A Mille Miglia versenynek Olaszországban volt nagy hagyománya 1957-ig, egy egész napon át tartott.
Akár minimális nyelvtudással gyorsan kikövetkeztethető, hogy a megnevezés a távra, ezer mérföldre (mintegy 1500 kilométerre) utal. A vonalvezetés némileg változott az idők során (az elsőt például megtekinthetik ezen az oldalon), de a kiindulási pont és a cél Brescia volt, innen Rómáig mentek el a résztvevők. Kezdetben ehhez több mint 20 órára volt szükség a győzteseknek, ez később mintegy a felére csökkent.
1927-ben rendezték meg először, az utolsó években, 1957-ig a sportautó-világbajnokság egyik állomását is jelentette. Érdekesség, hogy az autók rajtszámának azt az időpontot adták meg (az óra és a perc alapján), amikor elindultak. Az első futamon állítólag 25 ezer katonát vezényeltek a versenyre, hogy biztosítsák, amit lehet a 77 autó részvételével zajló viadalt. A nevezők között volt a monzai pálya egyik alapítója, Arturo Mercanti is, „Ismeretlen Szerzetes” álnéven.
Természetesen sok veszélyt rejtett az útvonal: hegyeken-völgyeken és falvakan át kanyargott, aki kisodródott, imádkozhatott, hogy a gondviselés megóvja a bajtól. Sajnos ez nem mindig történt így, az évek során rengeteg baleset szedett áldozatokat, és az 1938-as, több nézőt életét követelő tragédia miatt Mussolini be is tiltotta a Mille Migliát. Hasonló okból ért véget a verseny története 1957-ben, akkor Enzo Ferrari ellen pert is indítottak emberölés vádjával (hogy ne spoilerezzünk a filmről, nem áruljuk el, csapata melyik pilótája hunyt el). Pedig akkor állítólag már ötmillióan figyelték a futamot a helyszínről.
Fotó: Scuderia Ferrari Press Office
Főleg olaszok, olasz versenyautókkal nyerték a versenyeket, a kevés kivétel egyike 1931 és 1955 volt, amikor Rudolf Caracciola, Stirling Moss, illetve váltótársaik diadalmaskodtak a Mercedesszel. (Emellett 1940-ben a BMW párosa is jegyzett egy sikert, de az a pálya teljesen más volt, mint a klasszikus.) A Mille Miglia legsikeresebb versenyzője a négy győzelmet szerző Clemente Biondetti.
Híres sztori 1930-ból, hogy a Forma-1 előtti nagydíjak legendás alakja, Tazio Nuvolari éjszaka lekapcsolta az első lámpáit, hogy rejtve, csak annak hátsó lámpáját követve üldözze az előtte haladó riválisát, majd a meglepett ellenfelét teljesen váratlanul előzte meg.
1977-ben történelmi autók versenyeként újraélesztették a Millia Migliát az eredetihez hasonló útvonalon, és olyan autók vehetnek részt rajta a mai napig, amelyek indultak a korábbi versenyeken.
A Ferrari filmet kollégánk már megnézhette a premier előtt, beszámolóját ittolvashatják róla.
Az F1 az egyetlen valóban globális sportág, véli Lewis Hamilton, és szerinte még sok potenciális rajongót tud megszólítani.
A hétszeres világbajnok örömmel látja az F1 bővülését, ugyanakkor azt gondolja, még sok lehetőség van a további bővülésre. A Brad Pitt főszereplésével készülő mozifilmnek Hamilton az egyik producere, amit várhatóan 2025 elején mutatnak majd be.
„A film hatalmas lépés ahhoz, hogy kitárja a sportág horizontját. Úgy gondolom, az új vezetésben, a Liberty-vel és Stefano [Domenicali] és Greg [Mafei] kiváló munkájával nyitottak az újdonságokra. Korábban sohasem engedtek meg olyasmit, hogy ilyen filmet készítsenek, hogy egy extra csapat is ott dolgozik a pályák, filmcsillagokkal” – idézte Hamiltont a RacingNews365.
