A Red Bull technikusa érdekes történetet elevenített fel a botrányokkal tarkított 2021-es szezonból.
Alighanem még sokat fogjuk emlegetni a Mercedes és a Red Bull végletekig kiélezett csatáját hozó, botrányosan végződő 2021-es szezont, főleg akkor, ha még több mint 3 évvel később is derülnek ki róla újabb részletek. Ilyen a Red Bull egyik technikusának, a 2025-ben Life in the Pitlane (Élet a bokszutcában) címmel saját könyvet megjelentető Callum Nicholasnak az a sztorija, amelyet nemrég a Road to Success podcastban elevenített fel.
A közösségi médiában @F1mech néven rendszeresen posztoló csapattag azt mesélte el, hogy miután a Mercedes és a Red Bull között elmérgesedett a helyzet, előbbi miként hagyott fel azzal, a csapatok által kivétel nélkül alkalmazott gesztussal, amellyel kölcsönösen könnyítik meg egymás és a versenyzők dolgát a bokszkiállásoknál. Verseny közben ugyanis minden istálló oda szokott figyelni rá, hogy a kerékcserékhez használt légpisztolyok kábeleit elhúzza az útból akkor, amikor valamelyik mellettük levő garázs előtt kereket cserélnek. A Mercedes azonban Nicholas elmondása szerint ezt egy idő után „elfelejtette” megtenni.
„Az év felétől kezdve egyszerűen ott hagyták lógni a kábeleket, hogy megnehezítsék a dolgunkat. Nagyon irritáló volt, mert a versenyzőknek természetesen ki kell kerülnie ezeket, ami megnehezíti a beállást a garázs elé” – utalt Nicholas arra, hogy a Red Bull garázs a Mercedesé előtt volt, azaz Max Verstappennek és Sergio Péreznek a kerékcserére érkezéskor volt nehezebb dolga a nem félrehúzott kábelek miatt.
A technikus azt is elmondta, hogy amikor látták, riválisuk direkt szórakozik velük, ők is elkezdték nem arrébb vinni a kábeleiket, ami Lewis Hamiltont és Valtteri Bottast a kerékcseréről való távozáskor zavarhatta. A szabályokban ugyanakkor semmi nem írja elő, hogy a csapatoknak félre kell húznia a kábeleket a bokszutcában akkor, ha valamelyik szomszédjuk pilótája érkezik, így sem a Mercedes, sem a Red Bull nem tett semmi szabálytalant, csupán a nagy küzdelemben a végletekig elment a pszichológiai hadviselésben, és fittyet hányt a sportszerű viselkedésre.
Elsősorban a levegőben szerzett érdemeivel járult hozzá, hogy neve örökre nyomot hagyjon Hollandia történelmében, de azért a Forma-1-ben is sikerült neki valami, ami másnak nem. Pedig mindössze egyetlen versenyen vett részt.
1992 karácsonyának másnapján, 73 éves korában hunyt el Johannes Leonardus “Jan” Flinterman, korábbi holland Forma-1-es pilóta. Neve valószínűleg a sportág legelvetemültebb rajongói közül is keveseknek mond valamit, pedig egy olyan rekord birtokosa, amit már soha nem fognak elvenni tőle.
A második világháborúban vadászpilótaként szolgáló Flinterman 20 éves volt, amikor a németek megszállták Hollandiát. Ekkor már a légierő tisztjeként szolgált (1919-ben született), és sikerült Angliába menekülnie, ahol csatlakozott a Brit Királyi Légierőhöz, amely kiképezte a híres Spitfire vadászgépre. Főként Máltán vetették be, ahol kiérdemelte az „őrült Flinn” becenevet. 1943 nyarán csatlakozott a britek által újonnan létrehozott, holland pilótákból álló repülőszázadhoz. A háború végén megkapta a holland Orange-Nassau-rendet és a Repülőkeresztet, az 1944 májusában, Párizs felett vívott hatalmas légicsatában tett erőfeszítéseiért a Tisztelt Repülő Kereszt kitüntetésben részesült.
Flinterman (bal szélen) a háború után is maradt a légierőnél Fotó: Nationaal Archief
A háború után egy ideig maradt a RAF-nál, hogy Gloster Meteor típusú sugárhajtású vadászgépekkel repüljön, majd őrnagyi rangban a holland vadászrepülő iskola vezetője lett. Ekkor kezdett el versenyezni is, 1950-ben egy Cooperrel indult a Forma-3-ban, 1952-ben, a Holland Nagydíjon pedig bemutatkozott a legjobbak mezőnyében, és csak azért nem ő lett egyszemélyben a Forma-1 történetének első holland pilótája, mert ott volt a mezőnyben egy bizonyos Dries van der Lof is, aki szintén akkor vett részt először (és utoljára) F1-es futamon.
