Egy Charles Leclerc és más sztársportolók által is használt eszköz a hírek szerint adatokat osztott meg a kínai kormánnyal.
Nem újdonság, hogy Kína számos területen az élen jár a technológiai fejlesztésekben, így alighanem az sem lep meg sokakat, amiről a Pablo Torre Finds Out (PTFO) nevű YouTube-csatorna szeptember 16-i epizódjában szó volt, hívta fel rá a figyelmet Dexerto. Ebben a részben Pablo Torre és Sam Koppelman oknyomozó újságírók bemutatták a BrainCo nevű neurotechnológiai cég vizsgálatát. A céget 2015-ben alapították a Harvardon, majd komoly támogatást kapott a kínai kormánytól és tudósoktól a kutatásaihoz.
A BrainCo fő célja az agy edzését segítő termékek fejlesztése. Ezek közé tartoznak a FocusCalm néven forgalmazott viselhető EEG fejpántok, amelyek állítólag az agyhullámok olvasásával javítják a fókuszt. A szoftvert többek között profi esportolók is használják, de nemcsak ők, hanem például Jannik Sinner teniszező; Mikaela Shiffrin alpesisíző; Iga Swiatek teniszező; az amerikai és olasz olimpiai csapat egyes tagjai; a Manchester City futballistái; és igen, Charles Leclerc is.
Fotó: focuscalm.com
A PTFO és a Hunterbrook közös vizsgálata szerint pedig a fejpánt által nyert az adatokat megosztották a kínai kormánnyal, mivel a kínai nemzetbiztonsági törvények értelmében a kínai cégek kötelesek megosztani adataikat a Kínai Kommunista Párttal. A jelentés szerint a BrainCo ezt fél másodpercenként meg is tette.
„A kínai kormány nem titkolja, hogy más alkalmazási területeket – köztük katonai célokat – is szem előtt tart. Az állami média „neurális fejlesztésekkel ellátott szuperkatonákról” beszél. A Népi Felszabadító Hadsereg országos BCI (agygép interfész) versenyeket rendez, orvosi kutatóintézete pedig magáncégekkel működik együtt BCI termékek fejlesztésében, melyek célja a memóriát és figyelmet javító katonai tréning” – olvashatő a Hunterbrook jelentésében.
Ezen vizsgálat azután látott napvilágot, hogy amerikai szenátorok is figyelmeztették a kormányt a neurális adatok esetleges felhasználására, mondván, kínai cégek „állítólagos agykontroll fegyvereket” fejlesztenek. A jelentésben szereplő sportolók közül eddig senki sem reagált.
Szabadságának bejelentése után ismét felszabadultan versenyzett, és pályafutása során huszadik, egyben utolsó alkalommal nyerni tudott Mika Häkkinen a Forma–1-ben. A 24 évvel ezelőtt, szeptember 30-án futott 2001-es indianapolisi verseny azonban nemcsak erről maradt emlékezetes.
Közel három héttel a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után rendezték meg a Forma–1-es USA Nagydíjat Indianapolisban. Mivel ez volt a közel 3000 halálos áldozatot követelő merényletsorozat után az első nagy sportesemény az Egyesült Államokban, az egész világ lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy nem történik-e újabb borzalom. Szerencsére nem történt, miközben a száguldó cirkusz is még csak éppen, hogy felocsúdott a horrorból – a 4. világbajnoki címét már az augusztusi Magyar Nagydíjon bebiztosító Michael Schumacher pedig el sem akart utazni az USA-ba, Bernie Ecclestone, a sportág akkori mindenható ura azonban finoman megzsarolta, így végül ő is rajthoz állt az Indy 500-nak otthont adó legendás aszfaltcsíkon.
A Forma–1 mezőnye először egy évvel azelőtt, 2000-ben versenyzett az oválpálya első döntött kanyarját és célegyenesét (az F1-eseknek ez az utolsó kanyar volt, mivel ők az óra járásával megegyező irányban köröztek) is magában foglaló körön, akkor Schumacher és Mika Häkkinen csatázott a világbajnoki címért, végül pedig utóbbi műszaki hibája után előbbi nyert és tett hatalmas lépést a 3. vb-elsősége felé. Egy év alatt azonban nagyot fordult a világ, legalábbis a McLaren finnjével, aki Monzában bejelentette, hogy szabadságra megy – valójában már ekkor is sokan sejtették, hogy visszavonulás lesz ebből, és ezek az utolsó versenyei az F1-ben –, miután jóformán végigküszködte a 2001-es szezont, amelynek addigi 15 futamából csak egyet nyert meg.
