2024 is Max Verstappen és a Red Bull sima diadalmenetét hozza? Minden évtizedből tudunk felhozni példát olyanra, hogy egy szezont kimagaslóan uralt egy versenyző vagy egy csapat, aztán a következőben minden sokkal izgalmasabbá vált nagy szabályváltozások nélkül, változatlan felállásban is. A 2020-es esztendők pont így indultak, reméljük, ezzel nem lőttük el a puskaport az egész évtizedre.
2021
Eredetileg ez lett volna 2022, csak a járványhelyzet miatt úgy döntöttek, egy évvel halasztják az új szabályrendszer bevezetését. Senki sem gondolta, hogy nagyjából változatlan körülmények között megdöntik a Mercedes uralmát, ám a Red Bull és a Honda is nagyon sokat fejlődve váratlanul ledolgozta a lemaradását, Verstappen letaszította a trónról Lewis Hamiltont. Oké, a sikert beárnyékolta a költségvetési keret túllépésével kapcsolatos szabálytalanság, de élénken él az emlékezetünkben, milyen izgalmas, fordulatos szezont hozott 2021, amelynek utolsó versenyein szinte folyamatosan borult az előzetes papírforma.
Mi jött utána?: 2022 első fele izgalmasan alakult, kár, hogy a nyári szünet után ellaposodott a küzdelem. Bár ahogy a Ferrarit néztük, nem valószínű, hogy a botladozásuk nélkül is elkapták volna Verstappent.
2012
2011 közel sem volt annyira egyhangú, mint amit a táblázat sugall, hogy Sebastian Vettel négy futammal a bajnokság vége előtt már bajnok lett, és a 19-ből 11 versenyt megnyert, mert több alkalommal nagyon megkergették a győzelemért. Egy év múlva megvédte a címét, de Fernando Alonso a nyári szünetre fordulva még közelebb járt a ferraris sikerhez, mint 2010-ben, hiszen akkor 40 pont előnnyel birtokolt Mark Webber és 42-t Vettel előtt. Sőt, valószínűleg keveseknek dereng, hogy az Olasz Nagydíj után Vettel csak 4. volt a tabellán, miután Hamilton (McLaren) és Kimi Räikkönen (Lotus) is megelőzte, ám fordítani tudott, és a szezonzáróra már ő érkezett favoritként. Ott majdnem visszaadta a sors Alonsónak, amit két évvel korábban elvett, de Vettel talpra állt a rajt utáni megforgásból.
A Mercedes szerint álmatlan éjszakái vannak a Red Bullnak
Ebben az esztendőben volt a történelmi esemény, hogy az első hét nagydíjat hét különböző pilóta nyerte, ebbe jutott egy meghökkentő Williams-diadal Pastor Maldonadóval és a Mercedes első modern kori győzelme Nico Rosberggel, a szezon végén pedig Räikkönen vezette győzelemre csapatát a szállóigévé vált „hagyjatok békén, tudom, mit csinálok” kijelentése után.
Mi jött utána?: 2013-ban Vettel megvédte a címét és az utolsó kilenc futamon a zsinórban aratott kilenc győzelmével beállította Alberto Ascari rekordját, amit tavaly megdöntött Verstappen. Ennek ellenére az idény első fele izgalmasabb volt, Alonso az első öt futamból kettőt önerőből megnyert reprezentatív pályán, a Lotusnak és a Mercedesnek egész évben voltak villanásai, és meglepő, de a Red Bull az első tizenegy versenyből csak háromszor rajtolt az élről, szóval általában lehetett legalább reménykedni a szoros csatában.
2003
A Ferrari és Michael Schumacher három, egyre simábban elhódított bajnoki címe után 2003-ra több szabályváltozást hoztak, de ezek elsősorban a nagydíjak lebonyolítását érintették, például az egykörös kvalifikációval. Az erőviszonyok ettől függetlenül kiegyenlítődtek, a McLaren és a Williams felzárkózott, a Renault-nak is voltak villanásai. Nyolc futamgyőztesnél többet azóta sem regisztráltunk (csak az előbb említett 2012-es idény hozott ugyanennyit), közülük hárman először álltak a dobogó tetejére, Giancarlo Fisichella például minden idők egyik legkaotikusabb futamán. Michael Schumacher nyert gyász közben, bokszutcai tűzeset után, voltak nagy balesetek és sokat vitatott döntések, versenyt felforgató őrült pap.
