Kategória: Formula 1

  • Népszerűtlen vélemény: ideje végre leszámolni ezzel a bukásra kihegyezett F1-es időmérővel

    Népszerűtlen vélemény: ideje végre leszámolni ezzel a bukásra kihegyezett F1-es időmérővel

    Amikor felmerül, akár nézői körökben, akár a sport döntéshozói között, hogy mit lenne érdemes változtatni a Forma–1 jövőbeli szabályaiban annak érdekében, hogy a küzdelem élvezetesebb, a pályára letett termék a korunk kihívásainak megfelelő legyen, egy dologban mindig szélsebesen egyetértés születik: az időmérő lebonyolítási rendszerén nem. Mert az úgy jó, ahogy van. Itt következik egy érvelés amellett, hogy miért nem a megfelelő helyen keresi az izgalmat, miért bosszantó és elavult a 2006 óta létező háromszakaszos rendszer, és egy javaslat arra, hogyan lehetne jobbá tenni.

    Az időmérő edzés egy órája alatt szinte mindig vannak autók a pályán, mindig történik valami, nincs üresjárat, és mindenképpen csak a legvégén dől el, hogy kié lesz a rajtelsőséget – hangzanak egybegyúrva a fő érvek a jelenlegi F1-es kvalifikációs rendszer mellett. És vitathatatlan, hogy a háromrészes időmérő, amiben szakaszosan esnek ki a leglassabb versenyzők, mígnem az utolsó felvonásban a leggyorsabb tíz csap össze a rajtelsőségért, sokkal jobban beleillik a korszellembe, mint az F1 történelme során használt bármely másik lebonyolítási mód. Jobban, mint az 1996 és 2002 között létező egyórás, „12 körös” rendszer, amelynek olykor fele időtartama alatt is teljesen üres pályát bámulhattak a nézők, mivel a csapatok egymásra vártak a pálya felgumizásával a minél jobb körülményekre. (És végképp jobban, mint az azt megelőző, 1950 óta létező menetrend, amelyben két napon zajlott egy-egy óra kvalifikációs edzés).

    Ezt a problémát az egykörös kvalifikáció volt hivatott orvosolni, amivel különböző formátumokban 2003 és 2005 között kísérletezett a sport: ebben tényleg kitöltötték az egész műsoridőt az egyenként pályára hajtó versenyzők, de ebből meg az izgalom, a feszült, többesélyes végjáték hiányzott. Itt fontos megemlíteni, hogy ekkor épült be az F1-es időmérőkbe egy azóta is nélkülözhetetlen irányelv, miszerint növelni kell az esélyét annak, hogy ne az aktuális erőviszonyok szerint álljon fel a rajtsorrend – de erre még később visszatérünk.

    F1, rajt, piros lámpa, eső, rajtrács
    Fotó: Alfa Romeo Racing ORLEN

    A három szakaszra osztott időmérő mintegy ötvözte az előző két rendszer előnyeit és kigyomlálta a hátrányait. Bár mesterkélt, de azáltal, hogy a versenyzők köridői az időmérő során kétszer is törlődnek, rákényszerülnek arra, hogy háromszor is teljesítsék a normát, így a legjobbak is négy-hat gyorskört futnak, egyenletesen elosztva a hatvan perc során.

    Ez annyira nyerő megoldásnak tűnt, hogy szinte azonnal adaptáltak egy nagyon hasonló formátumot a világ legrangosabb autósport-szériái a DTM-től a WTCC-n keresztül a japán Super Formuláig, és elterjedt az Egyesült Államokban is – bár érdemes megjegyezni, hogy az alapötlet is onnan származott, hiszen 2004-ben a ChampCar volt globálisan az első élvonalbeli autós bajnokság, amely elkezdett kísérletezni a szakaszokra bontott időmérővel. Az eltelt 20 évben mindenhol önállóan fejlődött a rendszer, és tulajdonképpen a DTM kivételével, amely 2015-ben a kétversenyes hétvégék bevezetésével visszatért egy egyszerű, 20 perces, szabad körözést lehetővé tévő időmérőhöz, minden csúcssorozat meg is tartotta az alapkoncepciót. Folyamatos akció, a végsőkig nyitott harc, a sorrend megbolygatására alkalmas feszes menetrend, betervezett reklámszünetekkel – mit lehet ebben nem szeretni?

    A kárörvendés kora

    Vegyük gyorsan át, milyen is pontosan a jelenlegi F1-es időmérő lebonyolítása 20 autós mezőnnyel: az első, 18 perces szakaszban, a Q1-ben az 5 leglassabb versenyző esik ki, majd a 15 perces Q2 vége után ismét az aktuális 5 leglassabb nem folytathatja, míg végül 10 autó marad az utolsó 12 percre. A szakaszokat pedig két 7 perces szünet választja el egymástól, amibe még persze az idő lepergése alatt zajló gyorskörök befejezése, valamint a levezető kör is belefér a versenyzők részéről. Ez összeadva 59 perc, a Q3 végi utolsó gyorskörökkel együtt beszélhetünk egyórás időtartamról.

    Ez azt jelenti – éppen amiatt, mert a ki nem eső versenyzők körei kétszer is törlődnek –, hogy az időmérő 60 percéből valójában csak 13 perc szól a pozíciókért folyó harcról, a maradék 47 pedig csupán a kiesés elkerüléséről, illetve a reklámszünetről. Ehhez képest az összes előző időmérős lebonyolítás minden egyes perce a pozíciókért folyó harcról szólt, vagyis bármelyik pillanatban is hajtott pályára egy versenyző, teljesítménye beleszámított a végeredménybe.

    Persze ne legyünk álszentek, a „12 körös” és az egyenkénti időmérőnél is a többnyire a végjátékra maradt a döntés, és valószínűleg nem az itt a nézők nagy vesztesége, hogy nem futhatja meg valaki már a 30. percben a pole-t érő kört. Ehelyett „szépen épül a feszültség”, ahogy azt időnként hallani lehet a jelenlegi rendszer méltatásaként a legkülönbözőbb helyekről.

