Elképesztő módon el vagyunk kényeztetve mostanság F1-es, autósportos filmekkel és sorozatokkal.
A Rush és a Ford v Ferrari mintha csak ma lett volna, pedig már eltelt pár év a premierjük óta. De nem panaszkodhatunk ezen a téren. Volt doku Schumacherről, a Drive to Survive a Netflixen pedig mostanra már a rutin része minden évben.
Ennek apropóján nem régiben elindítottunk Facebookon egy gondolatkísérletet azzal kapcsolatban, hogy ha választhatnátok, melyik F1-es versenyzőt melyik színésszel játszatnátok el. Beleértve ma aktív, és egykori versenyzőket is.
Megannyi ötlet érkezett, van amit abszolút telitalálatnak gondolunk és van, amit kevésbé értünk, de sebaj! 😀
A legtöbb opció Fernando Alonsóra érkezett, és magyar színész is említve lett, méghozzá a Keresztanyu c. sorozat rendőreként ismert Kékesi Gábor.
Másik magyar színész a listán, általatok, Hujber Ferenc, mint Jacques Villeneuve. Talán ez a válasz tetszik nekünk a legjobban, a fiatalkori, szőke Villeneuve-re valóban hasonlíthat. 😀
Karácsonyig még több, mint egy hónap van hátra, azonban ez már az ajándékok beszerzésének (vagy elkészítésének) az ideje. Főleg, ha esetleg külföldről rendelünk, és főleg, ha nem akarunk december 24-én agyvérzést kapni, és a plázák tömegében rohangálni, miközben tippünk sincs, mit ajándékozzunk szeretteinknek.
Minden témában nem tudok segíteni, de ha Forma-1 rajongónak keresel ajándékot (vagy esetleg magadnak), akkor most íme pár tipp!
Olyasmiket gyűjtöttem össze, amik nem a „tucat” F1-es relikviák, kicsit extrábbak, egyedibbek, ritkábbak.
Fontos megjegyezni, hogy egyáltalán nem szponzorált tartalomról van most szó. A felsorolt termékek, webshopok mindegyike olyan, ahonnan már jómagam is vásároltam, vagy magamnak, vagy másnak ajándékba. Mind tesztelt ötlet tehát.
THE GEEKY FORGE
Az egyszerű, hétköznapi ruhákat is könnyedén egyedivé lehet varázsolni pár kitűzővel. Egy Forma-1 rajongó pedig örömmel dob fel egy unalmas pólót, egy farmerdzsekit, egy hátizsákot, vagy akármit Forma-1-es kitűzőkkel, melyeket kedvencei inspiráltak. A The Geeky Forge tartós, minőségi, zománcból készült F1-es kitűzőket és kulcstartókat kínál.
Fotó: Tajthi Andrea
Fotó: Tajthi Andrea
Fotó: Tajthi Andrea
GRAHAM HILL COSMETICS
Graham Hill 1962 és 1968 Forma-1-es világbajnoka, 1966 Indy 500 és 1972 Le Mans győztese, Damon Hill édesapja. A legendás versenyző híres volt kiváló humoráról, valamint igazi angol eleganciájáról. Kora férfiideálja volt, és adott is a megjelenésére.
Személyiségének ez az oldala kozmetikumok formájában tért vissza, értelemszerűen kifejezetten férfiak számára.
A német Hans Conzen Kosmetik GmbH Hill előtt tisztelegve, a modern kor gentlemanjei számára alkotott kozmetikai márkát.
A flakonok és dobozok dizájnja egyszerű és letisztult, és megjelenik rajta a Graham és Damon Hill sisakjáról ismerős evezőlapátok mintája. A termékek fantázianevei pedig Indianapolis, LeMans, Monaco és Silverstone kanyarjainak neveit viselik. A kínálatban találhatók samponok, tusfürdők, hajformázók, borotválkozás utáni termékek, és arcápolók. A teljes repertoár a www.grahamhill-cosmetics.com oldalon érhető el, de néhány termék elérhető magyar nyelvű webshopból is, ehhez klikkelj ide!
Fotó: Tajthi Andrea
Fotó: Tajthi Andrea
Fotó: Tajthi Andrea
HEEL TREAD
Mondhatni tipikus és közhelyes zoknit ajándékozni karácsonyra, de ha egy F1 rajongót ilyen zoknival lepsz meg, bizonyára nem fog megsértődni! Főleg, mivel mostanában kifejezetten divat színes, mintás zoknit hordani. A HEEL TREAD olyan zoknikat készít, melyek mintáját autók, versenyautók (F1-esek, rali autók, stb) inspirálták, és bár némelyiken felirat sincs, olyan ügyesen játszanak a színekkel és formákkal, hogy simán felismerhető, miről is van szó. Autós témán túl egyébként motoros és repülős tematikájú zoknikat is találtok.
Fotó: Tajthi Andrea
Fotó: Tajthi Andrea
RETRO GP
A Retro GP már nem aktív versenyzők és csapatok inspirálta termékeket kínál, leginkább pólókat. Van itt többek között Jordan, Minardi, Arrows, Ligier, vagy épp Brawn GP is. Ezen kívül ők a hivatalos Hesketh Racing relikviákat forgalmazó cég is. A Hesketh termékek skálája igen széles: a pólókon és ingeken kívül van többek között sör, sörös pohár, bögre, sapka, plüss maci, lámpa, és karóra is.
Fotó: Tajthi Andrea
LEGO
A LEGO-ból nem lehet kinőni, így minden korosztálynak ideális ajándék lehet. Ráadásul valószínűleg nincs olyan autósport-, vagy autó rajongó, aki ne örülne egy LEGO autónak! A LEGO Technic és Speed Champions kategóriáiba megannyi sport- és versenyautó található F1-es McLarentől és Mercedestől kezdve, Formula E autón át új és retro sportautókig.
