Romano Artioli (a Lotus korábbi tulajdonosa) keresztelte el annak idején a Lotus Elise-t. Az autó Artioli unokája, Elisa után kapta a nevét.
A valaha volt legelső Lotus Elise Elisáé lett, mikor felnőtt, most pedig övé lett a legutolsó legyártott Elise is. A kör így bezárult.
Elisa 1993-ben született, az autó pedig 1995-ben debütált. Lehet, hogy sokan láttátok is már a fotókat a bemutatóról, melyen a kicsi Elisa benne is ült az autóban, mikor azt leleplezték. Most több, mint 26 évvel később, Elisa vásárolta meg a legutolsó Elise-t, egy aranyszínű 240 Sportot.
Elisa Artioli pár éve bukkant fel a közösségi oldalakon és mesélte el kapcsolatát az autójával. Az egyébként nagyon kedves olasz lány egyébként két lábbal áll a földön, nem flancol, és pár éve nekünk is adott interjút.
Elisa egy hosszú levéllel köszöntötte az autót-t:
„Kedves Elise!
1993-ban, amikor megszülettem, te még csak egy papírlapon léteztél. Még senki sem tudta, hogy az a sorsunk, hogy együtt éljük le az életünket.
Nagyapám dolga volt, hogy megmentse Lotust. Egy pillanatra azt kockáztattad, hogy soha nem születsz meg, és mindig azon gondolkodom, milyen lett volna ma az életem nélküled.
Ahhoz, hogy a Lotus újra talpra álljon, fel kellett gyűrnöd az ingujjadat, egy egyszerű, de magával ragadó receptet követve: egy gyönyörű és élvezetesen vezethető autóként kellett az utakra állítanod, amely újra ragyogásba hozhatja a márkát.
Nem tudom, hogy ez így volt-e, vagy a sorsomban meg volt-e írva, mert nem akkor születtem, amikor te, de a nevem nekem is E betűvel kezdődött, ahogyan Colin Chapman hagyománya szerint a Lotus modelljeié. Mivel a szerencse is szerepet játszik benne, a nagypapa jónak látta, hogy az első unokája nevét neked adja.
Utána Angliába költöztünk, és gyakran voltam a gyárban, hogy megnézzem, hogyan fejlődsz, amíg el nem jött a várva várt pillanat, a frankfurti bemutató.
Ez 1995. szeptember 12-én volt, és vártuk, hogy megmutatkozzunk a világnak, mert addig a pillanatig senki sem látott minket, legfőképpen senki sem tudta, hogy a lepel alatt nem akárki lesz, hanem a kétéves Elisa.
A kormánykerékhez tapadtam, büszkén mutogattam a pólómat, amin az állt, hogy ‘Én vagyok Elise’, és onnan már nem akartam kiszállni. Úgy éreztem akkor, ahogy ma is érzem, hogy ha veled vagyok, csak ülök és otthon vagyok.
Beletelt néhány évbe, mire rájöttem, hogy az én nevem valójában nem Lotus Elise, de a kötelékünk egyre csak erősödött. Még csak 4 éves voltam, és már a garázsban csodáltalak, és vártam, hogy vezethesselek.
Amikor először mentünk ki együtt abból a garázsból, remegett a kezem az izgalomtól, 15 év telt el, ami alatt sokszor elképzeltem ezt a pillanatot.
Azóta a vezetés a szenvedélyemmé vált, a vezetés veled, ezt azért hangsúlyozom, mert nincs még egy autó, ami ugyanilyen érzelmeket keltene bennem.
Hány hegyet jártunk meg együtt, hány helyet láttunk és hány emberrel találkoztunk!
Egyedülálló vagy, és hogy többé ne érezd magad egyedül, amikor a garázsban vársz rám, hamarosan lesz egy kishúgod.
Keményen dolgoztam, hogy valóra váltsam az álmomat: megvehessem a legújabb Elise-t.
A nagyapámtól tanultam, hogy vissza kell hódítanunk az álmainkat, és ezt neki köszönhetem.
Kedves Elise, az elejétől a végéig elkísértelek, ahogyan te is ezt teszed az én életemmel.”
