Joey Logano, a Team Penske versenyzője nem meglepő módon elkeseredett volt, miután idejekorán véget ért talladegai versenye.
Az egész azzal kezdődött, hogy Martin Truex Jr. a második szakaszban az újraindításnál a fékre rálépve megpróbálta közelebb húzni a mögötte jövő versenyzőket, amivel egy kicsit nagyobb lendületet tudott volna venni a külső sor.
Bubba Wallace azonban pont rossz pillanatban érintkezett Joey Logano autójával, aminek következtében a 22-es autó beforgott a mezőny elé, és tömegbalesetet okozott.
„Ez mindenképpen egy nagy szívás, és akkor még finoman fogalmaztam” – mondta a csalódott Logano. „Ilyen a superspeedway versenyzés. Minden egyes alkalommal ez történik. Az autók összetörnek, és higgyétek el, a következő versenyeken is roncsderbi lesz.”
A 22-es számú Team Penske versenyzője hangot adott véleményének, mondván, hogy a versenyzők nem élvezik a superspeedway versenyeket.
„Remélhetőleg mindenki jól van, és senki sem sérült meg. Minden áldott alkalommal ilyen. Utálom őket, és szerintem a versenyzők többsége nem élvezi ezt a típusú versenyzést” – magyarázta Logano
„Mindent megpróbálunk, és nagyon sokat kell kockáztatni, hogy gyors legyen a sor. Most is az volt a baj, hogy négy autó egymást tolta, és ilyenkor valaki pórul fog járni. Most én jártam szerencsétlenül.”
„Szerencsére jól vagyok, és ez a fontos.”
A baleset miatt több versenyző, köztük Daniel Suarez, Joey Logano, Ty Dillon és Harrison Burton számára is idejekorán véget ért a délután, azonban a többiek folytatni tudták a versenyt.
Hailie Deegan úgy döntött, hogy beujít egy szimulátoros szettet, méghozzá nem is akármilyen minőségű felszerelést kapott.
A szimulátorozás az utóbbi néhány évben olyan szintre nőtte ki magát, hogy a valós versenyzőknek is lépést kell tartaniuk a fejlődéssel.
A legtöbb NASCAR pilóta otthonában bizony már megtalálhatóak ezek az úgynevezett cockpitek, és most Hailie Deegan is csatlakozott a sorba.
Deegan új szimulátora ráadásul motion rig, ami azt jelenti, hogy az autó mozgását is leszimulálja az ülés.
A videóban Deegan be is pattant, és az iRacing segítségével ki is próbálta új cockpitjét.
„Ez egyszerűen őrületesen jó. Nagyon realisztikus érzés vezetni.”
A fiatal hölgyversenyző Martinsville-ben idei első balesetmentes versenyét teljesítette, a következő, május 6-án rendezendő darlingtoni versenyre pedig már új szimulátorában készülhet majd.
A Mustang és a McLaren együttműködése egy igazi 80-as évekbeli sztorit eredményezett, melynek egy érdekes prototípus lett az eredménye.
Az 1970-es évek olajválságai miatt – amelyek megbénították a gazdaságot, és szigorúbb károsanyag-kibocsátási előírásokhoz vezettek – az izomautók kora távoli álomnak tűnt – írja az Auto Evolution.
Az új járművek eladásához a detroiti nagyvállalatnak improvizálnia kellett, különösen mivel az emberek kezdtek belefáradni a gazdaságosságra összpontosító modellekbe, amelyek halálra untatták őket.
A Fordnál a tárgyalások középpontjában az állt, hogy a harmadik generációs Mustangot még vonzóbbá tegyék.
Az 1978-ban bemutatott modell előrelépés volt az ocsmány Pinto alapú modellhez képest, amely az 1970-es évek első felében segített életben tartani a vállalatot, és akárcsak ocsmány elődje, a Fox-body Mustangot is úgy vitték, mint a cukrot. 1979-ben a kereskedők 369 936 darabot adtak el – ez volt a hatodik legjobb eladási év a márka történetében, de még többre volt szükség.
