A McLaren bejelentette, hogy leigazolta a Red Bull stratégiai részlegének vezetőjét, Will Courtenay-t, aki Wokingban sportigazgatói szerepkört kap.
Courtenay neve ugyan nincs annyira a köztudatban, mint az elmúlt hónapokban a Red Bulltól való távozásukat szintén bejelentő, az Aston Martinhoz távozó Adrian Newey vagy az Audi csapatvezetőjévé avanzsáló Jonathan Wheatley, ugyanakkor ő is a kezdeti évektől tagja az istállónak – sőt, még a Jaguarhoz csatlakozott a Red Bull általi felvásárlás előtt –, s szintén a szervezet egyik kulcsemberének számít a versenystratégia első embereként.
Az élmezőnybe hosszú idő után visszatérő McLarennél idén vált szembetűnővé, hogy olykor akadozik a döntéshozatal a kulcsfontosságú pillanatokban: néhány rossz stratégiai húzás és a versenyzők közötti csapatsorrend bizonytalansága is pontokba került számukra a bajnokságokban. Persze aligha egyenes következménye ez az igazolás az idei történéseknek: mint a Red Bull az F1-nek eljuttatott közleményében elmondta, Courtenay még kitölti velük a 2026 közepéig érvényes szerződését, s csak ezt követően vált csapatot. A McLarennél pedig sportigazgatóként új szerepkört kap, amelyben Randeep Singh versenyigazgató lesz majd a felettese.
Fotó: Mark Thompson/ Getty Images / Red Bull Content Pool
„Örömmel fogadjuk Willt a McLarennél – kezdte a wokingiak közleményét a csapatfőnök, Andrea Stella. – A tapasztalata, szakértelme és a motorsport iránti szenvedélye ideális jelöltté teszi őt arra, hogy vezesse a csapatunk sportszakmai működését. A csapatunk az út kulcsfontosságú szakaszába lép, és teljes meggyőződéssel hisszük, hogy hasznos eleme lesz a vezetői stábnak a győzelmekért és bajnoki címekért folytatott harcunkban.”
Courtenay egy korábbi Red Bull-os kollégájával egyesülhet majd újra a McLarennél, Rob Marshall idén csatlakozott a csapathoz vezető tervezőként.
A kulcsemberek távozásaira a Red Bull nemrég átszervezéssel reagált:
A Szingapúri Nagydíj Daniel Ricciardo körül forgott, először is azért, mert kiderült, jó eséllyel ez volt az ausztrál pilóta utolsó futama az RB-nél, majd vasárnap ismét magára irányította a figyelmet azzal, ahogyan megfutotta a verseny leggyorsabb körét. Ez utóbbi tettével pedig a hétvége statisztikai összegzéséhez is bőven szolgáltatott muníciót.
Arról hosszan lehet értekezni, mennyire volt etikus az RB-től a futam végén a bokszba hívni Ricciardót, hogy a friss gumikon a leggyorsabb kört megfutva vegyen el egy pontot a Red Bull-os Max Verstappen bajnoki ellenfelétől, Lando Norristól, de ha tényleg csak búcsúajándék volt, ahogy arra Laurent Mekies csapatfőnök utalt, akkor azzal tudtukon kívül egy jóval érdekesebb listára juttatták fel az ausztrált annál, mint hogy csupán annyit mondjunk, karrierje 17. leggyorsabb körével beérte az örökrangsor 22. helyén Rubens Barrichellót.
Ha tényleg ez volt Ricciardo utolsó futama, akkor ugyanis egy rendkívül exkluzív klubba nyer bebocsátást: azon versenyzők közé, akik megfutották a leggyorsabb kört karrierjük utolsó F1-es versenyén. Eddig ugyanis négyen vannak csupán, akik ezt elérték (nem számítva három Indy 500-as pilótát): Mark Webber 2013-ban, Jim Clark 1968-ban, Ritchie Ginther 1966-ban és Onofre Marimon 1954-ben.
Fotó: Clive Mason/Getty Images / Red Bull Content Pool
Webber esete az egyetlen, ami még élhet a nézői emlékezetben, ő a Red Bulltól tervezetten vonult vissza a szezonzáró Brazil Nagydíj után, hogy éppen honfitársának, Ricciardónak adja át az ülést a következő évtől. Nagyot kell viszont ugranunk az időben az ezt megelőző példákig, és közöttük is találunk kétes értékűeket. A 32 éves Clark még nem gondolt a visszavonulásra, amikor az 1968-as Dél-afrikai Nagydíj győzelme mellé behúzta a leggyorsabb kört is, ám sajnálatos módon mégis ez lett az utolsó F1-es versenye, mivel egy hockenheimi F2-es futamon életét vesztette. Marimon eredménye pedig arról az 1954-es Brit Nagydíjról származik, amelyen hírhedt módon 0,14-es darabokban hét versenyző között osztották szét a leggyorsabb körért járó egy pontot, mivel azon a futamon csak másodpercekben jegyezték a köridőt. A rákövetkező versenyhétvégén, a Nürburgringen ráadásul Marimont is halálos baleset érte.