„Bővülni kell, és a film szerintem sokat fog segíteni ebben. Ez az egyetlen valóban nemzetközi, globális sportág, így egyre több követőjét kell oktatnunk. Még sok embert kell elérnünk, hogy beszippantsuk őket, sokat kell még növekednünk.”
A forgatás ugyanakkor nem megy zökkenőmentesen. A hollywoodi sztrájk ezt is hátráltatta, nemrég pedig kiderült, hogy egy csomó, felvétel feleslegesen lett rögzítve szponzorációs jogokkal kapcsolatos problémák miatt.
Mostanában ontják a mozik és a streamingszolgáltatók az F1-es tematikájú műsorokat. A nálunk december 28-án vászonra kerülő Ferrari-filmről készült kritikánkat ittolvashatják.
Pedro de la Rosa a közösségi médiában fura módon kívánt boldog karácsonyt: egy vécécsésze fölött térdelve jelezte, hogy nála bizony nem épp felhőtlenül telt a szenteste.
A jelek tehát gyomorrontásra (esetleg túl sok alkoholra?) utalnak, bár ahogy a bejegyzés szövegét elolvassuk, úgy tűnik, nincs nagy baj. De la Rosa a 24-én kicsivel 21 óra előtt közzétett posztjában több emoji kíséretében kívánt boldog karácsonyt követőinek. „Remélem, holnapra jobban leszek! Bárkinek lehet rossz napja, még karácsonykor is” – írta, ironikusan hozzátéve, hogy köszöni a fotót annak elkészítőjének, aki bizonyára baráti heccből örökítette meg a kellemetlen pillanatokat.
A korábbi spanyol pilóta 1999-től 2012-ig több megszakítással volt tagja az F1 mezőnyének, a legjobb eredménye a 2. hely volt a 2006-os Magyar Nagydíjon a McLarennel (ide a szezon második felére ugrott be, miután Juan Pablo Montoyát menesztették). De la Rosa jelenleg az Aston Martin F1-es istállójának egyik nagykövete.
Feliz Navidad!!!🎄🎄🎄 Merry Christmas!!!🎄🎄🎄Espero estar mucho mejor mañana!😅Uno siempre puede tener un mal día, incluso en Navidad🤦♂️🤦♂️🤦♂️Por cierto, gracias por la foto, no tanto por la “ayuda”🤣#BeReal#gripepic.twitter.com/B6TaskD5VM
A McLaren sajtósai nagyon elfáradhattak karácsonyra, ugyanis Oscar Piastri kapcsán nagyon fájó szóviccel jelentkeztek az X-en/Twitteren.
Magyarra nyilván nehezen ültethető át, éljünk ezzel a szófordulattal, ha már úgyis fákról esik szó: megmutatták, melyik a kedvenc fájuk (tree), és ez természetesen Oscar Pias-tree. Ezt egy csodálatos képpel illusztrálták.
Egy egyszerű, de rövid válaszaival is sokat felfedő személyiségi tesztnek vetette alá Fernando Alonsót az Aston Martin. A spanyolnak az emberi viselkedésformákkal kapcsolatos kijelentésekre kellett igennel vagy nemmel válaszolnia aszerint, hogy mennyire tartja azokat érvényesnek önmagára. Néhány esetben pedig nem azt választotta, amire az őt csak a képernyőkről ismerők számítottak volna…
A kétszeres Forma-1-es világbajnokra szokás a mezőny legbalszerencsésebb versenyzőjeként hivatkozni, hiszen hiába tekintik immár két évtizede korunk egyik legjobbjának, 2006 óta nem nyert F1-es címet, 2013 óta pedig futamot sem, és többször is elhibázott átigazolások sodorták mellékvágányra a karrierjét. Alonso azonban más szempontból ragadta meg a kérdést, és váltig állítja, hogy a szerencsésebbek közé tartozik.
