Kategória: Formula 1

„A Hungaroring egy unalmas, lassú pálya, Monaco falak nélkül, ami annak köszönheti elismertségét és helyét a versenynaptárban, hogy itt mindig történik valami” – tartja a már-már közmondássá nemesült közhely, ami évről évre elhangzik akár még a pálya életében valamilyen tisztséget betöltő személyektől is. De tényleg nagyobb eséllyel lesz izgalmas a Magyar Nagydíj, mint egy másik F1-es verseny? Átrágtuk magunkat a számokon.

A fenti, valós eseményeken alapuló idézetet persze elsősorban mindenki bóknak szánja a magyar pálya felé, a legkevésbé sem kritikának, hiába a negatív felütése. Mi magyarok vagyunk, nekünk csak ilyen vonalvezetésünk van, de ezzel is tudunk csinálni olyan érdekes versenyeket, mint a leghíresebb pályák – tehetjük hozzá. Persze ne hallgassuk el, hogy a rendszeresen a szezon legjobbjai között emlegetett szervezés, a fejlesztések iránti hajlandóság, a jó sportdiplomáciai kapcsolatok (és a Covid) nyomják a legtöbbet a latban, amiért ma azt mondhadjuk, a Hungaroringnél csak Monzának van hosszabb jelenleg is futó megszakítás nélküli versenyrendezési sorozata. Ugyanakkor az is valószínű, hogy ha ez a kanyargós pálya a magyar pusztaságban csak annyi változatosságot tudna szolgáltatni a versenyeivel a nézőknek, mint Monaco, már aligha lenne bárkinek is ingerenciája a naptárban tartani.

Embed from Getty Images

Óhatatlanul is mindenkinek a saját pályája felé hajlik a keze és az emlékezőereje, a Hungaroringről bizonyosan minden rajongó több különleges eseményt vagy végeredményt hozó futamot fel tud sorolni, és nehéz összevetni ezeket más pályákéival. Egy verseny eseménygazdagságának, emlékezetességének sajnos nincs mértékegysége, legfeljebb szubjektíven dönthetjük el, hogy mely objektív mutatókból indulunk ki. Az előzések számában mondjuk a Hungaroring egy hosszabb intervallumot vizsgálva csak az F1-es helyszínek alsó fertályába sorolódna be, de nincs is egyenes kihatással a versenyek izgalmaira, hogy hányan előzik meg egymást, hiszen azok történhetnek kevésbé értékes pozíciókért, egy hátraeső élmenő előretörésével vagy túl hatékony DRS-zónákban is – és ezek egyike sem az a körömrágós fejlemény.

Tényleg itt van a legtöbb új győztes?

Induljunk ki inkább a leggyakrabban elhangzó érvből: a Magyar Nagydíj kiszámíthatatlanságának legfőbb bizonyítéka, hogy itt gyakran születik új futamgyőztes. Nézzük meg, mennyire állja meg a helyét ez a kijelentés!

A Hungaroringen 1986 óta 38 futamot rendeztek, ezekből 5 alkalommal nyerte olyasvalaki a versenyt, akinek az volt a legelső F1-es győzelme (ez 13,2 %). Ez nem tűnik olyan hatalmas számnak, de csak addig, amíg össze nem vetjük a többi versenyrendezővel.

Csupán hét olyan pálya van a Forma-1 történetében, amely több futamnak adott otthont, mint a Hungaroring, de ezek közül is csak három avatott ennél több új győztest. Statisztikailag egyáltalán nem meglepő módon a két, szinte sohasem hiányzó helyszín az etalon: Monte-Carlóban 70 verseny alatt 9 (12,8%), Monzában 73 verseny alatt 8 új győztes született (10,9%). Montrealnak 43 futamán 6 új győztese volt, ami arányaiban kicsit túl is szárnyalja a Hungaroringet (13,9%), de ez az egyetlen pálya, amely százalékosan jobban teljesít a magyarnál a húsznál több futamot rendezők közül.

Ehhez képest Silverstone-ban az 59 futamból is csak 5 új győztes volt (sőt, 1952 óta csak 3!), Spában az 56-ből 4, Interlagosban a 40-ből 4, Barcelonában a 34-ből 2, Szuzukában a 34-ből csupán 1 – hogy néhányat említsünk a Hungaroringgel tartósságban nagyjából egy ligában szereplő pályákból.