Talán azt is elmondhatjuk, hogy az összes F1-es versenyző közül Ricciardo futott leggyorsabb kört karrierje legkésőbbi stádiumában, a 62 körös futam 60. körében (bár Marimon idejéből nincs feljegyzés a pontos körszámról). Persze mindezen fentiek csak akkor lépnek érvénybe, ha Ricciardót tényleg kiveszik az RB pilótafülkéjéből, és más csapatnál sem fog már versenyezni a későbbiekben – ehhez pedig egy kicsit még mindenképpen várnunk kell.
Azt viszont biztosra vehetjük, hogy Ricciardo leggyorsabb köre akadályozta meg Lando Norrist első grand slamjének elérésében, a McLaren pilótája ugyanis a pole-ból indulva minden kört az élen töltve nyert, és a futam legjobb köridejét is birtokolta a 60. körig. Pedig ha nála marad, ő lett volna az első McLaren-pilóta Mika Häkkinen 1998-as Monacói Nagydíja óta, aki ilyen tökéletes versenyhétvégét produkál.
A kellemes végkicsengésnek azonban lett egy negatív vetülete is Ricciardo karrieradataiban: az extra bokszkiállás miatt végül csak a 18. helyen zárta a futamot, ennél rosszabb pozícióban pedig nem ért célba debütálóéve, a 2011-es HRT-s félszezon óta. Bizonyos szempontból ez is keretbe foglalhat egy karriert…
Végre olyan dolgok, amiknek nincs közük Ricciardo leggyorsabb köréhez
Az e heti „legutóbb 2012-ben csinálta meg a McLaren” pillanat: Bakuval és Szingapúrral két egymást követő futamot nyert meg a csapat, ilyen először történt meg velük az említett 12 évvel ezelőtti szezon utolsó két futama, az USA Nagydíj és a Brazil Nagydíj óta.
Lewis Hamilton 350. F1-es rajtját abszolválta, ami amellett, hogy félig-meddig kerek szám, arra is jó volt, hogy átvegye a második helyet Kimi Räikkönentől a nagydíjtapasztalat örökrangsorában. De ahogy azt egy hete a megtett versenykilométerek kapcsán is valószínűsítettük, itt is legalább két szezonnal tovább kellene az F1-ben maradnia Fernando Alonsónál, hogy a most 395 futamnál tartó spanyoltól átvegye a vezetést.
Eközben már Carlos Sainz is a 200. versenyéhez érkezett, és néhány hét leforgása alatt a második lehetőséget szalasztotta el arra, hogy feliratkozzon valamilyen különleges listára – ahogy most ezen a kerek számon, úgy Monzában a születésnapján sem tudott nyerni.
Lando Norris végre képes volt az élen befejezni egy verseny első körét, miután a pole-ból rajtolt. Hatodik hivatalos rajtelsőségéből jött ez össze neki, de emellett még volt további két sprintverseny is, ahol hiába próbálkozott ezzel.
Nem volt szükség a biztonsági autó bevetésére a Szingapúri Nagydíjon, a verseny 15. kiírásán fordult elő ez először, így leromlott a 100%-os arány 93%-ra – amivel persze még mindig toronymagasan itt a legnagyobb az esély a közbeavatkozására. De nem csak Szingapúrra érvényes ez a furcsaság, hanem a szezonra is: ez már zsinórban a 9. futam volt, amelyen nem kellett bevetni Bernd Mayländert, bár ehhez szükség volt arra, hogy a bakui balesetet kevesebb mint két körrel a vége előtt virtuális biztonsági autóval vezényeljék le. Mindenesetre arra, hogy kilenc futamon keresztül ne hajtson a pályára a biztonsági autó, legutóbb már két évtizede, a 2003-as Magyar Nagydíjtól a 2004-es Spanyol Nagydíjig tartó periódusban volt példa. Idén legutóbb még júniusban, Kanadában láthattuk bevetésen a safety cart, előbb Logan Sargeant, majd Carlos Sainz és Alexander Albon baleseténél.
George Russell a 4., Lewis Hamilton a 6. helyen ért célba a Szingapúri Nagydíjon, amit követően a csapatnál csalódottan értékelték az eredményt – ami részben egy hibás stratégiai döntés miatt nem lehetett jobb.