Amikor pedig egy másik kérdésre rávágta, hogy bizony sűrűn hazudik, a rajongók fejében máris újra lejátszódhatott egy sor múltbéli homályos esemény a spanyol karrierjéből, próbálva megfejteni, hogy azok megítélését vajon újraértelmezheti-e ez a most megtudott információ.
Persze könnyen lehet, hogy Alonso, ahogy már sokszor tette nyilatkozatai során, most is csak játszik a közönséggel. A kvíz végén elejtett megjegyzése ugyanis csak újabb kételyeket ébreszthet…
„Most egy kicsit többet is megtudtatok rólam. Talán már túl sokat is. Jó szórakozást!”
Hallgatok az érzéseimre.
IGEN – Természetesen, hallgatok az érzéseimre.
Szerencsés vagyok.
IGEN – Az enyém a legjobb munka a világon.
Ritkán hazudok.
NEM – Rengetegszer tettem.
Nehezemre esik kifejezni az érzéseimet.
NEM – Elég könnyű megfejteni, hogyan érzem magam.
Kockáztató típus vagyok.
IGEN, IGEN, IGEN
A szívemre hallgatok a döntéseimnél.
IGEN – Természetesen.
Mindig ura vagyok a helyzetnek.
NEM – Szeretném azt hinni, hogy igen, de nemet kell mondanom. Szerintem senki nincs, aki minden pillanatban kézben tudja tartani, hogy mi történik körülötte.
Hatékony vagyok.
IGEN – Azt hiszem, a Forma-1-ben, de az életben is annak kell lennünk. Enélkül nagyon nehéz lesz.
Szeretek a figyelem középpontjában állni.
NEM és IGEN – A magánéletemben egyáltalán nem, ott szeretnék ismeretlen maradni. A versenypályán viszont azt mondanám, hogy igen, hiszen ott mindenki ezt szeretné elérni.
Ellen tudok állni a kísértésnek.
NEM – Már a kérdés olvasása közben is mosolygok, szóval… nem tudok.
Lewis Hamilton videón mutatta meg a nagyközönségnek az Instagramon, ahogy újabb ejtőernyős ugrást hajt végre.
Ahogy megírtuk, Hamilton a szezonzáró után már hódolt ezen szenvedélyének, és a friss felvétel alapján megint a levegő emelkedett egy ugrásra. Hogy hol, az nem derült ki a videóból, de annyi látszik, hogy valamelyik sivatagi országban történt.
A hétszeres világbajnok a közösségi médiás bejegyzései alapján a téli szünetben már ellátogatott szurkolni a részben általa birtokolt NFL-csapathoz, a Denver Broncoshoz, illetve szörfözött is.
George Russell és a barátnője megmutatta, melyikük tud szebben és gyorsabban ajándékot csomagolni.
Az ünnepi időszak előtt a Tommy Hilfiger megkérte a 24 éves versenyzőt és barátnőjét, Carmen Montero Mundtot, hogy vegyenek részt egy játékban. A TikTokon a páros azt mutatta be, melyikük tud gyorsan és hatékonyan ajándékokat csomagolni.
Ugyan a brit versenyző az első próbálkozásnál gyorsan le tudta a dolgot, ám barátnője tájékoztatta, hogy amit csinált nem minősül csomagolásnak. Míg Carmen hatékonyan és szépen tekerte be a kiválasztott darabot a piros papírba, addig Russell a végén már kapkodott és érdekes technikát választott az ajándék becsomagolására és a papír rögzítésére. A játék során természetesen Carmen nyert, míg a végén szemügyre vették a 24 éves pilóta próbálkozását is.
December 28-tól ismét lesz miért moziba menni az autó- és sportrajongóknak: a Ferrari című alkotás a rendező, Michael Mann művészetéhez hűen jóval többet nyújt autóversenyek rekonstruálásánál, és betekintést enged rendkívül mély érzéseket megélő főhősök bonyolult viszonyrendszerébe, és ezzel kiemelkedik a hasonló tematikájú filmek közül.