Hogyan lehet tehát még népszerűbbé tenni az autót? Természetesen egy hihetetlen teljesítményű möddel építésével!
Később ez a törekvés vezetett a Special Vehicle Operations Department létrehozásához és az 1984-es Mustang SVO-hoz, amely egy fantasztikus, de alulértékelt, limitált szériás autó volt. Főszereplőnk viszont néhány évvel korábban született, és McLaren jelvényeket viselt.
Fotó: Barrett-Jackson
A Ford partner talált… a McLaren személyében?
Az egész történet 1980-ban kezdődött, amikor a Ford által megbízott marketingcég képviselői egy teljesítményváltozat megvalósíthatóságának feltárásával megkeresték a McLaren amerikai, a michigani Livoniában működő részlegét azzal az ötlettel, hogy készítsenek egy IMSA-specifikus versenyautót és egy sor szorosan kapcsolódó, utcai változatot.
Az ötletből hamarosan a Ford által jóváhagyott M81 projekt lett, és 1981-ben a versenyautó Daytonában debütált.
Tom Klauser és John Morton pilóták váltották egymást a volán mögött, és a McLaren által kifejlesztett Mustangnak sikerült befejeznie a 24 órás versenyt, annak ellenére, hogy a verseny korai órájában balesetet szenvedtek.
Az autó 21. helyen ért célba, de világszerte címlapokra került, mivel számtalan tekercs ragasztószalaggal foltozták össze.
Livoniában a McLaren mérnökei 10 közúti használatra alkalmas autót készítettek el, amelyek mindegyike erősen hasonlított a daytonai autóra.
A Mustang McLaren szívében visszafojtott motor dobogott
Versenyspecifikus testvérével ellentétben, amelyet a legendás Cosworth BDA hajtott, az utcai Mustang McLareneket a 2,3 literes, turbófeltöltős soros négyhengeressel szerelték fel, amelyet a Ford a V8-asokat kedvelő vásárlók körében akart népszerűsíteni.
A károsanyag-kibocsátási előírások betartása érdekében a turbófeltöltést 5 psi-re (0,34 bar) korlátozták, így a névleges teljesítmény mindössze 132 lóerő volt – ugyanannyi, mint a széria 2,3 literes turbóké.
A motor Fotó: Barrett-Jackson
A motorok azonban ennél sokkal többre is képesek voltak. Két autót felszereltek feltöltésmérővel, és a turbók egészen 10 psi (0,69 bar) nyomásig mehettek, ami közel 180 lóerőt jelentett.
A legenda szerint több idővel és pénzzel a McLaren jóval 200 lóerő fölé tudta volna tornászni a négyhengerest, így erősebb lett volna a Ford 5.0 V8-asánál, de sajnos erre nem került sor.
Bár a Ford döntéshozói rendkívül elégedettek voltak az M81 projekttel, és komolyan fontolóra vették egy 249 darabos, korlátozott sorozatgyártás lehetőségét, végül úgy döntöttek, hogy a forrásokat az SVO részleghez irányítják át, amely szintén egy teljesítményorientált Mustangot fejlesztett.
Mai mércével mérve a Mustang McLaren M81-et teljesítményautónak nevezni nevetséges. Teljesítményszáma négy évtizeddel ezelőtt sem volt különösebben észbontó, de kétségtelenül ez a gép a történelem egyik legkülönlegesebb együttműködéséből született.
A Corvette Z06 GT3.R csak 2024 elején fog debütál a versenyen, de a szigorú tesztelési ütemterv miatt már szeptemberben bemutatkozik.
A RACER-nek adott friss interjújában Laura Wontrop Klauser, a GM sportautós részlegének vezetője elmondta, hogy az autógyártó nemrég fejezte be az új Corvette Z06 GT3.R utolsó szélcsatorna-tesztjeit, és szeptemberben már pályára fog gurulni a vadiúj technika.
„Kész vagyunk mindennel – most fejeztük be az utolsó méretarányos szélcsatorna-teszteket, szóval haladunk előre” – magyarázta Wontrop Klauser.
