Kettős érzések kavarognak Szalay Balázs fejében a múlt heti Türkmén Desert Race-szel kapcsolatban – voltak olyan részei az elmúlt bő egy hétnek, amelyek nagyon tetszettek neki, s voltak, amelyeken még van mit javítani. Az Opel Dakar Team pilótája különböző aspektusokból osztotta meg türkmenisztáni tapasztalatait.
VERSENYSZERVEZÉS
„Nem tetszett, hogy sportszakmai oldalról többet megengedtek az egyik helyi versenyzőnek, mint bármelyik másik indulónak – ebben még fejlődni kell, mert nem lehet annyira fontos a jó szereplés, hogy felülírja a nemzetközi szabályokat. Szervezési oldalról viszont elképesztő profizmust láttunk: hihetetlen, hogy Türkmenisztán mennyi pénzt és energiát beletett ebbe a rendezvénybe. Etalont teremtettek azzal, hogy lehet így is étkezősátrat, kórházat, bárt, zuhanyzót, helikopter leszállópályát felépíteni a táborban – mindenki tökéletesen elégedett volt a körülményekkel. Ráadásul esténként a helyi kultúrát, zenét és táncokat bemutató előadásokat láthattunk a tábor közepén – ez azért is volt nagyon jó, mert korábban semmit sem tudtunk Türkmenisztánról, s ezzel kicsit bepillantást kaphattunk a múltjába, jelenébe.”
PÁLYÁK
Homokból és dűnéből van itt bőven, úgyhogy a pályák nagyon változatosak voltak – új útvonalakat is lehet majd találni itt bőven. Ha csak a helyszíneken múlna, biztosan visszamennék erre a versenyre jövőre is, az azonban elbizonytalanít, hogy kérdéses, mekkora politikai nyomást tudnak gyakorolni a sportfelügyelőkre a jövőben. Emiatt ha most kellene döntenem, jövőre valószínűleg nem mennék vissza.
ELLÁTÁS
Nagyon ritka, hogy a táborokban ennyire változatos legyen például a vacsora, és ami eddig még egyetlen versenyen sem fordult elő, hogy a rajt előtt teljesen térítésmentesen elszállásoltak minket egy apartmanban, amelyben a hûtõ roskadásig feltöltve, az ágyak mellett törölköző, fogkrém és papucs – ezek apróságok, de nagyon jó érzéssel gondol vissza rájuk az ember.
Ugyanakkor nagyon furcsa volt, hogy Türkmenbasiban egy gyönyörű hotelben szállásoltak el minket a Kaszpi-tenger partján, ahol ebben a jó időben ezreknek kellett volna tolongniuk, ehhez képest a versenyen induló csapatok egy-két tagján kívül senkivel sem találkoztunk a húsz kilométer hosszú tengerparton.
EMBEREK
A türkmén emberek nagyon vendégszeretőek, barátságosak és szimpatikusak, más szempontból pedig nagyon furcsa, hogy ennyire szófogadóan beállnak a sorba és hogy vezényszóra tapsolnak. Ezzel nem a vezetőjüket bírálnám, aki kétségtelenül nagyon sokat tesz az emberekért, ugyanakkor teljesen biztos, hogy nem lehet mindenkivel jót tenni. Persze, az is lehet, hogy aki nem tapsol, az nem látszik.
MARKETING
Elképesztő az a marketing, amit a verseny mögé tett a türkmén állam – a világon soha, egyetlenegyszer sem láttam még olyat, hogy ilyen kampányt építettek volna bármilyen esemény köré. Kivetítők, zászlók, plakátok mindenhol, de tényleg mindenhol az utak mentén, és ha bekapcsoltuk a tévét, nem telt el több fél óránál, és már a versenyünket láttuk benne. Ez egyébként megmutatja, hogy mennyire egységes tud lenni Türkmenisztán, ha úgy istenigazából beáll egy számára fontos ügy vagy esemény mögé.