A bejelentés után azonban a 33 esztendős pilóta saját elmondása szerint is felszabadult, Indianapolisban pedig ez meg is látszott a teljesítményén: végre nem kellett körültekintően megválogatnia a szavait a nyilatkozataiban, és 100%-ban a vezetésre figyelhetett. Ezután az idény egyik legkiélezettebb időmérő edzésén a második időt érte el, miután Schumacher a harmadik, egyben utolsó próbálkozásával – mint a szezon során többször is, az évet uraló német ezúttal sem ment ki negyedjére, mondván mindent kihozott az autóból – pole-ba állította a Ferrarit. Häkkinen korábban háromszor is megtette ezt, de legutóbb két és fél hónappal azelőtt, a Brit Nagydíjon ért oda az első sorba – nem mellesleg azt a futamot megnyerte.
Az F1 másodszor vette birtokba a legendás indianapolisi pályát / Fotó: Ferrari
A 3. és 4. helyet a Williamsek bivalyerős BMW-motorját a döntött kanyart is magában foglaló több mint 20 másodperces padlógázas szakaszon kihasználó, a lassú középső szektorban azonban rengeteget veszítő Ralf Schumacher és Juan Pablo Montoya szerezte meg ebben a sorrendben, az 5. helyre pedig a pontverseny második helyéért küzdő Rubens Barrichello ért oda a Ferrarival, miközben az összetettben a második pozíciót elfoglaló David Coulthard csak a hetedik időt autózta. Őket a Sauberrel sokadszorra szenzációsan teljesítő Nick Heidfeld választotta el egymástól.
Odalett Häkkinen második rajthelye
Akik már előre dörzsölték a tenyerüket, hogy még egyszer, és talán utoljára megnézhetnek egy Häkkinen–Schumacher csatát az első helyért, azoknak másnap csalódniuk kellett, a McLaren finnje a helyi idő szerint délelőtti bemelegítő edzésen ugyanis áthajtott a bokszutca végi piros lámpán. Az edzést Juan Pablo Montoya motorhibája miatt kellett megszakítani, mivel a Williams beterítette olajjal a célegyenest, majd amikor újraindították a körözést, Häkkinen két másodperccel hamarabb hagyta el a bokszutcát, mint ahogyan a lámpa zöldre váltott volna.
A felügyelők emiatt megfosztották az időmérőn futott legjobb idejétől, a kétszeres világbajnok pedig a másodikról visszacsúszott a 4. helyre a rajtrácson, miközben igencsak dühös lett. „Ki voltam bukva, nagyon mérges voltam – ismerte be a futam után. – Természetesen az ilyesmire nincs mentség, de végső soron öt másik autó sorakozott a lámpánál, és lehetetlen volt látni azt. A szabályok azok szabályok, de használnunk kell a józan eszünket.”
Újra a régi fényében tündökölt a McLaren kétszeres világbajnoka
Így aztán Ralf Schumacher lépett előre az első sorba, ám a piros lámpák kialvás után Montoya volt az, aki a legjobban megkergette Michael Schumachert, és a Ferrari hátsó szárnyára tapadva másodikként fordult az első kanyarba. Mögötte Barrichello, Ralf Schumacher, Häkkinen és Coulthard volt a sorrend, a McLaren finnje tehát egy pozíciót veszített.
Montoya nem sokáig örülhetett a második helynek, a nála könnyebb autóval rajtoló Barrichello ugyanis rögtön a második körben megelőzte őt a célegyenes végén. A brazil hamarosan utolérte a több benzint cipelő csapattársát is, aki a 4. körben nem akadékoskodott és átengedte neki a vezetést, Barrichello pedig köszönte szépen és elkezdett elszakadni. A 10. körre már több mint 5 másodperccel vezetetett Schumacher előtt, akit Montoya tisztes távolból követett, így egyre reálisabb forgatókönyvnek tűnt, hogy a Ferrari másodhegedűse a 2000-es Német Nagydíj után ismért nyerhet egy versenyt.
Az élmezőnyben a 4. helyen haladó Ralf Schumacher kezdte a kiállások sorát a 23. körben, majd a bal hátsó kerekének nehézkes cseréje miatt 3 másodpercet veszítve a 9. pozícióba állt vissza. Őt az addigra Michael Schumacherrel szembeni előnyét 12 másodpercre növelő Barrichello követte a 26. körben. Ő közvetlenül Coulthard mögött folytathatta a száguldást. Eközben az élen Montoya elkezdte nyomás alá helyezni a négyszeres világbajnokot, majd a 33. körben a célegyenes végén remek manőverrel átvette a vezetést. Nagy kontrasztban állt ez a teljesítmény azzal, amit Ralf nyújtott, előbb ugyanis hibázott és emiatt Heidfeld megelőzte őt, majd három körrel később ismét rontott, kicsúszott, és a kavicságyban fejezte be a versenyt.