Flinterman az Escuderia Baneirantes Maserati A6GCM típusú autóját vezette, de a differenciálmű hibája miatt mindössze hét körig jutott. A műszaki probléma azonban nem jelentette a versenyének végét, a szabályok értelmében akkoriban ugyanis még lehetett menet közben autót cserélni, a holland pedig megkapta csapattársa, a brazil Chico Landi autóját, amelyet végül hét körös hátrányban, a kilencedik helyen vitt célba (a versenyt Alberto Ascari nyerte Nino Farina és Luigi Villoresi előtt, azaz hármas Ferrari-siker született).
Ezzel a tettével Flinterman lett az első és utolsó versenyző az F1-ben, aki úgy vezetett egy futam során egynél több autót, hogy az volt az egyetlen szereplése a királykategóriában. És mivel később betiltották a főként az 1950-es években bevettnek számító gyakorlatot, az egykori vadászpilóta csúcsát nem is fenyegeti veszély.
Remembering Jan Flinterman, who died #OnThisDay in ’92. He drove one GP, an ex-WW2 pilot trying his luck in cars at Zandvoort in ’52, in a privateer Maserati A6GCM (pic), finishing 9th in another A6GCM he took over from Chico Landi once his own A6GCM’s rear axle had failed. pic.twitter.com/MhawdCiunF
Az autócserélgetés szempontjából egyébként az 1955-ös Argentin Nagydíj az etalon, a nyári hőség ugyanis a pilótákra és a technikára is brutális hatással volt a 3 órán át tartó versenyen, amelyet mindössze Juan Manuel Fangio és az ötödik helyen végző Roberto Mieres teljesített úgy, hogy közben nem adta át a volánt senkinek.
A többieknek vagy pihennie kellett menet közben, vagy egy működő autóba ültek át, aminek a vége az lett, hogy a győztes Fangio mögött három darab második, három darab harmadik és három darab negyedik helyezettet rangsoroltak, Nino Farina és Maurice Trintignant pedig második és harmadik is lett egyszerre.
A szabályok értelmében ilyenkor a pontmennyiség is osztódott, az említett kettős tehát a 6 pontot érő második helyért kapott 2-2, valamint a 4 pontot érő harmadik helyért 1 és háromnegyed pontot, azaz fejenként három és háromnegyed ponttal gazdagodtak.
Nem mellesleg az autócserélősdi három alkalommal azt is eredményezte, hogy megosztott győztese lett egy versenynek, az 1957-es Brit Nagydíjon így például a második helyezett Luigi Musso több pontot szerzett mint a futamot megnyerő Tony Brooks és Stirling Moss.
Miután zsinórban negyedszer is világbajnok lett, hajlamosan vagyunk megfeledkezni róla, hogy az év elején még a jövője is kérdéses volt a Red Bullnál Max Verstappennek. A holland egy interjúban idézte fel a nehéz időszakot.
Kissé talán már a feledés homályába merült, hogy mekkora botrány rázta meg a Red Bullt az idei év elején. Christian Horner csapatfőnök zaklatási ügye és a teljes F1-es istállón belül tapasztalható, illetve azon túlmutató hatalmi harcok végül elültek, és Max Verstappennek sikerült zsinórban negyedszer is világbajnoki címet nyernie, ám Adrian Newey távozásában minden bizonnyal szerepet játszottak a történtek. Egy időben pedig a holland távozásáról is rengeteget cikkezett az F1-es sajtó, Verstappen pedig egy alkalommal közölte is, hogy amennyiben Helmut Markót, a Red Bull tanácsadóját eltávolítják, akkor a részéről is problémák merülhetnek fel a folytatást illetően. Marko azonban maradt, majd idővel az is eldőlt, hogy bár ezek a szóbeszédek még jó ideig tartották magukat, Verstappen sem megy a Mercedeshez, legalábbis egyelőre.
Negyedik világbajnoki címének bebiztosítása után a holland azt elismerte, hogy mint mindig, most is számba vette a lehetőségeit, a RacingNews365.com-nak adott exkluzív interjúban most pedig már azt ecsetelte, őt és a csapat teljesítményért felelős tagjait nem zavarta meg az év eleji botrány. „Nem gondolom, hogy elhomályosította [az idei évet]. Természetesen nem volt szép, és egyeseket talán megzavart, de közben nem éreztem, hogy a mérnököket megzavarta volna. Mindenki a teljesítményre koncentrált. Talán itt-ott feszültebbek voltak az emberek a megjelent dolgok miatt, de úgy gondolom, mindenki elég profi ahhoz, hogy a munkájára koncentráljon. Ez nem mindig könnyű, de végső soron nekem is a munkámra kell koncentrálnom.”