Idő kérdése volt, hogy Michael Mann filmet forgasson a Ferrariról: már a ’80-as évektől kezdve visszatérő motívum volt a márka egy-egy sportautója a filmrendező alkotásaiban. A Miami Vice sorozatban eleinte egy Ferrari Daytona replika szerepelt, majd a legenda szerint maga Enzo Ferrari ajánlott fel egy Testarossát a produkciónak. A 2006-os mozifilmben egy 430 Spider tűnt fel, majd 2008-ban Mann az új Ferrari California reklámfilmjét jegyezte.
Nem meglepő, hogy az amerikai rendező már 20 éve kereste a lehetőséget, hogy megfilmesítse Enzo Ferrari történetét. Az elkészült alkotás alapja Brock Yates „Enzo Ferrari: The Man and the Machine” című, magyarul is megjelent könyve, eleinte Robert de Niro volt a kiszemelt a főszerepre, majd felmerült Christian Bale és végül Adam Driver lett a befutó. Napjaink ünnepelt filmsztárja ebben a szerepben sem okozott csalódást.
A projekt kissé hányattatott sorsát illusztrálja, hogy végül is egy független gyártó-forgalmazó, a Neon Rated karolta fel, és bár a Ferrari az utóbbi időben mindent megtesz annak érdekében, hogy autógyártó helyett luxus életmód márkaként láttassa magát, a film végi köszönetlistán túl úgy tűnik, nem sokat tettek azért, hogy a Commendatore életének egyik fontos időszaka a mozivászonra kerülhessen.
Fotó: Eros Hoagland/Forum Hungary
Ilyen kontextusban eleve érdekes a film megvalósulása, ráadásul az elmúlt évek során felpörgött az „autós” filmek műfaja Hollywoodban. A Ferrarit nehéz nem rögtön az F1-es tematikájú „Rush – Hajsza a győzelemért” vagy a Le Mans-t megidéző, magyarul felejthető címmel („Az aszfalt királyai”) bemutatott „Ford v Ferrari” című alkotásokhoz mérni, de már az első percek alapján egyértelmű, hogy Mann ismét kicsit mást alkotott.
A rendezőre mindig is jellemző volt, hogy ellentmondásos, de összetett karaktereket mutatott be, és a filmjeinek meghatározó eleme a vizualitás, ami olykor a mondanivaló, a történet rovására is megy. A Ferrari esetében a címszereplő egyértelműen beleillik ebbe a mintázatba, és ez ugyanúgy igaz a Penélope Cruz által megformált Laura Ferrarira is. A Ferrari versenyautóként, autómárkaként és főleg Olaszországban vallásként is ismert, a film viszont a mítosz mögött lévő emberekről szól, beleértve a címszereplőt, a feleségét, a szeretőjét és a szándékosan távolságtartóan kezelt, de mélyen tisztelt versenyzőket (köztük a Patrick Dempsey által megformált Piero Taruffit) és szeretteiket is.
Egy legenda sötét oldala
Bár a Ferrari márkát a legtöbben a Forma-1-ben elért sikerek révén azonosítják (részben erről szólt a Rush is) vagy talán Le Mans ugorhat még be, Enzo Ferrari történetét Mann sportszakmai szempontból a Mille Miglia verseny révén meséli el.
Fotó: Forum Hungary
1957-ben vagyunk, és a hullámok összecsapnak Enzo Ferrari feje fölött: feleségével fiuk, Dino halálát próbálják feldolgozni, közben elhatalmasodnak a cég anyagi problémái, a Jaguar nyert a Le Mans-i 24 órás versenyen és a Maserati is nyomasztja a Commendatorét. A túlélés érdekében nyerni kell a legendás Mille Miglia versenyen, de addig személyes, szakmai és üzleti szempontból is rögös út vezet.
