Kategória: Formula 1

  • Elárverezik az autót, amiben Senna önkívületben üvöltött a fájdalomtól

    Elárverezik az autót, amiben Senna önkívületben üvöltött a fájdalomtól

    Az F1 történelmének és Ayrton Senna pályafutásának egyik legendás darabja kerül kalapács alá az idén decemberben az RM Sotheby’s jóvoltából, elárverezik ugyanis az 1991-es McLaren MP4/6-os 1-es számú alvázát.

    Ez az a V12-es Honda motor által hajtott autó, amelyben Ayrton Senna hét évnyi sikertelen próbálkozás után nyolcadik nekifutásra, immár kétszeres világbajnokként végre megnyerte hazai futamát, a Brazil Nagydíjat, majd azt mondta: „Nem ez volt életem legnagyszerűbb győzelme, de ezért küzdöttem meg a legjobban.”

    A brazil klasszis autójából ugyanis a verseny hajrájában elkezdtek eltűnni a fokozatok, míg végül csak a 6. maradt. A körülményeknek is köszönhetően azonban Senna egy keveset megőrzött az előnyéből, majd amikor átszelte a célvonalat, a fájdalomtól és az örömtől állatias, sírásba hajló üvöltés szakadt ki belőle. Mivel izomgörcsök kínozták és nagyon kimerült, úgy kellett kiszedni az autóból, majd a pódiumceremóniát is csak nehezen bírta végig.

    Az 1991-es Brazil Nagydíjról testvéroldalunkon írtunk bővebben:

    A fájdalomtól önkívületben üvöltő Senna a mai napon égett bele örökre az F1-rajongók emlékeibe (videó)

    Az 1991-es szezon után az 1-es alváz a McLaren történelmi kollekciójának részévé vált, és egészen 2020-ig a wokingi istálló vigyázott rá és tartotta karban, mielőtt magánkézbe került. Dubaji tulajdonosa most árverésre bocsátotta, az értékesítést lebonyolító RM Sotheby’s tájékoztatása szerint pedig az autót még az előző eladás előtt „üzemképes és vezethető állapotba hozták, mert ez volt a jelenlegi tulajdonos vásárlási feltétele.” Azóta sem vezették, de az árverés előtt az Egyesült Királyságban a McLaren-specialista Paul Lanzante Ltd. szervizelte és beindította.

    Senna McLarenjére az RM Sotheby’s december 8–11. között tartandó háromnapos aukcióján lehet licitálni, az előzetes becslés szerint 12 és 15 millió dollár közötti áron kelhet el.

    Képgaléria az autóról:

  • „Nevetségesen” nagy lett Senna előnye – avagy amikor tényleg beleszólt pilótái vb-harcába a McLaren

    „Nevetségesen” nagy lett Senna előnye – avagy amikor tényleg beleszólt pilótái vb-harcába a McLaren

    Jelenleg semmilyen jel nem utal arra, hogy az idén egyaránt a világbajnoki címért küzdő Lando Norrisszal vagy Oscar Piastrival kivételezne a McLaren, de 36 évvel ezelőtt mindenkinek teljesen nyilvánvaló volt, hogy kinek az elsőségét szeretné a csapat.

    A McLaren történetében nem először fordul elő, hogy két versenyzője a világbajnoki címért küzd az adott szezonban, ahogyan arra is volt már példa, ami most is felmerült, azaz, hogy az istálló nem egyformán kezeli a két pilótáját. Ám Mark Hughes elismert F1-es szakíró szerint míg most a wokingi istálló igen hamar lebukna, ha mondjuk a motorerővel vagy bármilyen egyéb teljesítmény-befolyásolással trükközne Norris vagy Piastri javára, addig 1989-ben több mindent meg lehetett tenni úgy, hogy még a rivális csapatok se tudják bizonyítani.

    Hogy mi a magyarázat Piastri hirtelen jött visszaesésére, arról itt írtunk:

    Itt a magyarázat, Piastri miért üti bottal Norris nyomát (nem azért, mert a McLaren szívatja)

    Hughes a Motor Sport Magazine online kiadásán megjelent cikkében ír arról, hogy amikor a Professzor az 1989-es szezonban négy futammal a vége előtt bejelentette, hogy az idény végén távozik és 1990-ben már a Ferrari versenyzője lesz, a vele szemben 20 pontos hátrányban levő Senna tempóelőnye hirtelen „nevetségesen” naggyá vált. Monzában, a bejelentés utáni első időmérőn például a csapattársát azért korábban is többször hatalmas, olykor 1 másodpercnél is nagyobb előnnyel legyőző brazil 1,790 másodpercet adott Prostnak úgy, hogy egy évvel korábban ugyanitt 3 tizedmásodperc volt köztük Senna javára, majd egy évvel később 4 tizedet adott a versenyzői szempontból nem a legnehezebbek közé tartozó aszfaltcsíkon az akkor már a Ferrarinál versenyző franciának, illetve újdonsült mclarenes csapattársának, Gerhard Bergernek is.