A két pilóta a második sorból rajtolva nem tudott előrébb jutni, a mindkettőjük számára elsősorban a védekezésről szóló futam végén pedig egyaránt rosszullétre panaszkodtak. A szingapúri pálya köztudottan a legnagyobb fizikai kihívást támasztja a mezőny elé a szezonban, aminek legkésőbb a leintés után leparkolva mindenki megérezte a hatását, Hamilton és Russell azonban annyira kimerültek, hogy a Mercedesnek kérelmeznie kellett az FIA-t, hogy kihagyhassák a futam utáni médiakötelezettségeiket. A jóváhagyást meg is kapták, Toto Wolff elmondása szerint pedig a jégfürdőt követően a két pilóta közérzete visszaállt a megszokott kerékvágásba, Hamilton és Russell esetében sem várhatók további szövődmények.
A versenyt illetően a Mercedes Hamilton gumiválasztását nevezte meg a legnagyobb hibának – a brit a rajtrács első 13 helyezettje közül egyedül kapott közepes helyett lágy keveréket a startra, ám azokkal sem tudta elkapni Max Verstappent vagy Lando Norrist, ráadásul a korai első kerékcseréje miatt a futam végére védtelenné vált Leclerc-rel szemben.
„A versenyen hozott stratégiai döntéseinket a múltbeli tapasztalatainkra alapoztuk, amikor a mezőnyben elfoglalt pozíció kulcsfontosságúnak bizonyult – próbált magyarázattal szolgálni a hibára Wolff. – Azt gondoltuk, hogy a lágy gumi előnybe hozza majd Lewist a rajtnál, de ez rosszul sült el. Nehéznek bizonyult számára a hátsó gumik kezelése, így hátrafelé haladtunk. Az előzés is lehetséges volt, szemben az előző versenyekkel, tehát utólagosan már látjuk, hogy a közepeseken kellett volna rajtoltatnunk.”
Hamilton szingapúri eredményessége különösen a szombatokat illetően kiemelkedő, hiszen a 15 itteni időmérőjének mindegyikén az első öt közé kvalifikált. Most azonban rajthelyéhez képest három pozíciót veszített, ráadásul a spái győzelme óta eltelt négy futamról egy ötödik hely a legjobbja.
„Nehéz összefoglalni, mennyiféle érzelem kavargott bennem egy ilyen nehéz verseny során. Nem mindig hozunk helyes döntést, és ez a mai napon is így volt a stratégiával. A versenyhétvégéken minden döntést a legjobb szándékkal hozunk meg, de olykor nem válnak be. Frusztráló, de együtt vagyunk benne” – emelte ki a csapategység fontosságát Hamilton a Mercedes közleményében.
A brackley-i csapatnak ugyan nyáron volt egy remek sorozata, amikor Spielberg és Spa között négyből három futamot megnyertek pilótái, az az időszak viszont most visszatekintve már csak rövid fellángolásnak tűnik.
„A nagyon nehéz péntek után valószínűleg elfogadtuk volna a negyedik helyet, de az időmérős tempónk aztán elhitette velünk, hogy többet is elérhetünk – ismerte el Russell. – Sok munka vár még ránk a következő hetekben, hogy megértsük, miért nem tudtunk az élmezőnnyel tartani az elmúlt néhány versenyen. Frusztráló, hogy a nyári szünet óta már nem vagyunk ugyanolyan versenyképesek, mint előtte. Remélhetőleg az austini fejlesztéseink közelebb visznek majd minket az első helyhez.”
Nem újszerű lépéssel, ám felettébb szokatlan kivitelezéssel gondoskodott róla a Szingapúri Nagydíj végén a Red Bull, hogy Lando Norris eggyel kevesebb ponttal csökkentse hátrányát Max Verstappennel szemben a tabellán. A McLaren csapatfőnöke ugyan nem akar vádaskodni, de felvetette a sportszerűséggel kapcsolatos súlyos aggályait.
Amióta 2019-ben újból bevezették, hogy pont jár a versenyen futott leggyorsabb körért az F1-ben, a csapatok ezt a lehetőséget alkalomadtán taktikusan közelítik meg, ugyanis nemcsak az egy extra egység megszerzése, hanem annak a riválistól való elvétele is értékes lehet a bajnokságban. A Red Bullnál például előfordult már, hogy a gyenge pozícióban haladó Sergio Pérezt beáldozták ennek érdekében: a 2021-es Brit Nagydíjon még a pontot érő 10. helyről is kerékcserére hívták, hogy az utolsó körökben elvegye a leggyorsabb kört Verstappen riválisától, Lewis Hamiltontól – és sikerrel is jártak.
