Az új F1-es szezonban is sokaknak kell bizonyítania abban a tudatban, hogy ha nem jól teljesítenek, megválhat tőlük a csapatuk. De van egy versenyző, akiről talán kevesebbet beszélünk ebből a szempontból, még ha az állása előzetesen nincs is veszélyben.
Az újoncoknál általában számolhatunk némi türelemmel, miközben persze tudjuk, hogy egyikük torkára például máris rászorította a kést az Alpine, Franco Colapointo tartalékpilótának szerződtetése elég egyértelmű jelnek tűnik, hogy Jack Doohannek nem sok lövést adnak. A Red Bullnál adott esetben szokás szerint hamar beindulhatnak a kirúgásról szóló pletykák a két legfiatalabb tagnál (Liam Lawsonnak is ez lesz az első teljes idénye), a Williamsnél pedig az eddiginél új, erősebb csapattársat kapott az utóbbi időben azért keveset villantó Alexander Albon. Megnevezhetnénk a legnagyobb bizonyítási kényszerrel szembesülők jelöltjei között Lance Strollt is, amint az apja eladná az Aston Martint, de azért senkinek sem javasoljuk, hogy nagyobb összeget tegyen fel a kanadai szezon közbeni menesztésére.
Aki ritkán kerül elő a 2025-ös teljesítménykényszerről szóló listákban, holott jobban belegondolva abszolút beleillik a sorba, az nem más, mint George Russell. Múlik az idő: néhány éve még a Williamsnél szívta magába a tudást, hogy aztán megkapja a nagy lehetőséget és a Mercedes autóját vezesse. Egyáltalán nem vallott szégyent, nyert három nagydíjat, és általában tartotta az iramot Lewis Hamiltonnal, sokszor gyorsabb is volt nála.
A csapattárssal való közel azonos teljesítmény idéntől viszont már nem fér bele neki, hiszen az újonc Andrea Kimi Antonelli érkezett meg mellé, és most már az olasz az ügyeletes F1-es csodagyerek, nem a brit. Vagyis Russellnek illene jelentősen felülmúlnia őt.
Idei első interjújában Russell rögtön elvett egy győzelmet Hamiltontól
A kiváló eredményei ellenére a Mercedesnél három év alatt Russell összességében nem mutatott olyan szupersztár-erényeket, mint ami nagyon hamar nyilvánvalóvá vált Lewis Hamilton, Max Verstappen vagy Charles Leclerc esetében, és ha viszont Antonelli képes lesz erre, hosszabb távon biztos elgondolkodik a Mercedes, kire építse a jövőt. És persze már tudjuk, hogy Toto Wolff már puhatolózott Verstappennél, nem akarna-e hozzájuk szerződni, ami a következő évekre is téma maradhat.
Russellt elsősorban a versenyszituációkban hozott rossz döntései, elkövetett hibái és az alulteljesítései miatt érheti kritika, amivel lerontja a jó időmérős szerepléseinek értékét. Márpedig aki vb-címet akar nyerni, nem számíthat arra, hogy ritkán kerül kerék a kerék elleni szituációba, és folyton tiszta pályán kell alkotnia. Intő jel volt az előző év végén, hogy Hamilton kétszer is brillírozott a mezőny végéről indulva, Las Vegasban megközelítette a pole-ból indulva nyerő Russellt, Abu-Dzabiban pedig meg is előzte a csapattársát (persze lehet, hogy a fiatalabb brit más ellen harcolva bizonyára jobban kitette volna a könyökét).
Az F1-es versenyzők érdekvédelmi szervezetének egyik vezetőjeként tevékenykedő Russell ráadásul rossz pontokat szerzett a pilóták szezonzárós vacsoráján mutatott viselkedésével: a beszámolók szerint kinevettette magát, ahogy átbattyogott az asztal túloldalára a székével, miközben a többiek békítő szándékkal direkt neki hagyták szabadon a Max Verstappeni melletti egyik helyet.
Russell különösen fontos évben kapta meg a vezérpilótát illető stafétabotot, mivel a visszajelzései a szimulátorban kulcsfontosságúak lesznek ahhoz, hogy a Mercedes erős autót fejlesszen ki a nagy szabályváltozást hozó 2026-os idényre. Ebben a szerepben is helyt kell állnia, és ha nem vigyáz, Antonelli elindíthatja a karrierjét a lejtőn.
A felnőtté válás fontos lépcsőfokát tette meg az újonc, akivel a Mercedes rámozdul a Ferrari-rajongókra