Ha pedig – kicsit önkényes módon, de mégis egy fontos, kerek évszámhoz kötve – az ezredforduló óta avatott új győzteseket tekintjük, ebben már a Hungaroring az első: azóta négyen, 2003-ban Fernando Alonso, 2006-ban Jenson Button, 2008-ban Heikki Kovalainen és 2021-ben Esteban Ocon is itt ünnepelhetett első alkalommal, míg a következő legtöbbet Monza és Montreal tudja kiállítani 3-3-mal.

Embed from Getty Images

Új győztesek egyáltalán nem sűrűn születnek az F1-ben, egy szezonban a számuk rendszerint 0 és 2 között mozog. A 75. évében járó F1-nek eddig 114 győztese volt, de ha eltekintünk az 1950 és 1960 között a naptár részét képező Indy 500-aktól (és így teszünk jelen cikkünk minden statisztikai mutatójában, mert ezek különcségük miatt számos ponton torzítanák az adatokat), akkor csak 104. Átlagban tehát a versenyek 9,4%-át nyeri olyasvalaki, aki korábban még nem állt a dobogó tetején, a Hungaroring 13,2%-os mutatója pedig bőven átlag feletti, s mint láthattuk, Montreal kivétellel a többi klasszikus pályát is felülmúlja ebből a szempontból. Tehát kimondható, valóban jók a nézői percepciók, a mogyoródi pálya tényleg sűrűbben avat új győztest, mint a nagy többség.

Van-e ennek köze az időjáráshoz?

A Magyar Nagydíj az egyik leginkább kondenzált futam a naptárban, garantált a nyári időpontja, sőt, az ideivel együtt eddig mind a 39 a július 19. és augusztus 24. közötti, bő egy hónapos intervallumban kapott helyet. Ezek egyértelműen a legmelegebb nyári hónapok Magyarországon, a magas aszfalthőmérséklet pedig a gumikat is alaposan igénybe veszi, így ennek is többször lehetett hatása az erőviszonyok átrendeződésére. 1997-ben a Bridgestone érkezett olyan gumikkal a Hungaroringre, amiken az addig a pontokért is csak elvétve küzdő Arrowsszal Damon Hill váratlanul remekelt még a Goodyear-felhasználó nagycsapatokkal szemben is, és csak egy utolsó körös technikai hibán múlt, hogy nem írta fel ő is a nevét a pálya legváratlanabb győztesei közé.

De az időjárási körülmény, amely a hőségnél is nagyobb eséllyel dob ki szokatlan győztest, az nem a forróság, hanem az eső. Gondolhatnánk, hogy ehhez nem éppen a legjobb időpontban van a Magyar Nagydíj, hiszen az ember inkább tavasszal vagy ősszel keresné a legcsapadékosabb hónapokat – aki pedig már egyszer is főtt meg a Hungaroring lelátóján, biztosan kívánta már, hogy hűvösebb hónapra tegyék át a futamot –, de az elmúlt 30 év időjárási trendjei mást mutatnak! Csapadékos napok számát tekintve nincs lényeges eltérés az év hónapjai között az országban, a met.hu adatai szerint júliusban és augusztusban is nagyjából 6-7 napon várható eső, viszont a lehulló csapadékmennyiség a nyári hónapokban átlag feletti, júliusban a 70 mm-t is eléri, vagyis a Magyar Nagydíj az eső általi befolyásoltság valószínűsége szempontjából is a legjobb helyen van – dacára annak, hogy 20 évet kellett várni arra, hogy megtörténjen az első ilyen 2006-ban.

Embed from Getty Images

A 104 futamgyőztesből 20-an is legalább részben eső által befolyásolt versenyen nyertek először az F1-ben, ami 19,2%-os arány, miközben az összes eddigi F1-es futamnak csak 14,3%-a volt legalább részlegesen esős, amiből kirajzolódik, hogy egy esőfutam nagyobb valószínűséggel dob ki új győztest, mint egy száraz pályán zajló. Ebből a szempontból is kedvező számokat tud felmutatni a Hungaroring, ahol ebben az évezredben, vagyis 2001-től kezdődően már öt olyan verseny volt, amelynek egy részében szükség volt a vizes pályára alkalmas gumikra, s ebben a tekintetben csak két jóval csapadékosabb éghajlaton lévő pálya, a brit Silverstone és a brazil Interlagos előzi meg, az ezredforduló óta 6-6 esőfutammal. (Tegyük hozzá, Sanghajban is 5 volt, mindössze 17 futamból, a klasszikusan esős helyszínnek mondott Spában viszont csak 4).