    Fotó: Zak Mauger/LAT Images/Red Bull Content Pool

    De nézzük meg alaposabban, hogy mi is épül, mert ezzel elérkeztünk a gondolatmenet lényegéhez. Ebben a lebonyolítási rendszerben 47 percig azt nézzük, egyedül az a téma, hiszen más nem is lehet, hogy ki esett ki a Q1-ben vagy a Q2-ben. Aránytalanul sok idő megy el arra, hogy megtudjuk, ki fog a 17. vagy a 14. helyről rajtolni. Rengeteg idő ebben a szélsebesen pörgő világban a néző számára teljesen érdektelen kérdésekre, hiszen a versenyen sem fogja ugyanekkora időhányadban senki folytatni annak követését, hogy miképpen alakul a Q1-es kiesők sorsa, csak akkor figyel fel rájuk, ha jelentősen előrébb keverednek valahogy, de az előrejutásuk történetével már ekkor is csak kevesen törődnek.

    Ne kerteljünk: nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy ki lesz a 16. vagy akár a 11. az időmérőn, hanem arra, hogy kiesik-e egy nagycsapat versenyzője.

    És ha nem esik ki, akkor utólag visszatekintve teljesen ingermentesen telt el az időmérő több mint háromnegyede, ami így csak azt a szinte tétnélküli alapszolgáltatást nyújtotta, hogy autók köröztek a pályán – ami a helyszíni nézőknek kétségtelenül sokat hozzátesz az élményhez, de a tévénézőknek aligha rebben meg tőle a szemhéjuk.

    Ha pedig kiesik egy Ferrari, egy Mercedes vagy egy Red Bull, akkor a rendszer elérte célját, megkavarta a rajtsorrendet, és ha esetleg visszaeső elkövető az illető, a nyilvánosságban indulhat is a kárörvendés, születhetnek a posztok, a hangzatos címek, hogy Lewis Hamilton csak a 16. lett, jöhetnek a nevetős reakciók a közösségi médiában. Újságíróként persze magam is bűnös vagyok ilyen tartalmak gyártásában. De hát mit van mit tenni, amikor úgy konstruálták meg az egészet, hogy ennek kell a hírnek lennie.

    Hiszen a rendszernek ez is a mögöttes célja: 2003-ban, a példátlan Schumacher-dominancia utáni évben épült be először a lebonyolításról szóló gondolkodásba, hogy ne engedjék teljesen organikus módon kialakulni a rajtsorrendet, hiszen akkor már itt is erőviszonyok szerint fognak sorba rendeződni az autók, ami elméletben eseménytelenebb versenyt vetít előre. Azóta jelentek meg különféle csavarok, korlátozások, mint eleinte az, hogy egyetlen megtett körrel kell kvalifikálniuk a versenyzőknek, vagy később az, hogy ha már mindenképp előre kvalifikált valaki, akkor legalább az üzemanyagmennyiséggel vagy a gumijaival legyen hátrányban a futamon. Vagy egyszerűen csak annyi, hogy szorítson az idő, és több alkalom legyen a hibázásra. Bizonyos mértékig ez nem feltétlenül eredendően rossz, ugyanakkor az sem véletlen, hogy egy bajnokság komolyanvehetőségére a technikai sportok széltében-hosszábban nagy hatással van, hogy mennyire nyúl bele a rajtrácsaiba.

    Ennek a cikknek a magva már 2023-24 óta csírázik, az elmúlt két évben ugyanis hosszú időszakok teltek el azzal, hogy az időmérők állandó témája volt, vajon Sergio Pérez sikerrel veszi-e az első és a második rostát a Red Bullban, és ha elvérzett, akkor kontrasztba lehetett őt állítani a rendszerint a pole-ért harcoló csapattársával, Max Verstappennel. És ez volt a hír. Ezért nevezhető sokkal inkább bukáscentrikusnak ez a lebonyolítási rendszer, mint sikercentrikusnak, mert több időt szán kifejezetten annak a helyzetnek az előállítására, hogy egy nagycsapat autója már a végjáték előtt elbukjon, mint a pole-ért folyó tényleges csatára.

    Fotó: Alex Bierens de Haan/ Getty Images / Red Bull Content Pool //

    Attól most tekintsünk el, hogy azzal, ha olyan versenyzők esnek ki idő előtt valamilyen hiba, rossz időzítés, forgalom miatt, akiknek a végjáték alakulásában is szerepük lehetne, valójában csak a végjáték élvezeti értéke csorbul. Nem is mindenkire igaz ez, a rendszeres korai kieső, az autójával évről évre egyre nehezebben boldoguló Pérez például aligha írhatott elmaradt pole-pozíciókat az időszűke számlájára, de azért az is valószínű, hogy ha mindenkinek több próbálkozás állt volna rendelkezésre, és nincsenek külön szakaszokban felcímkézve és tálcán körbehordozva a „gyengék” (Q2) és a „még gyengébbek” (Q1), akkor a mexikói közelebb végez a csapattársához, és nem válik azzá, amivé sajnos a közösségi médiában fokozatosan vált, köznevetség tárgyává.

    További vetületei is vannak annak, miért lehet a mai világban egy a szakma legjobbjait felvonultató sportágat már azzal eladni, ha rivaldafénybe helyezzük azokat, akik lefelé kilógnak a sorból. Nagyjából azért, amiért a televíziós vetélkedőkben sem dívik ma már annyira a tudás, mint akár csak egy-két évtizeddel ezelőtt. Nem annyira izgalmas már egy zseni, aki minden elvont művészeti kérdésre egyből tudja a választ, és akit látva a néző tanulatlannak érzi magát. Szívesebben néz olyan játékokat, ahol átlagos műveltségű embereket válogatnak be, akik ha elhibázzák a tévé előtt egyértelműnek tűnő választ, még le is szakad alattuk a padló, hogy lehessen rajtuk nevetni vagy szánakozni. Ez már elvezet minket az emberi viselkedéstudományhoz, amiből ugyan nem tudok mélyelemzéseket tartani, de annyi azért világos, hogy könnyebb a nézőket bevonni valamibe, ha pozitív érzéseket keltünk bennük vele kapcsolatban, semmint ha negatívakat.