A rajt után még Schumacher vezetett / Fotó: Ferrari
A grove-iak reményei azonban természetesen Montoyában voltak, aki a 35. körben megejtette egyetlen tervezett bokszkiállását, ám Barrichello mögé visszatérve két körrel később hidraulikai hiba miatt kiesett. Enélkül alighanem megnyerte volna a versenyt, ami zsinórban és pályafutása során is második F1-es sikere lett volna, hiszen két héttel azelőtt, Monzában győzött először.
Schumacher a 37. körben érkezett a bokszba, majd a 43. körben Coulthard is kiállt és a német mögé jött vissza. A legtovább, egészen a 46. körig Häkkinen húzta, és ő már a kiállása után is maradt a Ferrari világbajnoka előtt, azaz a könnyülő McLarennel sikerült elég jó köröket autóznia ahhoz, hogy megelőzze Schumachert. A győzelemhez azonban nemcsak az egyes, hanem a kettes rajtszámú vörös autóval is meg kellett vívnia, a két kiállásos taktikát követő Barrichello ugyanis éppen azon volt, hogy elegendő előnyt autózzon ki a második kerékcseréje és tankolása előtt ahhoz, hogy az élre térjen vissza. A 22 másodperc azonban kevésnek bizonyult, a brazil cseréje után Häkkinen 6 másodperccel vezetett.
Ezzel azonban még nem volt vége, az egyszeres futamgyőztes ugyanis elkezdett körönként fél másodpercet hozni a finnen, 10 körrel a vége előtt pedig 3 másodperc alá csökkentette a különbséget. A körömrágós befutó azonban elmaradt, 6 körrel a vége előtt ugyanis meglehetősen szokatlan módon Barrichello Ferrari-motorja elkezdett füstöt eregetni, 4 kör múlva pedig kilehelte a lelkét. Az újdonsült apuka ugyanakkor nem volt olyan csalódott, mint normál esetben ilyenkor az ember lenni szokott, mondván „hamarosan visszatérek Brazíliába, úgyhogy néhány óra múlva már láthatom a fiamat.”
Barrichello előzése Montoya ellen nem ért győzelmet, és végül egyikük sem fejezte be a versenyt / Fotó: Ferrari
Häkkinennek innentől nem volt más dolga, mint behozni az autót a célba, amit meg is tett, és megszerezte pályafutása 20., egyben utolsó győzelmét a Forma–1-ben. „Ez egyértelműen a szezon egyik fénypontja, mindenképpen az egyik legfontosabb győzelmem. Monaco, Silverstone és Indianapolis olyan versenyek, amelyeket mindenki meg akar nyerni, különlegesek. Soha nem fogom elfelejteni ezt a győzelmet” – nyilatkozta a verseny után, a McLaren honlapján 2017-ben közzétett videóban pedig így idézte fel a történteket.
„Elképesztő élmény volt nyerni Indianapolisban. Nagyszerű futam volt, mert én nyertem. A hétvége során elég sok minden történt, ha jól emlékszem, volt valami zűr a bokszutca végi lámpával. Egyszer úgy mentem ki a pályára, hogy még a piros lámpa égett. A felügyelők azt mondták, hogy »Ne már, Mika, meg kell büntessünk téged, nem tarthatod meg az időmérőn elért eredményedet.« Nem tartottam ezt teljesen igazságosnak, úgyhogy ez igazán motivált a versenyre, mivel sajnáltam a csapatot és a szerelőket, akik annyira keményen dolgoztak. Akkor eldöntöttem, hogy »Oké, csináljuk, hozzunk össze egy remek showt.« Minden tökéletesen alakult, és amint átvettem a vezetést, ennyi volt, nem fenyegetett senki hátulról” – mondta már kissé megkopott memóriával, hiszen Barrichello nagyon is fenyegetően közeledett rá.