Nagyon hasonló dolog történt most Szingapúrban is: Norris tökéletes hétvége, karrierje első F1-es grand slamje felé haladt, azaz birtokolta a leggyorsabb kört is, ám a hajrában Daniel Ricciardo egy extra bokszkiállás után 439 ezreddel jobb időt futott korábbi mclarenes csapattársánál, hogy segítse… nos, nem a jelenlegi csapattársát, hiszen az ausztrál az RB pilótája, amely istállónak Szingapúrban mindkét autójával a pontzónán kívül autózva nem sok érdeke fűződhetett a leggyorsabb kör megszerzéséhez.
Persze nem nagy talány rájönni, hogy a gesztus a testvércsapat érdekeit szolgálta, hiszen Ricciardo húzásával Verstappen előnye nyolc helyett csak hét ponttal csökkent, s hat versennyel a szezon vége előtt még mindig 52-vel vezet Norrisszal szemben – a mögöttes motivációt maga az ausztrál készséggel elismerte a leintés után.
Hogy az RB egyik pilótájának a Red Bull szolgálatába állítására direkt utasítás érkezett-e az anyacsapattól, vagy a faenzai istállónál szerepüket ismerve önállóan döntöttek így, az nem tudott, de valójában nem is lényeges. Az eset ígyis-úgyis rávilágít arra a sportszerűségi aggályra, hogy a Red Bull adott esetben négy autót is mozgatni tud a pályán céljainak elérése érdekében, miközben a fő bajnoki ellenfél, a McLaren csak kettőt – fordított esetben a wokingiaknak nem adatott volna meg az a luxus, hogy egy másik csapat segítse ki őket.
A Red Bull és 2006 óta már harmadik különböző néven futó fiókcsapata közötti szoros kötelék az azonos tulajdonos révén persze már közel két évtizede ismert tény, és többször is terítékre került már a nem teljesen átlátható összefonódásuk ügye az F1 vezetőinek értekezletein. Bár a faenzai istálló éppen az idei év elején, az RB név felvételekor határozta meg magát a Red Bulltól minden eddiginél függetlenebb entitásként, a szingapúri történések azért ezt erősen megkérdőjelezik.
A McLaren csapatvezetője az egyértelmű motiváció ellenére sem ment bele vádaskodásokba, Andrea Stellánál udvariasabban és diplomatikusabban aligha lehetne megfogalmazni, hogy Ricciardo a Red Bull érdekében való bevetése nem volt rendben.
„Ez egy nagyon fontos ügy. De ha elővesszük a sportszerűség ügyét, felelősségteljesen kell hozzáállnunk, és én erre törekszek. Nincsenek birtokomban a tények. Csak azt láttam, hogy az RB ráment a leggyorsabb körre, és meg is szerezte azt” – idézi az olasz csapatvezetőt az Autosport.
„Egy hosszabb távú egyeztetés részeként talán le kell majd fektetnünk, hogy a csapatoknak a pályán és a gyárban is teljesen önállóan kell működniük, hiszen egy konstruktőri bajnokságról beszélünk. Ezt majd le kell tisztáznunk.”
„Ugyanakkor nincsenek a kezemben tények arról, hogy az RB a Red Bull segítése érdekében ment rá a leggyorsabb körre. Csak egy kicsit, hogy is mondjam, különösnek találom. Nem számítottam rá. Meglepett, hogy az RB szingapúri versenyének legfőbb prioritása az volt, hogy elérje a futam leggyorsabb körét. Mindenesetre még keményebben kell dolgoznunk annak érdekében, hogy a bajnokság végül ne egyetlen ponton múljon.”
„Ezzel egyidejűleg temérdek együttérzéssel, támogatással és barátsággal viszonyulok Danielhez, így egyszerűen csak örülök, hogy ezt a leggyorsabb kört is hozzáadhatta az eredménylistájához.”
Pérez egyébként, akárcsak három éve Silverstone-ban, most is a 10. helyen haladt a futam végén, elmondása szerint pedig volt egyeztetés arról a rádiójában, hogy kiálljon-e a leggyorsabb kör miatt, végül azonban szavai szerint nem kellett ezt megtennie, mivel már nem volt rá szükség.
Max Verstappen a szombatot követően a Szingapúri Nagydíj vasárnapján is folytatta az FIA elleni bojkottját. Ismét a paddockban tartotta meg a maga sajtótájékoztatóját, amin elmondta, fárasztónak találja a hétvégi káromkodásügyhöz hasonló szöszöléseket az F1-ben, az ilyenek csak közelebb terelik őt a sportból való kiszálláshoz.
