa tényleg előzési közelségbe került. Dunne a 12-es, majd a 13-as kanyarban is kívülről próbálkozott, utóbbi alkalommal sikerült is végig riválisa mellett tartania az autót a hajtűben, s követte őt egészen addig, amíg már nem marad helye a Campos Racing pilótája mellett, és a pályán kívülre sodródott. Bár ez némileg visszavetette, az utolsó kanyart így is szűkebben tudta venni az ír, mint a gumijaival jobban küszködő riválisa, de elé kerülni már nem volt képes a leintésig, két tizedmásodperc maradt Martí előnyéből.
🇪🇸 PEPE MARTÍ VENCE SUA TERCEIRA SPRINT RACE DA TEMPORADA APÓS SE DEFENDER DE DUNNE ATÉ O FINAL DA CORRIDA!
A bokszutcában az autóból kiszállva Martí a saját fejére mutogatott örömében, noha ekkorra az FIA már két vizsgálódást is bejelentett, amelyek éppen a győzelemért harcoló párost érintették. Dunne-nak egy korábbi sárga zászlós incidens (vélhetően gyorshajtás vagy előzés) miatt kell magyarázatot adnia a felügyelők előtt, Martít pedig veszélyes vezetés gyanújával vették elő – ez alighanem közvetlenül a győzelemért folyó csatából való, s az lehet a gyanú, hogy az utolsó előtti kanyarban a spanyol leszorította a pályáról riválisát.
Dunne méltatlankodott is emiatt a csapatrádión a levezető körében: „Meg sem próbálta bevenni a kanyart, egyszerűen elment egyenesen.”
A díjátadót a befutó sorrendje szerint megtartották közvetlenül a verseny után, Martí átvette a győztesnek járó trófeát és meghallgatta a spanyol himnuszt, viszont mivel az első és a második helyezettet egyaránt vizsgálják, végeredményt még nem lehet hirdetni.
FRISSÍTÉS: Végül egyikük sem kapott büntetést, megtarthatták az 1. és a 2. helyet.
Ahogy az előrejelzések sejttették, vasárnapra megérkezett az eső a Brit Nagydíj helyszínére, ami két utánpótlásszéria versenyét alaposan meg is bolondította, és talán az F1-es rajtra sem tűnik el nyomtalanul.
A vasárnapi program Molnár Martin F4-es versenyével indult Silverstone-ban, ami még száraz pályán zajlott, a Forma–3-as főversenyre azonban már leszakadt az ég. Elég bosszantó módon tette viszont ezt, hiszen a rajt idején még volt szinte teljesen száraz része is a pályának, a célegyenes környéke viszont már alaposan elázott. A mezőnyben ez változatos gumitaktikákat idézett elő: a többség esőgumikon rajtolt, de egyesek slickeket választottak, a pálya felszáradására apellálva.
Utóbbiak között volt a bajnoki címért harcoló Rafael Camara és Nikola Tsolov is, és ők jártak rosszabbul, hiszen az eső csak egyre erősebbé vált, fokozatosan beterítve az egész pályát. Slick gumikon 7-10 másodperccel gyengébb köröket lehetett csak futni, mint esőgumikon, de a legkitartóbbak egészen a 10. körig várták a jószerencsét, mielőtt belátták az elkerülhetetlen kerékcsere szükségét.
A körülmények rosszabbodtak, s amikor Louis Sharp esőgumikon is kipördült az utolsó kanyarban, pályára küldték a biztonsági autót. A pályaviszonyokat azonban még jelenlétében is tarthatatlannak ítélte a versenyirányítás, folyamatosak voltak a kicsúszások, a 22 körös futam 14. körében így piros zászlóval leállították a versenyt. Az autók a bokszutcában sorakoztak, s bár már az újraindítás időpontját is bejelentette, végül mégis megváltoztatta döntését az FIA, s lefújta a versenyt. A spanyol Mari Boya ezzel idei első győzelmét szerezte.
A futam nem jutott el a táv 75%-áig, ám már meghaladta az 50%-át, így ritka forgatókönyv szerint osztották ki a csökkentett pontokat: a dobogósok 25, 18 és 15 helyett, 19-et, 14-et és 12-t kaptak.
A bajnokság élmezőnyében nem változott a helyzet, mivel az első három helyezett egyaránt pont nélkül maradt, így a szombaton kialakult sorrend szerint Camara 120 ponttal vezet a 93 ponttal álló Tim Tramnitz és a 91-et szerző Tsolov előtt.
A helyzet csak tovább romlott
A Forma–2 főversenyének nem sokkal dél után kezdődő rajtjánál már nem volt kérdés, hogy az esőgumik a megfelelő választás. A körülmények javulására lehetett azonban számítani, így a verseny féltávjánál a kevés veszítenivalóval rendelkezők közül néhányan bevállalták a slickeket – ami rémes döntésnek bizonyult, Gabriele Mini például a bokszutcából visszatérve azonnal neki is pördült Oliver Goethe autójának, és kiesett.
Az élen végig Jak Crawford haladt, és meg is nyerte a futamot, ám egy tényleg teljesen a balszerencsén múló szabálytalanság miatt még veszélyben lehet a győzelme. Az F2 főversenyén mindenkinek kötelezően teljesítenie kell egy kerékcserét, a szabály azonban kimondja, hogy a virtuális biztonsági autós periódus alatt megejtett bokszkiállások ebbe nem számítanak bele. Crawford pedig már éppen ráhajtott a bokszutcába kivezető útra, ám még nem érte el a bokszutca kezdetét jelző fehér vonalon, amikor a versenyirányítás virtuális biztonsági autós szakaszt rendelt el. Az amerikai versenyző nem hajtott ki később egy második alkalommal, a szabály betűje szerint pedig így nem legális a győzelme – amit bár megünnepelt a dobogón, de a másodikként befutó Alex Dunne-nak még a verseny során jelezte a mérnöke, hogy Crawfordra büntetés várhat.