Fotó: Tajthi Andrea
+1: „Hibás” F1-es póló
Lehet, hogy már nem elérhető a boltokban, ezért lett ez „csak” +1 kategória, de a H&M előállt egy F1-es pólóval. Eredeti F1-es címkével, azonban picit hibásan. A felirat szerint a póló az idei Brit Nagydíjra készült, azonban a rajta látható pályarajz közel sem Silverstone… Lehet, hogy emiatt kötöttek ki ezek a darabok végül egy fast fashion üzletláncban? Mindenesetre ha arra jártok, legyetek szemfülesek! 😉
Fotó: Tajthi AndreaFotó: Tajthi Andrea
Mindezeken kívül ajánljuk még az F1 csapatok, versenyzők hivatalos webshopjait, melyek többségében nem csak a szokásos póló-pulcsi-sapka trió található, hanem sok minden más is. Személyes kedvencem egyébként a Günther Steineres póló kínálat. 😀
Bower mélyrehatóan tanulmányozta a Forma-1 urának életét. Több mint 400 oldalon keresztül lépésről lépésre tárja fel Ecclestone hatalmának létrejöttét, teszi ezt szinte már krimire jellemző stílusban. A könyvélményt a szerző részletekre való gondos figyelmének remek megfogalmazása, valamint a fordító igényes munkája garantálja.
A könyv Mr E. egy átlagos Monacói Nagydíjas napjával indul, s hamar fény is derül az alacsony, ősz főhős tisztánlátására. Tudja, hogy sokan utálják, azt is tudja miért. Azt is tudja, hogy az őt körülvevők mosolya koránt sem őszinte, és csak arra várnak, hogy Ecclestone elkerüljön „láb alól”.
A rövid első fejezetet követően visszautazunk az időben.
Bernard Ecclestone 8 éves. Mai jellemének csírái már ekkor is megfigyelhetők. Ekkor indult menetelése egészen addig, míg nem már ő birtokolja a Forma-1 jogait. A könyv olvasása során világossá válnak a miért?-ek és a hogyan?-ok, és érthetővé válik a diktatórikus külsejű ember észjárása.
Hamar kiviláglik, hogy hibátlan üzleti érzéke és rizikó iránti vonzalma teljes mértékben veleszületett, nem pedig mesterségesen generált. Már csak azért is, mert 16 évesen otthagyta az iskolát, mondván az időpocsékolás. A kerékpárbütykölést a motorok váltották fel, s igen fiatalon belekeveredett a motor- és autókereskedők simlis világába, mely pillanatok alatt az ő világa lett. Rutinosan vágta át a hozzá nem értőket, mindezt olyan higgadt eleganciával, hogy az ember ahelyett, hogy megvetné, inkább csodálni kezdi érte.
Üzleti érzékénél talán csak emberismerete és roppant gyors észjárása hibátlanabb. Ennek köszönhette, hogy rohamosan lépdelt előre a képzeletbeli ranglétrán, annak ellenére, hogy a körülötte lévőket, alkalmazottait rendre kiidegelte ellentmondást nem tűrő, akaratos stílusával. Elviselhetetlennek hatott, ugyanakkor profinak.
Tehetsége volt hozzá és kihívást érzett abban, ha valami kis jelentéktelennek tűnőből profitáló kincsesbányát hozhat létre. Önző és pénzhajhász? Igen. Ki nem az, ha üzletről van szó? Ecclestone mellett azonban minden üzleti ellenfél eltörpült, mert bármekkora pénzügyi rutinnal is rendelkezett a partner, Ecclestone határozott fellépésével, higgadtságával és megfélemlítő stílusával rendre elsöprő győzelmet aratott. Mindezek ellenére ígéreteit mindig betartotta, gyakran vállalt hatalmas rizikót mások helyett is, cserébe azonban támogatást és szavahihetőséget várt el.
Szinte robotként viselkedve, érzelmeit nem mutatva élte életét. Ez persze nem jelenteti azt, hogy érzéketlen lenne, csupán kellő intelligenciával rendelkezett ahhoz, hogy a személyes dolgait jól véka alá rejtse, és arra koncentráljon, amihez a legjobban ért. Olyan jól tette mindezt, hogy menet közben szinte fel sem tűnt a szereplőknek, hogy mekkora összegek mozognak a sportágban, rajtuk keresztül. Ecclestone művészien űzte a bizniszt, és hálózta be a szponzorokat. Remekül lavírozott a szabályok, előírások és apró betűs részek között, ugyanakkor mindig tudta, meddig feszítheti a húrt. Határai messzebb nyúltak, mint a legtöbb emberé, pusztán pofátlan bátorságból, de túl, sosem feszült az a bizonyos húr.
Sikerének kulcsa persze többek között az időzítés is. Ecclestone akkor látta meg a lehetőséget a televíziós közvetítések nyújtotta lehetőségekben, mikor televíziós kereskedelem még gyerekcipőben járt. Pillanatok alatt ráérzett a lényegre: Mindegy, hogy ki nyer, csak az a nézők kedvére legyen, és minél nagyobb, látványosabb legyen a show. Ha szükséges, akár botrány árán is.
Manapság, az internet korában élve könnyen informálódhat bárki rajongótársai véleményéről. Ami Ecclestone-témában viszonylag egyöntetű. Nem csak a paddock emberei, de a rajongók is azt hangoztatják, hogy jobb lenne, ha búcsút intene a Forma-1-nek, s valaki más venné kézbe a dolgokat. „Tönkreteszi a Forma-1-et”, „elveszi a sport értékét” – írják, mondják sokan.