Miután a csütörtöki sajtótájékoztatón elhangzott káromkodása miatt pénteken büntetést kapott az FIA-tól, Verstappen szombatra stílust váltott: az időmérő utáni hivatalos sajtóeseményen az FIA elleni protestálás részeként csak tőmondatokban válaszolt, majd a paddockban adott részletes interjút a médiának.
Akcióját vasárnap is folytatta: miután másodikként ért célba a Szingapúri Nagydíjon, a sajtószobában nem volt túl közreműködő, de jelezte, hogy kint továbbra is áll a kérdések elébe.
A paddockban aztán egyik kérdésre reagálva kifejtette, az FIA káromkodás ellen indított keresztes háborúja csak közelebb sodorta ahhoz, hogy még viszonylag fiatalon visszavonuljon az F1-ből.
„Ó, hát persze. Ezeknek a dolgoknak mindenképpen hatásuk van a jövőmre is. Nem adhatjuk önmagunkat és ilyen butaságokkal kell foglalkoznunk. Azt hiszem, én már eljutottam karrierem azon szakaszába, amikor nincs szükségem rá, hogy folyamatosan ilyenekkel törődjek. Nagyon fárasztó” – felelte az egy hét múlva 27 éves Verstappen, akit a racingnews365 idéz.
„Persze sikeresnek lenni és versenyeket nyerni jó érzés, de miután egy versenyző mindent elért, versenyeket és bajnokságot nyert, szeretné jól is érezni magát. Természetesen mindenki a határokat feszegeti ebben a sportban, még a mezőny végén is. De ha közben ilyen buta dolgokkal is foglalkoznunk kell, az engem csak közelebb visz ahhoz, hogy ne folytassam ebben a sportban.”
Daniel Ricciardo a Szingapúri Nagydíj leintése után maga is elismerte, van rá esély, hogy ez volt karrierje utolsó F1-es versenye.
A versenyhétvége előtt szivárgott ki a hír több hiteles forrásból, hogy a Red Bull és az RB vezetői a futam után összeülnek, hogy átbeszéljék Ricciardo sorsát. Az ausztrál – aki a faenzai csapathoz való tavalyi visszatérése óta többször maradt alul csapattársával, Cunoda Jukival szemben, mint nem – kedvezőtlen döntés esetén azonnali hatállyal elveszítheti helyét a mezőnyben, a Red Bull vezetőiben ugyanis fokozódik a szándék arra, hogy Liam Lawsonnak adjanak versenyzési lehetőséget.
Ricciardo bár a pontszerzéstől távol volt Szingapúrban, mégis pozitív kicsengéssel zárta a futamot: egy extra bokszkiállásnak köszönhetően megfutotta a leggyorsabb kört, ezzel elvette az azért járó egy pontot Max Verstappen bajnoki ellenfelétől, Lando Norristól, majd a rajongók a nap legjobb versenyzőjének járó díjat is megszavazták neki – ami elmondása szerint most az egyszer tényleg büszkévé teszi.
„A végén nem igazán voltunk pozícióban semmihez, ezért rámentünk a leggyorsabb körre. Talán majd épp ez segíti ki Maxet Abu-Dzabiban, szóval ha végül egy ponttal nyer, talán számíthatok valami karácsonyi ajándékra” – mondta Ricciardo az F1 hivatalos oldalának, emellett azonban minden mikrofon előtt a lehetséges búcsú miatti érzéseiről kérdezték.
„Visszatekintve egyúttal hálás is vagyok, hogy nemcsak eljutottam a sportba, de hosszú ideig benne is maradtam. Ha ennyi volt, nem akarom szomorúnak beállítani az egészet. Élvezetes volt. De van rá esély, hogy Austinban már nem láttok” – mondta a Viaplaynek Ricciardo, ezzel immár maga is elismerve, hogy a főnökeinek döntésére vár.
A Sky Sportsnak arról beszélt, hogy mivel az újbóli Red Bull-os szerződés nem jött össze számára, ő sem biztos már benne, hogy mindenképpen a mezőnyben akarna maradni.
„Emlékeznem kell arra, hogy miért tértem vissza a mclarenes évek után. Mindig is mondtam, hogy nem azért folytatom, mert pusztán a rajtrácson akarok lenni, hanem vissza akarom küzdeni magam az élmezőnybe, a Red Bullhoz. Ez végül nem valósult meg, így magamnak is fel kellett tennem a kérdést, hogy mit érhetek el, van-e még mit hajszolni. Mindent megtettem, még ha a happy end nem is valósult meg.”
A legérzelmesebb nyilatkozatot azonban az F1 riporterének tette, miután Lawrence Barretto észrevételezte, hogy Ricciardo a verseny után, a bokszutcába való visszatéréskor szokatlanul hosszú ideig az autójában ült még, mielőtt kiszállt belőle volna.