Arra a kérdésre, hogy mi volt az idei év legnagyobb tanulsága, a világbajnok így felelt: „Az, ahogyan csapatként szembenéztünk a nehéz időszakokkal. Az mindenki számára eléggé stresszes volt, de igazán összetartottunk és erősebbé váltunk.”
Volt főnöke a saját és csapata felelősségét is elismerte abban, hogy Daniel Ricciardo nem tudta azt nyújtani 2023-as visszatérése után, amit vártak tőle.
Daniel Ricciardo 2023-ban, fél éves kihagyás után kapott lehetőséget a Red Bulltól a karrierje újraépítésére azok után, hogy a McLarennel idő előtt elváltak az útjaik, ám az ausztrál pilótának végül nem sikerült bizonyítani. A nyolcszoros futamgyőztes és az energiaitalos istálló célja is az volt, hogy megnézzék, Ricciardo képes-e visszakerülni arra a szintre, ahol egykor volt, ebben az esetben ugyanis minden bizonnyal ő válthatta volna Sergio Pérezt.
Mekies (jobbra) az ő felelősségüket sem vitatja / Fotó: Rudy Carezzevoli/Getty Images/Red Bull Content Pool
Ehelyett az idei Szingapúri Nagydíj után elköszöntek tőle, mivel nem tudta következetesen hozni a jó teljesítményt, és csak néhány kiugrásra volt képes, mint például a miami sprinten elért 4. hely. Laurent Mekies, az RB csapatfőnök az Autosportnak adott exkluzív interjúban ugyanakkor kijelentette, nemcsak Ricciardo tehetett arról, hogy elmaradtak a remélt eredmények, hanem ők is.
„A kérdés, amit a legtöbbször feltettek nekünk, az volt, hogy »Képes-e Daniel továbbra is hozni azt a sebességet, amit korábban láttunk tőle?« Néhány alkalommal szerintem képes volt, mint Miamiban, Kanadában [az időmérőn elért 5. hellyel] és néhány másik versenyen. Úgyhogy képes volt hozni azt a tempót, ami a múltban győzelmekhez segítette őt. De mind a csapatnak, mind a pilótáknak a legnagyobb nehézség nem az, hogy gyorsak legyenek egy napon, hanem az, hogy minden versenyen azok legyenek. Elég gyakran sikerült Danielt ebbe az állapotba hoznunk? A valóság az, hogy nem. Feltettem a kezem és csapatként is ezt tettük, mert nagy szerepünk volt ebben. És ez vezetett el ahhoz, ami történt” – mondta a francia szakember.
Ricciardo nehézségei ugyanakkor segítettek utódjának, Liam Lawsonnak, valamint az őt többnyire legyőző csapattársának, Yuki Tsunodának, mert miközben az RB próbált megoldást találni az ausztrál gondjaira és olyan dolgokkal is kísérletezett, amelyekből a japán és az új-zélandi is profitált. „Daniellel az autót széles tartományban feltérképeztük. Ez egy soha véget nem érő folyamat, és az ember minden alkalommal ezt teszi, amikor jön egy új fejlesztés, vagy új karakterisztika. De Daniel egyértelműen arra sarkallt minket, hogy a lehető legjobban feltérképezzük a kocsit, ami nagyon jó hátteret adott a mérnöki csapatnak arról, hogy az autó mire képes és mire nem” – ecsetelte Mekies.
„Daniel technikai visszajelzései, fejlesztési iránya és győztes megközelítése nagyon hasznosak voltak a csapatnak és Yukinak. Ő olyasvalaki, aki tudja, miként mennek a dolgok egy olyan csapatban, amely versenyeket nyer, világbajnoki címekért küzd, és felállít egy mércét, ami rengeteget számít akkor, amikor csapatot próbálsz építeni és jobb eredményeket célul kitűzni. Ez hatalmas előnyt jelentett mind az autó megértése, mind a fejlesztése terén. És szerintem Yuki jó kapcsolatot alakított ki Daniellel. Olyannyira, hogy képes volt elég sok mindent magába szívni és ő maga is fejlődni tudott ezen e téren.”
Hogy Ricciardót láthatjuk-e még valaha a Forma–1-ben, arra jelenleg kicsi az esély, nemrég ugyanis egy szurkolónak azt mondta, hogy „végzett” a száguldó cirkusszal, amikor az arról érdeklődött, hogy tervezi-e a visszatérést a sportágba 2026-ban beszálló Caddilac-kel.
Lewis Hamilton végleg lezárta Mercedesnél töltött korszakát, így maradt a visszatekintés, amiből az idei karácsonyra az F1 jóvoltából bőven kijut.