    Hogy az F1 miért tért rá erre az útra sokkal erőteljesebben, mint a többi globálisan népszerű sportág, annak gyökerét valószínűleg ott kell keresni, hogy az autósport királykategóriája úgy két évtizede a fejébe vette, hogy valamelyest kompenzálni kell az autók teljesítményéből és a rajthelyezésekből adódó előnyöket. A nem technikai jellegű sportágakban persze nincs ilyen jelenség, és ha elég szélesek lennének a versenypályák, talán a Forma–1-es autók is egyvonalból rajtolhatnának, mint a 100 méteres síkfutók. Bár ember azt gondolná, hogy amikor a néző egyenlő esélyekkel rendezett sportversenyt akar látni, egyből az atlétikát kapcsolja be, és nem az autóversenyzéstől várja, hogy apró lépésekkel egy napon majd megérkezzen ugyanide.

    De milyen lehet egy ennél jobb rendszer?

    A régi időmérős lebonyolításokhoz persze badarság lenne visszatérni, mert olyasvalamire van szükség, amelyben nincs üresjárat, végig tapintható a feszültség, és nem a legrosszabb, hanem a legjobb helyezések eldöntésére koncentrálja az idejét. És ha körbenézünk napjaink csúcsbajnokságai között, akkor történetesen találunk is egy pont ilyet.

    Mitch Evans, Jaguar
    Fotó: Formula E

    Az elektromos formaautós világbajnokság, a Formula E temérdek olyan újítást próbált ki eddigi 11 szezonja során, amelyek újszerűnek, forradalminak nevezhetők az autóversenyzésben. Voltak, amelyek beváltak, de koránt sem mondható, hogy mindegyikük. A mezőnyben is nagy megkönnyebbülést jelentett, amikor végre száműzték a FanBoostot, amellyel a nézők a futam alatt szavazhattak arról, hogy mely versenyzők kapjanak extra teljesítményt. A minden időjárási körülménnyel megbirkózó univerzális gumikat pedig amiatt éri kritika, mert eseménytelenné, óvatoskodóvá teszi az esőversenyeket.

    A Formula E az időmérőjével is hosszú évekig küszködött: az első hét szezonjában külön csoportokban hajtottak pályára a versenyzők, hogy kvalifikációs köröket fussanak, de akárhogy csavarták a pilóták leosztásának rendszerét, valamely csoport rendszerint kedvezőbb körülmények között hajthatott pályára, a végeredményben pedig számos alkalommal született egészen véletlenszerűnek ható rajtsorrend.

    Hosszú évek után a 2021-22-es szezontól érkezett végül egy nagy változás az elektromos széria időmérős formátumában, amelynek fő elemét más sportokból kölcsönözték – tulajdonképpen minden olyan sportból, amely a maga tornáinak lebonyolítása során él az egyenes kieséses párharcok rendszerével. Igen, a Formula E behozta a pályaversenyzésbe az elvet, amelyben két autó egyidejűleg, egymás ellen csap össze, és a győztes továbbjut, a vesztes számára pedig véget ér a küzdelem. Oké, nem teljesen idegen ez az autósporttól, az olyan ügyességi show-versenyeken, mint a Bajnokok Tornája vagy a Gymkhana Grid, ahol az autók párhuzamos pályán haladnak, alkalmaznak ilyet, de a formaautós versenypályákra való átültetésével, valamint a közvetítés módjával ebben is valami teljesen egyedit alkotott a Formula E, amit mára már a sorozat egyik legjobb húzásának tartanak.

    Hogyan is fest a lebonyolítás az FE-ben?

    Itt is megvan ugyan a kezdeti csoportos szakasz, amelynek végén a lassabbak kiesnek, de nem rajtuk van a hangsúly, elvégre ők a többség. Az FE legutóbbi szezonjában a 22 autós mezőny két 11 autós csoportban hajtott pályára (főleg a túl nagy forgalom elkerülése miatt, hiszen a sorozat pályái csak 2-3,5 kilométer hosszúak), s 12-12 perces szakaszok után mindkettőből a négy-négy leggyorsabb időt futó versenyző jutott tovább.

    Innentől jött viszont a kieséses szakasz, akárcsak egy futball-világbajnokság csoportkörei után: a nyolc versenyzőt párokban küldték ki a pályára egyetlen körre, a gyorsabb pedig az elődöntőbe, majd a döntőbe jutott, hogy végül két versenyző közvetlen, egymás elleni csatájában, az időmérő utolsó mozzanataként dőljön el, hogy ki szerzi meg a rajtelsőséget.

    A két autót persze nem teljesen azonos időben küldik a pályára, az egyik nagyjából 10-15 másodperccel követi a másikat, hogy ne zavarják egymást. A csavart és az izgalmi faktort viszont az egésznek a megvalósítása jelenti: a közvetítésben a két autót egymás mellé helyezett képernyőkön mutatják, ám az előrébb lévőt némileg késleltetett élőben, vagyis a néző szemei előtt a két ellenfél ugyanabban a pillanatban szeli át a rajtvonalat, s végig figyelhető az autók kanyarvételeiből és egy grafikán keresztül is, hogyan változik folyamatosan közöttük a különbség, melyikük érte el gyorsabban a pálya egy adott pontját. Az alábbi videóban, amely a legutóbbi szezon összes időmérőjének döntő párharcát tartalmazza, látható, hogyan is néz ki ez a megvalósítás.

    Azt az F1-ből is tudjuk, hogy az összehasonlító videók, amelyeken két autó gyorskörét egymás mellé helyezik, igencsak népszerűek, de ott az ilyen prezentálások csak az időmérő után történnek meg, itt viszont élőben, élesben láthatjuk a harcot ebben a formában.

    Ha az F1 vezetőinek nem derogál az ötlet átvétele, ezzel a lebonyolítással (nyilván saját igényeikhez szabva) nagyobb hangsúlyt, feszültséget, figyelmet lehetne helyezni az első nyolc pozícióért folyó harcra, és nem a kiesők felsorolásával menne el a műsoridő nagyobb hányada.