„Nagyon szigorú tesztmenetrendünk lesz. A cél az, hogy kiderítsük, hol vannak a gyenge pontok. Hogyan tudnánk javítani rajta, mielőtt homologizálnánk? Amikor elkészül és homologizálva lesz, akkor olyan állapotban kell lennie az autónak, amit nyugodt szívvel adhatunk az ügyfeleink kezébe.”
A Corvette Z06 GT3.R-t kizárólag privát csapatok vásárolhatják majd meg. Ez ellentétben áll a Chevy által jelenleg versenyeztetett Corvette C8.R-rel, amely nem vásárolható meg csapatok számára, és csak a gyár által támogatott Corvette Racing használhatja.
A Corvette riválisainak többsége már most is rendelkezik saját megvásárolható GT3-as versenyautóval, többek között a Porsche, a Mercedes-AMG, az Audi, a BMW, a Ferrari, az Aston Martin, a Lamborghini, az Acura és a McLaren.
Egyelőre még csak illusztrációkon láthatjuk a Chevrolet Corvette Z06 GT3.R-t Fotó: General Motors
Marad, vagy megy a Corvette gyári csapata?
Mivel a Corvette Z06 GT3.R bármelyik jogosult versenycsapat számára megvásárolható lesz, ez megkérdőjelezheti egy olyan gyári támogatású csapat szükségességét, mint a Corvette Racing.
Wontrop Klauser elmondta, hogy a GM még nem hozott döntést a gyári csapat jövőjéről, bár a GM értéket lát abban, hogy egy gyárilag támogatott GT3-as csapat legyen a rajtrácson Észak-Amerikában – különösen az autó életének korai szakaszában.
A gyári csapat segítő kezet nyújthatna az ügyfélcsapatoknak – magyarázta -, ami a GT3 program egészének nagyobb értéket adhatna.
„Az volt a gondolatunk, hogy előnyös lenne ha megkaphatnák az ügyfeleink a gyári csapat információt első kézből” – mondta a Corvette sportautós programjának fejese.
„Szóval rengeteg előnye van, és ez az egyik oka annak, hogy tetszik nekünk az ötlet, de még át kell gondolnunk az egészet, és úgy kell kialakítanunk a programot, hogy az ügyfeleinknek, és a gyárnak is előnyös legyen.”
A Corvette Racing jelenleg két szériában indul. Az Endurance vébén a GTE specifikációjú C8.R-el, míg az IMSA sportautó bajnokságban ennek GT3-as-ra átalakított változatával.
Tyler Reddick nem szeretné, ha bárkit is megtévesztene nyugodt reakciója a Bristol Motor Speedway-en történt utolsó körös balesetre.
Chase Briscoe az utolsó körben megpróbálta megelőzni Reddicket, de megpördült, és így kiforgatta ellenfelét is, ami Kyle Busch győzelmét eredményezte. A verseny után Reddick nyugodtan reagált, ettől függetlenül mérges volt.
„Nagyon nagy szívás az egész” – mondta Reddick szombaton a Talladega Superspeedway-en. „Csak azért, mert nem vesztettem el az fejemet, az nem jelenti azt, hogy rendben vagyok azzal, ami történt.
Mérges vagyok miatta, de megértettem, hogy nem volt szándékos.”
Utána Briscoe lesétált a boxutcában riválisához, hogy bocsánatot kérjen, és megértette volna, ha Reddick megüti őt.
Reddick azonban folyamatosan azt hajtogatta Briscoe-nak, hogy „Minden rendben”, és bár a csalódottság kiült az arcára, nagyon nyugodt volt.
A Richard Childress Racing versenyzője még a felelősséget is magára vállalta, amiért hagyta, hogy Briscoe behozza őt.
„Nem érzem úgy, hogy szándékosan megpróbált összetörni engem” – magyarázta 26 éves versenyző. „Szerintem elég nyilvánvaló, hogy az ellenkezőjét próbálta tenni, miután rájött, hogy nem fog működni a manőver. Ez van. Szívás, de az őrület az egészben az, hogy így is második lettem.”