Csupán az merül a feledés homályába, hogy ugyanez a pénzéhes és zsarnokoskodó ember volt az, aki a Forma-1-et valóban az autósportok csúcsává varázsolta, és ha annak idején nem von mindent a maga irányítása alá, nagy valószínűséggel ez az egész forgatag elemeire hullott volna szét, mert senki nem volt vagy olyan üzletileg intelligens, vagy annyira tökös, hogy átlátta volna a helyzetet és a lehetőségekből természetes adottságot teremtsen. Bárki is került vele összetűzésbe, vagy rázta fejét rosszallóan Bernie munkássága miatt, valójában mindenki elismeri, hogy csak ő tudja megfelelően mozgatni azt a millió szálat, mely a Forma-1 kívülről látható rendezett és professzionális világát mutatja és biztosítja a működést.
Ecclestone „egyszemélyes” monopolhelyzete azért alakulhatott ki, és azért győzedelmeskedhetett ellenlábasai fölött, mert senki nem ért fel üzleti és emberi intelligenciájához. A lehetőség adott volt, de a próbálkozók elbuktak.
Kapcsolatai is terítékre kerültek. Az írásból megismerhetjük Bernard Ecclestone párkapcsolatait, melyeket minden bizonnyal nem sokan irigyelnének. Ivy után megismerte Tuanát, akitől egy gyermeke is született, majd szinte szó szerint robbant be életébe Slavica, a robbanékony és féltékeny horvát modell, akitől Tamara és Petra lánya született.
Slavicát nem érdekelte az üzlet, nem is értett hozzá, így Ecclestone munkamániája gyakori viták forrásává vált. Hamar fényderült hát rá, hogy a nő alkalmatlan arra, hogy majdan Ecclestone értékei és elvárásai szerint folytassa a Forma-1 első számú emberének mesteri munkáját.
Azóta azonban Slavicát Fabiana Flosi váltotta Ecclestone oldalán, akitől nem idegen a műfaj, hiszen a Brazil Nagydíj promóciójának menedzselésében vett részt; így – egyébként Rohonyi Tamás által – találkozott a Forma-1 urával, akinek mára már a felesége…
Végül, összegezvén az olvasottakat és leírtakat, íme Eddie Jordan szavai: „Ha háború lesz, én Bernie mellett akarok lenni a lövészárokban, mert csak egyetlen győztes lesz.”
A magyar Forma-1-es rajongók körében mindig is meglehetősen nagy kedvenceknek számítottak a finn versenyzők. Kimi Räikkönen népszerűsége nagyjából überelhetetlen, de van a Jégemberen kívül valaki, nagyon kedves a magyaroknak, hiszem itt, a Hungaroringen szerezte meg első és egyetlen Forma-1-es győzelmét.
Heikki Kovalainenről van szó, akivel a 2022-es Magyar Nagydíjon volt alkalmam beszélgetni, és direkt a mai napra, a születésnapjára időzítettem ennek közzétételét. Heikki ugyanis ma ünnepli 41. születésnapját.
A finn a 2013-as Brazil Nagydíjon teljesítette utolsó F1-es versenyét, de ma is aktív versenyző. Most a finn Viaplay egyik tudósítójaként volt jelen a Hungaroringen.
Nem okozott csalódást, még mindig az a kedves fickó aki volt, és meglehetősen nyílt és közvetlen, ahhoz képest, hogy a finnekről ennek az ellenkezőjét szokás állítani.
Némileg talán elcsépelt téma vele kapcsolatban, ennek ellenére kihagyhatatlan, hogy 2008-ban a Magyar Nagydíjat sikerült megnyernie, még a McLaren színeiben.
„Nagyon jó emlékeim vannak a Hungaroringről, nyerni tudtam, pedig úgy nézett ki, hogy hamardik leszek. De végül kedvezően alakultak a dolgok, az élre kerültem és magam mögött tudtam tartani a többieket. Ráadásul így Fernando (Alonso, korábbi csapattársa) is mögöttem végzett.”
Embed from Getty ImagesA versenyen alapvetően Massa, Hamilton, Kovalainen volt a sorrend. Bár már a 3. hely is kiváló eredmény lett volna, de fortuna nagyon kedvezett Heikkinek azon a versenyen. Hamilton gumiprobléma miatt esett vissza, majd Massa Ferrarija mondta fel a szolgálatot. Az első helyet így a finn örökölte meg és meg is tartotta azt. Mögötte Timo Glock és Kimi Räikkönen végeztek.
„Ez egyértelműen meghatározó élmény volt a karrieremben, így ez a helyszín mindig kedves lesz számomra. A rajongók is mindig kedvesen és lelkesen fogadtak.”
Győzelmének köszönhetően neki is van szobra a Hungaroring szoborparkjában.
Ennek megfelelően nem meglepő, hogy kedvenc F1-es autója, amit valaha vezetett, a 2008-as, McLaren MP4-23-as, amivel egyébként a 7. helyen végzett a bajnokságban. De kiemelte a 2005-2006-os Renault, melyekkel Fernando Alonso bajnok lett, Heikki pedig még tesztpilótaként vezethette őket.
„De a mostaniak is nagyon menők! Azok a nagy méretű szárnyak…!” – áradozott a 2022-es autók megjelenése kapcsán.