Ricciardo erre a felvetésre csak némi gondolkodás után, hosszú megszakításokkal fogalmazta meg válaszát, miközben szeme egyre könnyesebbé vált.
„Sok érzelem dolgozott bennem. Tudatában vagyok, hogy akár ez lehet a vége, de egyúttal egyszerűen csak kimerült voltam a verseny után. Rengeteg érzés gyűlt össze bennem. A pilótafülke pedig számomra… nagyon hozzászoktam az évek során. Csak ki akartam élvezni a pillanatot.”
A 35 éves Daniel Ricciardo 2011-es debütálása óta 257 nagydíjon állt rajthoz F1-es karrierje során a HRT-vel, a korábban Toro Rossóként, most RB-ként ismert faenzai csapattal, a Red Bull-lal, a Renault-val és a McLarennel.
Lando Norris a Szingapúri Nagydíj megnyerésével csökkentette lemaradását a mögötte befutó Max Verstappenhez képest a tabellán, Oscar Piastri révén pedig a másik McLaren is dobogón végzett. Daniel Ricciardo a hajrában kisegítette a testvércsapatot, elvéve a leggyorsabb körért járó egy pontot Norristól.
A rajthoz a közepes keverékű abroncs volt a legnépszerűbb választás, az első 13 helyen csak egyvalaki, a harmadik pozícióban álló Lewis Hamilton döntött másképp, aki korai pozíciónyerés reményében lágyakat választott.
A karrierje során hatodszor pole-pozíciót szerző Lando Norrisnak eddigi élről történő rajtjai során sohasem sikerült még megtartania a vezetést az első kör végére, ezúttal viszont megszakította ezt a rossz sorozatot. A McLaren brit pilótája még jobban is rajtolt a második helyről induló Max Verstappennél, így a holland nem tudott nyomást helyezni rá a belső íven, Norris nehézségek nélkül az élen maradt.
Hamilton nem tudott profitálni a lágy gumikból, maradt a harmadik helyen George Russell előtt, míg Nico Hülkenberg csak néhány száz méterig került az ötödik pozícióba, de Oscar Piastri gyorsan visszaelőzte őt. Az első kanyar legmerészebb manőverét az újonc Franco Colapinto mutatta be, aki a belső íven, a többieknél később fékezve dobta be sikerrel a Williamsét, minek következtében a 12. helyről a 9.-re került.
Az első körök zűrzavar nélkül lezajlottak, és nem csak a rajt utáni tolongásban maradt el a szingapúri utcákba kódolt kalamajka: a pálya 15. F1-es versenyén történt meg első alkalommal, hogy a versenyen egyáltalán nem volt szükség a biztonsági autó beavatkozására.
Norris előnyépítését igy semmi nem akasztotta meg: néhány kör után mérnöke ötmásodperces előny kiépítésére kérte Verstappennel szemben, ám amikor a brit igazán a gázra lépett, a McLaren nyomasztó tempófölénye hamar megmutatkozott, s mire Norris a 30. körben a bokszba hajtott, már 20 másodperc feletti előnnyel rendelkezett.
Az egykiállásos futamon a kerékcserék sorát az élmezőnyből viszont Hamilton kezdte meg a 17. körben, akinek így nem sült el jól a lágygumis rajt, a brit pedig azonnal érezte, hogy emiatt sebezhető lesz a verseny végén – a tíz körrel később cserélő Russell pedig már a kiállásakor elé ugrott.
A leghosszabban Leclerc és Piastri nyújtották el első etapjukat, így a végjátékban ők lehettek a támadók. A McLaren ausztrálja könnyedén áthámozta magát a két Mercedesen, azzal a reménnyel, hogy még Verstappent is elkaphatja – az utolsó tíz körre azonban bizonyossá vált, hogy ehhez nem elég jó a tempója. Leclerc ellenben ledolgozta hátrányát Hamiltonnal szemben és a 6. helyre szorította a britet.
Norrisra ugyan nem helyeződött közvetlen nyomás a versenyen, a brit azonban kétszer is ijesztő érintkezést tett a falakkal. Először, közvetlenül a bokszkiállása előtt az első vezetőszárnyának bal oldalában okozott egy apró kárt, ami viszont nem igényelt cserét, majd később jobb hátsó kerekével koccant veszélyesen, de ezt is átvészelte, miközben 30 másodpercre nyújtotta előnyét, s még a leggyorsabb kört is megfutotta.