Az évnek ezen időszaka a visszaemlékezésről is szól, Lewis Hamilton Mercedesnél töltött 12 szezonjából pedig bőven van mire visszatekinteni, hiszen a jövőre már a Ferrarinál versenyző brit 84 győzelmet és 6 világbajnoki címet szerzett a brackley-iekkel. Az F1 pedig most egy 60 perces videóval tiszteleg a hamarosan 40. életévét betöltő szupersztár előtt, egyúttal kedveskedik a rajongóinak, a videóban ugyanis egy órán át azt nézhetjük, ahogyan Hamilton nyer a Mercedesszel.
Mind a 84 sikert nem mutatják meg (egy órába sűrítve ez nem is feltétlenül lett volna értelmesen fogyasztható kontent), csak a legemlékezetesebb tízet, kezdve Hamilton 2013-as Magyar Nagydíjon elért győzelmével, hiszen ez volt neki az első a gyári Mercedes-istálló színeiben. A sort a 2020-as Török Nagydíj zárja, amelyen a brit bebiztosította hetedik vb-címét.
Ayrton Senna és Michael Schumacher rövidke közös F1-es időszaka alatt 1992-ben, egy teszten történt a legnagyobb összeveszés, amelynek előzményeiről most előkerült egy videó.
Michael Schumacher és Ayrton Senna rivalizálása a Forma–1 történetének egyik, ha nem a legnagyobb párharca lehetett volna, ha a háromszoros világbajnok imolai tragédiája nem szól közbe, bár lehet, hogy nemcsak az egyik legnagyobb, de az egyik legcsúnyább is lett volna. Senna halála miatt azonban a feltörekvő német és a sportágat uraló ikon soha nem küzdhetett meg rendesen, noha a kettejük F1-es pályafutásában levő, nagyjából két és fél éves átfedés így is tartogatott összetűzéseket 1992-ből és 1993-ből.
Flavio Briatore, a Benetton akkori csapatfőnöke a Schumacherről szóló 2021-es Netflix-dokumentumfilmben azt ecsetelte, Senna egyszerűen felismerte Schumacherben a majdani trónkövetelőt, és emiatt a lehető leghamarabb megpróbálta helyretenni a németet. Az első vitájukra az az évi Francia Nagydíjon került sor – ennek előzménye, hogy Schumacher a Brazil Nagydíj után nyíltan megvádolta Sennát, hogy szándékosan hátráltatta őt – miután a Benetton fiatalja megtorpedózta a brazilt, a kieső Senna pedig a piros zászlós megszakítás alatt civilben osztotta ki nyilvánosan az új rajtra készülő riválisát.
Nem sokkal később, egy hockenheimi teszten azonban már-már tettlegességig fajult egy vita kettejük között (Schumacher később azzal viccelte el az esetet, hogy Senna csak a vállát masszírozta, mielőtt a szerelők szétválasztották őket), történt ugyanis, hogy Senna elkezdett játszadozni a Benetton versenyzőjével, aki felvette a kesztyűt, mire a brazil felbőszülve neki rontott, mondván ennél több tisztelet járna neki.
„Én gyorskörön voltam, Senna pedig a bokszba tartott. Lassan ment az egyik kanyarban, belenézett a tükrébe, meglátott engem, majd hirtelen padlógázt adott az egyenesben – részletezte a történteket utólag Schumacher. – Mit kellene ilyenkor tennem? A fékre lépek és mögötte maradok, mert nem tudom megelőzni. Majd ugyanez történt a következő kanyarban. Aztán Senna kiment a bokszba, de tönkretette a körömet. Aztán nemsokára ugyanez a szarság történik, Senna belenéz a tükörbe, lassan megy, majd az egyenesben gyorsít. Nyugodt maradtam, de irritáló volt és tönkretette a tesztprogramomat. Aztán a nap későbbi részében Senna cipőjében találtam magam, én voltam elöl, ő mögöttem. Szóval mit teszek? Sennának egyáltalán nem tetszett. Félbehagyta a körét, majd követett a bokszba, ahol kiszállt az autóból és megtámadott.”
A történtekről mindeddig csak beszámolók alapján tájékozódhattunk, ám mint arra Glenn Freeman, a The-Race.com főszerkesztője az X-en felhívta a figyelmet, előkerült egy amatőr felvétel, amelyet a hockenheimi lelátóról készítettek. Ezen több alkalommal is látszik, hogy Senna feltartja Schumachert, majd utóbbi a célegyenesben agresszívan megelőzi a McLarent, majd legközelebb már a Benetton pilótája van előrébb, és a bokszbejárat előtt látványosan lelassít a háromszoros világbajnok előtt, mire Senna magát az utolsó pillanatban meggondolva szintén a bokszba hajt. Utóbbi jelenet után történt a kakaskodás a két pilóta között.