„Ott állni a dobogón, mindenki ujjongott, a csapat pedig nagyon boldog volt az eredmény miatt, egyértelműen a szezon fénypontja volt – folytatta, majd elárulta, a hivatalos kommunikációval szemben már ekkor sem számított rá, hogy a szabadsága után vissza fog térni. – Tudtam, hogy ez lesz az utolsó évem a Forma–1-ben. Sajnos abban az évben nem jött össze a világbajnoki cím, de a McLaren nyitva hagyta az ajtót a visszatérésem előtt. Azt mondták, hogy »Mika, ha kiveszel egy év szabadságot, mindig szívesen várunk vissza.« De én nem jöttem, nyilvánvalóan.”
És nemcsak a finn volt boldog, hanem az egész paddock örült a sikerének, beleértve korábbi nagy riválisát, Michael Schumachert is, aki a verseny után elmondta, hogy hiba volt a keményebbik Bridgestone-gumira szavazniuk. A harmadik helyezett Coulthard pedig azért lehetett elégedett, mert Barrichello kiesésével 7 pontra nőtt az előnye a brazillal szemben az összetett második helyén.
Miközben a konstruktőri bajnokság elején a lényegi kérdések eldőltek, hiszen a McLaren a kettős dobogójának köszönhetően bebiztosította az ezüstérmet a Ferrari mögött, míg az erről lemaradó Williamsre a negyedik helyen álló Sauber nem jelentett veszélyt, addig hátrébb ádáz küzdelem dúlt a pontokért és a 4. helyért. Jarno Trulli éppen ebben a pozícióban végzett, aminek köszönhetően a silverstone-i istálló 2 pontra megközelítette a Saubert, ám hamarosan a Jordan-csapattagok arcára fagyott a mosoly, a verseny után ugyanis kiderült, hogy az autó alján levő kopólemez a hátsó mérési ponton 1,5 mm-rel vékonyabb a megengedettnél.
Ahogyan azt a 2023-as USA Nagydíjon is láthattuk Lewis Hamilton és Charles Leclerc esetében, ez ilyenkor többnyire azonnali kizárást von maga után. Indianapolisban sem történt másként: Trullit megfosztották a 4. helyétől, így Eddie Irvine lépett előre ebbe a pozícióba, míg Nick Heidfeld lett az 5., Jean Alesi a másik Jordannel pedig a 6. Noha a 200. F1-es futamát teljesítő francia veterán így elcsípte az utolsó pontocskát, azaz a Jordan 3 helyet 2 pontot bukott, ez is elég volt ahhoz, hogy pontegyenlőséggel a BAR mögé kerüljenek a konstruktőri összetettben, mivel utóbbi csapat Jacques Villeneuve révén korábban két 3. helyet is szerzett, miközben a Jordannek a 4. hely volt az az évi legjobb eredménye.
Később azonban jött a fordulat: a Jordan fellebbezett, az FIA közel egy hónappal később (két héttel a szezonzáró japán verseny után) összeülő Fellebbviteli Bírósága pedig visszavonta a kizárást és visszaadta a Trulli 4. helyét. Egy ilyen kihágás után már önmagában ez is meglepő, de hogy milyen indokkal voltak kénytelenek így cselekedni, az egyenesen nevetséges. Kiderült ugyanis, hogy az FIA egyik felügyelője nem volt ott a közvetlenül az USA Nagydíj után tartott meghallgatáson, ami szabályellenes, a Nemzetközi Sportkódex 134-es paragrafusa ugyanis kimondta, hogy „a felügyelői testületnek minden döntést kollektíven kell meghoznia.”
A BAR-nak kellett volna lennie a jogos ötödik helyezettnek, hiszen Trulli autója szabálytalan volt Indianapolisban, így nem tarthatta volna meg a 4. helyet
Hogy melyik felügyelő hiányzott a döntés meghozatalakor, azt nem hozták nyilvánosságra, de az eset így is nagyon rossz fényt vetett az FIA-ra, amely ezzel csúnyán beavatkozott a világbajnoki pontversenybe. Hiszen mivel Szuzukában csak a három topcsapat autói szereztek pontot, a Jordan maradt a BAR előtt az összetettben, holott mögötte kellett volna végeznie. A presztízs mellett mindez természetesen súlyos millióktól fosztotta meg a brackley-i alakulatot és jutalmazta érdemtelenül Eddie Jordan csapatát.
A cikk eredetileg testvéroldalunkon, a Rallycafe.hu-n jelent meg 2024. szeptember 30-án.
Lando Norris imádná, ha ismét hosszú távú versenyen indulhatna, de ő nem tenné azt meg, amit barátja, Max Verstappen tesz az idén.
Max Verstappen a múlt hétvégén első GT3-as győzelmét aratta, amikor Chris Lulhammel megnyerte a német hosszú távú bajnokság (NLS) aktusális fordulóját a Nürburgring-Nordschleifén. A négyszeres világbajnok ezzel az autóversenyzés hőskorát idézte, azt a korszakot, amikor a Forma–1-es pilóták még mindennel versenyeztek az F1 mellett, aminek négy kereke volt. A modern autósportban merőben szokatlan, hogy egy aktív F1-es pilóta más sorozatban is kipróbálja magát a szezon közben, de nem példa nélküli, hiszen 2017-ben Fernando Alonso részt vett az Indy 500-on, miközben az F1-ben a McLarennél versenyzett.
Mivel nem Verstappen az egyetlen a jelenlegi mezőnyben, akit érdekel a GT-versenyzés, akár többen is követhetnék a példáját. Lando Norris, a címvédő barátja és egyik riválisa is ezek közé a pilóták közé tartozik, és már van is tapasztalata a hosszú távú versenyzésben, hiszen 2018-ban, F1-es debütálása előtt Fernando Alonso és Phil Hanson oldalán részt vett a Daytonai 24 óráson. Az idén a vb-címért csatázó brit pedig elmondta, szívesen visszatérne ebbe a műfajba.
„Imádnám. Láttam, hogy Zak [Brown, a McLaren vezérigazgatója] beszélt róla a minap és Le Mans-t is emlegette abból kifolyólag, hogy a McLaren [2027-ben] visszatér oda. Imádnám. Nem leszek örökké a Forma–1-ben, és más dolgokat is akarok csinálni, élni akarom az életem, más dolgokat is ki akarok próbálni. Élvezni fogom az F1-ben töltött időmet. Hogy egy ponton emellett más versenyeken is indulni fogok, abban nem vagyok biztos, de lehet, hogy ha majd visszavonulok az F1-tól, kipróbálok mást” – idézi Norrist az Autosport.
„Imádtam Daytonában versenyezni. Fernando mellett mentem, úgyhogy ez akkor klassz élmény volt. De hogy Le Mans, Daytona, vagy Sebring lesz-e, azt nem tudom. Más dolgokat is akarok csinálni. A legfontosabb, hogy valószínűleg soha nem fogok oválpályán versenyezni, mert az nem nekem való” – jelentette ki a McLaren versenyzője.
Norris tehát jelenleg úgy véli, fog még hosszú távú versenyeken indulni, de Verstappennel ellentétben nem az F1-es pályafutása alatt. Mint mondta, jelenleg ő nehezebben is tudná ezt megtenni, mint a holland.
„Tisztelem Maxot, amiért ilyesmibe vág, de ő sokkal könnyebb helyzetben van ehhez. Ha a bajnoki címért küzdene meg ilyenek, akkor valószínűleg mindez nem festene a legjobban. De már nyert négy világbajnoki címet, úgyhogy kicsit talán könnyebb a helyzete, mint nekem és Oscar [Piastrinak] jelenleg. De a jövőben én is versenyzni fogok máshol, mert szerintem megvan bennem ugyanaz az akarat és vágy, ami Maxban aziránt, hogy más dolgokat is csináljak, bármit, amit élvezek.”
Mióta tavaly szakított a Mercedesszel, hogy 100%-ban a versenyzésre koncentrálhasson, Mick Schumacher nem vezetett formaautót, ám ez hamarosan megváltozik, hiszen október 13-án az Indianapolis Motor Speedway „utcai” (Road Course) változatán kipróbálja a Rahal Letterman Lanigan Racing autóját egy privát teszten.
Ez lesz az első alkalom, hogy a 26 esztendős német IndyCar-autót vezet, és nyilvánvalóan azzal a céllal teszi, hogy mérlegelje egy esetleges kategóriaváltás lehetőségét. A Haas színeiben 2021-ben és 2022-ben összesen 43 F1-es nagydíjon induló Schumachernek az idei a második szezonja a hosszú távú sportautó-világbajnokságban (WEC), ám miközben az Alpine-nal ott versenyez és szerzett már három dobogós helyezést, folyamatosan aktívan keresi az F1-es visszatérés lehetőségét.
Ehhez tavaly a Saubernél, a Williamsnél és az Alpine-nál is kopogtatott, az idén pedig a Cadillachez próbált bejutni, mind sikertelenül, így nagyon is elképzelhető, hogy ezzel örökre lezárult az F1-es karrierje. Ám mint azt most elmondta, a formaautóktól nem akar elszakadni.