Kovalainen menedzsere Flavio Briatore volt,
de a versenyző 2009 végén felbontotta vele a szerződését, miután a 2008-as crashgate (Briatore kérésére versenyzője, Nelson Piquet Jr. direkt hajtott a falnak, hogy így segítse csapattársát, Fernando Alonsót) következményeként Briatorét eltiltották a Forma-1-től. Idén nyáron aztán arról szóltak a hírek, hogy Kovalainen megbánta, hogy felbontotta a szerződését az olasszal.
Arra a kérdésre, hogy erkölcsi, személyi, vagy egyéb okokból bontott-e szerződést 2009-ben, Heikki így felelt.
„Nem, semmi személyes nem volt benne. Három hónapot kellett volna várnom, gyakorlatilag a szezon végéig. Ha Flavio oldalán maradok, talán jobb elhetőségekhez, jobb csapathoz segített volna és másként alakult volna a karrierem.”
Kovalainen a Renault versenyzőnevelő programjának tagja volt. Ennek megfelelően 2007-ben a Renault csapattal debütált az F1-ben, Briatore csapatfőnöksége mellett. Majd két évet töltött a McLarennél, majd a hátralévő időt gyengébb csapatoknál, a Lotus és a Caterham színeiben.
Akármit is tett annak idején Briatore, az kétségtelen, hogy jelentős személy volt az F1-ben, és valószínűleg most is lenne ott keresnivalója.
„Ha akar bármikor visszatérhet a Forma-1-be. Flavio remek ember, kiváló üzletember, fantasztikus tárgyaló készséggel. Ha vissza akar(na) térni, biztosan találna magának helyet, pozíciót ma is.”
Nagyra tartja versenytársait
Heikki Kovalainen az F1-ben töltött idő alatt olyan csapattársak mellett vezetett, mint Giancarlo Fisichella, Lewis Hamilton, Jarno Trulli, Vitaly Petrov, de jól ismeri Fernando Alonsót is, aki a Renault versenyzője volt, mikor ő a csapat juniorjaként versenyzett GP2-ben. Nem meglepő hát, hogy kiket tart a legjobbnak a jelenlegi F1-es mezőnyben.
„Azt hiszem Lewis. És persze Fernando. Ők nagyon gyorsak, kiváló versenyzők, és egyáltalán nem könnyű lépést tartani velük, vagy ellenük versenyezni.”
Embed from Getty ImagesHeikki hozzátette, hogy bár idén George Russell jobban szerepel, mint Hamilton, egy percig se gondolja azt senki, hogy ez azért lenne, mert a hétszeres világbajnok „elfelejtett” vezetni, vagy unná a versenyzést.
„Egyszerűen nem az ő stílusa az autó, de ő továbbra is kiváló versenyző” – mondta.
Heikkinek különleges élményben volt része a Hungaroringen idén is, ám most nem a versenypályán. Első alkalommal volt jelen igazán riporterként és első alkalommal készített komoly interjút egy versenyzővel. Ráadásul olyasvalakivel, akit jól ismer: Hamiltonnal.
„Tegnap volt az első one on one interjúm, ráadásul Lewiszal, ami nagyon jó volt mert ismerjük egymást, jóban vagyunk. Lewis pedig egy nagyon kedves személy, aki tisztel engem mint embert, és eszerint is viselkedett. Nagyon jól ki lehet vele jönni, egyenrangú félként kezel” – mesélte szinte gyermeki lelkesedéssel. Tényleg nagyra értékelte Lewis kedvességét.
„Nagyon furcsa most egykori versenytársakat interjúvolni, hiszen egykor én is azon az oldalon álltam, mint ők” – tette hozzá elmerengve.
Ami a versenyzést illeti, Heikki 2015 óta Japánban versenyez
5 évet töltött a Lexus színeiben a Super GT-ben (2016-ban bajnok is lett), majd Toyotára váltott. Idén továbbra is Toyotával, de átpártolt a All-Japan Rally bajnokságba, amit meg is nyert.
„A GT-zés Japánban nagyon bejött, most pedig ralizok, szintén Japánban és ennél is maradok, felhagytam a pályaautózással” – árulta el.
Szokatlan utat választott tehát, a legtöbben F1 után WEC-be, Formula E-be, és Amerikába szoktak menni.
„Egyáltalán nem vettem számításba Amerikát és az IndyCart. Ott privát csapatok vannak én pedig jobban szeretek egy gyártóhoz tartozni. Ez pedig most maximálisan teljesül Japánban a Toyotával.”
Augusztusban olvastam egy fikciós, „F1-es” regényt, ami némileg kiakasztott, de arról még nem számolok itt be, terveim vannak még vele…
Aztán most októberben elolvastam James Gray Max Verstappen című könyvét, melynek alcíme: Belső íven a világbajnok nyomában. Emellett „az első Verstappen-életrajznak” állítja magát.
Az érzéseim vegyesek, magával a művel kapcsolatban, azonban ettől függetlenítve, a magyar kiadás csapnivaló.
Alapvetően ellene vagyok annak, hogy egy versenyzőről még aktív karrierje közben jelenjen meg könyv (persze tudjuk az okokat: nyerészkedés, karácsonyi könyvpiac, stb.), és azt sem szeretem, mikor úgy ír valaki könyvet egy versenyzőről, hogy az egyértelműen nem a versenyzővel egyeztetve készül, nincs benne semmi extra vagy új infó, semmi személyes, hanem nagyjából csak összegzi az eddig megjelent cikkeket, interjúkat. Nyilván ez az oka annak is, hogy egyetlen fotó sincs a könyvben, friss, „elcsépelt” képek sem, nemhogy régi, személyes.