    „Ez elég nagyon különbség volt ahhoz, hogy a két Ferrari is beférjen a résbe (Senna indult a pole-ból, őt követte Berger és Mansell, mindketten 1 másodperc fölött lemaradással, majd következett Prost a 4. helyen – a szerk.) – írta Hughes. – És ez nem egyike volt azon eseteknek, amikor Prost problémával szembesült és nem futotta meg a megfelelő kört; nem, mindketten teljesítették a normál programjukat a két időmérő során, Senna köre pedig 1,7 másodperccel gyorsabb volt egy állítólag ugyanolyan autóban, a sportág egyik legnagyobbja ellen. Kirívó és nyilvánvaló lóerő-előnyben volt. Prost korábban azon tűnődött, Senna miért élvezi 20 Honda-mérnök figyelmét, miközben vele négy foglalkozik. Most már értette.”

    Embed from Getty ImagesSenna alatt szárnyalt a McLaren az 1989-es monzai időmérőn

    „De bármilyen, különösen versenyképes motorspecifikációt is adott a Honda Sennának, a futamot nem bírta végig, és látványosan felrobbant a 44. körben, olajjal terítve be a hátsó gumikat, ahogyan Senna közelített a Parabolicához, majd kényelmes előnyből kipördült és kiesett. Prost megnyerte a versenyt, majd nagyon feldühítete Ron Dennist azzal, hogy a pódiumról a Ferrari-drukkerek közé dobta a trófeáját” – emlékezett vissza az újságíró.

    Ami ezután jött, arról pedig azt írta: „Akkoriban eléggé egyértelmű volt a helyzet és annak miértjei, és ha olyan szintű hozzáférésünk lett volna adatokhoz, mint manapság, kétségtelenül nagyon könnyű lett volna előállni az ezt alátámasztó bizonyítékkal.”

    A brutális fölény ugyanis megmaradt, a szezon pedig végül a hírhedt szuzukai ütközéssel dőlt el. „A kevésbé motorerő-érzékeny Jerezben Prost ‘csak’ 1,1 másodperccel volt lassabb Sennánál, és továbbra is úgy érezte, hogy nem egyforma a két autó. Senna megnyerte a versenyt, Prost messze lemaradva 3. lett. Innen a Honda tulajdonában levő Szuzukába mentek, ahol Senna nevetségesen nagy, 1,7 másodperces időmérős tempóelőnye újra megjelent. Így minden adott volt ahhoz, hogy Senna bebiztosítsa a címet, miután a kettős összeütközött, amikor Prost gátlástalanul rácsukta az ajtót Sennára a sikánban. Nem volt jellemző ez Prostra, de valószínűleg úgy vélte, a csapat nem nagyott neki más módot a visszavágásra az általa vélt igazságtalanságért.”

    Prost egyébként egy évvel korábban 0,324 másodperccel maradt el Sennától a szuzukai időmérőn, 1990-ben, immár Ferrarival pedig 0,232 másodperccel. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy a helyére érkező Gerhard Bergernek 1990-ben 1,368 másodperc volt a legnagyobb időmérős deficitje Senna ellen, és 1 másodperc fölé is csak háromszor kúszott a kettejük közti különbség, míg négyszer le is győzte a brazilt, akkor az 1,7 másodpercről valóban kijelenthető, hogy irreálisan sok.

    Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy Senna a két közös évükben a nyers tempó terén a földbe döngölte a franciát, ezt senki nem is vitatja el tőle, miként az is nyilvánvaló, hogy csalás történt az 1989-es Japán Nagydíjon, hiszen nemhogy Prostot nem büntették meg azért, mert nekifordult Sennának, hanem még a brazilt zárták ki utólag légből kapott okkal. De ez már egy másik történet, amelyről alább olvashattok részletesebben:

    Amikor égbekiáltó csalás döntötte el Senna és Prost második vb-párharcát

  • Gyökeresen változhatnak meg az F1-es futamok 2026-tól, ha átmegy ez a javaslat

    Gyökeresen változhatnak meg az F1-es futamok 2026-tól, ha átmegy ez a javaslat

    Felrázhatja a sokszor kissé egysíkúvá váló F1-es futamokat az, ha 2026-tól bevezetik a hamarosan napirendre kerülő módosítást.

    Az FIA és a Liberty Media közös javaslata lesz a következő F1-es bizottsági ülés egyik fő témája, számolt be róla a Motorsport.com olasz kiadása. Ez a javaslat pedig nem más, mint az, hogy a 2026-os szezontól minden futamon tegyék kötelezővé a két kerékcserét. Jelenleg az szerepel a szabályokban, hogy egy versenyzőnek a három rendelkezésre álló keverékből kettőt kell használnia egy futamon, ami a legtöbb esetben garantálja az egy kerékcserét (kivéve piros zászlós megszakítás esetén, mert akkor ez alatt is letudhatják a másik keverékre váltást a versenyzők), de amennyiben a javaslat átmegy, ez megváltozik.

    Az ötlet célja, hogy visszaszorítsák a gumispórolást a Forma–1-ben, és a pilóták több ideig autózzanak a határon vagy annak közelében, mivel úgyis ki kell állniuk kétszer a bokszba. Az utóbbi öt futamot egyaránt egy kiállásos stratégiával nyerték meg, és ha nem számoljuk a Zandvoortban és Silverstone-ban fennálló különleges körülményekert (biztonsági autó, illetve időjárás), akkor legutóbb az Osztrák Nagydíjon volt nyerő taktika a klasszikus két kiállás.

    Ennek oka, hogy a legtöbbször kifizetődőbb az egykiálláshoz szükséges előre belőtt köridő tartása, mint az, hogy a versenyző maximális erőbedobással vezessen, mert a gumik egyszerűen túlmelegednek, vagy még ha papíron valamivel gyorsabb is lehetne a két csere, az extra kiállásban rejlő kockázat és a forgalomba kerülés esélye miatt akkor sem éri meg.