„Száz százalékig – idézi az Autosport azon kérdésre adott válaszát, miszerint még mindig érzi-e a vágyat, hogy formaautóval versenyezzen. – Mindig is formaautókkal akartam versenyezni. A sportautózás szórakoztató, de a formaautók azok, amikért élek-halok, amiket szeretek, és izgatott vagyok, hogy visszatérhetek hozzájuk.”
Ami az IndyCar-ba igazolást illeti, ezen szavak után nem lenne meglepő, ha ez 2026-ban megtörténne, ráadásul Schumacher „remek lehetőségnek” nevezte a szériát, ahol „sok a tehetséges versenyző, a futamok szórakoztatóak, és rengeteg csata zajlik a pályán”
„Emellett sok olyan srác is ott van, akikkel együtt versenyeztem a junior kategóriákban – érdekes lesz újra látni őket. Szeretném kipróbálni magam különböző kategóriákban is.
Ez egészen más lesz, mint a Hypercar-versenyzés a WEC-ben, de azt hiszem, más lesz az F1-hez képest” – tette hozzá Schumacher, aki egy esetleges váltás esetén úgy véli, bőven lesz még ideje sportautózn a jövőben, mert még „még mindig elég fiatal vagyok.”
A Cadillac kulcsfontosságúnak nevezett szakember leigazolását jelentette be. A Forma–1-be 2026-ban érkező istálló közleményében „vízionáriusként” jellemezett erősítéstől azt remélik, hogy a kulisszák mögött a következő szintre emeli a legújabb amerikai istállót.
Tyler Epp nyolc évet töltött a Kansas City Chiefs NFL-csapatnál, először mint üzletfejlesztési alelnök, majd mint üzleti műveletekért felelős ügyvezető alelnök, ezen kívül a San Diego Padres baseballcsapatnál is dolgozott, mint üzletfejlesztési szenior alelnök. 2022 óta a Miami Nagydíj elnöki tisztségét töltötte be, mostantól azonban a Cadillac F1 kereskedelmi tevékenységét fogja irányítani az újonnan létrehozott „globális kereskedelmi stratégiai vezető” pozíciójában.
Hogy milyen munkát végzett az F1-es versenynaptárban 2022-ben debütáló miami futam élén, azt mutatja, hogy az F1 történetének öt legnézettebb amerikai tévéközvetítése közül négyet az azóta rendezett Miami Nagydíjak hoztak. Emellett 2041-ig szóló szerződéshosszabbítást kötött a Liberty Mediával.
„Nem is találhattunk volna jobb vezetőt és vízionáriust, hogy felépítse csapatunk kereskedelmi részlegét – olvashatól Dan Towriss, a Cadillac F1 vezérigazgatójának szavai az istálló közleményében. – A munkája, amellyel a Miami Nagydíjat a Forma–1-es versenynaptár egyik kiemelkedő eseményévé tette, bizonyítja, hogy páratlan rálátása van a sportágra mind az Egyesült Államokban, mind nemzetközileg.”
Epp ráadásul nemcsak a Miami Nagydíj elnökeként, hanem általános igazgatóként a Chip Ganassi Racing NASCAR-csapatában is szerzett motorsportos tapasztalatokat.
„Pályafutásom nagy részét az autósportban töltöttem, az elmúlt években pedig azon dolgoztam, hogy újradefiniáljam, mit jelent az amerikai motorsport – nyilatkozta. – Nem tudok izgalmasabb és ígéretesebb lehetőséget elképzelni arra, hogy fellendítsem a sportágat az Egyesült Államokban és azon túl, mint ezt. A Cadillac készen áll arra, hogy egy olyan globális erővé váljon a Forma–1-ben, amely az amerikai hagyományokra és találékonyságra épül. Nagyon büszke vagyok, hogy már a kezdetektől részt vehetek ebben a projektben.”
„Egy csapat a nulláról való felépítéséhez kivételes vezetésre van szükség, és valaki rendkívüli kell ahhoz, hogy végrehajtsa a Cadillac Forma–1-es csapatának vízióját és ambícióit – méltatta Eppet Graeme Lowdon, a Cadillac csapatfőnöke. – Tyler már bizonyított abban, hogy olyan szervezeteket épít, amelyek etalonná válnak a Forma–1-ben, és biztos vagyok benne, hogy az ő működésbeli szakértelme kulcsfontosságú erőforrás lesz számunkra.”
Max Verstappen mindent megtett, hogy a végül az ő és Chris Lulham győzelmével záruló NLS-forduló időmérőjén megszerezze a pole-t, egy ponton még a fűre is lehajtott, amikor egy BMW veszélyesen kevés helyet hagyott neki.