Ez a könyv is ilyen volt, bár legalább egészen érdekes kitérők és magyarázatok vannak benne. Olvastam róla véleményeket, sokan azt sérelmezték, hogy annak ellenére, hogy Max van a borítón, túlságosan szól édesapjáról Josról is, és ki-kitekint más versenyzőkre is. Nekem ezzel nem volt problémám, szerintem „jól állt” a könyvnek, hogy nem csak Max eredményeit taglalta – holland és belga pálya története kimondottan érdekes benne -, bár ezek is olyan információk voltak, melyek megtalálhatók az interneten.
A könyv időben néha kicsit ugrál, de egészen jól bemutatja Max gyerekkorát, apjával való viszonyát (és annak karrierjét is), és hangsúlyozza húgával való szoros kapcsolatát is.
A valódi bajom tehát a magyar kiadással van. A fordítónak egyértelműen semmi köze a Forma-1-hez. Ez még nem is lenne egetrengető baj, ha nem spórolta volna meg a kiadó a szakmai lektorálást.
Olyan elképesztő félrefordítások és értelmezhetetlen mondatok vannak benne, hogy néha azt hittem, agyvérzést kapok. Insta sztoriban folyamatosan posztolgattam ezeket, és meglepően (vagy mégsem meglepően) sok üzenet jött rájuk, mások is kiakadtak, de minimum jót röhögtek.
Ennyi hibával teli F1 témájú fordítással még nem találkoztam. Értem, hogy az a cél, hogy minél kevesebb ráfordításból legyen kész a könyv és minél előbb, minél drágábban el lehessen adni, de ha A Kiadó elfogad egy tanácsot, legközelebb leellenőrizteti az ilyet kiadás előtt olyannal, aki képben van a témával. Inkább legyen a könyv drágább, de akkor legyen igényes. Legalábbis ennél igényesebb.
13 bakit/félrefordítást, stb írtam kis, és nyilván vannak még, amiken átsiklottam..-
„Kedvenc” kifejezéseim a könyvből, a teljesség igénye nélkül:
kifutóterület (bár ez még határeset)
járdaszegély
versenyvonal (racingline ugyebár)
„semlegesre kormányozta a kerekeket és összezárta a fékeket”
Magyar idő szerint péntek hajnalban veszi kezdetét a Japán Nagydíj hétvégéje. Sokak kedvence ez a verseny, melyet az elmúlt két évben a koronavírus miatt nélkülöznie kellett a mezőnynek és a rajongóknak is.
Legendás pályáról van azonban szó, amin megannyi emlékezetes esemény zajlott és nem egyszer dőlt el ott a bajnoki cím sorsa. Ez ráadásul idén is jó eséllyel meg fog történni.
De most lássuk, te mennyire vagy képben a Japán Nagydíjakkal! Ha 5 ponttól érne kettest, te átmennél a vizsgán? 😉
Október 1-jén, azaz ma van a zene világnapja. Hogyan is ünnepelhetnék ezt a Forma-1 rajongók? Például úgy, hogy sorra veszik azon Forma-1-es versenyzőket, akiknek volt/van némi affinitásuk a zenéhez. Akár éneklés által, akár úgy, hogy tudnak játszani valamilyen hangszeren.
Te milyen zenekart állítanál össze a most következő versenyzőkből? Írd meg nekünk Facebookon! 😉
Versenyzőkről volt szó, mégsem versenyzővel nyitunk. Ha Forma-1 és a zene kapcsolatáról van szó, a legtöbb embernek talán az autósportos körökben legendásnak számító V10 zenekar jut eszébe, melyet az egykori csapattulajdonos, Eddie Jordan alapított. A zenekar, csökkentett létszámmal, „Eddie & The Robbers” néven több F1-es versenyhétvégén is szórakoztatta a közönséget. Előfordult, hogy még Damon Hill is feltévelyedett a színpadra.
És ha már Hill. A mai fiatal közönség talán nem is nézné ki a mindig jólöltözött, elegáns angol úrról, hogy valójában rajong a zenéért, és jól bánik az elektromos gitárral. Olyannyira, hogy ő volt egykor a „visszafogott” nevű Sex, Hitler and Hormones punkzenekar basszusgitárosa.
Állítólag a Def Lappard nevű zenekar Demolition Man című számának végén hallható gitárszóló is Damon Hillé.
Míg Damon fő csapásiránya az autósport lett, fia, Josh bár szintén megpróbálkozott az autósporttal, végül a zene mellett tette le a voksát és dobos lett. Severs nevű bandájával több alkalommal is fellépett Silverstone-ban a Brit Nagydíjon. 2017-ben pedig Damon is csatlakozott hozzájuk.
Maradván a gitárnál, ez a hangszer Daniil Kvyat kezében is meg-megfordul.
Lando Norris tavaly vásárolt magának dobfelszerelést, akkor kezdte tanulni. Hogy most hol tart a tudománya, azt nem tudjuk, bár mostanában inkább DJ pultok környékén lehetett őt megtalálni.
Jelenlegi csapattársától, Daniel Ricciardótól sem idegen a zene, bár ő sem profi benne. Kis túlzással állíthatjuk, hogy „megpróbálkozott” a dobolással, de inkább az éneklés és a rap az ő műfaja.
Nézzétek csak! A Texas silverstone-i fellépésén, a videó bal szélén a csörgőkarikával nem más, mint David Coulthard! Nem mellesleg jobb szélen a dobok mögött: Eddie Jordan.
Evezzünk át a billentyűsökre! Bár nem hallottuk még játszani, elvileg Fernando Alonso tud zongorázni. Ez a hangszer egyébként meglehetősen népszerű a versenyzők körében. Charles Leclerc meglehetően jól bánik a billentyűkkel – már amennyire mi laikusként gondoljuk -, ahogy Adrian Sutil is.
