Szinte még véget sem ért a Brit Nagydíj, máris Ausztriában van a Forma-1 mezőnye.
Carlos Sainz silverstone-i győzelmével már 11 futamgyőztes van a jelenlegi F1-es rajtrácson. Kaptunk hát az alkalmon és a csütörtöki sajtótájékoztatón feltettük a kérdést a még nem győztes Lance Strollt, Alex Albont és George Russellt, hogy szerintük ki lesz a következő, aki első alkalommal állhat majd a dobogó legfelső fokára.
„Ez a győzelem remek dolog neki.” – válaszolta Stroll a Racingline.hu kérdésére. „Le a kalappal előtte. Minden hétvégén a győzelmet tűzöm ki magamnak célként, de ez a dolog nagyon változó tud lenni, mert a jobb hétvégék mellett bőven vannak nehezebbek is.”
Daniel Ricciardo ekkor közbeszólt és azt mondta a kanadainak, hogy „válasszon egy időpontot az első győzelmére”, szerinte ugyanis a „30. születésnapja egy tökéletes időpont lenne erre”. Azonban az Aston Martint erősítő kanadai ezt egyáltalán nem így látja.
„Az túl messze van, még csak 23 vagyok” – válaszolta Stroll a Méhészborznak. „A mostani hétvége például tökéletes időzítés lenne a számomra az első győzelem szempontjából.”
Ezután Alex Albon következett a sorban, aki szinte teljes mértékben osztotta a Stroll által mondott dolgokat.
„Bármelyik verseny jó lenne nekem” – folytatta a Williams brit-thai pilótája. „Legszívesebben már most túlesnék ezen és nyernék egy versenyt, mert szerintem jobb most, mint soha. A mostani egy remek siker volt Carlos (Sainz) számára. Az időmérő edzésen és a versenyen egyaránt remek teljesítményt nyújtott.”
„Ebbe ijesztő belegondolni, de szerintem mi már nem tartozunk a legfiatalabb generációhoz, mert ezen a korszakon szerintem én már túl vagyok. A mostani generáció még most pallérozódik az alsóbb kategóriákban, szóval igen, már nem mi vagyunk a legfiatalabbak.”
Végezetül George Russellhez került a mikrofon és talán a hármójuk közül neki lehet erre a legnagyobb esélye a Mercedes versenyzőjeként. A brit fiatal azonban már „nem igazán tudott már újat mondani” a versenytársait követően.
„Nyilvánvalóan örültem Carlos első sikerének, azonban mindannyian azért vagyunk itt, hogy versenyezzünk és hogy nyerjünk természetesen. Ez minden versenyző célja. Carlos már nagyon régóta tagja a Forma-1 mezőnyének és rengeteg munkája van ebben. Szerintem már a lehetőségei is megvoltak, hogy megszerezze az első győzelmét, de így most már jó neki, hogy Forma-1-es futamgyőztesnek vallhatja magát.”
Féltáv után a téli szezon nagy átigazolása, Mikel Azcona vezeti a WTCR pontversenyét. A spanyol még a Hungaroringen mesélt a döntésről, a kettős programjáról és a hozzáállásáról.
Mi győzött meg a Hyundaijal kapcsolatban?
Amikor megkaptam az ajánlatot arról, hogy vezethetek a Hyundai WTCR és ETCR programjában, könnyű volt döntést hozni. Már tavaly is azt láttuk, hogy a futamgyőzelmekért és a bajnokságért küzdöttek a Hyundai pilótái. Versenyzőként pedig a győzelemért vagyok itt, szerintem itt könnyebben lesz erre lehetőségem.
Spanyol pilótaként voltál egy spanyol márka gyári pilótája, ez álomszerű helyzetnek tűnik. Nehéz volt ettől elszakadni?
Nagyon közeli kapcsolatom volt velük, már hat éve dolgoztunk együtt. Családias csapatot alkottunk meg, ráadásul jó eredményekkel. Kétszer nyertem meg az európai bajnokságot, és a WTCR-ben is futamokat nyertünk.
Erre nemet mondani és elmenni egy másik márkához, nyilván nem jó pillanat. De ez az élet, néha döntéseket kell hozni. Ez valakinek teszik, valakinek nem, de szerintem jó döntést hoztam. Ugyanakkor nagyon hálás vagyok, hogy eddig a Cuprától kaptam meg ezt a lehetőséget.
A TCR Europe-ot említetted. Szerinted mi a jobb a túraautózás szempontjából, az ottani nagyobb mezőny, a WTCR neves pilótái?
A világbajnokság nyilván mindig a legfontosabb lesz, szóval a legjobb pilóták itt vannak. Idén is nagyon minőségi a pilóták szintje. És persze a legjobb márkák és csapatok is itt indulnak azért, hogy ugyanazért a célért, hogy megnyerjék a bajnokságot.
Hogyan győzitek le az abból adódó hátrányokat, hogy csak ketten vagytok a Hyundainál?
Igaz, hogy komplett csapatok ellen küzdünk, akik akár öt autóval vannak itt, mi pedig csak ketten. Ilyen szempontból ez hátrány, hiszen a mezőnyben könnyebben győznek le. Nekem ez annyira nem probléma, mert én a karrierem során mindig egyedül küzdöttem. Nem volt mögöttem egy rendes csapat és csapattársak, akikkel együtt dolgozhattam volna. Szóval persze, nem könnyű, engem ez annyira nem hátráltat.