    Az ülésen a Motorsport szerint több javaslatot is megvitatnak arra vonatkozóan, hogy miként érjék el a kötelező két kerékcserét. Az egyik, hogy mindhárom gumikeverék használatát kötelezővé tegyék (tetszőleges sorrendben); a második, hogy egyszerűen kötelezővé teszik a két cserét, és megszüntetik azt a szabályt, hogy legalább két különböző keveréket kell használni a versenyen; a harmadik pedig az, hogy előírják, egyetlen gumiszettel sem lehet megtenni a versenytáv több mint 45%-át.

    Hogy végül bevezetik-e bármelyiket, és ha igen, melyiket, abban a csapatok véleménye és a szimulációk is döntőek lesznek, de előzetesen úgy tűnik, hogy a teljesen szabad stratégia keverékmegkötés nélkül, csak a két kiállást kötelezővé tételével hozhatná a legnagyobb változatosságot.

  • Sokatmondó megjegyzés Newey-tól – a háttérben komoly nehézségei vannak az Aston Martinnak?

    Sokatmondó megjegyzés Newey-tól – a háttérben komoly nehézségei vannak az Aston Martinnak?

    A mérnökzseni félmondata jelzi, a háttérben nem minden megy simán az Aston Martin topcsapattá faragásával.

    Adrian Newey önéletrajzi könyvében is részletesen mesélt arról, milyen problémákkal szembesült, amikor csatlakozott az akkor már egy éve Red Bull néven versenyző, de számos területen még mindig a bántóan félremenedzselt és sikertelen Jaguarra emlékeztető Milton Keynes-i istállóhoz. Voltak alkalmazottak, akik még mindig Jaguarként hivatkoztak a csapatra, Newey-val pedig közölték, hogy alkalmazkodnia kellene ahhoz, ahogy náluk mennek a dolgok. A mérnökzseni nyilván nem alkalmazkodott, helyette Christian Horner csapatfőnökkel karöltve nagytakarítást végzett az állományban, majd évek kemény munkájával 2009-re futamgyőztes, 2010-re pedig világbajnok istállót faragott a Red Bullból.

    Laudának a vízért is fizetnie kellett – elképesztő sztorik a Ford-vírus terjedéséről a Jaguarnál

    Azóta rengeteg víz lefolyt a Dunán, Newey pedig már az Aston Martint erősíti, ahol ugyanazzal a céllal dolgozik, mint korábbi állomáshelyén: világbajnokot akar faragni egy középcsapatból. A 2026-os átfogó szabályváltozások jó kiindulópontként szolgálhatnak erre, hiszen esélyt kínálnak az erőviszonyok átrendezésére, noha a 66 esztendős szakember James Allen F1-es podcastjában elmondta, ez azért nem magától értetődő.

    „Mindenki tiszta lappal kezd, és a valószínű az, hogy ugyanazok lesznek a topcsapatok jövőre is, mint akik az idén voltak. De esetenként előfordulhat egy kisebb felfordulás. Legutóbb bizonyos mértékig a 2009-es nagy szabályváltozáskor volt ilyen, amikor a Ferrari és a McLaren, 2008 két legjobb csapata visszaesett, a Brawn és a Red Bull pedig az élre tört. Szóval megesik az ilyen, de többnyire ugyanazok a csapatok maradnak az élen” – ecsetelte.

    Newey ezután arról beszélt, hogy nem lehet belőni, hogy jelenleg hogyan állnak a többi csapathoz képest, majd rátért arra, hogy milyen hasonlóságokat vélt felfedezni a korai Red Bull és a jelenlegi Aston Martin között.

    „Az őszinte válaszom az, hogy fogalmam sincs, mert nem tudod, hogy jól, rosszul, vagy ugyanúgy állsz az ellenfelekhez viszonyítva, mert nem tudod, hogy ők mit csinálnak – felelte arra a kérdésre, hogy jelenleg hogy állnak. – De közben erre a kérdésre kulturális szempontból is meg lehet adni a választ. Amikor kezdtem a Red Bullnál, akkor az a csapat a több éven át a Ford által menedzselt Jaguar hamvaiból nőtt ki, amely soha nem ért el jelentős sikert. Szerintem dobogójuk sem volt (valójában volt, kettő is – a szerk.). Jaguarként nagyon kevés sikert értek el, az emberek pedig elkezdték elveszíteni a hitüket aziránt, hogy valaha is képesek lesznek futamot nyerni.”

    „Amint pedig elkezdesz nem hinni abban, hogy meg tudod csinálni, minden rosszra fordul, mert felüti a fejét az önteltség, a lustaság és a magadba vetett hit hiánya. És ha nem vigyázol, a másikat hibáztató kultúra is. Ezt eléggé nehéz volt megfordítani a Red Bullnál, és anélkül, hogy túl sokat mondanék, jelenleg kissé déjá vu-m van.”

    Newey utóbbi mondata akár figyelmeztetésként is értelmezhető azok felé, akik a mérnökzseni szerint nem úgy állnak hozzá a munkához, ahogyan kellene, egyúttal előrevetíti azt, hogy nem feltétlenül jön el a tejjel-mézzel folyó kánaán már 2026-ban az Astonnak, és akár több évbe is beletelhet, mire igazi topcsapattá formálódnak.