A Magyar Nagydíjon 2006-ban, 2011-ben, 2014-ben, 2020-ban és 2021-ben volt eső által befolyásolt futam (utóbbi két esetben csak az első körökben, de három évvel ezelőtt ennek is meghatározó szerepe volt a fejlemények alakulásában). 2006-ban és 2021-ben új győztest hoztak a vizes körülmények, de a 2014-es Ricciardo-siker is csak a második volt az ausztrál karrierjében.

Hozzávalók egy új hungaroringi győzteshez

Átnézve az új győztest hozó öt Magyar Nagydíj forgatókönyvét, mégsem lehet elkülöníteni egy vagy két olyan körülményt, amelyeknek elő kellett állniuk a szokatlan eredményhez – az okok meglehetősen eltérőek voltak minden esetben.

TÜRELEM: 1993 – Damon Hill

Hill már harmadik F1-es rajtját a mezőny aktuális domináns autójában, a Williamsben ejthette meg az 1993-as szezonnyitón, ám az idény első felében Alain Prost ellenállhatatlan volt csapaton belül, és az alkalmi lepattanókat sem a brit, hanem Ayrton Senna McLarenje gyűjtötte be. Mindazonáltal Hill számára már érett az első győzelem, a Magyar Nagydíjat megelőző futamon, Hockenheimben defekt miatt esett ki az élről két körrel a leintés előtt.

A Hungaroringen aztán végre kifogott egy olyan hétvégét, amikor másokat ért utol a balszerencse. A pole ezúttal is – a 11. hétvégén már 10. alkalommal – Prosté lett, ám a francia autója lefulladt a felvezető kör kezdetén, így csak a mezőny végéről rajtolhatott. Innen ugyan feljött még a 4. helyig is, ám a hátsó szárnyával adódott problémák miatt hét körig a bokszban vesztegelt. Hill vezetését senki nem veszélyeztette, ráadásul legközelebbi üldözői közül kiesett Senna és Schumacher is, így egy perc feletti előnnyel szerezte meg első győzelmét a mezőnyből egyértelműen kimagasodó autóban.

Embed from Getty Images

ÉLNI A LEHETŐSÉGGEL: 2003 – Fernando Alonso

Ahogy tíz évvel korábban, ezúttal is egy olyan versenyző törte át a gátat, akinek győzelme a szezon kezdete óta kilátásban volt, és szintén szüksége volt a körülmények kedvező alakulására, ám Alonso nem a legerősebb autóval, hanem a konstruktőri negyedik Renault-val, a hat éve nyeretlen enstone-i csapattal ért fel a csúcsra. Végérvényesen igazolva a benne lévő potenciált, az F1 akkori legfiatalabb futamgyőztesévé válva ezzel 22 évesen.

Az erőviszonyok részlegesen bolydultak csak fel azzal, hogy a nyáron legjobb formában lévő Williamseket Alonso legyőzte a pole-ért, noha a spanyol az akkori időmérős taktikázás által lehetővé téve alacsonyabb üzemanyagszinttel érte el legjobb idejét, mint az élmezőny többi tagja. Ez végül kulcsfontosságúnak bizonyult, hiszen a Williamsek gyengén rajtoltak, a második helyre előreugró Mark Webber pedig az első etap végéig mindenkit feltartott a Jaguarral, így Alonso már a 13 körös első etapjának végére 20 másodperces előnyt autózott ki, amivel aztán könnyedén gazdálkodhatott a célig.

ESŐÉRZÉK: 2006 – Jenson Button

Miután Schumacher és Alonso, a két bajnoki esélyes egyaránt addig sem és azóta sem látott két másodperces időbüntetést kaptak a kvalifikáció minden egyes szakaszára a szabadedzésen elkövetett előzési vétségeikért, a rajtrács második felében ragadtak, de gyors előretöréssel így is harcban voltak a legjobb helyekért. Ám a spanyol versenyét egy rosszul rögzített kerék nullázta le az élről kiállva, a német pedig a végén már csak a második helyét próbálta sikertelenül védeni intermediate-eken a száradó pályán, így a változó körülménykere rendre jól reagáló – és ezen képességével renomét szerző – Button azzal együtt is félperces előnnyel nyert, hogy motorcserés büntetés miatt ő is csak a 14. helyről startolt. 2011-ben aztán újabb izgalmas futamot nyert itt változó körülmények között.