Mikel Azcona – Fotó: Magyar Gábor
Tavaly magyar csapatod volt, most magyar csapattársad. Most már kijelenthető, hogy hozzászoktál a magyar kultúrához?
A Zengő Motorsport előtt nem igazán találkoztam magyarokkal, még akkor sem, mikor itt versenyeztünk, azóta azonban rengeteg üzenetet kaptam a magyar szurkolóktól. Muszáj elismernem, nagyon szenvedélyesek a motorsport iránt. Azóta szeretem ezt az országot, szeretek idejönni, jó az idő, és a szurkolók is kedvesek velem.
Hogyan küzdesz meg a kettős programmal, ha egy hétvégén van a WTCR és az ETCR is?
Már tavalyról van ebben egy kis tapasztalatom. Akkor is jól ment, bár nem könnyű, hiszen csak átugrani van időd egyik autóból a másikba. Nincs idő kielemezni, mi történt.
A legnagyobb kihívás, hogy figyelni kell a különböző féktávra, hamar át kell állni nem csak a vezetési stílusban, hanem gondolkodásban is, hiszen az elektromos meghajtásnál a különböző energiaszinten máshogy kell vezetni.
Az ETCR-ben a start a legnehezebb, a WTCR-ben meg már könnyebben jönnek a dolgok, de a csapattal jó kezeljük mindezt.
A Hyundai két kasznit, az Elantrát és a Velostert használja, míg a Cupránál a León volt mindkát autó alapja. Nehezebb most átállni a kettő között?
Nem igazán, mivel már az elejétől kényelmesen éreztem magam az autóban. Hasonlóak az ala tulajdonságok, elsőkerék-meghajtás, a TCR alaprendszer és a többi. Persze a Leónhoz képest más a kezelhetősége, kicsit másképp kell megközelíteni a kanyarokat. Apró különbségek ezek, semmi komoly.
Azcona a WTCR mellett az elektromos világkupán is indul, most már második éve – Fotó: Magyar Gábor
Ha az a helyzet adódik, hogy mindkét bajnokságért küzdened kell, mire számítsunk Mikel Azcona melyikre fog jobban odafigyelni az utolsó hétvégén?
Mindkettőre fogok figyelni. Azért jöttem, hogy mindkettőért megküzdjek, így nem részesítem előnyben egyiket sem. Úgy készültem az év elején, hogy mindkét helyen a maximumot nyújtsam, úgyhogy ezt fogom tenni.
Sokak szerint a kiegyensúlyozottság a legnagyobb fegyvered, hogyan éred el ezt?
Mindig erre törekszem. Ha az ötödik-hatodik-hetedik helyen haladok, a bajnokságra is gondolok közben. Nem lehet egy hétvége alatt megnyerni a bajnokságot, úgyhogy néha jobb türelmesnek és nyugodtnak lenni. Ez segített az eddigi bajnoki címeihez is.
Eddig egy nagyobb gyártó volt jelen a Hypercar kategóriában, a soron következő olasz versenyen azonban a WEC a Peugeot autóival gazdagodik.
2021-ben kezdődött el a Hypercar kategória, ami az LMP1-es autókat hivatott leváltani. A szabályalkotók célja a költségcsökkentés, az új technológiák bevezetése és több gyártó bevonzása volt. Az, hogy az IMSA-val közösen teszik ezt meg, arra is lehetőséget nyújt, hogy az endurance mezőny világszerte átjárható legyen.
Ez egyszerre azt is jelenti, hogy nem kell a két sorozatnak külön-külön meggyőznie három-négy gyártót, valamint a nagyobb mezőny Daytona és Le Mans presztízsét is növelni fogja.
A váltás – vagy egy új program elindítása – azonban eleinte nagy költségekkel jár, nem beszélve arról, hogy a koronavírus is hátráltatja az új autók fejlesztését. 2021-re csak a Toyota készült el az új autójával. Rajtuk kívül egy LMP1-es Alpine volt ott a WEC első Hypercar rajtrácsán.
Ugyan év közben csatlakozott hozzájuk a sportautókat gyártó amerikai Glickenhaus, a többi márka azt hangsúlyozta, inkább még kivárnak. A fő okok között az szerepelt, hogy az autókat amint egyszer indítják versenyen, utána jó ideig nem lehet rajtuk változtatni, így egy megbízhatatlan vagy lassabb alkatrész több évnyi teljesítményre nyomhatja rá a bélyegét.
Emiatt a legtöbb gyártó nem 2021-et hanem a jövő évet célozta meg, vagy még későbbre ígérték magukat.
Ez azonban csak az első lépcsőfok volt, az LMH autók első bevetésének lehetősége. 2023-ban kezdődik igazán a „Nagy Bumm”. Az egységesített hibrid hajtáslánccal rendelkező LMDh autók ekkor lépnek majd színre, ráadásul a WEC-ben és az IMSA-ban egyszerre.
Addig is, a kibővült Glickenhaus, illetve az eddig meghiúsult ByKolles/Vanwall projekt mellett volt egy gyártó, akik beígérték magukat: a Peugeot.
Sokan azt várják, ők vethetnek véget a Toyota egyeduralmának. Hiszen a Glickenhaus nem tömeggyártó, és nincs annyi tapasztalata a versenyzés terén, mint a japánoknak. Az eddigi másfél szezonban csak néha kapták el a fonalat, nem tűnt úgy, hogy igazi kihívást jelentenek a vetélytársaknak.