    A Formula E-ben a menetrend szerint 1 óra és 23 percig tart így egy időmérő, de ebben van egy nagyon hosszú, 16 perces szünet is a csoportkörök és az első negyeddöntő között. Az F1 ezt át tudná alakítani úgy, hogy beleférjen az egy órába, főleg azzal, hogy az FE kettéosztott csoportkörét ők el tudnák intézni egyetlen hosszabb Q1-gyel. A nyolc leggyorsabb továbbjut a párharcokba, a többiek meg megkapják azt a rajtpozíciót a 9. helytől lefelé, ahol éppen végeztek – egyáltalán nem szükséges kihangsúlyozni, ki lett csak 16., szemben a 15.-kel, a nézőt úgysem ez érdekli, ha nem terelik szándékosan efelé. Utána a párharcok kiesői is az időeredmények alapján kapnák meg a helyezésüket, a negyeddöntők után az 5-8. helyen.

    Fotó: Andy Hone/LAT Images/Pirelli

    Ezt a hibrid lebonyolítási rendszert ugyan a Formula E találta ki, de mondhatni, hogy a Forma–1-hez valójában még jobban is passzolna. Az FE futamain ugyanis olyan sok a mezőnyt felkavarni képes változó (támadó mód, gyorstöltés, sok büntetés, gyakori balesetek, vagy csak amikor az energiaspórolás miatt bárkit előreengednek), hogy a versenyek zűrzavarához szinte túl szofisztikált is ez az időmérős formátum. Minek ilyen nagy gonddal megharcolni, hogy ki jut a legjobb négybe a negyeddöntőből, ha aztán egyes helyszíneken a versenytáv úgy van megállapítva, hogy annak háromnegyedében bárki bárkit elenged a szélárnyék érdekében, s úgyis csak az utolsó körökben lendül be a tempó?

    Az F1-ben viszont ilyen probléma semmiképpen sem lenne. Ott egy 8. rajthelynek is megvan a nagyon jól ismert helyi értéke, a mezőny nagyobb része számára ez már nagy becsben tartott pozíció, ahonnan aztán lehet építkezni a versenystratégiával.

    Több érv is felmerült tehát, ami miatt lenne létjogosultsága egy ilyen váltásnak. Az FE vegyes lebonyolítású rendszere a vesztesek helyett a győztesekre koncentrál, itt valóban épül a feszültség a végkifejlet felé, a vizuális megvalósítása miatt pedig jobban is illik a kor nézői igényeihez.

    Legalább most, amikor a Forma–1-ben már két különböző okból is kell kvalifikálni a sprintversenyek miatt, az egyik helyett igazán érdemes lenne kipróbálni valami mást. Mert hogy a sprintre is ugyanazt a rendszert mentették át, csak rövidítve (ami a gumilimit miatt így is eseménytelenebb), az már csak a hanyagságra, az elkényelmesedésre vall. Ennyire aztán végképp nem menő ez a mostani, az elbukó versenyzőkre kihegyezett rendszer.

  • Räikkönent kihagyták ebből a bajnoki kupaktanácsból, de így is ő vitte el a show-t

    Räikkönent kihagyták ebből a bajnoki kupaktanácsból, de így is ő vitte el a show-t

    Már-már meghaladja az egészségügyi határértéket az egy négyzetméterre jutó F1-es világbajnoki címek száma ezen az egyelőre titokban tartott helyszínen. Egy asztalhoz ültették a sport hét korábbi bajnokát, amire Kimi Räikkönen élcelődő kommentben reagált.

    „14 F1-es világbajnoki cím egy asztalnál… valami nagyon különleges közeleg” – csigázta a követőit a Forma–1 Instagram-oldala, miközben megosztott egy csokorra való fotót arról, ahogyan ezen mennyiségű vb-cím tulajdnosai, Mika Häkkinen (2), Nigel Mansell (1), Alain Prost (4), Jackie Stewart (3), Mario Andretti (1), Emerson Fittipaldi (2) és Jacques Villeneuve (1) egy napernyő alatt egy pohár víz mellett társalognak.

    Az F1 egyelőre azt sem közölte, hogy hol készültek a képek, és elsőre könnyű lenne azt feltételezni, hogy Silverstone-ban, ahol ezen a hétvégén az F1 születésének 75. évfordulója alkalmából egy különleges versenyhétvégét, a Silverstone Festivalt rendezik, amelyen klasszikus autók versenye mellett minden korábbi F1-es világbajnoknak egy autója is felvonul. (Erről az eseményről itt írtunk részletesen.) Stewart kivételével a képen szereplő legendák overallt is viselnek, szóval nem túl merész dolog rávágni, hogy egy versenyautóba is beülnek.

    A képek viszont valójában minden bizonnyal nem most, hanem júliusban, a Goodwoodi Sebességfesztivál ideje alatt készültek, hiszen ott volt jelen ugyanilyen szerelésekben ez a hét világbajnok, ahogy az ebben a videóban, a Karun Chandhok által készített interjúk során megfigyelhető. Valószínű tehát, hogy ezen alkalomkor készült valamilyen extra tartalom az egykori versenyzőkkel.

    Képgaléria a bajnokokról:

    Talán Kimi Räikkönen sincs teljesen képben az idősíkokkal, de azt mindenképpen nehezményezi, hogy szintén F1-es világbajnokként ő maga lemaradt a képről. A finn ritkán posztol a közösségi médiában, ritkán ír hozzá hosszú szöveget, és még ritkább, hogy kommenteljen, most viszont az övé a legtöbb kedvelést kapó üzenet az F1 posztja alatt.

    „Kösz a meghívást” – ironizált a 2007-es világbajnok. Akiről ugyanakkor megalapozottan feltételezhetjük, hogy meghívás esetén sem utazott volna el egy ilyen eseményre. Erre ugyanis már mutatott példát a 2010-es F1-es szezonnyitón, amikor a 60. évét ünneplő F1 minden élő világbajnokot meghívott Bahreinbe, s csak ketten, Räikkönen és Nelson Piquet hiányoztak a közös fotóról.

    Räikkönen az Instagram Storyja szerint ezt a hétvégét is a versenypályán tölti, a South Garda gokartpályára kísérte el fiát, Robint, de velük tartott a család középső gyereke, Rianna is.

