Lewis Hamilton elismerte, hogy mialatt a koronavírus elszigetelte egymástól az embereket, ő elgondolkodott Forma-1-es jövőjén, hogy kell-e még maradnia a sportban.
„Vannak napok, mikor felkelek és csak téblábolok, nem érzek motivációt az edzéshez” – mondta a Mercedes videójában. „Úgy érzem, ‘Jesszus, hová tartunk? Mi jön most? Folytatnom kéne a versenyzést?’”
„Ilyen különféle dolgokra gondolok és aztán úgy vagyok vele, hogy ‘a fene egye meg!’, és a következő óra, vagy valamennyi elteltével azt mondom, hogy ‘Basszus! Imádom amit csinálok! Miért kérdőjelezem meg egyáltalán, hogy folytassam-e?’”
„Nagyon fontos, hogy az, hogy az ember szellemileg jól érezze magát.” – mondta Hamilton a mentális egészség hetén. „Meg kell találni a módját annak, hogy szeresd önmagad. Valóban képesnek kell lenni arra, hogy az ember szeresse magát és jól érezze magát egyedül is.”
„Tényleg időt szántam arra, hogy legyen időm önmagamra, hogy értékeljem magam, ismerd el azokat a dolgokat, amiket jól csinálasz, ismerd el, ha jól csináltál valamit, és azt is, ha kudarcot vallottál és nem ment túl jól. Az is rendben van. És ne légy túl kemény önmagaddal.”
Nem ülhet az ember a fenekén
A hatszoros világbajnok próbálta ezt az elszigetelt időszakot is a javára fordítani.
„Ha nem fejlődünk és növekszünk ezekben a napokban, akkor mit csinálunk? Akkor az ember csak ül a hátsóján és az idejét vesztegeti.”
„Egyikünknek sem hullik az ölébe semmi. Meg kell mozdulnunk és megszerezni, amit akarunk, és jobban kell akarni, mint az a személy, akivel küzdünk érte.”
„Én elég jó formában vagyok, de mindig tudok jobb formában lenni. Van, hogy meglátok valamit és azt gondolom, hogy ‘a fenébe, van itt egy kis zsír, keményebben kell dolgoznom, el kell mennem futni’. Valójában nem igazán van rajtam zsír.”
„De vannak emberek, akiknek ezek a dolgok beékelődnek az elméjükbe. El kell engedned és meg kel találnod, mi az, amit szeretsz, és azt kell mondani, hogy meg fogom csinálni. Nem fogom engedni, hogy bármi az utamba álljon.”