A Peugeot azonban szintén megcsúszott, és nem készült el az idei Le Mans-i 24 órás versenyre. A következő WEC versenyen, Monzában mutatkozik majd be egészen egyedi konstrukciójuk. A franciák Le Mans hosszú egyeneseire készülve ugyanis nem szereltek hátsó szárnyat az autójukra.
Fotó: Stellantis
A Sebesség Templomaként is emlegetett olasz pályán rögtön ki is derül, mennyire valós eséllyel rendelkeznek.
Bár Kevin Magnussen az F1-es visszatérés miatt távozott csapatukból, így sem gyenge a felállás. Az egyik autóban Paul di Resta (korábbi F1-es versenyző és 2020-as LMP2-es Le Mans-i győztes), Mikkel Jensen (ELMS és IMSA kategória-bajnok) és Jean-Éric Vergne (kétszeres Formula E bajnok) ül majd. A másik autó legénységét pedig James Rossiter (10 éves endurance tapasztalat), Gustavo Menezes (LMP2-es Le Mans-i győztes és WEC bajnok), valamint Loic Duval (Le Mans és a WEC abszolút győztese, valamint Super Formula és Super GT bajnok) alkotja majd.
A Hypercar autókkal való tapasztalat így is a Toyota mellett szól, az idei évben már betekintést kaphatunk abba, mi várható. Jövőre ugyanis a Peugeot mellett a Vanwall, a Ferrari és a Porsche is érkezik a WEC legmagasabb kategóriájába.
A HUMDA Academy egyik mentoraként Michelisz Norbert első „osztályát” jelenthette be ezen a héten. Elmondása szerint büszkeség az eredmény, és a fiatalok nem hátráltatják a pályán. Sőt…
Az idei többletprogramokkal, mint amilyen az ETCR és a HUMDA fejlesztőprogramja, hogyan jut időd a családra?
Nem egyszerű ez a feladat, de néhány évvel ezelőtt elkezdtem megtanulni prioritásokat felállítani. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy jelenleg a versenyzésen és a családon kívül nem nagyon fér bele semmi más az életembe. Ebbe sajnos beletartoznak a szociális tevékenységek, mint például a barátokkal eltöltött sörözgetések, beszélgetések. Az ilyenek isszák meg a levét ennek a két bajnokságnak és a sűrű nyári beosztásnak.
Vannak az évnek olyan részei, amikor beleférnek más dolgok is, például az Forma-1-es közvetítések, vagy különböző sajtóesemények és belefér az a háttérmunka is, amit a tavalyi év egészében, illetve idén is megtettünk annak érdekében, hogy a mai bejelentésig eljussunk.
Ez gyakorlatilag folyamatosan változik, amikor kisebb a teher a versenyzés tekintetében és a mondjuk a családi dolgok engedik, akkor van lehetőség pótolni azt az elmaradást, ami a többi fontos dologból jött. Amikor meg minden nagyon sűrű, és hatékonyan kell beosztani az időmet, akkor marad a versenyzés, az utazás, meg a család.
Melyik tetszik jobban, amikor a két sorozatod együtt vagy külön van?
Külön. Az jó.
Melyik a jobb?
Az az igazság, hogy az ETCR-nél jóra számítottam, de még jobb. Többet kaptam. Szóval most nem tudnék dönteni. Annyira más, én élvezem az ETCR-t, még pörgősebb, rövid futamokkal. Nekem tetszik.
Még nincs meg teljesen az elektromos autó. Jaramában nagy segítség volt, hogy nem egyszerre ment a kettő, és volt időm kicsit megemészteni a dolgokat. A Hungaroringen és Pauban az volt, hogy átfutottam egyik autóból a másikba (WTCR-ből ETCR-be), és akkor éreztem, hogy megérkeztem, amikor már ott volt a kockás zászló. És ez Jaramában már egy kicsit könnyebb volt, remélem így folytatódik.
Az mondtad a mostani sajtóstájékoztatón, hogy a tehetséggondozás neked is sokat adott, ez a pályán is megnyilvánul valamiben?
A pályán nem feltétlenül, inkább abban, hogy tehetségeket hogyan értékelek. Sokszor előfordul egy tehetség esetében, hogy anélkül, hogy közelebbről ismerném, azt mondanám rá, hogy nem annyira vagy épp borzasztóan tehetséges. Aztán a megismerés meg a vizsgálati folyamatok során változik a kép, ez teljesen természetes.
A versenytársaidat is máshogy értékeled emiatt?
Nem feltétlenül. Persze, mindig figyelem őket, de ez nem konkrétan a HUMDÁ-s kiválasztási mechanizmussal függ össze. Nyilván minden versenyző más, vannak erősségeik és gyengeségeik, és ezeket ismerni kell, saját magad és a versenytársak esetében is.
Milyen volt visszatérni az alapokhoz?
Jó érzés. Visszatérni mindig jó dolog. Minden egyes alkalommal, amikor fáziskéséssel visszatér az ember az alapokhoz, akkor ráeszmél arra, hogy sok minden tanulnivalója van még, másképp látja a világot. Az én esetemben is, eltelt sok idő, mióta kezdtem a pályafutásom, változtam mint versenyző, változtam mint ember, másképp látom a világot. Ez teljesen más megvilágításba helyezi a dolgokat.
Spanyolországban jól ment a Zengő és Cupra. Milyen érzést kelt benned, hogy a korábbi csapatod magyar pilótával mondhatni feltámadt?
Én örültem a sikerüknek. Nyilván régóta már nem zengős versenyző vagyok, de alapvetően igen [boldog voltam miattuk]. Danival is beszéltem a verseny után, Zolival egy gépen utaztam haza, gratuláltam nekik, nagyon ügyesek voltak. Alapvetően szerintem az, hogy ilyen jellegű sikereket elérnek – nem feltétlenül ők, más szakágban más magyarok is -, az összességében minden magyar versenyzőnek és csapatnak jó.
Számítottál erre, tudtad, hogy a bennük van az, hogy újra ott legyenek az élmezőnyben?
Tavaly is jó szezont produkáltak, volt futamgyőzelmük is. Nyilván volt nehezebb időszak is, de most én azt látom, hogy alapvetően sok dolog kezd a helyére kerülni, és ez megmutatkozik eredményekben is.
Ez a hétvége nyilván egy jó hétvége volt, de nem történt olyan, ami a múltban már ne történt volna. Ilyen szempontból ezt nem mondanám váratlan vagy rendkívüli eredménynek.
Tavaly Azcona volt náluk a húzóerő, ő azonban átpártolt hozzátok, a Hyundaihoz. Most úgy tűnik, Huff a helyébe lépett.
Huffynak tavaly is volt jó versenyei. Az, hogy nem mindig tudta ezt [a tempót] megmutatni, az sokszor más tényezők következménye is volt. Úgy alapvetően, ezen a szinten, ilyen versenyzőkkel bármikor benne van a jó eredmény.
Most kétszer is előfordult, először [Tassi] Attilával, aztán [Nagy] Danival, hogy ott küzdöttetek az elején. Ilyenkor csak egy újabb ellenfélről van szó, vagy azért néha kitekintesz, és felismered őket?
Őszintén szólva nem nagyon. Az autóban valahogy nem tudom, megváltozik az ember működése. Az, hogy milyen nemzetiségű egy versenyző, arra valahogy nem nagyon figyelek, amikor ott vagyok. Nyilván, amikor nem versenyzünk, akkor másképp beszélünk egymással.
Szerintem mindenki magáért megy a pályán. Lehet, hogy ez furán fog hangzani, ez nekik sem tesz jót, ha tekintettel vagyunk egymásra. Nyilván rövid távon lehet, hogy ezt valaki keserűen vagy szomorúan értékeli, de alapvetően abban hiszek, hogy minden apróság meg kelljen küzdeni. Ez a fejlődését mindenkinek nagyon meg tudja gyorsítani.
Kicsit szomorú vagyok miatta, főleg Makaót vártam, ugye régen voltunk ott, a Hyundai hazai versenye is nyilván különleges lehetett volna. De őszintén hallottam erről beszélgetéseket a paddock-ban, de csak most szembesültem én is vele, hogy tegnap ez történt.
Milyen pályákat látnál szívesen a naptárban?
Ha nem lesz Makaó, akkor nem is tudom… Egyszer szívesen elmennék Bathurstbe, nem tudom lenne-e lehetőség egy TCR Australia futamba benevezni. – jegyezte meg Michelisz félig nevetve.
Marrákes nem a kedvenc versenypályám, de Istanbul Park az szerintem egy kifejezetten jól épített pálya, a szimulátoron kedvencem volt. Oda mindig szerettem volna egyszer elmenni, eddig még nem versenyeztem rajta.
Mondjuk jöhetne egy Abu Dhabi, vagy valami ilyen Forma-1-es pálya, ahol jó versenyek vannak. Akár Dubajban is.
A WTCR nürburgringi versenyeit a Goodyear gumiproblémái miatt törölték. Akkor megosztotta a mezőnyt a döntés, a Hungaroringen Nagy Dániel állt mikrofonunk elé a témával kapcsolatban.
Az Audi pilótái – akik jól szerepeltek az időmérőn – hevesen tiltakoztak, míg a gumiproblémák által jobban sújtott Lynk & Co és Honda pedig biztonságra hivatkozva támogatták a döntést.
„Az első, amit mindig megvizsgálunk – lehet, hogy ez egy kicsit szalonszövegnek tűnik -, az a biztonság. Mérlegeljük, hogy mekkora baj lehet belőle. A Nordschleife pont az a pálya, ahol – ha gumival van problémád, abból óriási baj lehet.” – fejtette ki a pilóták fejében ilyenkor végbemenő gondolatokat Nagy Dániel.
„Úgy láttuk, hogy mi még a jobbik oldalán állunk a dolognak. Hondánál és a Lynk & Co-nál nagyon rossz volt a helyzet, hamar és sok meghibásodásuk volt. Az Audi meg a Hyundai nem jelentettek ilyen jellegű problémát, mi pedig valahol a középmezőnyben voltunk. Ugyan voltak gondjaink, de kevés gumi adta meg magát, viszont komolyan küzdöttünk vele mi is.”
A német pályán már többször estek ki sokan a WTCR-ben, így jó lehetőség lett volna a kisebb csapatoknak a pontszerzésre. A gyári támogatás nélkül induló Zengő Motorsport ráadásul még biztosabbnak érezte magát a gumik kapcsán.
„Úgy gondoltuk, hogyha versenyzünk, az nekünk jobb lenne, de amikor meghozták a döntést, mindannyian éreztük, hogy ez volt a helyes. Nyilván az Audi volt a legkritikusabb, ők voltak az első helyen az időmérő után, sok pontot szerezhettek volna. Ezt is figyelembe kell venni.”
Nagy Dániel kiemelte, szimplán „lassabban menni” nem lett volna lehetséges megoldás:
„Sosem lesz komoly mezőnyben ilyen. Ha megmondják, hogy menjetek óvatosabban, mindig lesz valaki, aki egy kicsit bátrabban megy. A többiek erre időt és pozíciót veszítenek, és ők is elkezdenek gyorsabban menni. Ez egyszerűen a versenyzés eszméjével nem egyeztethető össze. Nem azért vagyunk itt, akkor inkább nem ülünk autóba.
De amíg két autó lesz a pályán, addig nem létezik ilyen, hogy óvatosan megyünk.”
A gumiszállító a Hungaroringre már egy másik keverékkel készült.
A fél világ lázban ég II. Erzsébet királynő napok óta tartó platinajubileumi ünnepsorozata miatt, azt viszont kevesebben tudják, hogy bizony, ott volt ő az első Forma-1-es nagydíjon is, 1950-ben, Silverstoneban.
Nem is csoda, hogy a királynő tiszteletét tette, hiszen az arisztokrácia krémje is indult azon a futamon, a mezőben megtalálható egyaránt egy thai herceg, bizonyos Birabongse Bhanudej Bhanubandh, valamint Toulo de Graffenried svájci báró is. Érdekesség, hogy azóta sem volt egyetlen F1-es futamon se, pedig láthatóan szereti a királykategóriát a királynő.
A királyi család többi tagja persze többször is tett látogatást tett a paddockban: Diana hercegnő még a williamses David Coulthardot látogatta meg egykoron, Harry herceg pedig Abu Dhabiban volt ott az egyik évben, és a Mercedesnél vendégeskedett. Christian Horner volt, hogy Károly hercegnél tett látogatást, Fülöp herceg pedig korábban James Hunttal parolázott.
A királynő vacsoravendége is volt egykoron Lewis Hamilton, akinek leckéket adott etikettből, de azért később csak lovaggá ütötte őt. Korábban ott volt a wokingi McLaren bázis megnyitóján, még Mika Häkkinenék korszakában, de a Shell Center londoni központjában is megcsodálhatta anno Michael Schumacher Ferrariját.
A királynő körüli hypeot azonban egyértelműen a Veloce maxolta ki: ők II. Erzsébettel, valamint Károly és Vilmos hercegekkel forgattak videót, még ha valójában csak az alteregóikkal is. A végeredmény viszont igai brit humoros lett.
Jamie Chadwick mindkét eddigi W Series szezont megnyerte, és az idei, harmadik szezonban is dominál. Mit üzen ez?
A W Series egy kimondottan női versenyzők számára létrehozott bajnokság, azzal a céllal, hogy platformot nyújtson a lányoknak arra, hogy jobban megismerje őket a közönség és a szakma egyaránt. Ezt pedig egészen jól teljesíti is, hiszen a bajnokság mostanra már rendszeresen a Forma-1 egyik betétversenye, kiegészítő eseménye.
Az eredeti cél azonban nem csak ez, hanem hogy ugyanolyan értékű „junior” bajnoksággá váljon, mint az F3 és F2, hogy a W Series legjobbjai a Forma-1-be kerülhessenek.
A magam részéről alapvetően jó ötletnek tartom ezt a női bajnokságot, de vannak dolgok, elméletek, melyekkel nőként sem értek egyet. Hamarosan kitérek erre is.
Az mindenképpen jó, hogy egyenlő feltételeket és anyagi akadálymentességet nyújt a bajnokság ahhoz, hogy ezeket a lányokat megismerhessük, hogy nemzetközi porondon versenyezhessenek. Ezzel semmi gond nincs, sőt kifejezetten jónak tartom.
Eddig nem sikerült kimagaslót nyújtani
Hosszú évek óta téma, hogy kellene női versenyző a Forma-1-be (Giovanna Amati volt az utolsó, 1992-ben). Állítólag Bernie Ecclestone többször is próbálta Amerikából az F1-be csalni az egyik legjobb versenyzőnőnek tartott Danica Patricket, de ő mindannyiszor visszautasította azt.
A 2010-es évek elején volt rá némi esély, hogy Susie Wolff lesz a következő nő az F1-ben, hiszen akkoriban a Williams fejlesztő- majd tesztpilótája lett, és részt vehetett pár szabadedzésen, és teszteken a csapattal. Végül azonban versenyzői ülést nem kapott.
Susie Wolff, még Williamsesként
Mostanra világszerte nagyra nőtt a diverzitás kérdésköre, így kulcskérdés lett a Forma-1-ben, a motorsportokban is. Ez ismét olyasmi, amivel alapjában véve egyetértek. Egyetértek azzal, hogy senkit ne érjen negatív megkülönböztetés a neme, bőrszíne, vallása, nemzetisége, szexiális irányultsága, stb. miatt. De olykor talán ezzel is, mint mindennel, átesünk a ló túloldalára, és erőszakkal akarunk egy képletbe olyan elemeket illeszteni, melyek nem odavalók. És nem a felsorolt jellemzők alapján nem odavalók.
Az egyenlőség az én olvasatomban azt jelenti, hogy azonos feltételek vonatkoznak mindenkire nemtől, nemzetiségtől, stb. függetlenül. Üdvözölném, ha lenne női versenyző az F1-es mezőnyben, amennyiben a srácok létráját mászta meg és tényleg alkalmas rá. Szerintem ezzel a legtöbben ugyanígy vannak. Nem látom azt, hogy „üldözve” lennének a nők az F1-ben és kézzel-lábbal tiltakoznának ellenük. Sőt. Úgy gondolom, mindenki pozitívan állna hozzá, ha valós teljesítmény alapján oda tudna jutni egy nő.
