Bernie Ecclestone egy igazán különc figura volt mindig is, és aki ezen a sorozaton keresztül gondolja azt, hogy megérti a személyiségét, súgok: nem fogja.
Még tinédzser, Forma-1 rajongóként volt szerencsém találkozni Mr. E-vel. A mai napig világosan emlékszem rá, hogy benne volt az első öt autogramba, amelyeket szereztem a versenyzőktől, és az egyéb fontos emberektől, a száguldó cirkuszban. Bevallom, haragudtam rá akkor kicsit, mert olyannyira hanyagul vetette az aláírását a könyvbe, amelyet az orra alá dugtam, hogy „beleírt” Gerhard Bergerébe. Az esztétikai érzékem ez ellen meg tiltakozott. Világosan emlékszem ugyanakkor, hogy akkor is legalább három emberrel egyeztetett egyszerre. Utasítgatott mindenkit, szóval pont azt hozta élőben is, amit olykor el lehetett csípni róla a tévén keresztül is.
Sok évvel később már újságíróként találkozhattunk, és ez nagy dolog volt, mert először nagyon fázott az online médiától. Rendszerető emberként neki a nyomtatott sajtó volt mindig is az etalon. Arról nem is beszélve, hogy ott valaki hibázott, hülyeséget írt vagy nem olyan képpel illusztrált egy cikket ami elfogadható az ő játékszabályai szerint, akkor az akár egy karrier végét is jelenthette. Vasmarokkal irányította a Forma-1-et, annak minden szegletében, de pont, hogy ettől működött. Azért persze nem voltak illúzióim, személyes interjúról nem is nagyon ábrándoztam. Olykor egy-egy közös interjún kérdezhettem tőle ezt-azt, amiből született cikk.
Amikor a Liberty Media végül végre (?) félretette, jó ideig nem is lehetett látni a paddockban. Történetesen pont a Red Bull Ringen tért vissza a maga fizikai 159 centiméternyi valóságában, hiszen Dietrich Mateschitz jóbarátja volt. Ott volt vendégként a pálya újranyitásán is. Ekkor viszont mint akit kicseréltek, laza volt mint a Riga-lánc, nem fogta egyből „menekülőre”, és azokban, akikben megbízott, azokkal hosszabban is elbeszélgetett. Legnagyobb megdöbbenésemre velem is, mert emlékezett rám korábbról, és említette is, hogy nem kérdezek hülyeségeket. Egy évvel később már még jobban megdöbbentem, amikor ő üdvözölt előbb, és már természetesnek tűnt az, hogy mi beszélgetünk. Persze, akkor is trollkodott keményen, mert meredek kijelentésekért nem megy a szomszédba, és cukkolta Chase Careyéket is azzal, hogy teljesen „véletlenül” olyan fehér ingben volt, amelynek a nyakrésznél még a régi F1 logó volt látható.
Az ember azt gondolná, hogy ha máshonnan nem, majd Tom Bower életrajzi könyvéből megismeri majd az egykori használt motor- és autókereskedőből lett milliárdost. Keretbe rakja ugyan Bernie titkos életét ez a könyv, de közel sem leplez le mindent, vagy mutat be teljesen. És most, a Lucky! sorozattal kiegészülve sem leszünk jelentősen okosabbak.
A 8 részes mű 1950-ben indul a Forma-1-gyel, ahová Bernard azért vagy így, vagy úgy, de iparkodott bekerülni. Versenyzőként is próbálkozott, de egyértelműen üzletemberként vált be. Menedzselt versenyzőket, irányította hosszú éveken át a Brabham csapatot. Utóbbi esetében érdemes összevetni, hogy mit állít ennek a körülményeiről a 11 éve magyarul is megjelent könyv, és mit most a sorozat. Ez is ugyanakkor Bernie karaktere, hol így meséli a saját történetét, hol úgy. Az igazságot csakis ő tudhatja.
Kifejezetten üdítő látni azon felvételeket, amelyeket eddig szélesebb körben nem lehetett látni. Tehát nagyon is igaz, hogy azzal promózták, hogy sosem látott betekintést nyerhetünk valamennyire, a kulisszák mögé. Számomra ezek közül kiemelkedő volt, hogy az 1989-es suzukai versenyzői eligazításon hogy helyre rakta Ayrton Senna Jean-Marie Balestrét. Azt hiszem, nincs min csodálkozni ezek után, ha a francia a versenyen történt legendás baleset után hamar harmadszor is világbajnokká koronázta honfitársát, Alain Prostot.
Azoknak is kifejezetten jó szórakozást fog nyújtani a „Lucky!„, akik kicsit Forma-1 szűzen ülnek le végig nézni, mert nem is annyira szájbarágósan, de végigmegy vagy 70 évnyi történésen a száguldó cirkuszból. Persze egyértelmű, hogy a narrátori szerepben Bernie azért úgy meséli el az eseményeket, hogy ő mindig egy pozitív hősként halad tovább. Nagyon jók a betét animációk, amelyek hivatottak olyan eseményeket bemutatni, amelyekről nem volt nyers film, vagy csak Ecclestone utalt rá valamilyen formában. Tényleg bemutatják a legismertebb csapatokat, zseniális főnökeiket, és a világbajnokok színe-javát.
Az egyetlen bosszantó az, hogy a sorozat vége felé kicsit kapkodós lesz. Nagynak érzem az ugrásokat időben, és már nem annyira részletes, mint volt az az elején. Nyilván szorította az idő valamiért a rendezőt, és sajnos ugyanez mondható el a magyar szinkronról is. Ami bántotta nekem kicsit a fülem, hogy egyértelműen az angol változatból emelték át a neveket. Egyszerűen magyarul nem ezeket a neveket szoktuk meg, mondjuk a magyar közvetítőktől. A legsúlyosabb és már szakmai szintű hiba meg az volt, amikor Niki Lauda Spielbergben a magyar nyelvű szinkron szerint az Ausztrál Nagydíjat nyerte meg, 1984-ben…
Mindezt leszámítva egy rendesen összerakott dokumentumfilm sorozatról beszélhetünk. Nyugodtan le lehet ültetni a családot elé, nem lesz „túlszakmázva” technikai paraméterekkel a dolog, inkább életutak találkozásáról szól a dolog. Hogyan haladtak egymás mellett, ellen, vagy tűntek el végül a Forma-1 fontos személyiségei. Aki viszont maradt, és végül csak lekapcsolta a villanyt, az Bernie, pedig nem állt mindig úgy a szénája, hogy maradhat ő a királykategória vezérigazgatója. Vajon tényleg csak szerencséje lett volna? Nos, aki erre keresi a választ, akár a saját kisfiával együtt: nézze végig!
2023. január 7. – szombat
15:05 Spektrum 1. rész
16:00 Spektrum 2. rész
16:55 Spektrum 3. rész
17:50 Spektrum 4. rész
2023. január 8. – vasárnap
15:05 Spektrum 5. rész
16:00 Spektrum 6. rész
16:55 Spektrum 7. rész
17:50 Spektrum 8. rész
A kis Ecclestone először járt F1-es versenyen, de már tanulja a bizniszt