Mint arról mi is beszámoltunk, Max Verstappen és csapattársa, a szimulátorversenyzőből lett GT-pilóta Chris Lulham leigázta a mezőnyt a német hosszú távú bajnokség, azaz az NLS elmúlt hétvégi fordulójában, a Nürburgring Nordschleifén. Persze lehet mondani, hogy nem volt ott mindegyik élmenő, de ez mit sem von le a kettős érdemeiből.
A munka dandárját Verstappen végezte, hiszen az időmérőn ő kvalifikálta a 3. helyre az Emil Frey Racing Ferrari 296 GT3-asát, majd a rajtnál az élre állva több mint egy perces előnyt épített ki, amiből Lulham végül 24 másodpercet őrzött meg.
A holland ezzel kimaxolta a szeptembert, hiszen mindkét ebben a hónapban rendezett F1-es futamot megnyerte, mellé pedig begyűjtötte élete első nem virtuális GT-győzelmét is. A teljesítményéről csak szuperlatívuszokban lehet írni, ám mi most inkább egy videót javasolunk. Méghozzá Verstappen 8 perc 9,126 másodperc alatt teljesített időmérős köréről, ami már önmagában elég nagy élmény lenne, hát még úgy, hogy a négyszeres világbajnok folyton lassabb autókat hagyott le, egy ponton pedig a fűre hajtva előzött meg egy alacsonyabb kategóriás BMW-t, mert az nem hagyott neki helyet.
A mai napon állt először bíróság elé a McLaren által beperelt négyszeres IndyCar-bajnok Alex Palou, számolt be róla az Associated Press.
A Chip Ganassi Racing utóbbi három szezonban egyaránt bajnoki címet nyerő, az idén pályafutása során először az Indy 500-at is behúzó pilótája polgári peres eljárás keretében kellett megjelenjen a londoni Kereskedelmi Bíróságon, miután a McLaren beperelte őt szerződésszegésért.
Mint ismert, a spanyol versenyző 2022-ben szerződést kötött a McLarennel, hogy annak IndyCar-csapatánál versenyezzen, ám eközben a Chip Ganassi Racingnek opciós joga volt arra, hogy 2023-ra is megtartsa őt. Ezt végül sikerült rendezni és az az egyezség született, hogy Palou 2024-ben csatlakozik a McLarenhez, a Ganassi pedig engedélyezte, hogy 2023-ban a McLaren F1-es tartalékja legyen. Ám Palou végül nem ment a McLarenhez, hanem maradt a Ganassinál, előbbi csapat így perre vitte az ügyet, a jogi huzavona pedig azóta is tart.
Noha Toto Wolff, a Mercedes csapatfőnöke már megerősítette, hogy nem kíván változtatni a pilótapárosán a 2026-os szezonra, George Russell és Andrea Kimi Antonelli hosszabbítását továbbra sem jelentették be. A japán Autosport Web pedig most érdekes részleteket közölt arról, hogy min mehet a huzavona a csapatot az idén a hátán cipelő brit pilótával.
Információik szerint Russell két dolgot szeretett volna. Az egyik, hogy Lando Norris McLarennél kapott gázsijának megfelelő bérezése legyen, ami a hírek szerint nagyjából évi 20 millió fontot (8,96 milliárd forint) jelent, a másik pedig, hogy három éves hosszabítást kapjon. Wolff azonban a szaklap szerint azonban csak ennek az összegnek valamivel több mint a felét lenne hajlandó kifizetni (am így is több, mint Russell jelenlegi fizetése), és a három éves hosszabbítás is túl sok neki, hiszen nyitva akarja hagyni a lehetőségét annak, hogy legkorábban 2027-re megszerezze Max Verstappent.
Russell ezért állítólag elfogadta, hogy egy éves szerződést írjon alá, a fizetési igényeiből azonban nem ad lejjebb, ráadásul egy különleges záradékot is szeretne belefoglaltatni a szerződésébe. Ez abban az esetben aktiválódna, ha a 2026-os szezon egy bizonyos pontján egy bizonyos pontmennyiségnél nagyobb előnnyel vezet Kimi Antonellivel szemben, és automatikusan meghosszabbítaná a szerződését.
Lévén jelenleg 150 pont az előnye, Russellnek jó oka van azt gondolni, hogy jövőre is jelentősen le tudja majd győzni az olaszt, aki persze folyamatosan fejlődik, és aligha fog még egyszer annyit hibázni egy szezon alatt, mint az idén.