Excuse all the mistakes, I’m far from good. But this is first take playing this guitar that David Bowie sent to me some years ago. I love this guitar and will cherish it forever. I never got to say thank you him or his family so if they see this, thank you so much for this. 💜 pic.twitter.com/y1KtoH6kgr
Éneklés kapcsán nem feledkezhetünk meg Jacques Villeneuve-ről sem, aki annyira komolyan vette a zenei pályafutást, hogy ki is adott egy albumot Private Paradise címmel. Egy-két dalához videóklip is készült.
Jacques édesapja, Gilles pedig trombitán játszott:
https://www.youtube.com/watch?v=OsI3t3Pi7bM
Végül, de nem utolsó sorban: bár hang formájában nem tudjuk bemutatni, ejtsünk pár szót e cikk kezdő fotójáról.
Történt ugyanis, hogy John Player Team Lotus 1972-ben az egyéni és a konstruktőri bajnoki címet is megnyerte. Ennek apropójából kiadtak egy lemezt, Team Lotus Sings: “The Champions” címmel. A dalokat Luke Watson, a Team Lotus akkori tagja írta és hangszerelte, valamint ő volt a producer is. A dalokat pedig a csapattagok énekelték fel.
A B oldal a Workin al’nighter címet kapta.
Mindezek után, ráadásként íme az F1 hivatalos főcímdala, Roy Nissany zongoraelőadásában:
Kimi Räikkönen a 2021-es szezon végén akasztotta szögre F1-es sisakját, 19 F1-es szezon teljesítése után. A sportág egyik legnépszerűbb versenyezőjévé vált ez idő alatt, és egy világbajnoki címet is szerzett.
Max Verstappen ugyan még csak 24 éves, de már nyolcadik F1-es szezonját teljesíti. Egy bajnoki cím már a zsebében van, és jó úton halad a második felé.
Az említett két versenyző kétségkívül nagy tehetség, és akár kedveli őket valaki, akár nem, az bizton állítható, hogy fontos szerepet játszottak/játszanak a Forma-1 történetében, és nehéz elképzelni, hogy alakultak volna az események nélkülük.
Pedig a jelenlegi F1-es szabályok értelmében, karrierjük azon szakaszában, mikor debütáltak egykoron a királykategióriában, ma nem tehetnék meg.
A 2016-os szezon kezdete óta a Forma-1-es nevezést a versenyzők tekintetében szigorúbb elvárásokhoz kötik, mint a puszta tehetség.
A feltételek a következők:
A versenyzőnek legalább 18 évesnek kell lennie az első F1-es versenyük idején
A nemzetközi A kategóriás versenyengedéllyel kell rendelkeznie
Érvényes vezetői engedéllyel kell rendelkeznie
Az FIA elméleti vizsgáját sikeresen le kell tennie az F1 sportkódexének és szabályainak ismeretéről az első jelentkezéskor
Az elfogadott együléses bajnokságok bármelyikének két teljes szezonja során legalább 80%-os teljesítés
Az előző három szezonban legalább 40 licenszpontot gyűjtött az elfogadott bajnokságokban, bármily kombinációban
[poll id=”243″]
Mint az már mindenki számára ismert információ, Räikkönen 2001-ben nagyon kevés formulaautós versenyen volt túl, mikor máris F1-es versenyzővé vált, 21 évesen. A mai számítási rendszer szerint ezzel nagyjából 18 pontja lehetett meg a 40-ből, mikor debütált. Ma tehát ez még kevés lenne az F1-es szerepléshez.
Max Verstappen, még a Toro Rosso színeiben | Fotó: Clive Mason / Getty Images / Red Bull Content Pool
Verstappen egyetlen Formula 3 Európa-bajnoki szezonon volt túl, mikor a Toro Rossóba ülhetett. A harmadik helyen végzett, ami kb 20 licenszpontot jelentett volna. Ráadásul a holland még csak 17 éves volt F1-es debütálásakor. Így a jelen szabályrendszer szerint neki is várnia kellett volna még. Sőt, ezt a szuperlicensz rendszert valójában épp Verstappen miatt hozták létre, mert túl fiatalnak találták. Így korhatárt is akartak szabni, hogy ezentúl ennyire fiatalon még ne kerülhessen be senki az F1-es mezőnybe.
Ez egyben azt is jelenti, hogy ha maradnak a szabályok, akkor biztosan Verstappen marad a Forma-1 valaha volt legfiatalabb résztvevője.
De az eszmefuttatást folytatva, valószínűleg Fernando Alonsónak sem lett volna elég licenszpontja 2001-es debütálásakor.
Colton Herta | Fotó: Penske Entertainment: Chris Jones
Emiatt van most gondban a Red Bull/AlphaTauri Colton Herta kapcsán. Mert a jelenleg az IndyCarban versenyző 22 éves amerikai vitathatatlanul tehetséges, nem rendelkezik elegendő lincenszponttal az F1-hez. Az FIA-n áll most, hogy ragaszkodnak-e saját szabályaikhoz, vagy kivételt tesznek.
Magyar Nagydíj hétvégéjének esős szombatján, előre egyeztetett időpontra, esernyővel ballagtam le a W Serieses lányok paddockjához, ami az egyes kanyarnál helyezkedett el. Ott, ahol korábban a Porschésok voltak, és ahol idén a Kamion Eb mezőnye is időzött. 150 méter választja el a versenyzőnőket attól a paddocktól, melybe igazán vágynak: a Forma-1-estől.