JÓKOR LENNI A JÓ HELYEN: 2008 – Heikki Kovalainen

Nagyjából a sport első 50 évében még pusztán a Forma-1 természetes velejárójaként volt elkönyvelve, hogy valaki műszaki hiba miatt elessen az első helytől, 2008 intenzív bajnoki harca során azonban már komolyabb megrökönyödést keltett a nézőközönségben, hogy a látványos rajtjával a vezetést átvevő Felipe Massa Ferrari-motorja elfüstölt néhány körrel a leintés előtt – pedig az év igazi ellentmondásos esetei még csak ezután jöttek. Massa motorhibája és Lewis Hamilton korábbi defektje volt az, ami győzelemhez segítette Heikki Kovalainent – ami a finn egyetlen győzelme maradt az egyéni bajnokot adó csapatban, sőt, végül egész karrierjében is, ami pedig nagyban hozzájárul, hogy máig a szerencse kegyeltjeként tekintsen rá a közvélemény.

RAJTKÁOSZ: 2021 – Esteban Ocon

A vizes pályán, állórajttal induló futam több vezéráldozatot szedett az 1-es kanyarban, a balesetek pedig piros zászlós leállást idéztek elő. A takarítással eltelt hosszú idő során a pálya felszáradt, így bár mindenki intereken hajtott ki az új rajtra, a pole-t elfoglaló Hamiltonon kívül mindenki azonnal a bokszba is kanyarodott slickekért – így előidézve az F1 történetének legszürreálisabb, egyetlen autó részvételével lezajló rajtrát. A brit ezzel taktikai hátrányba került, a győzelemért harcoló legéletképesebb autóvá pedig hirtelen Ocon Alpine-ja és Sebastian Vettel végül kizárt Aston Martinja lépett elő. Alonso a végjátékban csapattársáért dolgozva körökön át maga mögött tartotta Hamiltont, így a 8. helyről rajtoló Ocon a rajtkáoszból profitálva a Renault gyári csapatával 2008 óta, az enstone-i csapattal 2013 óta az első, az Alpine néven nevezett istállóval pedig máig az egyetlen győzelmet aratta.

Ki lehet az idei új győztes?

Szerdán már le is csapott a Hungaroringet belakó csapatokra egy komolyabb zivatar, és a nyári záporok egyébként is nehezen kiszámíthatók, mindenesetre az előttünk álló hétvégére egyelőre legfeljebb az eddigi kánikulának néhány fokos enyhülése van kilátásban, csapadék érkezése kevésbé. De még ha le is szakadna az ég, vagy bármilyen más váratlan fordulat forgatná fel a mezőnyt, reálisan nézve akkor is erősen limitált az esélye egy világraszóló meglepetésnek. Azon prózai okból, mert a potens csapatok pilótáinak nagy része mára már futamgyőztes. Egyedül a McLaren egyik versenyzője, Oscar Piastri az, aki még nyeretlen, és önerőből képesnek tűnhet rá idén, hiszen a wokingi istálló már zsinórban nyolc hétvége óta nem tágít a dobogóról. Az ausztrálnak még egy sima futamon is lehet erre esélye, ellenkező esetben viszont az 1997-es Damon Hill-i csodára, és annak révbe érésére lenne szükség, hiszen egy Haast, egy Williamst, Csou Kuan-jü Sauberjét, Cunoda Juki RB-jét vagy Lance Stroll Aston Martinját kellene győztesként látnunk ahhoz, hogy folytatódjon a sorozat.

Kár is lenne ámítani ezzel, idén tényleg kisebb az esélye egy a Hungaroring által avatott új futamgyőztesnek, mint azon korábbi években, amelyekben ez megtörtént. A mezőny 20 pilótájából ugyanis 12-en is nyertek már versenyt, az előző öt esetben pedig mindig volt még legalább 10 nyeretlen versenyző a rajtrácson – és az aktuális erőviszonyok sem kecsegtetnek túl sok opcióval. Ahhoz képest, hogy az F1 elmúlt évtizedére leginkább valamely versenyző dominanciájaként emlékezhetünk, a jelenleg pályán lévő 12 győztes pilóta rendkívül sok: 1980 óta nem rendeztek olyan nagydíjat a Forma-1-ben, amin ennél is több futamgyőztes versenyző állt volna ott a rajtrácson, de 12 is csak elvétve fordult elő azóta.

Vagy Piastri, vagy a Magyar Nagydíjak történetének legkiszámíthatatlanabb káosza kell tehát ahhoz, hogy a több szempontból már eddig is rekorder pálya hatodszorra is első győztest avasson. De ha valamit megtanultunk az elmúlt 38 futam alatt, az az, hogy itt tényleg bármi megtörténhet, és már ezzel a véletlenszerűséggel sem dicsekedhet mindegyik pálya a Forma-1-es naptárban.

Hatalmas ajándékot kapott a Magyar Nagydíj meglepetésgyőztese