    Newey ezzel a nyilvános füllentéssel sarkallta keményebb munkára kollégáit az Aston Martinnál

    Andy Cowell, az Aston Martin csapatfőnöke a BBC Chequered Flag podcastjában mindenesetre elmondta, pontosan arra a hozzáállásra van szükség, amit Newey magával hozott, miközben az ő szavaiból is az tűnik ki, hogy a csapat nem minden mérnöke tudott egyelőre azonosulni ezzel.

    „Beszélgettem néhány mechanikai mérnökkel a héten, és azt mondják, »Adriannak a legfontosabb a mérnöki munka alapvető szabályai«. Erre én rájuk néztem és azt mondtam, »Nos, nem mindannyiunknak ez kellene a legfontosabb legyen?« Adrian csak magával hozta azt a fajta világos fókuszt, amellyel a csúcsra tör, amit minden mérnöknek csodálatos megtapasztalni és ami az egész szervezetet erre a gondolkodásmódra sarkallja, miközben rekordidő alatt hajszoljuk a csúcsteljesítményt. Így teljesítesz jól ebben az iparágban, ami valójában figyelemreméltóan egyszerű” – mondta a korábban a Mercedes motorgurujaként számos vb-címben kulcsszerepet vállaló szakember.

  • Elfeledett Schumacher-rekordot állított be Norris Mexikóban

    Elfeledett Schumacher-rekordot állított be Norris Mexikóban

    Michael Schumacher 31 évvel ezelőtt felállított rekordját érte utol Lando Norris.

    Miközben Lando Norris a Mexikóvárosi Nagydíjon aratott domináns győzelmével átvette a vezetést a világbajnoki pontversenyben, egy rekordot is beállított, hívta fel rá a figyelmet a RacingNews365.com.

    Norrisnak ugyanis ez volt pályafutása során a 10. futamgyőzelme, és egészen különleges módon az eddigi összes elsőségét más pályákon szerezte. Ez pedig eddig csak egyszer fordult előt az F1 történelme során, méghozzá Michael Schumacher révén, aki szintén nem nyert kétszer ugyanazon a helyszínen az első tíz elsősége alatt.

    A német klasszis ezzel egyedülálló rekordot állított fel, amit a McLaren versenyzője most beállított, és ha a 11. győzelmét is olyan helyszínen szerzi meg, ahol korábban még nem sikerült nyernie, akkori egyedüli csúcstartó lesz.

    Schumacher és Norris első tíz győzelme

    Schumacher Norris
    1. 1992 Spa 2024 Miami
    2 1993 Estoril 2024 Zandvoort
    3. 1994 Interlagos 2024 Szingapúr
    4. 1994 Aida 2024 Abu-Dzabi
    5. 1994 Imola 2025 Melbourne
    6. 1994 Monaco 2025 Monaco
    7. 1994 Montreal 2025 Ausztria
    8. 1994 Magny-Cours 2025 Silverstone
    9. 1994 Hungaroring 2025 Hungaroring
    10. 1994 Jerez 2025 Mexikó
  • Végre megérkezett a józan hang is az életveszélyes F1-es incidens kapcsán

    Végre megérkezett a józan hang is az életveszélyes F1-es incidens kapcsán

    Miután nemrég teljességgel érthetetlen közleményt adott ki a mexikói motorsport szövetség a Mexikóvárosi Nagydíj elején történt incidens kapcsán – hiszen tulajdonképpen a két, pályán átszaladó pályabírót kis híján elütő Liam Lawsont tette felelőssé –, az FIA szükségét érezte annak, hogy még az eset vizsgálatának lezárása előtt megszólaljon.

    „A fedélzeti kamerás felvételek elemzése során látható, hogy Liam Lawson az 1-es kanyarhoz közeledve megkezdi a kanyar bevételét az ideális íven, miközben egyértelműen látható a pályán dolgozó pályabírók jelenléte, akik éppen az előző ütközés során keletkezett törmelék eltávolításán dolgoznak” – áll a mexikóiak közleményében, majd így folytatták:

    „A versenyautó és a munkaterület közelsége egyértelműen mutatja, hogy a pályabírók még mindig a veszélyzónában tevékenykedtek, tisztítási és biztonsági feladatokat végezve a pályán. A felvételek világosan mutatják, hogy Liam Lawson az 1-es kanyarban megtartja a kormányzási szöget, nem változtat az ívén, miközben a pályabírók éppen visszatérnek a posztjukra, keresztben áthaladva a pályán. Ez az esemény akkor történt, amikor a személyzet még mindig dolgozott a területen, ami azt mutatja, hogy a versenyző nem módosította az ívét, annak ellenére, hogy a pályán egyértelműen láthatóak voltak a pályabírók” – írták.

    Lawson, sportbíró
    Fotó: Hector Vivas/Getty Images/Red Bull Content Pool

    A még közvetlenül a verseny után közleményt kiadó Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) egészen mostanáig nem szólalt meg érdemben az eset kapcsán, csupán azt lehetett tudni, hogy vizsgálatot kezdeményeztek, hiszen a pályabírók törmelékszedésre kiadott utasítását azonnal visszavonták, amint Lawson sérült első szárnnyal a bokszba hajtott, hiszen ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a kiállása után meg fog érkezni az első kanyarba. Azaz mire az új-zélandi odaért, a pályabíróknak már rég nem szabadott volna a pályán tartózkodnia.