Az eső a futam utolsó köreire újra felerősödött, így biztonsági autó társaságában érte a mezőnyt a kockás zászló.
FRISSÍTÉS: Végül nem indult vizsgálat Crawford ellen, győzelme hivatalos.
Késő délelőtt esernyő alá bújva az F1-es mezőny tagjai is megérkeztek a pályára, hogy felkészüljenek a közép-európai idő szerint 16 órakor induló nagydíjra. Az F2-es verseny leintése után még egy órán át tartó esőzést mutattak az előrejelzések, a délután folyamán pedig egyre csökken a valószínűsége, hogy újabb viharok alakuljanak ki. De ha nem is lesz több eső, akkor is kérdés hogy felszárad-e kellően az aszfalt a slick gumis rajthoz.
Egy vizes pályán zajló verseny várhatóan a Ferrariknak kedvezne, mivel ők nagyobb leszorítóerővel vértezték fel autóikat, míg az alacsony légellenállást választó pole-pozíciós Max Verstappen elmondta, hogy ő nem meglepő módon száraz versenyben reménykedik.
Váratlan helyreállítási munkálatokra volt szükség a spielbergi versenypályán vasárnap délelőtt, miután egy kamion leszakított egy a pálya felett átnyúló reklámtáblát.
Az eset a Richard Verschoor által megnyert Forma-2-es főversenyt követően történt. Egy platós kamion egy versenyautót szállított, a munkagépre felszerelt daru viszont túlságosan kilóghatott felfelé, így beleakadt a pálya második egyenese felett kifeszített reklámtáblába, ami a katari légitársaságot hirdette.
A tow truck destroyed an advertisement hoarding in the middle of the first straight 😭 pic.twitter.com/aWIEJAm8DL
A szervezők gyorsan reagáltak, temérdek munkás és kisegítőjármű érkezett, hogy helyreállítsák a reklámsávot, noha a munkálatok miatt a Porsche-szuperkupa versenye több mint fél órát csúszott az eredetileg kitűzött 11:45-ös kezdési időpontjához képest. A Forma-1-es menetrendet már nem érintette a fennakadás, időben megkezdődött a pilótaparádé, a verseny pedig 15 órakor rajtol.
Nem ez volt az első rendkívüli eset, ami a hétvégén a pályán történt: a reklámtábla helyreállítása jóval masszívabb feladat volt, mint az F1-es időmérőt pár percre megakasztó kigyulladó fű, ugyanakkor eltörpült az F2-es sprintverseny tömegbalesete mellett.
A Monacói Nagydíj mindkét vasárnapi betétfutama hatalmas balesetet és torlódást hozott a rajt után, a Forma–2 főversenyén és a Porsche-szuperkupában is lendült a piros zászló.
Az F2 hétvégi második futamán a bajnokságot vezető Alex Dunne startolt az élről, a mellőle induló Victor Martins azonban sokkal jobban kapta el a rajtot, s bár egy teljes autóhosszal még nem ért elé az 1-es kanyarig, de elegendővel ahhoz, hogy a francia a külső íven feljogosítva érezze magát arra, hogy maga válassza meg az ívet a Ste. Devote-ban. Dunne azonban nem hagyott neki helyet, hanem meglökte és a falnak tolta Martins autóját, miközben az övé jelentős úttorlaszt képzett a mögöttük érkező mezőny számára.
Többen is belesodródtak a balesetbe, piros zászló érkezett, s végül hét autó nem tudott felállni a folytatáshoz.
Egy a bokszutcában elkapott beszélgetés során a dühösen gesztikuláló Martins a szintén kieső Pepe Martínak mondta, alighanem a McLaren juniorpilótájára, Dunne-ra utalva: „Azt hiszi, ő Max Verstappen!”
— not scuderiafemboy (@hugeballsracing) May 25, 2025
A futamot végül Jak Crawford nyerte Leonardo Fornaroli és Sebastian Montoya előtt, ám mivel a 42 körösre kiírt futamból a hosszú leállás miatt csak 16-os teljesített a mezőny az egyórás időkeret lepergéséig, így a megszerezhető pontok felét osztották ki. A szombati sprintversenyen Kush Maini győzött, a hétvége után pedig a pontversenyben a Williams neveltje, Luke Browning vette át a vezetést.
Az F1-es pilótaparádét megelőző utolsó verseny, a Porsche-szuperkupa szintén nagy első körös balesetet hozott: itt a mezőny ugyan átjutott az 1-es kanyaron, ám rögtön utána Marvin Klein és Keagan Masters összeakadása itt is jelentős úttorlaszt okozott, szintén jöhetett a piros zászlós leállítás.
Az F1 az utóbbi években általában megúszta a nagy rajtbaleseteket Monacóban, de tavaly éppen nem, akkor Sergio Pérez, Kevin Magnussen és Nico Hülkenberg összeakadása eredményezett nagy csattanást és okozott rengeteg takarítanivalót, így akkor ott is szükség volt a piros zászlóra.
Egy F1-es rajtbaleset amellett, hogy bizonyára számos bonyodalmat vonzana magával, a két kötelező kerékcseréről szóló szabályt illetően jelentősen egyszerűsítené a mezőny dolgát:
