Talán nem mondunk vele nagy újdonságot, hogy a Forma-1-es versenyzők általában kapnak saját közúti autót csapatuktól, jobban mondva a csapattal kapcsolatban álló autógyártótól, hogy a „megfelelő” márkával grasszáljanak privát útjaikon is.
A versenyhelyszínekre azonban többnyire nem ezzel a saját autóval érkeznek, főleg mert többnyire repülőgéppel és/vagy helikopterrel érkeznek az adott országba. A szállodától azonban el kell jutni a pályáig valamivel, így általában a fent már említett márka helyi képviselete ad egy kölcsönautót, bár vannak gyártók, melyek komplett európai turnéra odaadják a versenyzőnek és/vagy csapattagoknak az adott járművet. Ha ez nem jön össze, akkor marad a klasszikus bérautós megoldás, így azonban nem biztos, hogy a versenyző a csapatához passzoló konszern márkát kap…
Nézzük hát, hogy mivel érkeztek a versenyzők a Hungaroringre! (+1 a galéria után!)
[Best_Wordpress_Gallery id=”136″ gal_title=”2018 Magyar Nagydíj, mivel jöttek a versenyzők?”]
+1: Pénteken épp mellénk parkolt Lando Norris, a McLaren tartalékversenyzője, aki most egy narancssárga Suzuki Vitarával érkezett. Elég nagy a kontraszt ahhoz képest, hogy a Brit Nagydíj idején egy McLarennel közlekedhetett. 😀
Az esőmosta időmérőt követően a szabályok értelmében szabadon választhatnak rajtkeveréket a csapatok, a Pirelli szerint pedig nem elképzelhetetlen, hogy mind a három keverék előkerül majd.
A Német Nagydíjhoz hasonlóan a Pirelli ezúttal is átugrotta a piros oldalfalú szuperlágy gumikat és a közepes-lágy-ultralágy trióval érkezett a Hungaroringre. Száraz körülmények között a Q3-ba kerülő pilóták nagy része az ultralágyakon rajtolt volna, ám az eső miatt borulhat a monotonnak mondható stratégia és sokan a tartósabb, ám a rajtnál hátrányosabb lágyak mellett dönthetnek.
„Az egy- és kétkiállás egyaránt életképes opció, minden attól függ majd, mennyire tudják életben tartani az ultralágyakat” – magyarázta Mario Isola, a Pirelli motorsport-igazgatója. „A lágyon rajtolók lényegében szabadon választhatnak majd második keveréket, és mivel egyik sem lóg ki túlzottan a sorból, akár mind a három keverék előkerülhet a verseny során.”
A Hungaroringen a szokásoknak megfelelően kánikula tombol, ritkán ment 30°C alá a levegő hőmérséklete, a pályahőmérséklet pedig nem egyszer ennek a dupláját is elérte – ez különösen azoknak lehet rossz hír, akik a mezőny hátsó feléből indulva kénytelenek lesznek támadó versenyt futni, mint például a 12. helyről rajtoló Daniel Ricciardo vagy a mögüle induló Nico Hülkenberg.
„A delta a közepes és a lágy között nagyjából 0,6 mp, míg a lágy és az ultralágy között a várt 0,7 mp-nél kicsit nagyobb, 0,8-0,9 mp” – folytatta Isola. „Nyilvánvalóan az ultralágy kopik leginkább, a verseny kulcsa pedig a túlmelegedésre hajlamos hátsó gumik kezelése lesz. Az aszfalt nagyon forró, pénteken a 60°C-ot is elérte; a tapadás jó, de kicsit csúszkálnak, aminek következtében túlmelegedhetnek a hátsók, ahogy már említettem. A magas hőmérsékletek miatt néhány csapat hólyagosodást tapasztalt az ultralágyakon, nem volt vészes, de ez is egy apró intő jel arra vonatkozóan, hogy oda kell majd rá figyelni. A másik két keveréken nem látható hólyagosodás; a közepes emellett szinte nem is kopik, a lágy pedig valahol a közepes és az ultralágy között helyezkedik el.”
Szombatra Kimi Räikkönen felesége, Minttu és kisfia, Robin is megérkezett a Hungaroringre, hogy a helyszínen nézzék a nyári szünet előtti utolsó versenyt.
Robin, aki egyébként grimaszait tekintve nagyon hasonlít édesapjára, mégis nála kitartóbban állta a fényképezőgépek kattogását.
A harmadik szabadedzést a Ferrari boxában kezdte nézni édesanyjával, a gyakorlás végére azonban Robin már a boxutcában rollerezett fel, s alá. 🙂
[Best_Wordpress_Gallery id=”134″ gal_title=”2018 Minttu, Robin Räikkönen, Hungaroring”]
A Cité de l’Automobile-ban, vagyis a Bugatti múzeumban jártunk június elején, Mulhouse-ban, Franciaországban. Nevével ellentétben nem csak Bugattik láthatók az impozáns gyűjteményben, hanem sok minden más is, többek között jó pár Forma-1-es autó is, mindenféle korszakból.
Szöveges és fotós beszámolónkat ide kattintva olvashatod el.
Alábbi videónkban pedig megmutatjuk, milyen is a múzeum belülről, ám hozzátesszük, hogy olyan hatalmas a terület és annyi a látnivaló, hogy tuti nem szerepel minden a videón. Így aztán ha valaki arra jár, mindenképp ajánljuk, hogy töltsön el pár órát ezen a helyen!
Ja, és azt is kipróbáltuk, hogy miként fog meg a biztonsági öv, ha fejre állítanak egy Peugeot-ban! 😮 😀
Július 18-án a Kossuth Kiadó gondozásában, magyar nyelven is megjelent Jenson Button életrajzi könyve, mely a Féktelenül – Életem határok nélkül címet viseli (eredeti cím: Life to the Limit: My Autobiography). A Racingline.hu is kapott egy példányt a könyvből, melyet gyorsan el is olvastam, és különösebb spoilerezés nélkül – bár a karrierje azért ismert az Forma-1-et követő közönség számára – igyekszem véleményezni.
Először is megragadnám az alkalmat, hogy azoknak, akik iskolás koromban a kötelező olvasmányokkal való küzdés közepette fejüket csóválva jegyezték meg, hogy „mert te nem szeretsz olvasni”, megüzenjem, hogy de, szeretek olvasni, mindig is szerettem, csak adjanak olyan könyvet a kezembe, ami érdekel is és le tud kötni. Nos, Button könyve speciel pont ilyen.
Igazán örvendetes, hogy a közösségi média és okostelefonok térhódításának kellős közepén ismét menőnek számít olvasni, ahogy az is pozitívum, hogy az utóbbi években számos F1-es, ex-F1-es versenyző, vagy más F1-es személyiség is könyvírásra, de legalábbis íratásra adta a fejét. Elég ha csak Mark Webberre, Damon Hillre, Ross Brawnra, és most már Jenson Buttonra is gondolunk e téren. Felkészül Kimi Räikkönen és Fernando Alonso.
Ha Button könyvét röviden kellene jellemezni, azt mondanám nagyon jó. Meglepően jó. Váratlan őszinteséggel ír családjáról, és arról, hogy kisgyerekként mi minden játszódott le benne, miként élte meg a szülei nem túl jó viszonyát, és hogy élte túl az iskolát. Talán pont találó is azt mondani, hogy „túlélte”…
Igazán jó humorral, szórakoztató stílussal mesél gyerekkoráról, többször fel is nevettem olvasás közben. Mindemellett valóban olyan információkkal szolgál Jenson Buttonról, a személyről, melyeket eddig nem tudott róla a közönség, pedig a mai világban egy híresség, egy sportoló élete nyitott könyv az interneten. Buttoné most már valóban az, és ezt a lehető legpozitívabb értelemben mondom.
Elmeséli életének fontosabb mozzanatait, hogy miként szeretett bele az autósportba – nem, nem édesapja erőltette -, hogyan kezdett el gokartozni. Ez pedig igazán szoros köteléket alakított ki közte és édesapja között, akit később az egész F1-es közönség megismert és szeretett.
Fotó: Williams
A gokartos időszak után Jenson rádöbbent, hogy az autósporthoz az egészséges életmód is elengedhetetlen. Megtudjuk, hogy mennyire odáig meg vissza volt az első F1-es tesztjétől, hogy Ralf Schumacher milyen kényeskedő első benyomást tett, miként döbbent rá, hogy az emberek már mindent tudni akarnak róla, és hogy meg kell válogatnia a szavait, ha nem akar bajba kerülni, és nem csak rá, de adott esetben a hozzátartozóira, aktuális barátnőjére is igaz…
Beszámol róla, milyen eufóriát okozott számára az első futamgyőzelme, valamint azt, miként kellemetlenkedett Sir Richard Branson Jenson akkori barátnője, Jessica körül. Ez a sztori korábban már cikk formájában bejárta a világsajtót.
Aztán a derült égből villámcsapás módjára érkezett Brawn GP a csúcsra repítette Jensont, ő pedig több, mint boldog volt ettől, ennek hatására azonban új kihívásra vágyott, Lewis Hamiltonnal akarta összemérni magát, így a McLarenhez igazolt, mely akkor „Lewis csapata” volt.
A McLarenes évek során azonban már nem jöttek a brawnos eredmények, majd az amúgy mindig optimista és lelkes Jensont – érthető módon – letaglózta édesapja viszonylag rejtélyes halála. Rádöbbent, hogy édesapja nélkül már nem olyan jó az F1 sem, és elvesztette motivációját, valamint nem is akart már nyerni az F1-ben, hiszen édesapja már nem tudott volna vele örülni.
Érzelmi hullámvasútjának az lett az eredménye, hogy apja halála után „hirtelen” megkérte Jessica kezét, majd össze is házasodtak, ám nem sokkal később rájöttek, hogy ez elsietett döntés volt és elváltak. Ez után ismerte meg aktuális barátnőjét, Brittny-t, aki immáron a jegyese és elmondása, illetve írása szerint nagyon sokat köszönhet neki.
Mindent összevetve ez egy remek olvasmány minden Forma-1 rajongó számára, függetlenül attól, hogy az olvasó kedvelte/kedveli-e Buttont, vagy sem.
Az egyetlen kifogásolható dolog a könyv kapcsán talán az, hogy a magyar fordítás bár stílusát tekintve remek és választékos, az sajnos érződik rajta, hogy aki a fordítást végezte, nem jártas az autósportban, így egyes szakszavak nem a megfelelő magyar megnevezést kapták, bevallom ezek kissé bántották a szemem.
Ettől függetlenül azonban élvezhető, humoros, és nagyon őszinte írás, őszintén ajánlom minden F1 rajongónak!
A Cité de l’Automobile, vagy ahogy inkább ismerik AZ első számú Bugatti múzeum, vagy a Schlumpf Kollekció, Mulhouse-ban, Franciaországban található, épp a német határnál.
E nevezetes gyűjtemény története szorosan kötődik a Schlumpf testvérek, Hans és Fritz Schlumpf életéhez.
Olaszországban születettek a múlt század elején, majd Mulhouse-ba mentek szüleikkel, 1906-ban. 1935-ben a testvérek megalapították a SAIL nevű, gyapjúval foglalkozó vállalkozást, részesedést vettek egy fonóból és több céget is megvásároltak 1940-ben.
Az ’50-es évek végére Fritz Schlumpf elkezdett régi autókat vásárolni, miután 1939-től számos rally versenyen indult Bugatti 35B-jével. Eleinte titokban gyűjtötte az autókat, később francia, svájci, angol, olasz, német, és amerikai kapcsolatokra is szert tett. A testvérek figyelme egyre inkább a drága autók felé fordult és eltávolodtak eredeti vállalkozásuktól.
Egyre nagyobb hely kellett a növekvő gyűjteménynek, így átalakították a gyapjúmalmot egy bemutató épületté az autóik számára, majd 1966-ban elkezdtek azon dolgozni, hogy a „Schlumpf Museum” a nyilvánosság előtt is megnyissa kapuit.
Miután 1976-ban csődbe mentek, több szervezet és az ország is azon volt, hogy életben tartsa a gyűjteményt.
Az egyik testvér 1989-ben, a másik 1992-ben halt meg, 2000-ben pedig a Culturespaces újjáépítette és modernizálta a múzeumot. 2006-ban jött létre a Cité de l’Automobile, mely átvette és máig üzemelteti a múzeumot.
Manapság több, mint 400 álomautó van ott kiállítva, így ez az egyik legcsodálatosabb gyűjtemény a világon. Már az épülethez vezető út és a bejárat is látványos: a látogató felfüggesztett autókkal találja szemben magát. Az autók és állatok ilyen különös elrendezése mellé egy hangeszköz is társul, mely elegyíti a természetes, környezeti hangokat a mechanikus hanghatásokkal.
A múzeum nyugodt légköre kifejezetten alkalmas arra, hogy mindenki a maga tempójában járja azt körbe, kényelmes kanapéra ülhetünk le például családdal érkezünk, vagy találkozunk a barátainkkal, de arra is lehetőséget kínál a hely, hogy az igazi fanatikusok több információhoz jussanak.
A kiállítás több, mint 4 hektáros területen található, tipikus 19. századi építészettel. A tervezők törekedtek rá, hogy a lehető legjobban megtartsák a régi gyárépület egyedi építészeti jellegét. Az 17 000 négyzetméteres múzeum 800 utcai lámpával van bevilágítva, épp olyanokkal, mint amilyenek a párizsi III. Sándor hídon találhatók.
2007 júliusában a helyiségeket kibővítették és modernizálták, így a Nemzeti Motor Múzeumból Cité de l’Automobile – National Museum – Schlumpf Collection lett. 2011-re a Cité de l’Automobile tovább bővült egy pályával, mely lehetőséget nyújt a látogatók számára, hogy mozgásban is megnézhessék a kiállított autókat. Minden hétvégén van egy show, mely a “In the arena! 17 symbolic cars tell their story” (Az arénában! 17 szimbolikus autó elmondja történetét). A Culturespaces egy gourmet éttermet is nyitott, melynek “L’Atalante” a neve, valamint négy más vendéglátó helyet.
A múzeum területe több témára osztható:
Az első csoport az „Elődök és úttörők”: Panhardok, Peugeot-k, De Dion-ok és Benzek az 1895 és 1918 közti időből.
A második csoport a „Klasszikus autók”, 1918 és 1938 között.
A harmadik csoport a „Modern autók”, 1945-től napjainkig, immáron könnyebb, ismertebb autókkal.
Van egy versenyautókból álló, lenyűgöző kollekció is, olyan modellekkel, mint a Mercedes W125 (1937), a Maserati 250F (1957), vagy a Lotus 33 (1965), vagy épp a 2000-es évek F1-es és sportautói.
Ezen kívül vannak további mesterművek, például egy Bugatti Veyron terület, vagy a The Jammer kollekció 101 gyerek autóval, vagy a kabalák kollekciója, mely azokat a figurákat mutatja be, melyek az autók hűtőjén voltak.
Audioguide készülékek – mely hat nyelven érhető el -, segítségével további információkat tudhatunk meg az egyes autókról, és a kollekció történetéről.
Attól függően, hogy mennyire szeretsz elmélyülni az autók történelmében, könnyedén el lehet tölteni egy fél napot, vagy többet is, a múzeumban.
Én azt javaslom, hogy akinek lehetősége lesz rá, menjen és látogassa meg a múzeumot!
Július 7-8-án is benépesült a Hungaroring, három neves széria tette tiszteletét a magyar pályán: az International GT Open, a Euroformula Open és a TCR Europe. Utóbibban négy magyar versenyző is rajthoz állt, Nagy Dániel, Tassi Attila, Ficza Ferenc és Jedlóczky Márk személyében, Dani pedig a hétvége mindkét versenyén dobogóra is állt a M1RA színeiben.
Eredményes volt az elmúlt hétvége a Norbiknak, hiszen Nagy Norbi második lett a szombati WTCR futamon, míg Michelisz Norbi a megnyerte a vasárnapi versenyt, Kiss Norbi pedig az ETRC negyedik versenyén állhatott a dobogó tetejére Szlovákiában. Mindhárman elmesélték élményeiket.
A Formula E előző versenyhétvégéjén, Svájcban mi is ott voltunk, erről hoztunk most nektek képgalériát. Matematikailag már akkor megszerezhette volna a bajnoki címet Jean-Eric Vergne, azonban olyan izgalmasra alakult a verseny, hogy ehelyett Sam Bird szerezte vissza a reményt arra, hogy akár még bajnok is lehet.
A 2017/18-as szezon utolsó versenyhétvégéjére most kerül majd sor, New Yorkban, ahol egymás után két versenyt rendeznek majd. Ezeket az Eurosporton nézhetitek majd élőben, szombaton 21.30-tól, vasárnap pedig 21.00-tól.
A pontverseny állása az élen, két futammal a szezon vége előtt:
Jean-Eric Vergne: 163 pont
Sam Bird: 140 pont
[poll id=”76″]
Fotók: Jo Klausmann
[Best_Wordpress_Gallery id=”124″ gal_title=”2018 Formula E Zürich E-Prix”]