De lehetséges ez egyáltalán?
A GP3 volt talán az F1-hez legközelebb álló bajnokság, melyben az utóbbi években szinte mindig szerepelt nő, olykor több is.
2012-ben Alice Powell, Vicky Piria és Carmen Jordá képviselte a női nemet a GP3-ban. Powell szerepelt a legjobban, aki 1 ponttal a 19. helyen végzett. Powell jelenleg a W Seriesben versenyez, Piria is kipróbálta ott magát, de jelenleg GT-zik.
Jordá külön eset némileg, GP3 után ő az akkori Lotus csapat F1-es fejlesztőversenyzője lett. Ezen sok korábbi versenytársa is kiakadt, hiszen az eredményes srácok sem jutottak olyan lehetőséghez, mint akkor Jordá, aki sosem szerzett GP3-ban pontot és mindig a mezőny végén szerepelt valahol…
Carmen Jordá | Fotó: GP3
A következő Tatiana Calderón volt, aki 2016-tól 2018-ig versenyzett a GP2-ben. Legjobb év végi eredménye a 16. helyezés. 2019-ben F2-ben versenyzett, ahol 22. lett.
Személy szerint az utóbbi évek egyik legjobbjának Sophia Flörsch-t tartom, de még ő sem tudott eredményt felmutatni F2-ben a srácok között.
Most mindenki a W Seriestől várja az áttörést
Az üzenet az, hogy a nők igenis lehetnek ugyanolyan jó versenyzők, mint a férfiak. Noha a fenti GP3-as esetek ezt kevéssé reprezentálták…
A W Series-t Chadwick uralja. Legalább annyira, mint Lewis Hamilton az elmúlt években a Forma-1-et.
Talán állíthatjuk is, hogy jelenleg ő a legjobb formaautós versenyzőnő.
Jelenleg a harmadik W Series szezon zajlik, eddig összesen 17 versenyen vannak túl. Chadwick ezek mindegyikén részt vett. A 17-ből 9 alkalommal nyert, gyakran fölényesen, és mindössze kétszer fordult elő, hogy nem állt dobogóra. Idén, bár még nem járnak a szezon felénél, jelenleg duplaannyi pontja van, mint a második helyen álló Abbi Pullingnak. Abszolút dominál, a többi lány szinte labdába sem rúghat mellette.
Mivel harmadik éve a Williams fejlesztő versenyzője, és sokan szeretnék, ha ő valóban célba érne és F1-es versenyzővé válna. De legalábbis először kapjon lehetőséget egy F1-es szabadedzésen.
A marketing értéke mindenképpen nagy lenne e történésnek, ugyanakkor veszélyes vizekre eveznének. Fel is értékelheti a W Seriest, vagy akár sárba is tiporhatja.
Ha elfogadhatóan teljesítene, nem lenne semmi gond. De mi van akkor, ha nem tudná felvenni a kesztyűt az F1-esekkel, még a mezőny végén sem? Akkor felmerül a kérdés, hogy ha így jár az, aki egyértelműen domináns a többi lány között a W Seriesben, akkor mégis miként teljesítenének a többiek? Nem biztos, hogy jó üzenet.
Chadwick épp egy W Series győzelmet gyűjt be | Fotó: Williams Racing
S ha már üzenet…
Abszolút személyes vélemény, és lehet, hogy csak szőrszálhasogatás, de az én értelmezésemben a „nők is lehetnek F1-es versenyzők” állítás teljesen ellenétes azzal, hogy nem F2-ben, F3-ban versenyeztetik a lányokat, hanem egy külön nekik kitalált, „steril” bajnokságban.
Ha „vagyunk olyan jók, mint a férfiak”, akkor versenyezzenek ugyanazokban a bajnokságokban és tűnjenek ki közülük. Ez rendben van. Ha külön bajnokságot, netán külön „Forma-1-et” csinálunk nőknek, az is teljesen rendben van. De a kettő számomra kissé ellentétes üzenetet hordoz.
Mint mondtam, szerintem tök jó dolog a W Series, csak nem vagyok benne biztos, hogy igazán szolgálja azt a célt, melyre kitalálták…
Szujó Zoltán régi adósságát törleszti a hallgatói, nézői és immáron az olvasói felé: kiadta elsősorban Forma-1-es sportriporteri munkássága sztorijait, könyvként.
Bevallom, amikor 2019-ben jött a hír, hogy feláll az MTVA-tól, talán elsők között írtam neki keserédes SMS formájában, hogy vegyen most akkor mély levegőt, és írja meg az élményeit.
Fotó: Racingline.hu
Szerencsére, nem csak én tanácsoltam ezt neki, így bő 200 oldalban, két év alatt, egy kifejezetten igényes, keményfedeles kiadásban manifesztálódott ez. Ráadásul amit én külön nagyra értékelek, hogy megtehette volna azt, hogy bármelyik nyomdával együttműködik, mégis az egykori szűkebb pátriárkáját, Gyomaendrődöt tisztelte meg ezzel a munkával.
Jó csavarnak érzem azt, hogy rögtön a bevezetőben a felmondása körülményeivel kezd. Mondhatnám azt is, hogy meglepett, de mint szintén rajongója Quentin Tarantino munkásságának, az ilyesmin már a pillám sem rebben. Ahogy pedig a sztárrendező filmjeiben az megszokott, ugrálunk olykor az időben és térben, még ha egy-egy fejezet címe tükrözi is az abban foglaltakat. Egyáltalán nem feltétlenül kronológiai sorrendben lineáris a felépítése tehát a könyvnek. Akit az ilyesmi esetleg összezavarna, nem kell aggódnia, nem vészes, követhető.