    Most azonban a mexikói szövetségre reagálva az FIA is megszólalt, és közleményében felmentette a pilótát. „Az eseményből származó telemetriai adatok elemzése után megerősíthetjük, hogy a 30-as rajtszámú autó versenyzője, Liam Lawson megfelelően lassított, és helyesen reagált az adott szakaszban lengetett dupla sárga zászlókra. Korábban fékezett, mint más körökben, és a normál versenytempónál lényegesen lassabban haladt át az 1-es kanyaron. Nem ő tehető felelőssé az incidensért. Őszinte köszönetünket fejezzük ki az önkénteseknek és pályabíróknak a professzionalizmusukért és elkötelezettségükért – nélkülük sportunk nem működhetne biztonságosan.”

    Fontos megjegyezni, hogy a vizsgálat még nem zárult le, ez tehát nem az arról szóló közlemény, ugyanakkor frissítést ez is tartalmaz a vizsgálat állásáról.  „Miközben a vizsgálat még folyamatban van, elismerjük, hogy bármilyen helyzet, amikor pályabírók az érkező autók előtt a pályán tartózkodnak, olyan dolog, amit soha nem szeretnénk látni. Természetes tehát, hogy az ilyen incidens aggodalmat és sokféle reakciót vált ki. Szerencsére ez az eset nem járt súlyos következményekkel, de belső vizsgálatot folytatunk, hogy pontosan megértsük, mi történt, és azonosítsuk, hol lehet javítani az eljárásokon.”

    „Nyíltan és átláthatóan együttműködünk ebben az OMDAI-jal (mexikói motorsport szövetség) és a Racing Bulls Forma–1-es csapattal, közös célunk pedig az, hogy folyamatosan javítsuk sportunk biztonságát. Mint minden komoly incidens esetében, a teljes elemzés időt vesz igénybe, hiszen minden releváns bizonyítékot össze kell gyűjteni és felülvizsgálni – beleértve a több nyelven zajló rádiókommunikációkat is az érintett felek között –, és mindezt szinkronizálni kell. Az eredményeket a vizsgálat lezárulta után tesszük közzé.”

  • Korábbi csapattársa válthatja Hamiltont a Ferrarinál?

    Korábbi csapattársa válthatja Hamiltont a Ferrarinál?

    Korábbi csapattársának neve is felmerült Lewis Hamilton utódlásának kapcsán.

    Miután az ESPN arról számolt be, hogy számos bokszutcai forrás szerint a Ferrari nem fogja meghosszabbítani Lewis Hamilton 2026 végén lejáró szerződését, természetesen rögtön beindultak a pletykák azzal kapcsolatban, hogy ki érkezhet a hétszeres világbajnok helyére 2027-re – és eközben nyilván nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az olasz sajtó szerint Charles Leclerc és menedzsere, Nicolas Todt nekiállt feltérképezni a lehetőségeiket a Scuderián kívül arra az esetre, ha a 2026-os szabályváltozások sem hoznak gyökeres változást az olasz istálló versenyképességében, azaz korántsem biztos, hogy csak egy üresedés lesz.

    A legkézenfekvőbb egy 2027-es ferraris ülsét illetően nyilvánvalóan a Mexikóban a Haasszal a szenzációs 4. helyen végző Oliver Bearman lenne, aki a Ferrari akadémistájaként tavaly a maranellóiakkal mutatkozott be az F1-ben, amikor Szaúd-Arábiában a vakbélgyulladással kórházban fekvő Carlos Sainzot helyettesítette. A Corriere della Sera szerint azonban Hamilton korábbi csapattársa, a hétszeres világbajnokot a Mercedesnél eltöltött három közös évükből kétszer legyőző George Russell is ott van a maranellóiak radarján.

    A lap azt írja, hogy Russellt „nagyon nagyra tartják” a Ferrari felsővezetésében, és potenciális alternatívát jelenthetne abban az esetben, ha a Mercedesnél veszélybe kerül a helye. Hiszen Russell-lel és Kimi Antonellivel is a mexikói futam előtt jelentett be hosszabbítást a brackley-i istálló, majd Russell megerősítette, hogy többéves szerződésről van szó, és csakis rajta múlik, hogy 2027-ben a Mercedes versenyzője lesz-e.

    Ehhez a britnek a szerződésében meghatározott teljesítményt kell nyújtania jövőre (arról nem beszélt, hogy ez pontosan mit jelent), ellenkező esetben azonban a Mercedes leválthatná őt. Mivel Toto Wolff csapatfőnök az idén és tavalyi is megpróbálta megszerezni Max Verstappent a Red Bulltól, nem zárható ki annak a lehetősége, hogy jövőre is megpróbálja, így adott esetben Russell ülés nélkül maradhat.

  • Ugyanolyan felfedezés húzza ki Piastrit a csávából, mint ami Verstappen dominanciáját belökte?

    Ugyanolyan felfedezés húzza ki Piastrit a csávából, mint ami Verstappen dominanciáját belökte?

    Oscar Piastri elismerte, kénytelen lesz változtatni az autóvezetési jellemzőin, mert ami korábban működött, az a közelmúltban már nem. Ezzel a legutóbbi futamon kezdte meg a kísérletezést.

    Piastri a Holland Nagydíjon aratott magabiztos győzelem óta, két hónapja nem találja a góllövő cipőjét. Monzában csapattársa mögött még befutott a 3. helyen, de utána lejtmenetbe kapcsolt, és noha a balesetekkel teli bakui hétvégéjét akkor csak kisiklásnak tekintettük, azóta bebizonyosodott, hogy hullámvölgybe került, a dobogóra egyszer sem jutott fel az Olasz Nagydíj óta.