Wolff ennek ellenére az Autosport Web szerint nem akarja megadni ezt a záradékot Russellnek, és azért húzódik a bejelentés, mert a csapatfőnök késlelteti a szerződés véglegesítését, nyomást helyezve ezzel a pilótájára.
Lewis Hamilton a közösségi médiában jelentette be, hogy el kellett altatni napok óta kómában levő kutyáját, Roscoe-t. Az állat a múlt héten került kórházba, ahol újra kellett éleszteni, azóta pedig altatásban tartották, végül azonban nem sikerült megmenteni az életét.
„Négy nap lélegeztetőgépen töltött küzdelem után, amikor minden erejével harcolt, meg kellett hoznom életem legnehezebb döntését, és búcsút kellett mondanom Roscoe-nak. Egészen a legvégéig küzdött, soha nem adta fel” – kezdte posztját Hamilton.
„Mélyen hálásnak és megtisztelve érzem magam, hogy megoszthattam az életemet egy ilyen gyönyörű lélekkel — egy angyallal és igaz baráttal. Az, hogy Roscoe az életem részévé vált, életem legjobb döntése volt, és örökké őrizni fogom a közösen megélt emlékeket.”
A Ferrari is elbúcsúzott:
„Bár elvesztettem Cocót is, még soha nem kellett egy kutyát elaltatnom — noha tudom, hogy az anyukámnak és sok közeli barátomnak már szembe kellett néznie ezzel. Ez az egyik legfájdalmasabb élmény, és mély együttérzéssel gondolok mindenkire, aki már elveszített egy szeretett házikedvencet.”
„Bár iszonyúan nehéz volt, hogy őt el kellett engednem, Roscoe jelenléte az életem egyik legszebb része volt — ilyen mélyen szeretni, és viszonzásul ilyen mély szeretetet kapni csodálatos ajándék.”
„Köszönöm mindenkinek a szeretetet és támogatást, amit az évek során Roscoe felé mutattatok. Különleges érzés volt ezt megtapasztalni.”
„2025. szeptember 28-án, vasárnap este halt meg a karjaimban.”
Zak Brown, a McLaren vezérigazgatója megerősítette, hogy a McLaren Racing fennmaradó részét is eladta a McLaren Group két résztulajdonosának.
A bahreini állami vagyonalap, a Mumtalakat, valamint az abu-dzabi CYVN Holdings (egyaránt a McLaren Group résztulajdonosai) a hónap elején jelentették be, hogy meg akarják vásárolni a McLaren Racing fennmaradó 30%-át. Ez a McLaren versenyrészlege, amely a Forma–1-es-, az IndyCar- és 2027-től a WEC-projektet is felügyeli. A tranzakció most zárult le, a McLaren Racing értékét pedig jelenleg 4,1 milliárd dollárra (1 371,7 milliárd forint) becsülik.
„Minden el van intézve – idézi Zak Brownt Bloomberg. – A sportág elképesztő lendületben van, minden mérőszám ezt mutatja, hatalmas az érdeklődés a csapatok iránt. Nem is olyan régen még a Liberty Media vásárolta meg a sportágat, és bevezette a költségsapkát, ami gyakorlatilag biztosította mindenki pénzügyi stabilitását, valamint a pályán zajló kiegyensúlyozott versenyt. Ez egy fantasztikus lépés volt. A szurkolók tíz- és százmilliós számban követik a sportot, a szponzorok és partnerek pedig olyan mértékben csatlakoznak, amit korábban sosem láttunk. A sport valóban virágkorát éli, és remélhetőleg ez így is marad.”
Brown úgy véli, a növekedés nem fog meállni, mert különösen nagy a potenciál a Forma–1-ben, amit az is mutat, hogy évente rekordszámú, 24 versenyt rendeznek, de az érdeklődés alapján akár 30-at is lehetne.
„A mi autónkon a világ legjobb márkái jelennek meg, mint például a Mastercard, a Google, és így tovább. A verseny elképesztő. Tavaly négy különböző csapat nyert futamot, és hét különböző pilóta többször is győzött. Ilyet én még nem láttam az elmúlt 30 évben, mióta követem a sportot, tehát a pályán zajló küzdelem fantasztikus. A pályán kívüli dráma – ahogy a Netflix is bemutatja – szintén lenyűgöző. A nagydíjak iránti kereslet még soha nem volt ilyen erős, szóval sok szempontból úgy érzem, a sport még csak most indul be igazán.”