Reddick nem a harcra gondolt. Bár ő megőrizte a hidegvérét, megértette, hogy voltak olyan csapattagok, akiknek jobban fájt az egész. Vannak olyan emberek, akikkel együtt dolgozik, akik már régebb óta versenyeznek a Cup-szinten, mint ő, és még nem nyertek.
„Mindenkinek megvan a saját története, hogy miként jutott el idáig – mindannyian kicsit mások vagyunk. Szóval, azt hiszem, meg tudom érteni, hogy ők miért frusztráltabbak kifelé, mint én voltam.”
Tyler Reddick a vasárnap, 21:00-kor kezdődő Talladega Superspeedway-en vághat vissza, ahol a 10. helyről rajtol majd.
Kyle Busch nem idegeskedik jövője miatt, ami az M&M’s közelgő – 2022 végi – távozásával kérdésessé vált. Még akár vissza is vonulhat?
Tavaly nyáron a Mars, Inc. arról tájékoztatta a Joe Gibbs Racinget, hogy a 2022-es szezon végén megszünteti a 18-as rajtszámú Toyota csapat szponzorálását – és teljesen elhagyja a NASCAR-t.
A vállalat három évtizede van jelen a sportágban, és 2008 óta volt Gibbs partnere. Ez volt az az év, amikor Busch csatlakozott a csapathoz.
Az egyik Mars márka, az M&M’s, olyan versenyzőket szponzorált ezidő alatt a Cup Seriesben, mint Busch, Ken Schrader és Ernie Irvan. A 18-as autó elsődleges szponzora volt a márka az elmúlt jópár évben.
„Ha megtörténik, megtörténik” – mondta Busch az új szponzor szerződtetéséről. „Ha nem, akkor nem. Viszlát.”
A búcsú egy lehetőség?
„Kérdezd Joe Gibbst” – válaszolta szűkszavúan az újságírói kérdésre Busch.
A 2015-ös és 2019-es bajnok többéves szerződéshosszabbítást írt alá Gibbsszel 2019-re. Amikor nyilvánosságra került a Mars közelgő távozása, a csapat illetékesei azt mondták, hogy a kétszeres bajnok jövője a csapatnál biztos.
„Ha nincs szponzor, akkor nincs autó. Ha nincs autó, akkor én sem tudok vezetni. Ennyi.”
A kétszeres Cup Series bajnok, aki a múlt hétvégén Bristolban megszerezte pályafutása 60. győzelmét, nem hiszi, hogy lenne számára máshol hely, ha nem jönne létre új szponzori szerződés a Gibbs-szel.
Busch azonban nem tervezi, hogy visszavonul, vagy más sorozatban való versenyzéssel foglalkozik.
„Ha nem jön össze semmi, akkor valószínűleg Brexton Busch (a szintén versenyzéssel foglalkozó fia – a szerk.) sofőrje leszek” – mondta a büszke apuka.
Santino Ferruccinak sok új dologhoz kellett hozzászoknia idén, de a texasi beugrás segített neki a visszarázódásban.
Új csapat, új autó, új csapattárs, új versenymérnök. A Dreyer & Reinbold Racingnél Santino Ferrucci számára a feldolgozandó újdonságok listája elég hosszú volt a kétnapos Indy 500 teszt kezdetén.
Minden zökkenőmentesen ment.
Ez persze csak tesztelés, és nincs okunk merész jóslatokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy Dennis Reinbold Chevy-motoros csapata hogyan fog teljesíteni, amikor néhány hét múlva visszatérünk az Indy 500-as versenyre, de egyértelműen jó irányba halad a csapat.
„Csak azért jöttünk ide, hogy kilómétereket gyűjtsünk, és hogy megtanuljam az autót, és értelemszerűen, hogy összeszokjunk a csapattal” – mondta Ferrucci a RACER-nek, miután ő és Sage Karam a 12. és 13. helyen végzett a 31 pilóta között csütörtökön.
„Eddig minden rendben volt. Nagyon elégedettek vagyunk az autókkal és azzal, ahogyan végeztünk.