Max Verstappen az idei F1-es szezonzáró után közel két héten át folyamatosan repkedett.
Ha valaki azt hinné, hogy egy Forma–1-es világbajnok rohanhat haza pihenni egy rekordhosszúságú, 24 futamos szezon után, az nagyon téved. Max Verstappen ugyanis mindent csinált, csak nem pihent, miután Abu-Dzabiban befejezte az idényt (a keddi teszten már nem ült autóba). Egy Tik Tok-felhasználó informatív posztot készített arról, hogy a négyszeres világbajnok mikor és hova repült az Abu-dzabi Nagydíj után, amiből kiderült, hogy kedden előbb magángépén hazareptette családját és barátait Amsterdamba, majd még aznap elrepült Nizzába (Monacóba közvetlenül nem lehet).
Aztán szerdán ismét magángépre ült, és Milton Keynes, a Red Bull angliai főhadiszállása felé vette az irányt csapat évzárójára, majd még aznap hazarepült Nizzába. Csütörtökön pihent, vagyis inkább versenyzett a szimulátorában, amit online streamelt. Aztán pénteken elrepült Afrikába, az FIA ruandai díjátadójára, ahol letudta a rá kiszabott közmunkát, valamint átvette a világbajnoknak járó trófeát. Szombaton ezután viszont nem hazament, hanem Afrikából Madridba repült, ahol részt vett a Heineken szponzoreseményén, és csak innen tért vissza Monacóba.
Vasárnap otthon volt, hétfőn azonban megint útra kelt és elrepült Salzburgba (a posztban Németország szerepel, ez senkit ne tévesszen meg…), hogy a Red Bull saját tévécsatornája, a Servus TV műsorában szerepeljen Marc Márquezzel, ám innen újfent nem haza ment, hanem Portugáliába utazott, hogy a portimaói pályán GT3-as Ferrarit teszteljen. Nyilván utóbbi már a szórakozás kategóriájába tartozott. A tesztről csütörtökön tért haza Monacóba.
Nyilván sokan cserélnének Verstappennel, így a célunk nem is a négyszeres világbajnok sajnáltatása, csupán bemutattuk, hogy a szezon végeztével sok pilóta kötelezettségeinek még koránt sincs vége, elég csak Lewis Hamilton Malajziát, Stuttgartot és Brackley-t magában foglaló mercedeses búcsúturnéjára gondolni.
Lewis Hamilton érkezésével váratlanul mennie kellett, miközben szinte biztos volt benne, hogy maradhat. Carlos Sainzot nagyon rosszul érintette, hogy a Ferrari az idei év elején elküldte, de példamutatóan viselte a helyzetet, aminek köszönhetően akár egyszer vissza is térhet.
Carlos Sainzot kát hatalmas gesztussal búcsúztatta el a Ferrari – apjával együtt vezethetett F1-es autót Fioranóban, majd megkapta azt a kocsit, amellyel 2022-ben első győzelmét szerezte –, ám Frédéric Vasseur csapatfőnök nem zárta ki, hogy nem örökre köszöntek el a Lewis Hamilton érkezése miatt távozni kénytelen spanyoltól.
A 30 esztendős pilóta negyedik, egyben – legalábbis egyelőre – utolsó ferraris szezonjában két futamot is nyert, miközben annak ellenére végig rendkívül becsülendő módon viselkedett, hogy januárban 99%-ig biztos volt benne, hogy szerződést hosszabbítanak vele. De aztán jött Hamilton. „Az élet próbatételek elé állít. 2024 elején nagyobb próbatétel elé állított, mint korábban bármikor, és egyáltalán nem volt kényelmes – emlékezett vissza a Beyond the Grid podcastban. – Január végén szóltak, hogy nem folytathatom annál a csapatnál, amelynél 99%-ig biztos voltam a közös folytatásban. Nagy sokk volt ez a reményeimnek és az egész rendszeremnek, és nyilvánvalóan nem élveztem. Folytattam az edzéseket és a felkészülést azzal a céllal, hogy készen álljak futamokat, és amennyiben lehetőség adódik, világbajnoki címet nyerni, és így is energiával telve vágtam neki a szezonnak, de ezzel a kényelmetlen helyzettel, kényelmetlen pillanattal a hátam mögött.”
Nem szabad alábecsülni, hogy egy ilyen hír mekkora károkat okozhat egy versenyző motivációjában, illetve mennyire romboló lehet a csapattal való kapcsolatában. Emlékezzünk, hogy még Sebastian Vettel is mennyire elszigeteltté vált a Ferrarinál azután, hogy a 2020-as szezon előtt megtudta, az év végén távoznia kell. Sainzot is megviselte az elküldése, de a kezdeti sokk után elhatározta, hogy mindent belead, és túllép a csalódottságán.