  • „Mintha egy rakétában ülnék” – jövőre áttörheti a 400 km/órás álomhatárt az F1

    „Mintha egy rakétában ülnék” – jövőre áttörheti a 400 km/órás álomhatárt az F1

    Sokan aggódnak a paddockban a Forma–1-es versenyzés minősége miatt a 2026-os szabályváltozások érkeztével, de hiba lenne teljesen negatívan hozzáállni az új korszakhoz, hiszen az új technikai szabályok révén minden eddiginél erősebbek és gyorsabbak is lesznek az autók, ráadásul a gondolkodó versenyzők előnyben lehetnek.

    Az új motorok már nagyjából fele-fele arányban fognak hagyatkozni a belső égésű motor és az elektromos komponens, az MGU-K teljesítményére, és az eddig elmondottak alapján jogosnak tűnnek az aggodalmak, hogy az elektromos energia visszanyerésének és felhasználásának menedzselése lehetetlen helyzet elé állíthatja a versenyzőket, s előfordulhat, hogy a körök vagy az egyenesek végére látványosan visszaesik majd az autók tempója. Ebbe a rendszerbe illeszkedik majd még az Override funkció, ami a DRS utódjaként az elektromos rásegítést csökkenti majd az üldözött, és növeli az üldöző autóban, amikor kellő közelségbe kerülnek egymáshoz.

    A motorokra és az energiaszintre vonatkozó szabályok még mindig nem véglegesek, az FIA ugyanis igyekszik reagálni a szimulációkat végző csapatok visszajelzéseire, és amennyiben szükségesnek érzi, még további módosításokkal előállni annak érdekében, hogy a versenyzés minőségében ne essen kár.

    Eközben ráadásul az F1-ben már az újabb motorformulaváltás, V8-asok vagy V10-esek pár év múlva történő visszahozása a téma, ami persze sokakat lázba hoz, így a jövőre érkező, a technológiai fejlődés csúcsát jelentő szabályváltozások végképp nem sűrűn kerülnek elő pozitív kontextusban.

    Pedig az F1 vezetői fontosnak tartják, hogy mindenki teljesen elköteleződjön a 2026-os változások mellett és ne gondoljon még túlságosan a jövőre, már csak azért is, mert több szempontból a 2026-os technika is új horizontokat nyit majd meg az autóversenyzésben. Az autók maximális teljesítménye az elektromos hajtás és a belső égésű motor kombinációjával az 1000 lóerőt is átlépi, az autók elképesztő gyorsulást fognak mutatni, minden korábbinál nagyobb nyomatékkal rendelkeznek majd, azáltal pedig, hogy az első és a hátsó vezetőszárnyak mozgathatók lesznek az egyenesben, az eddigi csúcssebességek várhatóan minden pályán megdőlnek.

    Majmok ide kevesek lennének – elhallgattatja kritkusai egy részét az F1?

    „Amikor a maximális teljesítmény működik, a 400 km/órás határ közelében leszünk” – nyilatkozta a Mercedes csapatvezetője, Toto Wolff az Auto Motor und Sport cikkében, amelyben a paddock több tagját is megszólaltatták a jövő évi szabályváltoztatások pozitív fejleményeivel kapcsolatban.

    A Forma–1-es versenyhétvégén elért sebességrekordot Valtteri Bottas tartja, aki a 2016-os Európa Nagydíjon, Bakuban még a Williams pilótájaként 378 km/órás tempót ért el. A versenyen jegyzett csúcssebesség szintén Bottashoz és a 2016-os szezonhoz fűződik, ez 372,5 km/óra a Mexikói Nagydíjról.

    Felipe Drugovich, az Aston Martin tesztpilótája sokat dolgozott már a 2026-os modellel a szimulátorban, őt az autó gyorsulása nyűgözte le elsősorban.

    „Az autó őrült módon gyorsul a kanyarkijáratoknál. Olyan érzés, mintha egy rakétában ülnénk. A kanyarok is élvezetesek, mert az elektromos hajtás miatt ott is mindig érezzük a motorerőt. De az egyenesek második felében a teljesítmény hirtelen visszaeséséhez azért még hozzá kell szokni” – nyilatkozta a brazil versenyző.

    Az új szabályok további pozitívként elkönyvelhető hozadéka, hogy nagyobb szerepük lesz majd a versenyzőknek az autó teljesítményében. A jelenlegi szabályok mellett az elektromos energiamenedzsment jobbára a háttérben lezajlik, a versenyzőknek nincs vele túl sok feladatuk, a jövő évtől viszont minden körben oda kell majd figyelniük, hogyan osztják be a tárolást és a felhasználást – kicsit hasonlóan, mint ahogy a Formula E-ben is történik.

    „2026-tól jóval nagyobb ráhatásunk lesz arra, hogy miképpen osszuk el a teljesítményt és hogyan töltsük fel az akkumulátort, hogy az a leghatékonyabb legyen. Aki a legjobban átlátja ezeket az összefüggéseket, az lesz előnyben. De a szabályoknak éppen ez is a célja, az FIA azt akarja, hogy a versenyzőkre ismét nagyobb szerep háruljon” – mondta erről a Williams versenyzője, Alexander Albon.

  • Megtaláljátok a képeken azokat a hibákat, amikkel még a versenyzők is küszködtek?

    Megtaláljátok a képeken azokat a hibákat, amikkel még a versenyzők is küszködtek?

    Megérkezett az F1-es versenyzőknek szervezett játéksorozat, a Grill the Grid idei harmadik epizódja, amelyben manipulált képeken kell megtalálniuk a hibát a résztvevőknek.

    A játék igazi klasszikus, az izgalmát pedig fokozza, hogy a néző is egyszerre játszhat a versenyzőkkel. Ebben a feladatban olyan képek követik egymást, amelyek mindegyikén elrejtettek egy hibát a készítők – bár az elrejtés nem is minden esetben helytálló, hiszen olykor egészen nagy az oda nem illő rész, más esetekben viszont tényleg az apró részleteket kell figyelni.