Úgy értem, egyáltalán nem finomhangoltunk még, szóval gyakorlatilag ugyanazzal az autóval fejeztük be a napot mint a csapattársunk, és mindkét autónak jó tempója volt.”
Ferrucci Charlie Ping versenymérnökkel dolgozott együtt, és az időmérőn ott volt a 2004-es Indy 500 győztes Buddy Rice is.
„Nevetnem kell, mert az első nap, amikor megtanultam a kommunikációt, megtanultam, hogyan dolgozik mindenki, és minden simán ment, akkor sok nyomás leesett a vállamról” – mondta.
„Ez tényleg megolajozta a kerekeket, mert tegnap egész nap az első ötben voltam, és a negyedik helyen végeztem, így a mai nap még jobb volt.
És hogy ma két autó közvetlenül egymás mellett volt, elég jól éreztük magunkat együtt, mint egy csapat, figyelembe véve, hogy nagyon gyorsan történt minden. Ez lenyűgöző.
Nagyon örülök az itteni légkörnek. Jó volt, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült egy igazán zökkenőmentes ritmusba kerülnünk, és ezt a lendületet most már csak át kell vinnünk májusba. Ez lesz a legnagyobb dolog.„
Nem kímélte a versenyzőket a Talladega Superspeedway, rengeteg baleset volt az ARCA futamán, Scott Melton pedig nyílt lábtörést szenvedett.
A baleset akkor kezdődött, amikor Toni Breidinger két napon belül másodszor is meg lett forgatva a talladegai tri-ovalban, ezúttal Richard Garvie – aki Andy Hillenburg Fast Track Racing versenyzője – által.
Scott Melton az ütközés sorozat végén kapott egy kemény ütést, és Eric Caudell 7-es rajtszámú Ford Fusionjének utasoldali ajtajának csapódott. Meltont hordágyra tették, éber volt, és kommunikált a biztonságiakkal, amikor a mentőautóba tették.
Miután súlyos balesetet szenvedett a szombati Talladega Superspeedwayen rendezett versenyen, a 60 éves Scott Melton frissítést tett közzé a Facebook-oldalán az állapotáról.
„A mai nap nem a tervek szerint alakult. Jelenleg kórházban vagyok, miután egy kedves úriember felajánlott nekem egy helikopteres utat, az alabamai Birminghamben. Reggel első dolgom lesz a műtét, hogy helyrehozzanak egy nyílt törést a bal alsó lábszáramban” – írta Melton facebook posztjában.
„Elég egyszerű beavatkozásnak tűnik. Remélem, holnap hazarepülhetek. Úgy tűnik, nem leszek ott a salemi late model versenyen.
Köszönöm mindenkinek a gondolatait és imáit. Az élet megy tovább. Nagyon hálás vagyok mindenkinek a Kimmel Racingnél. Újabb nagyszerű autót adtak.”
Az ARCA talladegai versenyét egyébként Nick Sanchez nyerte érdekes körülmények között, miután a szervező bizottság lerövidítette a versenytáv hosszát.
Jeffrey Earnhardt már a lehetőségnek is örült, hogy a 3-as autó vezetheti Talladegában, a második hely csak hab volt a tortán.
Earnhardt rendkívül közel állt ahhoz, hogy megnyerje a versenyt, végül azonban nem tudta legyűrni a későbbi győztes Noah Gragsont. Ennek ellenére karrierje legjobb eredményét érte el a szombati NASCAR Xfinity Series Talladega Superspeedway-en rendezett futamán.
„Ezek a versenyek a végén mindig őrületesek” – mondta Earnhardt a futam után. „Az utolsó újraindításnál tudtam, hogy van esélyünk. Csak azt nem tudtam, hogyan fog alakulni.
A végén mindenki szétszóródik, és megpróbál minél gyorsabban előrekerülni. És ez általában jól jön a kicsit hátrébb lévő srácoknak. Mindaddig, amíg van valaki, aki a lökhárítódhoz ragaszkodik, és át tud téged tolni a zűrzavaron.”