Egy életre is elég dráma, tragédia és dilemma szorul a film cselekményébe, amely során Mann eleinte isteni magasságokba emeli a főhősét, majd a megszállottsága miatt esendő, az őrültség határát súroló, önző zseniként mutatja be őt. Az ábrázolás nem lenne teljes Laura Ferrari nélkül, aki a történet váratlan fordulataiért felelős, és Cruz játékának köszönhetően bámulatosan megtestesíti az erős női karaktert, aki képes felülemelkedni a pótolhatatlan veszteségen és a megaláztatáson, ami a férje életfelfogásának következménye.
Fotó: Forum Hungary
A főhős azonban nem véletlenül lett olyan, amilyen: a film némi fanyar humorral kitér a II. világháború következményeire, amelyek – aláhúzva a történetszálak komplexitását – személyes és üzleti szempontból is meghatározók voltak Ferrari számára. Remekül bemutatja a korszak modenai nyilvánosságát, amelyben úgy sem lehetett elbújni a befolyásos személyiségek sikerei vagy kudarcai elől, hogy a közbeszédet nem az internet, hanem a lapok és a korszak közösségi terei határozták meg.
Avatott szemeknek emlékezetes lehet a Cavallino vendéglőben felvett jelenet, ahol a korszak zseniális pilótái és mérnökei is egy asztalhoz ülnek, megjelenik Enzo és a korabeli média ambivalens viszonya is, és nem maradhat ki a filmből a Ford v Ferrariban is tárgyalt, a márka történetét máig meghatározó, a tulajdonlást érintő kérdés sem.
Fotó: Lorenzo Sisti/Forum Hungary
Szenzációs, ahogy megelevenedik a korszak olasz eleganciája, a néző is szinte ott van a templomban, az operaházban, az otthonokban vagy éppen a rajtnál. A díszletek, a praktikus effektek a hanghatások és a film végi brutális baleset képei különleges hangulatot teremtenek, amelyek segítenek feledtetni a gyenge animációs trükköket, amiket tudjunk be annak, hogy a Ferrari nem egy képregényfilm költségvetéséből forgott.
Apró, de feltűnő félrefordítások előfordultak a magyar feliratban, a hibák remélhetőleg a szinkronos változatban nem lesznek még ordítóbbak, de a film élvezeti értékén ezek nem csorbítanak. Ha a néző úgy ül be a moziba, hogy nem az új Halálos Iramban felvonást várja, hanem kíváncsi arra, hogy mi mozgatta a XX. század és az egyetemes autóipar egyik legnagyobb alakját és ez milyen hatással volt a környezetére, nem fog csalódni a Ferrariban.
A film és a főhőse a Daniel Brühl által megformált Niki Laudához hasonlóan betekintést nyújt abba az irracionális és nehezen magyarázható szenvedélybe, ami a súlyos veszteségek és csapások árán is a siker felé hajtja a versenysport résztvevőit. Nehéz előre megmondani, hogy ez mennyire felel majd meg a nagyközönségnek, de a Ferrari tud újat mutatni az autós filmek sorában és kisebb hibái és szűkösségei ellenére is hiteles tud lenni, ezért az IMDB jelenlegi, 6,6-os értékelésénél mindenképpen többet érdemel.
A Ferrarit a hazai forgalmazó, a Forum Hungary jóvoltából nézhettük meg. A nagyközönség 2023. december 28-tól tekintheti meg a filmet a mozikban.
Idén sem maradt el a Forma-1-es paddockban az a hagyomány, hogy a mezőny tagjai megajándékozzák egymást karácsonyra. Egészen testhezálló és teljesen haszontalan tárgyak találtak gazdára, a slágertéma azonban Valtteri Bottas feneke volt, amitől mindenki szabadulni akart.