LAP 48/62
Norris has brushed the barriers again! 💥
That's exactly where Russell's race came to an end last year 😵
A McLaren britje elsőként érte el a kockás zászlót, így megszerezte idei, és egyben F1-es karrierje harmadik győzelmét, s végül hét ponttal csökkentette hátrányát a mögötte befutó Verstappennel szemben, ami így most, hat futammal a szezon vége előtt 52 ponton áll. Piastri révén kettős dobogót jegyzett a McLaren, tovább növelve frissen megszerzett előnyét a konstruktőri bajnokságban.
Russell maga mögött tudta tartani az utolsó körökben a negyedik helyét célba vevő Leclerc-t, aki mögött Hamilton, Sainz, Alonso, Hülkenberg és Pérez végeztek pontszerző helyen. Sainz és Pérez egyaránt átugrotta a bokszban a remekül rajtoló Colapintót, aki a 11. hellyel ezúttal üres kézzel távozik. Csapattársa, Alexander Albon a rajtnál pozíciókat vesztett, majd a motor túlmelegedése miatt kiállt a versenyből.
Daniel Ricciardo talán utolsó futamát teljesíti idén az RB-ben, de a hétvégi lehangoltsága ellenére a futam végén még tett egy szívességet a Red Bullnak és korábbi csapattársának, Verstappennek: az ausztrált két körrel a vége előtt kerékcserére hívták, a leggyorsabb kör megfutásával pedig megfosztotta a leggyorsabb körért járó egy ponttól Norrist – még ha maga a 18. helyen befutva nem is kapta azt meg.
Szombaton a Szingapúri Nagydíj harmadik szabadedzését néhány perc elteltével piros zászlóval kellett megszakítani, miután a helyi élővilág hírhedt képviselője, egy varánusz megjelent a pályán.
Sportbírók egy zsákkal üldözőbe vették, és a mezőny hamarosan ismét megkapta a zöld jelzást, ám a hajsza végeredményét a képernyőn már nem láthattuk. Egy az X-re feltöltött nézői videóból azonban utólag kiderült, nem járt sikerrel az üldözés: az óriásgyík, talán sejtve a rá váró borús jövőképet, rendkívüli módon szaporázni kezdte a lépteit, hogy megszökjön az őt elkapni próbáló sportbíróktól, s amikor a televíziós közvetítés már más képeket mutatott, az állat egy a pálya határát szegélyező betonblokk alatti résen átmászva elhagyta az F1-es autók által használt területet – ugyanazzal a lendülettel pedig megjelent a nézőtéren!
A lelátón, a kerítés közvetlen közelében helyet foglalók között némi ijedtség is úrrá lett, amint a méretes állat a lábak között kezdett el bújkálni, a biztonsági személyzet pedig azt a felszólítást intézte a közönséghez, hogy semmiképp ne érjenek hozzá az állathoz.
A felvétel utolsó kockái szerint a versenyzők és a szurkolók napját is megbolygató varánusz a nézőtér mögötti kerítés rácsain keresztül aztán még messzebbre távolodott az F1 érdekeltségébe tartozó területtől.
Különböző okból előálló, de hasonló jellegű nehézség tette tönkre Charles Leclerc és Carlos Sainz időmérőjének végét a Szingapúri Nagydíjon, így a két Ferrari csak az ötödik sorból vághat neki a futamnak.
A 2024-es F1-es szezon fluktuáló erőviszonyainak, forgandó szerencséjének adta ezúttal a Ferrari a példáját, hiszen azt követően, hogy az előző két futamon harcban voltak a győzelemért (Monzában nyertek is), s még Szingapúrban is a legjobb helyeken álltak pénteken, végül csak a 9. és a 10. helyre sorakozhat fel a két piros autó a vasárnapi rajtrácson.
Mindkettőjüket utolérte a baj a Q3-ban, a látványosabb módon Sainzt, aki szokatlan helyzetben, gyorskörének megkezdésére készülve, az utolsó kanyarban csúszott ki és csapódott autója hátuljával a falba, a piros zászlókat is előhívva.
„Elég furcsa baleset volt. Több autót is el kellett engednem a kivezető köröm során, emiatt a gumijaim sokkal hidegebbek voltak, mint arra számítottam. Rosszul mértem fel a tapadás mértékét a 17-es kanyar huppanóján, majd megbicsaklott alattam az autó, szóval vezetői hiba volt” – vállalt felelősséget tettéért Sainz.
„Tudtam, hogy a kör elején máris a kelleténél lassabb leszek, mert túl lassan érkeztem az utolsó kanyarhoz, ezért megpróbálkoztam valamivel, de nem volt elegendő a tapadás hozzá.”