Van azonban, akinek az sem idegen már, hiszen Jamie Chadwick amellett, hogy a W Series kétszeres bajnoka (és nem mellesleg MRF Challenge bajnok is 2018-19-ben) harmadik szezonját tölti a női bajnokságban és emellett a Williams Racing fejlesztő versenyzője is.
Nem kérdés, hogy jelenleg a 24 éves Jamie Chadwick az a női versenyző, aki a legközelebb áll egy esetleges Forma-1-es lehetőséghez.
Vele beszélgettem pár percet a Hungaroringen szombaton, még a W Series versenye előtt.
„Úgy volt, hogy egész nap esni fog, de úgy néz ki, hogy azért nem fog mindig. Kicsit meglepő, hogy esik itt, de részemről rendben van”- reagált a szokatlan hungaroringi időjárásra.
Mondjuk az elmúlt években annyira nem volt ritka, hogy leszakadt az ég a Magyar Nagydíj egy-egy napján.
Őt nem zavarta az eső, ez bizonyára annak is köszönhető, hogy a tipikus angol időjáráshoz szokott. Noha olyan túl sok esős versenyt a W Series mezőnye még nem teljestett.
„Igen [szeretek esőben vezetni], az Egyesült Királyságra emlékeztet, ott egy kicsit gyakrabban esik. Van pár (esős) adatunk is tavalyról, szóval összességében én örülök ennek.”
Jamie Chadwick abszolút dominál a W Series-ben. A bajnokság 2019-es létrejötte óta mindkét szezonban (2020-ben nem rendeztek bajnokságot a koronavírus miatt), ő lett a bajnok, és nagyon úgy néz ki, hogy idén sem lesz ez másként. F1-es hasonlattal élve az ő a W Series-nek, mint Lewis Hamilton volt 2014 és 2020 között. Talán nem is bánja Jamie ezt a hasonlatot, de Lewisról majd később.
„Továbbra is találok benne kihívást, ma is az 5. helyről indulok” – mondta Jamie arra vonatkozóan, hogy nem túl egyszerű-e ez így neki. „Persze folyamatos a koncentráció, tanulni kell a pályákat, és ezáltal tudok készülni a következő lépésre.”
És most kanyarodjunk vissza mindennek a kezdetére!
A női autóversenyzők a mai napig is megosztják a közvéleményt. F1-be kerülési esélyeiket pedig az sem segíti, hogy többnyire későn vágnak bele a versenyzésbe. Ahhoz képest legalábbis, hogy sok srác már 5-6 éves korában is bőven róják a gokartos köröket.
„Azt hiszem 12 voltam” – felelte Jamie arra a kérdésre, hogy mikor döntött úgy, hogy versenyezni szeretne. „Persze akkor még nem döntöttem el, hogy ezt komolyan akarom csinálni, hobbinak indult. Talán 16-17 voltam, mikor kezdett komollyá válni a dolog, kikristályosodott, hogy tényleg ezt akarom, teljes munkaidőben. És az elmúlt 3-4 év volt az, ami már komoly lehetőségeket adott.”
Támogató közegben volt, olyanban, amelynek nem idegen a sport, és amely tisztában van az aktív sportolás aspektusával. Így nem néztek rá ferde szemmel.
„Szerencsés vagyok, mert nagyon sok osztálytársam sportolt, és láttam, milyen utat járnak be. Persze az én sportom egy kicsit más [a többséghez képest]” – mondta Jamie, miközben az asztalunk melletti tévén láthattuk, amint az F3-as felsorakozik a sprintverseny rajtjához.
Nem kérdés, hogy a W Series, mint kimondottan lányok/nők számára létrehozott bajnokság, kiváló platfromot nyújt a résztvevőknek arra, hogy jobban észre vegyék őket, és megismerje őket a közönség és a szakma egyaránt.
„Nagyon örülök, hogy jött ez a lehetőség, hogy itt versenyezzek, a világ minden táján, a Forma-1-es ’csomag’ részeként” – mondta ki Jamie a kulcsszót, hiszen ez hatalmas segítség. „A W Series lehetősége tényleg szuper számomra az elmúlt években.”
Azzal, hogy a W Series a Forma-1-gyel párhuzamosan zajlik, szakmai támogatást is kapnak a lányok, hiszen a „nagykutyák” szemei előtt vannak; az F1-es csapatvezetők, mérnökök és versenyzők éppúgy figyelik őket a helyszíneken, mint az F2-es és F3-as srácokat.
Emellett abban mindenképpen jó a bajnokság, hogy a sok kétkedő ellenére, valóban egyre jobban elfogadja a világ azt, hogy vannak nők is, akik autóversenyzők, vagy azok akarnak lenni, vagy legalábbis az autósportban akarnak érvényesülni. Jamie pedig abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tapasztalt bántást azzal kapcsolatban, hogy nőként egy férfiasnak mondott sportot választott.
„Egyre több nő dolgozik a sportban, persze hosszú volt az út idáig, hogy elfogadják a nőket, és azt, hogy ők tudnak magas színvonalon teljesíteni. De nem ért ilyesmi [bántás, zaklatás], és a W Series mindent meg is tesz annak érdekében, hogy ne történjen ilyesmi (senkivel).”
Susie Wolff volt a legutóbbi nő, aki részt vehetett Forma-1-es szabadedzésen, még 2014-ben a Williamsszel. Jamie lehet a következő, akinek ez megadatik, de erre elmondása szerint még várni kell.
„Nem valószínű, hogy kapok szabadedzésen lehetőséget idén. Sosem vezettem még Forma-1-es autót, így a következő lépés az, hogy legalább egy teszten részt vegyek. Szóval idén még nem valószínű az F1-es szabadedzés, de ennek elérése a cél” – mondta.