A praktikusság érdekében már november végén, az Abu-dzabi Nagydíj paddockjában lebonyolították az ajándékozást, hiszen ez volt 2023-ban az utolsó alkalom, amikor a mezőny összes tagja egy helyen tartózkodott. 19 pilóta vett részt a játékban, amelyben egy véletlenszerűen kihúzott társának kellett vásárolnia valamit. Az előző évekhez hasonlóan ezúttal is kimaradt a szórakozásból Lewis Hamilton – a brit korábban beszélt arról, hogy számára már gyerekkora óta nem az ajándékokról és az anyagiakról szól az ünnep.
A résztvevők többsége azonban próbált igencsak kreatív vagy vicces tárgyat rejteni a csomagolópapír alá. Akadtak, akik szemmel láthatóan örültek annak, amit kaptak, és hasznát is vehetik majd. Fernando Alonso egy hajóskapitányi sapkát kapott csapattársától, Lance Strolltól, mégpedig annak apropóján, hogy a spanyolnak idén nyár óta már saját jachtja is áll a monacói kikötőben. Alonso pedig a teniszhez hasonló padel játékhoz szükséges ütővel lepte meg Charles Leclerc-t, amit a monacói alig várja, hogy kipróbálhasson.
Fotó: F1 – YouTube
Kevin Magnussen egy pólót kapott, amit kislánya hordhat, ő maga azonban egy felettébb haszontalan tárggyal lepte meg George Russellt – a rugózó télapófigura kapcsán a Mercedes pilótája mindenkit megnyugtatott, hogy néhány órán át azért meg fogja őrizni, mielőtt megszabadulna tőle.
Az igen jó szakács hírében álló Juki Cunoda szerencsésnek mondhatja magát, hogy a mezőny másik ázsiai pilótája, Kuan-jü Csou húzta őt, hiszen kínai szakácskönyvet és egy sárkánymintás kötényt is kapott tőle.
Csounak ugyanakkor saját ajándékát kézbe véve már a csomagolópapíron keresztül baljós érezte támadt: „Ugye ez nem egy naptár? Tapintásra olyan, mint a csapattársam ‘Bottass’ naptára.”
A sejtés beigazolódott, tényleg az a naptár bukkant elő, amit Bottas nemrég jelentetett meg, és amelyen minden hónaphoz egy olyan fotó készült, amelyen saját pucér feneke látható. A kínai pilóta ráadásul korábban kapott már ebből egy példányt csapattársától, ezt pedig most nem is ő, hanem Leclerc küldte számára, akinek szintén volt már egy, ám rövid úton szabadulni akart tőle.
Csou így, mivel neki ezzel együtt már kettő is lett volna, nem túl udvariasan eljárva visszaküldte az ajándékot a feladónak. „Élvezd a fenekeket” – írta rá.
Fotó: F1 – YouTube
Leclerc színlelt sértődöttséggel fogadta, hogy visszajött hozzá a küldemény, és nem volt rest újra elpostázni azt az Alfa Romeo pilótájának.
„Nagyon csalódott vagyok. Remélem, nem fog visszajönni még egyszer Csoutól, mert ez egy gyönyörű ajándék. Nagyon jól ismeri Valtterit, de az én ajándékomnak köszönhetően még jobban megismerheti!” – mondta a monacói. Csou ezt követően már megtartotta ezt a különleges értéktárgyat, amely immár Leclerc aláírását is tartalmazta.
A fenéksztori azonban ezzel még nem ért véget, hiszen az egész őrület beindítója sem úszta meg az ehhez kapcsolódó ajándékot. Valtteri Bottas egy könyvet húzhatott ki a csomagolásból, amely a művészettörténet híres fenékábrázolásait mutatja be. Igen ám, de a könyvben szereplő valódi, és tényleg komoly művészeti értékkel rendelkező alkotások le lettek ragasztva a Bottass-naptárból kivágott Bottas-fenekekkel. És hogy kinek jutott eszébe ilyen abszurd ajándék? Hát a világbajnok Max Verstappennek.