Személy szerint örülök annak, hogy nem a „kötelező” karácsonyi könyvpiacra időzítették a megjelenését. Sokkal Forma-1 közelibbnek érzem azt, hogy Zoltán most versenynaptár-szerűen városról városra turnézik, találkozik a rajongókkal, beszélget, dedikál. Mindezt környezettudatos állampolgárként vonattal kivitelezi, ahogy az egykori diákévei alatt is így gyűrte le a távolságokat. Annyiban még szintén párhuzamos egyébként a karrierutunk, hogy alapvetően kellően távol helyezzük magunkat a futball világától. Persze, olykor csak belekeveredünk, és űzzük is ezt a sportot, inkább kevesebb sikerrel.
Kifejezetten érdekesnek gondolom azt, hogy Vitray Tamás neve mennyire összeforrt előbb Dávid Sándorral, majd Palik Lászlóval. Zoli sem maradt ki ebből, még ifjú riporterként. Mégsem Vitray úr nevére emlékezünk a régi F1 közvetítések kapcsán, mivel a kollégák tényleg a lehetőségekhez képest mindig nívósan oldották meg, ki-ki a szájíze szerint a száguldó cirkusz világának a hazai ecsetelését. És akkor ha már szóra jött az állandó vitaalap, amely a mai napig megossza a Forma-1 rajongókat: Szujó vagy Palik-e a jobb? Nos, a könyvből világosan kiderül az, hogy ők mikor, hányadán is álltak egymással.
Örökzöld téma a médiás körökben az, hogy autogram kérdésköre, hogy nekünk, akik közel kerülhetnek a tűzhöz, és a celebritásokhoz, illik-e ez. Nos, Zoltán ezzel kapcsolatban is megoszt történeteket a könyvében. Maradjunk annyiban, hogy talán nem főben járó bűn ez. Bevallom, én is, ha úgy adódik, hogy világbajnokkal készíthetek interjút, azon évek AUTOCOURSE páldányait általában csak aláirattatom az alannyal, amelyik években nyertek. Persze, szigorúan csak az interjúnk végén, első a munka!
Amiért még szimpatikus ez a könyv, hogy nem önfényezés lett, sőt! Inkább leírja azokat a hibákat is, amelyeket kezdő riporterek szoktak véteni, így akár oktatókönyvként is elmennének bizonyos részei. Ugyanakkor önironikus is a dolog, és ahogy egykori példaképe, id. Knézy Jenő, ő is „eltette humorosba” a bizonyos botlásait, amelyeket most írt meg. Kiderülnek olyan trükkök is, hogy miképp lehet becserkészni akár egy-egy interjúalanyt. Mennyire is kell rámenősnek lenni, vagy pont, hogy alázatosnak és kitartónak. Így szakmabelieknek is ajánlott olvasmány, már persze csak azoknak, akik nem szelfizni járnak a paddockba, meg a gasztonómiai élvezetekért.
Alapvetően előjött Zoltánból a tanár, már-már idegenvezető is, ahogy azon országokat mutatja be, ahol száguldó sportriporterként járt a munkái miatt. Ugyanakkor nem maradhattak ki azon magyar virtusból adódó csibészelések sem, amelyekkel az épp adott ország derék polgárait bosszantotta. Olykor egyedül, vagy az operatőr kollégával. Néha mintha Széchenyi Zsigmond vadászati leírásait is fel vélem fedezni modern köntösben, amikor a tájat, városokat írja le, amerre járt.
Derék dolognak tartom azt, hogy kitekint egy-egy pálya múltjára is, még úgy is, hogy a történetei alapvetően 2002 utániak. Azt is lehet olvasni a sorok között, hogy ugyan már évek óta nem közvetíti a királykategória futamait, de továbbra is naprakész.
Legalább annyira magamra ismertem az ő és Michael Schumacher kapcsolatában, ahogy én vagyok Alain Prosttal. Egyikük sem egyszerű eset, de miért is gondolnánk ilyesmit sokszoros világbajnokokról. Zoli, ezt a meccset én „nyertem”, egyszer négy órán keresztül váratott, hogy lemondja az interjút.
Kiemelkedő rész, az egykori RTL-es Kész Átverés! műsor pontos leirata, ahol Szujó úr került kellemetlen helyzetbe. Talán innen is eredeztethető a baráti kapcsolata Zolinak Sebestyén Balázzsal, aki azóta is visszatérő vendég a reggeli rádiós műsorukba. Az sem lehet véletlen, hogy ugyan Balázs ritkán vállal ilyen felkérést, de az „Öveket bekapcsolni!” könyvbemutatóján ő volt a porondmester. Biztos, ezért az adásért vezekelt, mert lássuk be, tényleg annyira pattanásig feszítették akkor a húrt, hogy annak egészségügyi kockázata is lehetett volna.
Nem maradhatnak ki persze a Forma-1-ben dolgozó magyarok megemlítése sem. Kiváló korlenyomat, mert hát az ő munkájuk sem tart örökké a száguldó cirkuszban. Kicsit olyasmi ez, mint a légiutaskísérők élete, majd egyszer csak a földön maradnak. Ezután más munkát vállalnak, de addig kifejezetten érdekes és csillogó, első osztályúnak gondolt az életük.