Innentől ez jó eséllyel a Williamsen múlik, mivel Jamie elvileg épp annyi szuperlicensz ponttal rendelkezik, amennyi az F1-es szabadedzésen való szerepléshez szükséges (25).
Fotó: Williams Racing
A W Series-en túl azonban más bajnokságokban való jó szereplésért is járnak szuperlicensz pontok, Jamie pedig mindenfelé nyitva tartja a szemét.
„Formula 2 és Formula 3 természetesen, illetve amerikai bajnokságok például Indy Lights, aztán IndyCar. Úgy gondolom, hogy sok a lehetőség” – felelte arra a kérdésre, hogy milyen egyéb bajnokságok jöhetnek még szóba nála, miközben egyre gyakrabban sandított a tévére és az F3-as versenyre.
Jamie idei csapatának, a Jenner Racingnek tulajdonosa Caitlyn Jenner, akinek nem idegen a profi sport, ismeri annak minden perspektíváját, hiszen évekkel ezelőtt, még Bruce-ként olimpiai aranyérmes atléta volt, és az autóversenyzésbe is belekóstolt (IMSA) a 80-as években. Így aztán Caitlyn komolyabb támogatást tud nyújtani csapata lányainak, mint azt sokan gondolnák.
„Határozottan mindkét tekintetben tud segíteni. Marketing oldalon egyértelmű, és ez nagyszerű dolog. De igen, ő képben van a sporttal is, érti, hogy mi fán terem sportolónak lenni, magasszinten. Tehát igazán nagyszerű, hogy ő a csapatfőnök” – mondta Jamie.
Fotó: Williams Racing
Ha már a Forma-1 felé kanyarodtunk, nem hagyhattuk szó nélkül Sebastian Vettel visszavonulását sem, amit ezen interjú előtt 2 nappal jelentett be. Vettel szerepe fontos a hölgy versenyzők számára is, mivel Hamilton mellett ő az, aki – sok más fontos téma mellett – a női versenyzők mellett is felszólal és támogatja őket.
„Nagyon sajnálom” – mondta Jamie. „Maximálisan tisztelem őt; olyan magas szinten versenyzett, oly sokáig. Nagy rajongója vagyok, sajnálom, hogy az idei az utolsó éve. Az, amire ő ma képes, hogy hallatja a hangját különféle témákban az nagyszerű és páratlan dolog.”
Mégis, ha a Forma-1-es mezőnyből kellene csapattársat választania, nem Vettelt mondaná. Noha a válasz kicsit sem meglepő.
„Abszolút Lewis [Hamilton]. Rengeteget tudnék tanulni tőle, persze nagyon kemény csapattárs lenne, de igen, őt mondanám.”
Ezt pedig kiváló végszónak találtam, megköszöntem, hogy időt szánt rám, és távoztam, hagyva most már tényleg a képernyőre (F3) tapadhasson. Mire végeztünk, az eső is elállt, bár nem sokáig…
A hétvégi szöuli második verseny a Formula E 100. futamát jelenti majd, a mérföldkő pedig egybeesik egy szezon, és a Gen2 éra végével is. Íme egy kis visszatekintés, mi történt eddig a sorozat történetében.
Fotó: Malcolm Griffiths/LAT/Formula E
Pekingben, az olimpiai parkban kezdődött a Formula E története egy izgalmas, azóta is megosztó befutóval.
A 11. versenyen került sor az első bajnokság lezárására, és egyben Sam Bird az első hazai győzelmet könyvelhette el Londonban. Egy évvel később, a 20-21. futamon történt meg az első duplázás, Nicholas Prost ugyanis egymás után kétszer nem talált legyőzőre a brit fővárosban.
A százas első negyedfordulója izgalmasra sikeredett, di Grassi a mezőny végéről nyert Mexikóvárosban.
Csupán 37. nekifutásra sikerült egy csapatnak kettős győzelmet aratnia, ezt a Techeetah két akkori pilótája, Jean-Éric Vergne és André Lotterer könyvelhette el Santiagóban. A 43. versenyen pedig több, mint ötven év elteltével a Formula E visszavitte a motorsportot Svájcba, az azóta meg nem ismételt Zürich E-Prix-vel.
A 46-os szám jelképezte a Gen2 indulását Diriyah-ban, három futammal később pedig szintén Mexikóban született a szinte Photo Finish-re hajazó emlékezetes befutó. Éppen eggyel a 50. jubileumi Hong Kong E-Prix előtt.
Az a bizonyos szoros befutó di Grassi és Wehrlein között – Fotó: Sam Bloxham/LAT Images/FIA Formula E
Az első 52 alkalommal nem, utána azonban végre esett egy Formula E versenyen, aminek Párizs adott otthont. A sok ütközéssel tarkított futamon Robin Frijnst koronázták győztessé.
Bár a 74. verseny egy nagy blama volt az energiafelhasználás szempontjából, először ment a mezőny egy épített versenypályán. Valenciában a szintén mérföldkövet jelentő következő futamon helyreállt a rend.
Egy fordulóval később azonban ismét egy első dologra került sor: először nyílt alkalom az F1-gyel való összehasonlításra Monaco teljes vonalvezetésén.
81-edjére pedig bemutattak az egészen újszerű, kinti-benti pályát ami szintén úttörő az autóversenyzés történetében.
Fotó: FIA Formula E
Eddig 23 győztesből és hat bajnokból áll a Formula E története. A 100. futam végéig pedig biztosan sor kerül majd még egy újabb megkoronázásra. Szintén egy olimpiai park lesz a helyszín, ezúttal egy új pályán Szöulban.