    A képek mind az F1 múltjából valók, némelyikük igazi klasszikus, ami még napjainkban is előkerül a közösségi médiában, így nem árt tisztában lenni a Forma–1 történelmével annak, aki mind a 15 feladatot sikerrel szeretné venni.

    Nem akarunk nagyon spoilerezni, hogy ne rontsa az élményt, de azért az kiemelendő vicces rész, hogy a Ferrari versenyzői szenvedtek a legtöbbet azzal a feladattal, ahol a Ferrarikat kellett volna kiszúrniuk.

    A videó elérhető ide kattintva, az F1 YouTube-csatornáján.

    A sorozat első részében összekevert arcokat, a másodikban pedig versenypályákat kellett felismerniük a pilótáknak.

  • Antonellit ezzel a mondattal lökte a gödörbe Toto Wolff?

    Antonellit ezzel a mondattal lökte a gödörbe Toto Wolff?

    Kimi Antonelli a biztató kezdés után hullámvölgybe került az első F1-es idényében, és a fiatal versenyzőket érintő általános nehézségekről beszélt a Fit4Race alapítója, Matics Zsolt.

    Antonelli szezonjában szembeötlő a különbség a Miami Nagydíjjal bezárólag és utána: az első hat nagydíján 48 pontot gyűjtött, a következő nyolcon 16-ot, utóbbi mennyiséget igencsak egyenlőtlen eloszlásban. A 16-ból 15-öt Kanadában, eddigi egyetlen dobogós eredményével szerzett, ahol a Mercedes váratlanul erősen teljesített, olyannyira, hogy az elkendőzte a hátsó futóművükkel kapcsolatos problémákat. Vagyis május közepe óta az olasz tehetség hatszor nullázott, ezt a rossz sorozatot szakította meg Magyarországon egyetlen ponttal. Ott Toto Wolff szerint fontos lépést jelentett a fejlődésében, hogy megtanulta, erősen megviselt gumikon (“túlélve”) hogyan kell megtartania a pozícióját.

    A sportolók széles körű felkészítésével és edzésével foglalkozó Fit4Race alapítója, Matics Zsolt úgy látja, a Mercedes csapatfőnöke korábban akaratlanul olyan terhet helyezett az olasz tehetség vállára, amivel nem tud megbirkózni. „Ha összességében a fiatal versenyzőket nézzük, akik az F2-ből érkeztek – kivételt képeznek a zsenik –, hogy amíg nincsen nyomás és teher, megérkeznek és az álmukat kezdik élni, meglepően jól teljesítenek. És abban a pillanatban, amikor a nyomásnak az első szele megcsapja őket, a teljesítményük nagy törést szenved” – mondta a Boxutca podcast-adásában.

    „Miamiban volt az, hogy megnyerte a sprintidőmérőt, és Toto Wolff utána mondta azt, hogy ez még semmi, majd amikor Európába megyünk, akkor jönnek az igazi eredmények. Egy ilyen mondattal egy tizennyolc éves versenyzőnél, akinek még egyszerűen nincs rendszere arra, hogy a Forma–1-ben egy topcsapatban teljesítsen, nagyon sok mindent el tudsz intézni.”

    Ha Wolff olvasná ezt az interjút Russelltől, azonnal elé tenné a szerződést

    A szakember szerint Antonelli egy számára eddig ismeretlen szituációba került. „Egy versenyző úgy működik, hogy amikor zónában van, tele van önbizalommal, akkor minden kognitív és technikai képessége a helyén van. A jó pillanatban a jó mozdulatot hajtod végre, a jó dolgot csinálod, legyen az taktika, vagy legyen az autóvezetési képesség, készség. Ezzel szemben amikor kiesel a zónából, és a kérdés az, hogy mennyire esel ki, a mozdulat nincsen a helyén, a döntések nincsenek a helyükön, és az önbizalom sincs a helyén” – magyarázta.

    „Elindul egy negatív spirál, ami nagyon mélyre is tud vezetni akkor, ha nincs abban tapasztalatod, hogy hogyan kell ezt a spirált megfogni, hogyan kell belőle kilépni, és hogyan kell úgymond regenerálódni. Látható, hogy Antonellinek még nincs meg erre a rendszere, viszont egy olyan közegben van, ahol erre nincsen idő. Nincs idő megvárni, hogy leérjen ennek a spirálnak a legaljára, hanem a lehető leggyorsabban fel kellene belőle állni.”

    „Mindamellett, hogy új ingerek érik, tanulni kellene, új rendszereket kellene begyakorolnia, ez egyszerűen sok. És itt látszódik az, hogy ő még nem áll készen.”

    Az F1 éppen tartó nyári szünete talán segít az olasznak összeszedni magát, és feltöltődve talán ismét közelebb lesz a teljesítménye George Russelléhez.

  • Jelentkezzenek bátran a kínaiak, úgyis befogadja őket az F1

    Jelentkezzenek bátran a kínaiak, úgyis befogadja őket az F1

    Az F1 mezőnyét bővítené az FIA elnöke, aki szerint egy komoly kínai érdeklődőt különösebb fennakadás nélkül befogadnának.

    Noha egyes időszakokban a sok kalandor révén akár több mint húsz istálló is versengett az F1-ben, egy évtized óta megrekedt tíznél a számuk, majd miután mindegyik átvészelte az ínségesebb időket és a sportág népszerűsége is ugrásszerű növekedésnek indult, már inkább az a kérdés, ki az, akit egyáltalán beválogatnak, ha jelentkezik új csapatként.

    Ha nem is könnyen, a Cadillac megugrotta ezt a lécet, velük jövőre 11 csapatosra bővül a mezőny. Mohammed Ben Sulayem azonban üzenetben meglebegtette, honnan lenne érdemes pályázatot beadni a következő bővítési procedúrára. „Úgy vélem, a csapatok számát kell növelni, nem a versenyekét – mondta. – Megvan a tizenegyedik csapat, aminek a teljesítményét fel kell mérnünk. Utána, ha érkezik egy kínai részvételi szándék, el fogják fogadni azt, mert az segít fenntartani az üzletet.”