„Amikor azt mondom, hogy szenvedtem, nem arra gondolok, hogy zárt ajtók mögött sírtam, de megbántottak, mert nem számítottam erre. Egy ideig sokkban voltam, de aztán összeszedtem magam – magyarázta, majd kijelentette, hogy „szinte már örülök, hogy megtörtént, mert sokkal jobb versenyzővé, sokkal jobb sportolóvá tett”
De azt is beismerte, hogy eleinte mérges volt. „Persze, hogy volt bennem düh. Mondhatnám, hogy nem voltam mérges senkire, de amikor az ember ilyen hírt kap, akkor mérges, nem érti, átkozódik, nem ért semmit, ami történik vele, és azt gondolja, hogy az életében minden borzasztó. Az idő viszont mindenre gyógyír, és elkezdesz elfogadni bizonyos dolgokat, és próbálsz mindent kívülről látni. Elkezdesz feldolgozni, alkalmazkodni, megbocsátani, felejteni és tovább folytatni az életedet.”
Arra a kérdésre, hogy megérti-e, hogy a Ferrari így döntött, ezt felelte: „100%-ig. És szerintem szinte kezdettől fogva értettem. Ha valaki másról lenne szó, sokkal tovább tartott volna megértenem. De amikor megtudod, hogy Lewis Hamilton, egy hétszeres világbajnok, minden idők egyik, ha nem a legjobbja fog leváltani, mert a Ferrari és Lewis úgy döntött, hogy [Hamilton] karrierje utolsó szakaszát itt akarja tölteni, akkor tudod, hogy az egyik versenyzőt fel kell áldozni. Úgyhogy ezt megértem, ahogyan azt is, hogy ez a versenyző soha nem lehetett Charles [Leclerc], mivel ő fiatal kora óta a Ferrari projektje, évek óta a projekt központi eleme, míg én inkább Vettel cseréjének érkeztem a csapathoz. Persze kiérdemeltem a helyemet, de a körülményeknek köszönhetően jöhettem, míg Charles már régóta itt van. Ezért az elejétől fogva értettem, hogy nekem kell menni, mindössze akkoriban nem igazán értettem ezzel egyet. De végül megérted és továbblépsz.”
Sainz tisztában van vele, hogy Leclerc elküldése szóba sem jöhetett / Fotó: Florent Gooden / DPPI / Ferrari
Vélhetően ennek a hozzáállásnak köszönhető, hogy elmondása szerint 100%-ig jó a viszonya mindenkivel Fred Vasseur csapatfőnöktől kezdve John Elkann elnökig, akiknek azért a bejelentéskor elmondta, hogy miként érez… „Az ilyen dolgokban soha nem fogtam vissza magam, mindig kimondom, amit gondolok, miközben azt is elmondtam nekik, hogy megértem. De elmondtam az érzéseimet, amiket most itt nem fogok megosztani, és valószínűleg soha nem teszem meg ezt. De elmondtam, amit gondoltam, majd továbbléptem, és megígértem nekik, hogy a történtek ellenére az abszolút legjobbamat fogom nyújtani a Ferrariért és továbbra is bizonytani fogom nekik, hogy nagy értéke vagyok a Ferrarinak.”
Sainz Ferrari iránti szenvedélye és szeretetet tehát megmaradt, amit nemcsak a búcsú során, hanem az egész szezonban érezni lehetett. „Nagyon különleges a Ferrari-élmény, és ha most megpróbálnám leírni neked, nem hiszem, hogy le tudnám, mert nem vagyok túl jó abban, hogy elmagyarázzam az érzéseimet – ecsetelte Tom Clarksonnak, a Beyond the Grid podcast házigazdájának. – De azt elmondhatom, hogy nagyon más, mint bármi, amit azelőtt éreztem, és minden egyes pillanatát élveztem. Olykor nehéz, mert vannak kemény dolgok egy Ferrari-pilóta életében, és nem fogok hazudni, nem mindig minden móka és kacagás. De most a pozitívumokra fogok koncentrálni: például minden verseny olyan, mintha hazai futam lenne, mert mindenhol vannak Ferrari-drukkerek, és mindenhol ők vannak többségben, kivéve Zandvoortot. Nagyon különleges érzés tudni, hogy a lelátókon valamennyire mindenki Ferrari-drukker és azt szeretné, ha a Ferrari jól teljesítene. Ami a kemény oldalt illeti, egyszer majd egy másik podcastban elmesélhetem, hogy mi a nehéz oldala annak, ha az ember Ferrari-pilóta, de nem szeretném, hogy ez az interjú erről szóljon a pozitívumok helyett.”