20 évvel később is tragikus, hogy ezen mehetett el Räikkönen 2003-as vb-címe
Noha az utolsó versenyre a német legenda szinte borítékolható bajnoki címmel érkezett, az előző futamon volt olyan pillanat, amikor mindkét riválisa, Räikkönen és Juan Pablo Montoya is előtte haladt – hármójukat csupán 1-1 pont választotta el egymástól az utolsó három nagydíj előtt, és előzőleg Ralf Schumachernek is volt olyan időszaka, amikor joggal emlegették a bajnokaspiránsok között.
Mi jött utána?: A Ferrari és Schumacher kezdettől fogva mindenkit bedarált 2004-ben, meglepetésre nem is a McLaren vagy a Williams lett a legközelebbi üldözője, hanem a BAR Honda és a Renault.
1997
Schumacher építkezése a Ferrarinál már a második idényben azt eredményezte, hogy a világbajnoki címért harcolhatott az erősebb, ugyanakkor sokat csetlő-botló Williams ellen, amely 1996-ban kiemelkedett a mezőnyből Damon Hill-lel és Jacques Villeneuve-vel. Az év leginkább a szó szerinti csattanóról, Schumacher és Villeneuve ütközéséről maradt emlékezetes, de viszonylag ismert statisztika, hogy egy kivételével az összes futamon dobogóra állt valamelyikőjük, de egyszerre sosem tették. A 19 pontszerző pilótából pedig 15 volt hivatalos legalább egyszer a díjátadóra!
Verstappen, Schumacher, Hamilton, Senna: a legjobb stratéga nem kérdés
Az új szabály, miszerint az időmérőn és a futamon csak ugyanazon a típusú gumikeveréken (a lágyon vagy a keményen) lehetett menni, többször megkavarta a paklit, ez hozta helyzetbe a Bridgestone-nal a Hungaroringen Hillt (Arrows Yamaha), több forró versenyen Olivier Panist (Prost Mugen Honda). Schumacher esőben többször varázsolt, a fiatal Giancarlo Fisichella meglepte a nagyokat, a McLaren megmutatta az oroszlánkörmeit, a leszálló ágban lévő Benetton a két veteránnal, Gerhard Bergerrel és Jean Alesivel néha-néha támadt még a győzelemért.
Mi jött utána?: Jelentősen átalakultak az autók, és a McLaren uralmával indult 1998 (a Williamstől pont ide igazolt Adrian Newey), de Schumacher és a Ferrari felzárkózása izgalmas szezont eredményezett.
1985
McLarennel szerezték az egyéni világbajnoki címeket 1984-től 1986-ig, de csak az elsőben volt fölényben a brit csapat. És 1985 sem úgy indult, hogy Alain Prost elsétál a bajnoki koszorúval, hiszen a ferraris Michele Alboreto a szezon második felébe lépve, a nürburgringi győzelmével 5 pontos előnyre tett szert a franciával szemben, és öt fordulóval a bajnokság vége előtt is csupán 3 pont volt a hátránya tőle. Ezután betonozta be magát az 1. helyre Prost, holott csak egyetlen győzelmet aratott, és már a Williams látszott a legerősebbnek.
A Ferrari legnagyobb összeomlása vette el a vb-címet a pilótától, aki egy csavar miatt halt meg
Közben Ayrton Senna megszerezte az első két győzelmét (esőben), a visszavonuló Niki Lauda, Nelson Piquet, Elio de Angelis szintén nyert, ekkor is nyolcan szereztek győzelmet.
Mi jött utána?: 1986 még emlékezetesebb lett. A Williams autója volt a legerősebb, de Mansell és Piquet rivalizálása, illetve balszerencséje ismét Prostnak kaparta ki a gesztenyét az utolsó futamon – Mansell kevéssel a cél előtt kapott durrdefektet.