    „Ha lenne egy csapat Kínából, és az FOM elfogadná a nevezését, száz százalékig biztos, hogy én jóváhagynám, mert több pénz érkezne a sportágba Kínából. Az nem lenne szerintem helyes, hogy csupán a bővítés kedvéért bővítsük a mezőny egy tizenkettedik csapattal.”

    Ben Sulayem megismételte, hogy az F1 olyan jelölteket keres, akik új értéket teremtenek, ami természetesen piaci szemléletű logika. Közel másfél milliárd lakosú piacot felmutatni azonban erős adu bárkinek a kezében, Zhou Guanyuval pedig már lefektették az alapokat Kínában, aki az ország első versenyzőjeként 2022 és 2024 között volt a mezőny tagja. Emellett a Kínai Nagydíj is megvetette a lábát a bajnokságban 2004 óta.

  • Gátat szabnának a Red Bullt segítő lehetőségnek

    Gátat szabnának a Red Bullt segítő lehetőségnek

    Nemrég még arról pusmogtak, hogy enyhítések jöhetnek az F1-es csapatot váltó szakemberek kényszerszabadsága terén, de úgy néz ki, muszáj ellentétes irányban is paramétereket beiktatni a rendszerbe a Red Bull csapatfőnök-cseréje miatt.

    Júliusban Laurent Mekies váltotta Christian Hornert a poszton, és azonnal munkába is állt. Tekintve, hogy a Red Bull tágabb családján belül történt a váltás, senkit sem lep meg, hogy Mekies-nél nem alkalmazták a kényszerszabadságot, ami alapvetően azt a célt szolgálja, hogy az adott szakember ne vigyen magával releváns friss belső információkat a korábbi csapatától az újhoz.

    Csapatfőnökök ritkán mozognak az F1-es istállók között, gyakoribb a házon belüli előléptetés, inkább a mérnökök vándorlásakor szokott előjönni a téma. Legutóbb Frédéric Vasseur mozdult hasonló helyzetben, de ott is valamelyest hasonló volt a szituáció, ugyanis régi partnerétől, a Saubertől ment a Ferrarihoz. James Vowles elé sem gördített sok akadályt a Mercedes, hogy átvegye motorilag ügyfele, a Williams irányítását, a Sauber aktuális új karmestere, Jonathan Wheatley viszont több hónapnyi szünet után állhatott csak munkába, miután bejelentette távozását a Red Bulltól.

    A PlanetF1.com információi szerint a Horner-Mekies utódlás felkeltette az FIA figyelmét, és fontolóra veszi, hogy a hivatalos szabályozásban rögzítsenek kötelező előírásokat a csapatot váltó szakemberek munkába állására, vagyis intézményesíthetik a kényszerszabadságot. Hogy ezt milyen hosszú időtartamban rögzítik, egyelőre nem ismert, és előfordulhat, hogy lesz benne mozgástér. Prominens szakemberek esetében akár 1 évig is el szokott nyúlni a szünet hossza.

  • Veszélyes folyamatot látnak terjedni az F1-es pilóták

    Veszélyes folyamatot látnak terjedni az F1-es pilóták

    Az F1-es versenyzők érdekvédelmi szervezetének elnöke, Alexander Wurz kifejtette, hogy az autósport belépő szintjén megfigyelhető egy tendencia, ami nem csupán árt a sportnak, veszélyt is hordoz magában.

    A korábbi pilótának a figyelmét az F1-es mezőny tagjai hívták fel a problémára, ami a gokartozás világát bolygatja meg. „Fejlettebb padlólemezek, szárnyelemek és leszorítóerőt befolyásoló elemek jelentek meg. Mindannyian úgy reagáltunk, hogy ez teljes őrület, mert a gokartozás klassz, és ezek a dolgok csak még drágábbá, illetve talán veszélyesebbé teszik” – mondta a GPblognak.

    „Nem látjuk, mi haszna lenne ennek, csak hátrányokat látunk. Mindenki meg akarja venni ezeket a leszorítóerőt termelő elemeket, de ez nem tesz jót a sportnak és a versenyzőknek sem.”

    Egyáltalán ne lepődjünk meg, hogy a jövő reménységei és pártfogóik hajszolják a minél jobb lehetőségeket az F1 felé vezető úton, az ilyen technikai előnyök hozadékai simán sorsdöntőek lehetnek a kiválasztási folyamat során, és természetesen nem mindenki engedheti meg magának a fejlettebb kiegészítőket. A veszély meg például abban leselkedik a fiatalokra, hogy az aerodinamikai idomok a gokartokon esőben ugyanúgy növelik a vízpermet mennyiségét és rontják a látási viszonyokat, mint az F1-es autóknál.

    „Valakinek fel kellene szólalnia, hogy hogy vigyázunk a gokartozó kölykökre, és aggódunk értük. Rossznak gondoljuk az irányt, meg kell állítani a folyamatot. Tudom, hogy a gyártók technikai fejlődést akarnak, az üzleti tevékenységük során pénzt akarnak termelni, de a szervezőknek és a szülőknek jeleznie kellene, hogy ne így legyen” – fogalmazott Wurz.

    „Mindez szembemegy a biztonsággal, az alacsony költségvetéssel, az előzésekkel, szóval miért tartunk erre? Ha az egész csak a gyártók üzleti hasznát szolgálja, akkor a folyamatra sajnálattal nemet kell mondanunk.”

  • Sainz: A Williamsnél nagy változásra van szükség

    Sainz: A Williamsnél nagy változásra van szükség

    A Williams pilótája, Carlos Sainz reméli, a csapat megtanulja, ami egy általánosan versenyképes autó megalkotásához szükséges, a jelenlegi ugyanis bizonyos pályákon nem muzsikál jól.

    Számára ez évek óta nem látott szituáció, hiszen előzőleg a McLaren, illetve a Ferrari alkalmazottja volt. A Williams viszonylag jól kezdte a szezont, nagyobb átlagban az ötödik helyet foglalta el az erősorrendben, amit még mindig tükröz a pozíciója a konstruktőri értékelésben, viszont egyre közelebb férkőzött hozzá több riválisa.

