Lewis Hamilton egy kicsit a 2013-as érkezésekor tapasztaltakhoz hasonlítja a Mercedes jelenlegi helyzetét, és most is hisz abban, hogy a csapat le tudja küzdeni a nehézségeket, ő pedig visszavezetheti az autót a győztesek közé.
Hamilton jelenleg már több mint két szezon, egész pontosan 45 verseny óta nyeretlen a Forma-1-ben, ami bőven negatív rekord számára, hiszen a 2021-es Szaúd-arábiai Nagydíjat megelőzően tíz futamnál hosszabb ideig sohasem hiányzott a dobogó tetejéről az F1-es karrierje során.
A brit azonban, dacára annak, hogy január 7-én már 39 éves lesz, még most kezdi meg egy újabb kétéves szerződés kitöltését a Mercedesnél, s továbbra is eltökélt abban, hogy egy nyocadik világbajnoki címet is megszerezzen. Az Autosport azon kérdésére, hogy mi hajtja még ennyi sikert követően is, elsősorban a dobogón átélt érzéseket emelte ki.
„Annak a vágya, hogy a dobogó legfelső fokán álljak és onnan lássam a csapatomat. Az egyik legnagyszerűbb az egészben, amikor a hátam mögé nézek és látom az országom zászlaját – mondta. – Még mindig élénken emlékszem az első győzelmemre, amit ezzel a csapattal szereztem. De van bennem egy kép arról is, amikor 2015-ben Ausztráliában nyertem, és amint lenéztem a csapattagokra, könnyeket láttam. Elképesztő érzés volt, hogy részese lehettem ennek. Nagyrészt az ebben rejlő erő az, ami még mindig hajt. És az a vágy, hogy megnyerjem a világbajnokságot.”
A brit már 12. szezonját kezdi meg a Mercedesszel, és már két éve övé a rekord az egy csapat színeiben eltöltött legtöbb verseny tekintetében is. Elmondása szerint azonban vannak érzések, amelyek nem sokat változtak, hiszen a csapat most is ugyanolyan lelkesen hajt azért, hogy újra a mezőny élére kerüljön, mint tették azt 2013-ban.
„Amikor megérkeztem, izgatottság volt a csapatban. Számítottunk arra, hogy a kezdéskor rosszak leszünk, mivel korábban nem élvezett túl nagy sikereket a csapat. Én voltam az új jövevény, és el kellett kezdenem kapcsolatokat kiépíteni, szóval az egy kicsit másfajta izgatottság volt” – magyarázta.
„Immár évek óta ismerjük egymást, és végig jó viszonyban maradtunk. Érdekes megfigyelni, hogyan fejlődtünk az idők során. Szerintem a nézők nem értékelik igazán, hogy a csapattagok milyen hosszú időn át távol vannak az otthonuktól, a családjuktól, és hogy lemaradnak a fontos évfordulókról. Mindannyiunk energiaszintje fel-le ingadozik, és ha valahol hiányosságot látunk, megpróbáljuk azt kitölteni. Így működik egy igazi csapat.”