    „Az előző versenyhétvégéken nagyon másképp kellett volna vezetnem. Ami jól működött korábban nálam, megváltozott később, és küszködtem, hogy átálljak fejben. Kísérleteztem [Mexikóban] a futamon néhány dologgal. El kell ismernem, nem volt természetes számomra, ahogy az előző versenyhétvégéken vezettem” – idézte Piastrit a The Race.

    Piastri mexikói szenvedésének okáról és a megtépázott magabiztosságáról ebben a cikkünkben találhatók érdekes technikai részletek, például arról, hogy a fékezési szokásai miért fogtak ki rajta. A felismerés viszont, hogy muszáj változtatnia a megszokott rutinon, látványos eredményeket hozhat, és hasonlóra Max Verstappentől láttunk példát két éve.

    Ő 2023-ban a negyedik versenyen, Bakuban tiszta körülmények között vereséget szenvedett Sergio Péreztől (akinek az volt a legjobb pályája az F1-ben), és ez eléggé felpiszkálta. Noha a hollandra közel sem mondhattuk akkor, hogy gödörben volt, tudta, hogy emelnie kell a szintet, és a bakui verseny végét kísérletezésre használta fel – és ott jött rá, hogy (például a differenciálműre vonatkozó) beállítások megváltoztatásával jobb tempót tud diktálni. A következő versenytől megállíthatatlan volt.

    Piastrinak is valami ilyesmi eredményre lenne szüksége a kísérletezéssel, hiszen ahogy elismerte, „az autó nyilvánvalóan egy ideje nem változott, tehát nem az autóval van a gond.” Kérdés, hogy a nehézségeket mennyire tudja kezelni olyan pályákon, amik a mexikóinál nagyobb tapadásúak. (Az alacsony tapadás problémája két utcai helyszínen, Bakuban és Szingapúrban is érinthette, de Monzában vagy Austinban más jellegű okok húzódhattak a háttérben.)

  • Volt egy szezon, aminek a végén a Ferrari nem is akarta a bajnoki címet?

    Volt egy szezon, aminek a végén a Ferrari nem is akarta a bajnoki címet?

    Eddie Irvine karnyújtásnyira került az F1 1999-es világbajnoki címtől, de utólag ő maga is helyes döntésnek tartja, hogy a Ferrari már a jövőre koncentrált. Ezzel együtt azt sem lehet kijelenteni, hogy a pályán ne tettek volna meg mindent az ír pilóta sikeréért.

    1999-ben ezen a napon, október 31-én rendezték az 1999-es F1-es szezon záró futamát, a Japán Nagydíjat. Akárcsak egy évvel korábban, ezúttal is Suzukában dőlt el a világbajnoki cím sorsa, és ismét Mika Häkkinen csapott össze egy Ferrari-pilótával, csakhogy ezúttal Michael Schumacher helyett Eddie Irvine volt az ellenfele. A bohém ír a Scuderia másodhegedűséből lépett elő bajnokesélyessé, és négy pontos előnnyel érkezett meg Japánba, ami azt jelentette, hogy amennyiben sikerül a McLaren finnje előtt végeznie, biztosan világbajnok, de akkor is az övé a cím, ha Häkkinen nem tud a negyedik helynél előrébb zárni, vagy úgy második, hogy Irvine minimum negyedik, illetve úgy harmadik, hogy az ír nem szerez pontot.

    Häkkinen azonban nem bízta a véletlenre, és miután lerajtolta a pole pozíciót megszerző, a kettős lábtörése miatt hat versenyről hiányzó Michael Schumachert, tükörsima győzelmet aratott. Irvine eközben összetörte a Ferrariját az időmérőn, és az ötödik rajtkockából indulva Schumacher mögött a harmadik lett, három ponttal csúszva le a címről.

    A Ferrari viszont legalább az F1 konstruktőri győzelmét bezsebelte, ami némi vigaszul szolgálhatott a maranellóiaknak, ha kellett volna vigasztalni őket, a legtöbbjük ugyanis alighanem nem bánta, hogy Irvine nem nyert.

    Schumacher silverstone-i lábtörése adta meg Irvine-nak az esélyt

    Schumacher érdemelte volna meg

    Hogy ez mennyire így volt, arról Ross Brawn, a Scuderia akkori technikai igazgatója beszélt a Beyond the Grid podcast 2019-es epizódjában. „Nagyon közel kerültünk 1999-ben, de Michael eltörte a lábát. Könnyedén megnyerhette volna a bajnokságot, hiszen Eddie is majdnem megnyerte. Michael útban volt afelé, hogy dominálja azt az évet, de aztán jött a baleset” – jelentette ki a brit szakember, majd miután Tom Clarkson megkérdezte tőle, miként fogadta volna a Ferrari Irvine vb-címét, így felelt:

    „Ha őszinte akarok lenni, valószínűleg vegyes érzésekkel. Elég egyértelműen az volt az érzés a csapaton belül, hogy Michael érdemelné meg, de elfogadtuk volna. Nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy Eddie-t bajnoki címhez segítsük, de a végén szerintem kissé összeroskadt a nyomás alatt, küszködött azzal, hogy kezelje ezt. Jó autónk volt abban az évben, és mindenhol támogattuk [Irvine-t], ahol tudtuk. Mika Salo feladott egy győzelmet Eddie-ért, aztán Michael is megtette ezt, miután visszatért. Eddie-nek minden lehetősége megvolt, hogy megcsinálja, de szerintem mélyen belül mindenki azt gondolta, hogy Michael érdemelné meg a bajnoki címet. Persze nem mondtunk volna nemet [Irvine bajnoki címére], mert az ember soha nem tesz ilyet. Megnyertük a konstruktőri világbajnoki címet abban az évben, ami a csapatoknak fontos, de kicsit vigaszdíjként fogtuk fel.”