Mindig is imádta, hogy a Ferrarinál versenyezhet / Fotó: Scuderia Ferrari Twitter
Ez a fajta hozzáállás nyilván elengedhetetlen ahhoz, hogy a jövőben Sainz neve bármikor szóba jöhessen újra a Ferrarinál. Ugyanis ő és Vasseur sem zárja ki, hogy egyszer visszatérjen. „Természetesen. Már néhány alkalommal beszéltünk erről. Ez egy nagyon kicsi világ, csak 10 csapat van és csak 6-7 toppilóta. Soha nem tudhatod, hogy mi fog történni a jövőben, de a legtöbbünknek, beleértve Carlost és minket is, a saját projektjeinkre kell koncentrálnunk. Nem tudjuk, mi fog történni 2027-ben, 2028-ban, 2029-ben…” – idézi a csapatfőnököt a PlanetF1.
„Igen, miért ne – válaszolta a kérdésre Sainz. – Nem látom, hogy ez miért ne történhetne meg, ugyanakkor a közeljövőben nem látok erre esélyt jelenleg. De az élet hosszú, 30 éves vagyok, míg van itt olyan (Fernando Alonso – a szerk.), aki 42. Amennyiben én is ilyen sokáig itt leszek, ki tudja, hogy a Ferrarinak a következő 10 évben szüksége lesz-e a szolgálataimra. Ez nem jelenti azt, hogy azt kívánom, hogy ez megtörténjen, vagy erre tekintek előre, mert most van egy nagyon nagy cél előttem, hogy segítsek a Williamsnek visszakerülni az élmezőnybe. Szóval nem gondolkozom ezen túl sokat.”
Sainz tehát egyelőre a következő feladatára koncentrál, a Ferrarit pedig négy győzelemmel hagyja el. Elmondása szerint jó lett volna világbajnoki címért harcolni vagy világbajnoknak lenni, de „nem panaszkodhatom, négy éven át voltam Ferrari-pilóta, minden egyes pillanatát élveztem, mindig éreztem a tifosi szeretetét, minden egyes Maranellóban és Fioranóban töltött percet élveztem, miként azt is, hogy körbeutaztam a világot a ferraris pólómat viselve. Nem bántam meg semmit és büszke vagyok erre a négy évre.”
Alex Albon elmagyarázta, miért nem szabad túl szigorúnak lenni a Williamsnél szenzációs bemutatkozást produkáló, viszont emellett hatalmas károkat okozó Franco Colapintóval.
Franco Colapinto a szeptemberi Olasz Nagydíjon úgy mutatkozott be a Forma–1-ben, hogy senki nem várt tőle semmi eget rengetőt, legfeljebb azt, hogy az idén egyetlen pontot sem szerző Logan Sargentnél lassabb ütemben töri majd az autókat. Nos, ez pont nem jött be, hiszen az argentin versenyző Brazíliában és Las Vegasban is hatalmasat esett (Interlagosban kétszer is), amivel több millió dolláros kárt (James Vowles csapatfőnök Brazília után 3 és 10 millió dollár közé lőtte be a csapata összkárát, de ezt még követte Colapinto vegasi bukása) okozott a Williamsnek, de legalább három hétvége alatt szerzett 5 pontot.
Kezdeti lendülete pedig nemcsak a közvéleményt és a csapatot, hanem Alex Albont is meglepte, a Red Bull pedig az Alpine-nal egyetemben szemet vetett rá. A balesetek előbbi érdeklődését végül szertefoszlatták, a franciák azonban a hírek szerint továbbra is fontolgatják, hogy Colapintóra cserélik az Abu-Dzabiban debütáló Jack Doohant. Akárhogy is lesz, a végül 9 futamon rajthoz álló argentin megítélése felemás, hiszen egyrészt valóban gyors és rögtön felvette az F1 ritmusát, másrészt viszont ott voltak a sokba kerülő hibák.
Albon – akit mintha szintén kizökkentett volna Colapinto váratlan tempója – szerint ugyanakkor nem homályosították el újdonsült csapattársa szezonját a történtek, és nem is igazságos túl kritikusnak lenni vele. „Remélem, hogy nem. Nem gondolom, hogy megérdemelné. Ez igazán kéz a kézben járt az autó teljesítményével, ami nehézkessé vált a szezon végére. Nekem is az volt. Nem volt fantasztikus a szezonom vége, és nem mindig csak magamat okolom, úgyhogy szerintem a csapat tudja, mennyire jó ő” – idézi a thai-brit versenyzőt az Autosport.