Minden ajándékozás Carlos Sainz rózsaszínű gatyájával és Lando Norris hatalmas, de szinte üres dobozával ITT megtekinthető.
Max Verstappen nem nem jönne zavarba, ha találkozna Lionel Messivel, sokak szerint minden idők legjobb futballistájával. A holland versenyző szerint végső soron mindenki ugyanolyan ember, és igyekszik mindenkihez normálisan hozzáállni.
Max Verstappen köztudottan szereti a labdarúgást, és még kedvenc csapata is van. A háromszoros világbajnok a hazája bajnokságában szereplő PSV Eindhovennek szurkol, amely egyébként továbbjutott a Bajnokok Ligája idei kiírásának csoportköréből, így várhatja a nyolcaddöntő hétfői sorsolását. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a 26 éves versenyző elájulna, ha meglátna egy valódi sztárfutballistát.
Verstappen egy holland műsorban adott interjút, a riporter pedig megkérdezte tőle, hogy zavarba jönne-e, ha találkozna Lionel Messivel, akit sokan minden idők legjobb labdarúgójának tartanak. A címvédő a rá jellemző módon felelt. „Nem. Kezet ráznék vele, de azt hiszem, az angolul történő kommunikáció nehézséget jelentene – utalt arra, hogy az argentin zseni nem beszél jól angolul, bár amióta az Egyesült Államokban, az Inter Miamiban játszik, alighanem fejlődött ebben. –Végső soron azonban ez rendben van szerintem.”
A közvélemény jelentős része egyetért abban, hogy Messi minden idők legnagyobbja a futballban. A riporter még a golfozó Tiger Woodsot és a teniszező Roger Federert hozta fel példaként, bár utóbbi esetében korántsem egyértelmű a helyzet. Verstappen azért még messze van ettől, de sokan úgy vélik, hogy előbb-utóbb ő lehet a Forma–1 legnagyobbja, de úgy véli, ez mindent összevetve nem számít.
„Igen, de egyszerűen kell ezt megközelíteni – válaszolta arra a kérdésre, hogy észrevette-e, hogy néhányan már őt tartják a „GOAT”-nak saját sportágában. – A fürdőszobába mindenki ugyanúgy megy be. Vagy mindenki ugyanabba a fürdőszobába megy be. Valaki a labdarúgásban jobb, más a versenyzésben, megint más a futásban. Mindenki a saját sportágában jó, de végső soron mindannyian csak emberek vagyunk. Azt is élvezem, amikor csak elmegyünk vacsorázni a családdal és a barátokkal, vagy kicsit hülyéskedünk, vagy a vízen vagyunk. Az ember sporton kívüli élete általában egész normális.”
Verstappen tehát nem jön zavarba, ha egy nála is nagyobb sztárral találkozik, viszont a másik oldalról magát sem helyezi más, hétköznapi emberek fölé. „Így lehet mindenkihez normálisan hozzáállni – jelentette ki. – Nem számít, hogy az ember szupersztár-e.” A riporter meg is jegyezte, hogy bár korábban nem ismerték egymást személyesen, már a kamerán kívül is látszott, hogy honfitársa mennyire két lábbal áll a földön.
Verstappen valóban igyekszik hétköznapi életet élni a pályán kívül. Egyik nagy szenvedélye a szimulátorozás, a Team Redline színeiben rendszeresen részt vesz különböző eseményeken. A holland pilóta rámutatott, hogy a csapatot eltérő korú versenyzők alkotják, így néhányuk esetében mentorként is vállalhat szerepet.
„Természetesen sok időt töltök például a szimulátoros srácokkal a Team Redline-nál – jelentette ki. – Ezek a srácok tizenhét-tizennyolc és huszonnyolc év között vannak, szóval elég nagy a korkülönbség, és abban is van eltérés, ahogyan megközelítenek bizonyos dolgokat. Ez végső soron jó, mert lehet őket vezetni. Néhányan már több tapasztalattal rendelkeznek, én pedig nagyon élvezem ezt.”