1977
1976-ra alapvetően úgy emlékszünk vissza, milyen kiélezett párharcot vívott Lauda és James Hunt, noha a nürburgringi baleset nélkül ez az év minden bizonnyal újabb diadalt hozott volna Laudának: a bajnokság második felében a kis híján halálra égő Lauda 61 ponttal vezette a tabellát a 30 pontos Jody Scheckter és a 26 pontos Hunt előtt. Egy év múlva a McLaren nem őrizte meg a lendületet, Hunt hiába végzett az élen az első három kvalifikáción, egyik pole pozíciót sem váltotta győzelemre, és az újonc Wolf csapattal az első futamán rögtön diadalmaskodó Scheckter lett Lauda legfőbb kihívója.
A sértődött Ferrari kicsinyes bosszút állt Laudán, de ő így is világbajnok lett, majd azonnal lelépett
Sőt, féltávnál Scheckter állt a tabella élén, és 28-33 pontnál tartott az első négy pilóta. Laudának a tőle megszokott megfontolt versenyzés ért bajnoki címet, aki egész évben csak kétszer indult az első rajtsorból, viszont általában eljutott a célig, ellentétben a nála több, illetve vele ugyanannyi győzelmet arató Mario Andrettivel és Scheckterrel. Andretti többször nyert, mint ahányszor más pozícióban ért célba, Scheckter csupán egyszer nem a dobogón fejezte be a futamot, csakhogy mindketten sokszor keveredtek balesetbe, illetve szenvedtek műszaki hibát.
Kitalálhatják: az év során nyolc versenyző nyert, ebből a legváratlanabb név egyértelműen Alan Jones-é, aki Ausztriában a kis Shadow csapat egyetlen győzelmét jegyezte. (Érdekes anekdota, hogy mivel a szervezők sem számítottak a győzelmére, nem volt kéznél az ausztrál himnusz felvétele, ezért a tömegből egy részeg fazon a „Happy Birthday”-t kezdte trombitálni neki.)
Mi jött utána?: Andretti győzelemre vezette a szívóhatású Lotust, de a korszakra jellemző megbízhatósági problémák miatt az sem volt olyan domináns, mint Verstappen legutóbbi vb-címe, hiszen Andretti 64, a halálos balesetet szenvedő csapattársa, Ronnie Peterson 51, a ferraris Carlos Reutemann 48 ponttal végzett.
1964
Jim Clark nagyon simán lett bajnok 1963-ban, de a következő szezonban nagyon rájárt a rúd, Lotusa elképesztően sokszor bedöglött, így kilenc futam után három győzelem állt a neve mellett, és…hat kiesés, többször az 1. helyről. A mexikói szezonzárón is utóbbi forgatókönyv érvényesült, és hogy még fájóbb legyen, az utolsó előtti körben ment tönkre a motorja. Ebből nem az óriási favorit Graham Hill profitált, mert az ő kocsija már korábban nagyon lelassult, így a surranópályán befutva a ferraris John Surtees lett a világbajnok a 2. helyével.
A futamok számához (10) viszonyítva ekkor is sokan nyertek (5-en), a három bajnokaspiráns mellett győzött Dan Gurney és Lorenzo Bandini is.
Mi jött utána?: Újabb Clark-uralom és bajnoki cím, a skót klasszis az első hat futamot megnyerte 1965-ben.
2023 messze nem hozott olyan izgalmakat, mint vártuk, amikor 2022 végén a fellendülés jeleit mutatta a Mercedes és a Ferrari is. Idén hátha fordítva alakul és Verstappen nem szorít mindenkit árnyékba. Abban is lehet bízni, hogy a szabályrendszerek velejárója, hogy a ciklusának végéhez közeledve általában csökkennek az élcsapatok közötti különbségek, ahogy a legjobb számára egyre kevesebb lehetőség van az autó további gyorsítására. Verstappen kihívói közé idén talán a McLaren is fellép.
Aggasztó híreket közölt a Red Bull tesztpilótája az idei szezonról