    Azok után, hogy a Monacói Nagydíjjal bezárólag az istálló legalább egyik versenyzője mindig eljutott a Q3-ig, Barcelonától kezdve az előző hat helyszínen ez már csak kétszer jött össze nekik, és pontmennyiségben is felülmúlta őket ebben a periódusban az Aston Martin, a Sauber és a Racing Bulls. Mentségként fel lehet hozni, hogy állítólag a Williams fejezte be először az idei autója fejlesztését és váltott teljes mértékben az új szabályrendszerhez készített jövő évire, de Sainz rámutatott, hogy bőven vannak megoldandó problémáik.

    „A Hungaroring mindig nehéz pályának számított a csapatnál. Az időmérőn után hosszas megbeszélést tartottunk, és én egy olyan csapattól jöttem, amelyik megszerezte a pole-t, miközben jómagam csak 13. lettem. Határozott visszajelzéseket tudok adni, miért van lemaradásban az autónk az ilyen pályákon” – idézte az Autosport Sainzot a nyári szünet előtti utolsó állomásról.

    „Idén már semmit sem tehetünk, de remélem, hasznos tanulási folyamaton megyünk keresztül a jövőre nézve, hogy megismerjük, miként kell fejlesztünk egy Forma–1-es autót ahhoz, hogy az sikeres és versenyképes legyen olyan pályákon, mint a budapesti vagy a barcelonai. Az elnyújtott kanyarokban viszonylag gyenge az aerodinamikánk, ahol a bejárattól a kanyar közepéig sokáig van szükség a leszorítóerőre. Ez egy ideje már megfigyelhető, és pont ezért jók az autónknak a hosszú egyenesek és az éles kanyarok.”

    „Nagyon meg kell változtatni a tervezési filozófiánkat a jövőben. Próbáljuk megérteni, hol tartunk, és mit kell változtatnunk, hogy a jövő évi autó mindenhol erősen teljesítsen és különböző típusú pályákon is jól vezethessük.”

    A hírek szerint megint a Mercedes áll a legjobban az új motor fejlesztésével, így 2014-hez hasonlóan a Williams megint dörzsölheti a tenyerét, ám ahogy az utána következő évek megmutatták, a legerősebb motor önmagában édeskevés a magas szint fenntartásához, megfelelő kasztni nélkül ez csak átmenetileg repít az élmezőnybe csapatot.

  • Ilyen kevésen múlt, hogy Hülkenberg legyen Verstappen csapattársa

    Ilyen kevésen múlt, hogy Hülkenberg legyen Verstappen csapattársa

    Nico Hülkenberget balszerencsés versenyzőnek szokás tekinteni az F1-ben amiatt, hogy stabil eredményei ellenére másfél évtizede rendre keresztülnéznek rajta az élcsapatok. A Red Bull tanácsadója, Helmut Marko egy konkrét példával is elő tud állni arra, amikor ez pontosan így történt.

    A 38. születésnapját éppen a napokban betöltő Hülkenberg 2010 óta tartó F1-es karrierje során versenyzett a Williamsnél, a Renault-nál, a Haasnál, valamint kétszer megjárta a Force Indiát és a Saubert is, de ezekkel minden alkalommal csak oldalirányú mozgásokat tett a középmezőnyben. Eközben súlyos negatív rekordot állított fel eleinte azzal, hogy senki nem rajtolt még el ilyen sok F1-es versenyen dobogó megszerzése nélkül, majd pedig miután idén Silverstone-ban végre a harmadik helyen végzett, azzal, hogy senki nem várt még ilyen sokat első pódiumára.

    Az idén a Hungaroringen már 241. Forma–1-es futamát teljesítő német azonban 2020 végén, amikor éppen nem is volt a mezőny állandó tagja, közel állt ahhoz, hogy aláírjon a Red Bullhoz, amely csapat a következő években a mezőny kimagasló csapatává vált – ám végül ez a lehetőség is kicsúszott a német kezéből, rajta kívül álló okok miatt.

    Mint Marko most elárulta, akkoriban, amikor a Red Bullnál már biztosak voltak abban, hogy nem tartják meg a következő szezonra Alexander Albont, Hülkenberg és Sergio Pérez személyében gondolkodtak azon, hogy kivételesen a saját pilótaprogramjukon kívülről igazoljanak valakit Max Verstappen mellé. Hülkenberg arra az évre kiszorult a mezőnyből, miután 2019 végén elvesztette ülését a Renault-nál, és csak a Racing Pointnál ejtett meg néhány figyelemreméltó beugrást, ám amikor a szezon utolsóelőtti futamán Pérez éppen ugyanazzal a csapattal váratlanul megnyerte a különleges bahreini vonalvezetésen rendezett Szahíri Nagydíjat, maga felé fordította az esélyeket, s végül őt igazolta le a Red Bull.

    Büntetéssel kezdi első F1-es futamát a Cadillac, ha tényleg leigazolta ezt a versenyzőt

    Marko az f1-insidernek beszélt Hülkenberg elszalasztott esélyéről. „Akkoriban éppen kommentátorként dolgozott a [Red Bull tulajdonában lévő] Servus TV-nél, szóval ilyen szempontból is megvolt a kapcsolat. El is kezdődtek az egyeztetések, de aztán Pérez megnyerte a versenyt Bahreinben, és emiatt minden az ő irányába billent.”

    A mexikói végül négy szezont töltött el a Red Bull pilótájaként, amelyekből az első kettőben még stabilan hozta Verstappen segédjének szerepét, ám a második kettőben már súlyos formaingadozások jellemezték a teljesítményét, ami miatt 2024 végén menesztették is – összesen öt győzelmet szerzett a csapattal.

    Persze lehetetlen megmondani, hogy Hülkenbergre milyen sors várt volna Verstappen oldalán, de az azért biztos, hogy dobogós helyek és győzelmek szempontjából mostanra sokkal jobban állna.

    „Szerintem szép időszakot éltek volna meg, hiszen ők ketten nagyon jól kijönnek egymással. Hülkenberg biztos kézzel szállítja az eredményeket, a mi autónkkal pedig ez a legjobb helyezéseket jelentette volna” – erősítette meg ezt Marko.