Nagy erénye a könyvnek, hogy rengeteg saját képet is láthatunk, Zoltán „családi albumából”, így ezek tényleg nem voltak ismertek eddig. A lektori munka pedig kiemelkedőbb, mint az elmúlt évek magyar motorsportos könyveiben bármikor. Talán csak két elütést, ha találtam, pedig nem vagyok az a szőrszálhasogató, aki nagyítóval keresi a hibákat.
Ugyanakkor a könyvet bátran ajánlom azoknak is, akiket nem csak a Forma-1 érdekel. Olvashatunk akár a profi bokszról is, illetve további autóversenyekről, kosárlabdáról, fociról. Stílusában leginkább a Hungarohoz tudnám hasonlítani, illetve a Dávid Sándor által jegyzett Forma-1 sztorik sorozathoz.
Érdekes figyelni azt is, hogy a Dakaron vezetett naplót, mint tenné azt egy mai blogger vagy vlogger, amelyből az is kiderül, hogy tényleg úgy dolgozott akkoriban, mint egy mai átlagos influenszer, hiszen sokszor maga forgatta, narrálta, szkriptelte, és vágta az anyagait. Meglepő ezek után az, hogy pár ismertebb tévéből érkezett név, aki nagyot akar futni a netes szubkultúrában, ezzel nincs tisztában, hogy pont ettől működik ez a műfaj, ha teljesen magad csinálod, és nem munkatársakra bízod…
Végül, de nem utolsósorban nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy olyannyira törekszik a profizmusra minden szinten, hogy az már olykor tépelődésbe torkollik. Nem kell, nyugodtan dőlj hátra, és nyissunk együtt egy üveg bort… Az aszú jó, Zoltán?
Összességében egy nagyon olvasmányos, „gyorsan kivégezhető” könyvet kaptunk, könnyed a hangvétele, de ez tudatos is, egyáltalán nem akar már-már szakkönyv lenni, mint Wéber Gábor művei. Azt gondolom ugyanakkor, hogy bőven maradt még történet, és mindegyik pályára el sem jutottunk Zolival, így ha akár újabb két évet is kell rá várni, de én a magam részéről várom a folytatást!
Másfélszeresére duzzadt a DTM résztvevőinek szám az idei évre, íme egy kis ízelítő, hogyan is néz ki a 29 fős mezőny.
Mercedes
A tavalyi gyártói és egyéni bajnokságok nyertese 8 autóval továbbra is a legnagyobb jelenléttel bíró márka a bajnokságban.
A bajnoki címvédő, Maximilian Götz csapatot váltott, a helyén maradó Lucas Auer és a debütáló David Schumacher mellett a Winward Racing színeiben indul majd. A Haupt Racing Team a tavaly már dobogót szerző Arjun Maini és Luca Stolz kezébe adja autóit, míg a GruppeM Racing a nagy visszatérő, Maro Engel tapasztalatában bízik.
Csapattársa az újonc kanadai Mikael Grenier lesz, Maximilian Buhk pedig marad a Mücke Motorsportnál.
Fotó: Daimler AG
Audi
A négykarikás márka Kelvin van der Linde révén sokáig bajnoki várományosnak számított, de végül összeomlott a terv. Idén az Abt két bajnokkal erősítve (René Rast és Ricardo Feller) tér vissza, a Rosbergnél azonban nincs változás. Eközben egy extra autó is érkezik 2021-hoz képest az Attempto Racing jóvoltából, amit a mezőny legfiatalabb tagja, a 19 éves Marius Zug vezet majd.
Fotó: Gruppe C Photography
BMW
A bajorok új kasztnival érkeznek az új szezonra, miután elkészült az M4 GT3-as verziója. Sheldon van der Lindéhez és Marko Wittmannhoz, a DTM-be visszatérő Philipp Eng csatlakozik. A téli szezon legnagyobb átigazolása is a BMW-hez köthető, a Lamborghinitől Esteban Muth érkezik.
Fotó: BMW AG
Porsche
Negyedik német márkakánt most először a Porsche is teljes szezont teljesít majd a német túraautó bajnokságban, miután tavaly már belekóstoltak a sorozatba. Rögtön három gyári pilóta érkezik, majd két külön csapattal. Az SSR Performance két pilótája, Laurens Vanthoor és Dennis Olsen csapattársakként indultak idén Daytonában, és csak az utolsó körökben veszítették el a győzelmet.
Mivel a stuttgarti márka igencsak széleskörű tapasztalattal rendelkezik a GT3-as kategóriában, őket sem kell félteni.
Fotó: DTM
Lamborghini
Tavaly csak két autó állt rajthoz, idén háromszor annyi lesz. A T3 Motorsportnál a WEC kategória bajnok, Nicki Thiin váltja Muth-ot, míg a Grasser Racing négy autójának érkezése az olasz márka gyári pilótáinak biztosít lehetőséget, köztük a tavaly meglepetésdobogót szállító Mirko Bortolottinak.
A mezőny egyetlen női pilótája, Esmee Hawkey is az olasz márkával áll rajthoz.
Fotó: Gruppe C Photography
Ferrari
A Red Bull ferraris programja hagyta legutoljára a bejelentéseket, de érdemes volt kivárni. Egy amerikai és egy ázsiai-óceániai bajnok (Igor Fraga és Nick Cassidy) lesz majd a két pilótájuk. Utóbbi azonban több sorozatban is érdekelt így egy igazi legenda – a hab a tortán – Sébastien Loeb helyettesíti majd a szezon során.