    Irvine és Häkkinen a szuzukai dobogón

    Irvine: Nem támogattak teljes mértékben

    Nem teljesen egyezik Eddie Irvine véleménye Ross Brawn-éval, az abban az évben négy győzelmet szerző ír szerint ugyanis az 1999-es autó messze nem volt olyan jó, mint a McLaren. A 2016-ban a Motorsport-Total.com-nak nyilatkozó expilóta szerint eleve azért csatázhattak a wokingiakkal, mert nem követtek el annyi hibát.

    „Az alapvető problémánk az volt, hogy nem voltunk elég gyorsak, a McLaren egyszerűen sokkal gyorsabb autóval rendelkezett. Azért voltunk harcban, mert kevesebbet hibáztunk, mint a McLaren-Häkkinen páros, megbízhatóbbak voltunk náluk. Szóval lassabbak voltunk, de ezek miatt a dolgok miatt harcban maradtunk, de végül a gyorsabb autó nyert” –mondta Irvine, akinek felvetették, hogy amennyiben a Ferrari nem utasítja arra a Francia Nagydíjon, hogy ne támadja a nála lassabb Schumachert, talán szerezhetett volna aznap egy helyett négy pontot, amivel most világbajnok lenne. Irvine szerint azonban sok más dolgon is múlt a siker.

    Megnézve a szezon egészét, ezzel a kijelentéssel pedig nehéz lenne vitatkozni, hiszen amellett, hogy Häkkinen Monzában az élről esett ki vezetői hiba miatt, vagy Hockenheimben szintén a biztos győzelmet bukta el defekt, Ausztráliában pedig műszaki probléma következtében, Irvine az említett módon Németországban és Malajziában is csak azért nyert, mert a csapattársa elengedte. És akkor ott volt még például a Hungaroringen elkövetett vezető hiba, ami miatt elveszítette a második helyet Coultharddal szemben. Persze a Ferrari is követett el hibákat, elég csak a nürburgringi kerékcserekáoszra gondolni, amikor Irvine közel fél percet állt a bokszban, mert a szerelők nem találták a megfelelő abroncsokat az autójára. Összességében viszont tényleg inkább az volt a csoda, hogy még Szuzukában is volt esélye.

    Persze nem tudhatjuk, mi lett volna, ha a Ferrari a szezon végéig fejleszt, és Schumacher balesete után nem kezd el a 2000-es F1-es autóra koncentrálni, de Irvine erről a döntésről elmondta, hogy ő ugyanígy tett volna.

    „Nem támogattak teljes mértékben, méghozzá a helyzetből kifolyólag. Az volt a helyzet, hogy Michael volt a legjobb esélyük bajnoki címet nyerni, de a törött lába miatt kiszállt a versenyből. Tudtuk, hogy a mi autónk közel sem olyan gyors, mint a McLaren, és azt is tudtuk, hogy csakis Michael tudja áthidalni ezt a különbséget, úgyhogy leállították az 1999-es autó fejlesztését, és elkezdték fejleszteni a 2000-es kocsit. Mindezt öt hónappal azelőtt, mint normál esetben tették volna, a többit pedig már tudjuk, a 2000-es kocsi csodálatos volt, hatalmas előrelépést jelentett, és megverte a McLarent mind tempóban, mind megbízhatóságban.”

    „Volt értelme ezt tenniük, mert azt gondolták, hogy nincs esélyünk nyerni 1999-ben, és hogy őszinte legyek, nagyon logikusan szemlélve, valószínűleg nem is volt. Tudtuk, hogy az autó nem elég jó, én pedig nem voltam Michael Schumacher. Abszolút volt értelme, és én is ugyanezt tettem volna. De aztán megnyertem a következő versenyt és jöttek a komoly pontszerzések, Mika elkövetett néhány hibát, de mi is hibáztunk, viszont kevesebbet, mint ők. Végül a jobb kombináció nyert. Szórakoztató év volt, remek volt harcolni a bajnoki címért. De azokban az években, ha nem Adrian Newey autójában ültél, vagy nem te voltál Michael Schumacher, akkor nem harcoltál a bajnoki címért.”

    Tíz évvel az 1999-es események után pedig így foglalta össze azt az esztendőt a BBC-nek: „Szép lett volna világbajnoki címet nyerni, és vannak olyanok, akiknél tudom, hogy jobb voltam, és világbajnokok lettek, de vannak olyanok is, akik jobbak voltak nálam, és nem lettek azok. De jó életem van, nem panaszkodhatok.”