Albon elmondása szerint szeptemberben, Colapinto monzai debütálása idején volt a legjobb a Williams, mert jelentős súlycsökkentést értek el vele, és bevetették a szezonra tervezett egyetlen komoly fejlesztési csomagot. „Ami az időzítést illeti, szerintem a tökéletes időpontban ült bele az autóba, amikor az a legversenyképesebb volt, és valószínűleg könnyebb volt vezetni, mint a szezon végén, ráadásul olyan pályákon, amelyeken nem volt rossz vezetni. Őszintén szólva nagyon jó munkát végzett Bakuban és Szingapúrban, és ezek nem könnyű pályák. Aztán pedig csak az történt, ami az F1-ben szokott, és egyszerűen csak visszaestünk. [Amikor Colapinto bemutatkozott], egy átlagos körrel még be tudtál jutni a Q2-be, később viszont nagyszerű kör kellett ehhez meg ilyenek. Ez némileg torzítja a képet” – ecsetelte Albon.
Ezzel Colapintón is nőtt a nyomás, és jöttek a hibák. „Könnyű átlépni a határt, amikor ennyire szoros a helyzet, és nincs lehetőség lassabbnak lenni vagy hibázni, úgyhogy nem okolnám őt túlságosan. Különösen, ami Brazíliát illeti, ahol először vezetett [F1-es autót] esőben, ami egy nehéz pályán nem könnyű. Aztán nyilván Vegas is nehéz volt. Fantasztikus pilóta, és úgy érzem, bizonyított a Forma–1-ben. Amikor csatlakozott, egyértelműen alábecsültem, hogy mennyire gyors lesz, és úgy gondolom, előbb-utóbb látni fogjuk őt a jövőben a Forma–1-ben.”
Noha az idén nem a legjobb autóval is világbajnok lett, Max Verstappent csak 8 riválisa tartja az idei szezon legjobbjának.
Az F1-es csapatfőnökök top 10-es listája után az F1.com közzétette a versenyzők top 10-es listáját is. Ezt is Max Verstappen nyerte, de a csapatfőnökök szavazásával ellentétben közel sem egyhangú fölénnyel. A zsinórban negyedik éve megtartott voksoláson szokás szerint mindenkinek a szerinte az idei tíz legjobb versenyzőt kellett megneveznie, majd a szavazatokat az F1-es pontrendszer szerint összesítették. Mindenki szavazhatott saját magára is, de az F1.com elmondása szerint sokat egyáltalán nem tették magukat fel a listára, és akik mégis, a legtöbben azok sem az első helyre.
Aligha meglepő módon a voksolást az idén negyedik világbajnoki címét nyerő Max Verstappen zárta az élen, ám ami érdekes – ezt is elárulta az F1 –, hogy a játékban részt vevő 17 versenyző közül mindössze nyolcan tették őt az első helyre, azaz kilenc riválisa szerint (ő nem szavazott) nem Verstappen volt az idei szezon legjobbja. Viszont mindenkinél benne volt a legjobb négyben. A holland pilóta csapattársa, a tavalyi szavazást a 10. helyen záró Sergio Pérez eközben aligha meglepő módon kiszorult a listáról.
Pérez az összetettben ott volt a top 10-ben, de a riválisai szavazatainál már nem / Fotó: Gergely Makai Photography
A szavazás összesített eredménye nemcsak az első, de a második és a harmadik helyen is megegyezik a világbajnoki pontverseny eredményével, hiszen tavalyhoz képest két helyet javítva Lando Norris lett a második, és ugyanennyit előrelépve Charles Leclerc a harmadik. A negyedik helyen azonban nem Oscar Piastri, hanem a tavaly a legjobb tízbe sem kerülő George Russell zárt, megelőzve az ötödik helyet megkaparintó ausztrált.
A hatodik helyre Sainz jött be, majd két helyet javítva Gasly lett a hetedik, Hülkenberg pedig a csapatfőnökök értékelése után a versenyzőkére is felkerült úgy, hogy tavaly nem szerepelt a neve. A kilencedik helyen a pilótáknál is Fernando Alonso zárt, a legjobb tízet pedig Lewis Hamilton tette teljessé. Előbbi hat, utóbbi 8 helyet rontott a tavalyi szavazáshoz képest. Érdekes megfigyelni azt is, hogy Hamilton a valóságban hiába zárt közvetlenül Russell mögött a pontverseny hetedik helyén, a 17 pilóta értékelése szerint hat hellyel rosszabb volt.
Az F1.com azt is elárulta, hogy Yuki Tsunoda éppen, hogy kiszorult a legjobb tízből, és 9 ellenfelétől kapott pontot.
A szavazásban a szezonzárón rajthoz állók közül Lewis Hamilton, Max Verstappen, Sergio Pérez és Jack Doohan nem vett rész, de utóbbi azért, mert a voksolást korábban tartották, amikor még Esteban Ocon volt Pierre Gasly csapattársa.