Bár azt hihetnénk, Dale Earnhardt unokájának könnyű dolga volt, tévedünk. Jeffrey egész életében küzdött azért, hogy megfelelő technikát kapjon a feneke alá.
Mivel azonban sokan leírták őt, még édesebb számára a siker íze.
„Erről szól a nem adom fel hozzáállás” – jelentette ki Earnhardt. „Én és a csapatom, a szponzorok, egyikünk sem hajlandó feladni. Lehet, hogy padlóra kerülünk, de nem fognak kiütni minket. Nem tervezem, hogy hosszú ideig kiszállok ebből a sportból.”
Jeffrey és Noah Gragson a talladegai verseny után Fotó: Sean Gardner/Getty Images/NASCAR Media
Earnhardt így folytatta: „Mindig azzal viccelődünk, hogy egy fene nagy könyvet fogunk írni. Hadd mondjam el, hogy nagyon jó könyv lesz.”
Nem csak Earnhardt útja a 3-as számú autóba való beülésre egy hihetetlen történet, de Earnhardt talán a New York Times bestsellerlistájára is felkerülhet, ha egyszerűen elmeséli, hogyan szerezte meg a szombati második helyezését.
Kaotikus verseny
Earnhardt a pole pozícióból indult, és úgy tűnt, hogy komoly esélye lesz az első szakaszgyőzelem megszerzésére. A nyitó szakasz vége felé azonban Earnhardtot kiszorították a Richard Childress Racing csapattársai, Austin Hill és Sheldon Creed közül.
„Austin (Hill, a csapattársa az RCR-nál) jól dolgozott mindkét sávban, és én csak próbáltam tartani vele a tempót és elöl maradni” – magyarázta Earnhardt. „Végül hátrébb keveredtünk. Eltartott egy darabig, mire visszaértünk.”
Earnhardt a pole pozícióból a verseny egy részében a top20-on kívüli helyezéssel kacérkodott. De ahogyan az RCR-rel való egyfutamos lehetőség megszerzéséhez vezető úton, Earnhardt sem adta fel. Nem esett pánikba. És végül egy olyan lehetőséget talált magának, amivel meg tudott valósítani valamit.
„Valahogy a végén újra ott voltunk a versenyben” – emlékezett vissza Earnhardt. „Ahogy mondtam, tudtam, hogy van esélyem, csak azt nem tudtam, hogyan fogunk odaérni. De az utolsó körben minden olyan őrültté válik.”
További lehetőségek Earnhardt-nak az RCR-nál?
Szóval, hogyan tovább Earnhardt? Még négy indulást tervez a Sam Hunt Racinggel a 26-os rajtszámú Toyota Suprával, de ez a második helyezés vezethet további lehetőségekhez a Richard Childress Racinggel?
„Remélem, hogy ez egy ugródeszka a továbbiakhoz. Ha nem, akkor örökké hálás leszek ezért a lehetőségért” – mondta Earnhardt. „Ez egy hihetetlen alkalom volt. Szeretnék egy top autóban ülni, és a bajnoki címért versenyezni. Tudom, hogy képes vagyok rá, ha megkapom a esélyt.”
Vajon Richard Childress (balra) ad még lehetőséget Jeffrey Earnhardt-nak (jobbra)? Fotó: James Gilbert/Getty Images/NASCAR Media
Amikor a legendás család sarját bejelentették, a közösségi médiában az emberek azt hangoztatták, hogy ez egy jól kidolgozott reklámfogás.
A szombati második helyezés után Earnhardt volt az, aki utoljára nevetett a gyűlölködőkön, azt azonban elismeri, hogy élvezi a helyzetet, mivel azok segítenek még több motivációt szerezni neki.
„Igen, lehet ez egy reklámfogás, nekem mindegy. A nap végén nincs olyan reklámfogás, ami a verseny végén helyetted éri el az eredményt” – jelentette ki nyomatékkal Earnhardt.
„Annyi őrült dolog történhet. Mindig lesznek gyűlölködők. Én ezt valahogy élvezem. Ez táplálja a tüzet.”