A leállás a többség első gyorskörét félbevágta, a piros zászlót követően pedig már csak egy menetre maradt ideje a mezőnynek. Leclerc-nek azonban ez nem sikerült jól: csak a végül hatodikként záró Nico Hülkenberg mögé sorolt, de pillanatokkal később el is vették a köridejét pályaelhagyás miatt. A monacói szintén a hideg gumikat okolta csúszkálása miatt, ám nála másmilyen előzmény vezetett ehhez, mint Sainznál.
„Olyan problémánk volt, amit a hétvége során eddig nem jelentkezett. Az első gumimelegítő paplanok nem működtek megfelelően, mielőtt kihajtottam volna a bokszból. Az első kerekek emiatt rendkívül hidegek voltak, így őrült módjára kellett nyomnom a kivezető körömben, hogy ezt kompenzáljam. Soha nem történt még ilyen korábban” – mondta Leclerc.
Sainz balesetével és Leclerc idejének törlésével az a szokatlan helyzet állt elő, hogy mindkét Ferrarit köridő nélkül rangsoroltak a Q3 végén, így a 9. és a 10. helyről rajtolhatnak csak, az előzési nehézségéről híres szingapúri pályán pedig olyan középmezőnyhöz tartozó autókon is át kell hámozniuk magukat, mint Cunoda Juki RB-je, Fernando Alonso Aston Martinja és Hülkenberg Haasa.
„Hozzátok vissza Piquet-t!” „Holnap megtaláljátok a lebegő testem a jégfürdőben.” Hátborzongató, de Daniel Ricciardo szingapúri időmérő utáni nyilatkozatában tényleg mintha egy állását hamarosan elvesztő F1-es versenyző végső segélykiáltásait hallanánk.
A Red Bull kiscsapatához való tavaly évközi visszatérése óta folyamatosan nagyító alatt van Ricciardo teljesítménye, maradása vagy esetleges feljebb lépése körül pedig szinte állandó a bizonytalanság, lévén többször végez csapattársa, Cunoda Juki mögött az időmérőkön és a versenyeken, mint előtte.
A Szingapúri Nagydíj hétvégéje előtt ráadásul az F1.com számolt be arról az értesülésről, hogy a Red Bull és az RB vezetői a következő, négy hét múlva érkező USA Nagydíj előtt összeülnek, hogy megtárgyalják Ricciardo esetleges azonnali menesztésének ügyét, helyére ugyanis a csapat tesztpilótája, Liam Lawson pályázik – akinek szerződése értelmében állítólag legalább öt futamon részt kell vennie a Red Bull valamely csapatában idén, hogy ne léphessen ki az istálló kötelékéből.
Pénteken úgy tűnt, Ricciardónak esélye lesz egy erős szingapúri teljesítménnyel válaszolni a főnökeinek és a sorsáról érdeklődőknek, hiszen a 7. és a 6. helyen zárta a két szabadedzést, szombatra azonban visszaesett a formája – és valamennyire a csapaté is: az ausztrál a 16. helyen, a Q1-ből kiesve zárta az időmérőt, miközben Cunoda végül egészen a 8. helyig jutott.
„Elég nyomorult helyzet volt, mert tegnap még tényleg jól álltunk, és erre nem számítottunk. Nem követtem el nagyobb hibát, de amikor áthaladtam a célvonalon, azonnal tudtam, hogy ez a kör nem volt gyors, egyszerűen nem érződött jónak” – idézi a lehangoltan nyilatkozó Ricciardót a Motorsport.
„Nyilván jó lett volna letenni egy üzenetet. A Q1-es kiesés tényleg szívás. Ez a sok szarság mellett, ami most megy, tényleg azt éreztem, hogy jó napom lehet. Egyszerűen csak értetlenkedve nézem, hogyan eshettünk ki a Q1-ben.”
„Próbálok optimista lenni, de a mai nap inkább a pesszimizmusra ad okot. Úgyhogy megyek, elmerülök a jégfürdőmben. Holnap megtaláltok, a felszínen lebegve.”
Bár a viccektől és az iróniától karrierje során sohasem ódzkodott a most 35 éves ausztrál, a fenti mondat mégis nyomasztóan morbidan fest. Ehhez viszonyítva már-már az is üdítő, hogy vasárnapja mintegy utolsó mentsváraként az F1 történetének egyik legsötétebb futamát, az első Szingapúri Nagydíj történéseit idézte meg.
„Remélhetőleg jön egy jól időzített biztonsági autó. Hozzák vissza Piquet-t, és történjen meg!” – utalt Ricciardo az elhíresült 2008-as itteni versenyre, amikor a Renault vezetőinek utasítására Nelson Piquet Jr. előre kitervelt pillanatban szándékosan falhoz csapta az autóját, hogy az emiatt pályára küldött safety car stratégiailag tökéletes pillanatban érje a 15. helyről rajtolva végül nyerő Fernando Alonsót.