    Schumacher kicsinálta őt

    Eddie Irvine-nak az 1999-es volt az első és egyben utolsó esélye világbajnoki címet nyerni az F1-ben, hiszen a szezon végén elhagyta a Ferrarit, és a Stewart-istállót átvevő Jaguarhoz szerződött. Noha nagy reményeket táplált a projekt iránt, hamar kiderült, hogy az új tulajdonosoknak halvány gőze sincs arról, hogy miként kellene sikerre vezetni egy Forma-1-es csapatot, így az ír az elkövetkező három évben mindössze két dobogós helyezést gyűjtött, majd 2002 végén visszavonult.

    Utólag nézve tehát nem jött be neki a váltás, az Express-nek az 1999-es idény után írt soraiban azonban elmondta, egyszerűen nem bírt már tovább a Ferrarinál maradni, annyira nehéz volt évről évre azzal szembesülnie, hogy képtelen legyőzni Schumachert.

    Schumacher mindenkit állva hagyott Malajziában, majd megnyerte Irvine-nak a versenyt

    „Rengeteget tanultam a Ferrarinál, és sokat kaptam azzal, hogy velük voltam. De most ideje mennem, és már alig várom, hogy csatlakozzak a Jaguarhoz. Az időzítés fantasztikus, és nagyon elszánt voltam, hogy az idén elhagyjam a Ferrarit. Szerencsés fickónak mondhatom magam. Nem tudtam volna megbirkózni még egy évvel, mert Michael annyira átkozottul jó. Megtöri az embert. Az erőfeszítés, hogy vele dolgozz és versenyezz, lemerít téged.”

    „Együttérzek az utódommal, Rubens Barrichellóval, mert nem gondolom, hogy bármi fogalma is van róla, hogy mire adja a fejét. Nem tudom, hogy Schumacher meg fogja-e semmisíteni őt, de azt igen, hogy nagyon nehéz dolga lesz. Michael lábtörés utáni pihenője nagyon jót tett neki. Addig volt néhány alkalom, amikor tudtam, hogy elkaphatom őt, de mióta visszatért, egy másik bolygón versenyez. Talán nekem is el kellene törnöm a lábamat, felpolcolni három-négy hónapra, majd megnézni, hogy velem is ugyanez történik-e. Úgy tért vissza, ahogy a négy évvel ezelőtti első közös szezonunkból emlékszem rá, teljesen fitten, úgyhogy tudom, hogy jövőre mindannyiunknak őt kell majd legyőzni.”

  • A Mercedes megmondta, mit rontott el a Russell dühét kiváltó helyzetben

    A Mercedes megmondta, mit rontott el a Russell dühét kiváltó helyzetben

    Néhány nap eltelt a mexikói verseny óta, a Mercedes így nyugodtabb körülmények között is át tudta tekinteni az események láncolatát a George Russellt és Kimi Antonellit érintő esetben.

    Russell a futam közben dühösen, kvázi követelve szólt a csapathoz, hogy állítsák félre előle a más taktikán haladó Antonellit, mert egyrészt Piastri szorongatja hátulról, másrészt ezzel romlanak az esélyei egy egyébként lassabbnak tekintett autó, a Haast vezető Oliver Bearman megelőzésére (aki Russellhez hasonlóan kétkiállásos stratégián ment, Antonelli előtt a sorban).

    A brit versenyző szorgalmazta, hogy át kell beszélni a történteket, mert szerinte vagy azonnal meg kell hozni a csapattársak helycseréjére vonatkozó döntést a szükséges helyzetekben, vagy meg se tegyék – a csapat a kettő közötti megoldást választotta, nem azonnal állították félre az útjából Antonellit. A Mercedes lényegében igazat adott neki a futamot követően a Youtube-on publikált interjúban, amelyben a csapat kommunikációs vezetője nyilatkozott.

    „Fogós feladvány volt, mert Kimi a gumikat kímélve vezetett egykiállásos stratégián, pontosan úgy, ahogy kértük tőle. George-ot támadta Piastri, közelített hozzá, és ő úgy érezte, beszorult Kimi mögé, miközben várta, hogy Bearman gumijai elfogyjanak és hasznot húzzon vagy ebből, vagy abból, hogy elé tudjon vágni a második bokszkiállásnál” – magyarázta Bradley Lord.

    Russell bebiztosította magát Verstappen ellen – csak rajta múlik, hogy a holland kitúrhatja-e őt a Mercedestől

    „A turbulens levegőben jobban elhasználta a gumikat, holott úgy érezte, meg lenne a tempója az előzéshez. Időbe telt, mire átláttuk a helyzetet, mivel csapatként engedjük a pilótáinknak, hogy egymással versenyezzenek. Végül úgy döntöttünk, hogy cseréljenek pozíciót, és utólag nézve azt gondolom, a késlekedés jelentette a gondot, nem az, hogy legyen-e pozíciócsere vagy sem.”

    Russell nem állította, hogy a késlekedés nélkül megelőzte volna Bearmant, ahogy a Mercedes kommunikációs szakembere sem. „Mire George előre került, a gumijai már nem voltak a legjobb állapotban, nem tudta megelőzni Bearmant. Később, a második kiállása után friss abroncsokon újra lehetősége nyílt a támadásra, de akkor sem tudta megelőzni. Szóval úgy gondolom, nem voltunk elég gyorsak hozzá” – állapította meg.

    A futam végén Russell visszaengedte maga elé Antonellit, bár minderre csak azért került sor, mert Piastri megelőzte őt, így ismét egymás mögé került a pályán a két Mercedes. Tegyük hozzá, a fantasztikusan vezető Bearman-nel a verseny végén Piastri sem tudott mit kezdeni.